Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
NÉPÚJSÁG 1983. február 12., szombat Csoór István: Nagyok és kicsik Két pofon Ha nem tudnátok, én hármas nevelést kapok. Délig a nagymami, délután Ilka és este mamiék próbálnak szocialista embert faragni belő-, lem. Kicsit kóvályog a nép, mert nem mennek rendes kerékvágásban a dolgok. Korán reggel már szétfröcs- csenünk. Api meg anyu elmennek mindennapit keresni, úgy gondolják, jobb, ha kicsit besegítenek az Istenke munkájába. Ilka spurizik az iskolába. Én meg apuval a nagymamihoz. De csak a sarokig. Onnan már egyedül is odatalálok. Köny- nyű is, mert a kocsi mellett ott áll a két ló, rendszerint kajálják a szénát, a fuvaros bácsi pedig bent írüstö- köl a házban a családdal együtt. A lovak után a nagymamiék háza és a kapuban nagymami. HÍila a nagyon jó teremtőnek, megérkeztél? Isten hozott, kicsi szívem. . . Nagypapi az eresz alatt pipál és onnan szól: a lábán gyütt! A nagymami is szokott sóhajtozni, anyu is, de anyu még hisztizik is mellé. Mi lesz ebből a gyerekből? Én egyelőre nagy szeretnék lenni, azután majd meglátjuk. Persze, lehetnék fuvaros is. Két ló kell hozzá, egy kocsi, ostor és két hordó, amiben a moslékot gyűjteném. Hajtanám a lovakat, és azt mondanám: a jóistenit az anyátoknak, hát én húzzam helyettetek!? Jól odacserget- nék a lovaknak, otthon meg a fuvarosnéninek, aki akkorra a feleségem lenne. Azután a Gyuri lába szárára húzn’ék, de csak kicsikét . . . Persze, lehetnék nagymami is. Ülnék a folyosón a karosszékben, és kérném a Jóistenkétől a mindennapit, mert ő meghallgat bennünket, és teljesíti a kérésünket. Unalomig mondanám a kicsi unokámnak, a kicsi Böbének: légy jó kislány, hallgass apura meg anyura. Ilkának is fogadj szót, mert csak így lesz jó hozzád a Jóistenke. Ha mész az utcán, köszönj mindenkinek. A nagyok előtt nyissál ajtót, és mondjad azt: tessék. Persze, any- nyi erővel lehetnék nagypapi is. A dongókkal bajlódnék egész nap, szívnám a pipát, hegyeset köpnék a kőre és mondanák: a Jóistenke vigyáz énrám, mert nem csípnek meg a dongók, de ha a pipa nem volna, és nem füstölne, akkor megcsípnének. így a vak is látja, hogy a pipa vigyáz rám, és nem a Jóistenke. Nagymami nem hagyná szó nélkül, és kiabálna rám, a nagypapira: ne kontárkoggy bele a gyerek nevelésébe, mert marha vagy te ah- ho . .. ! Inkább hozz egy marék venyigét, siess, te istentelen, mert meglásd, még megver egyszer ... Persze, lehetnék főagronómus a nagy pusztaságban. Bejönnék a sógorhoz, és azt mondanám: nagyra nőlj. Böbe! Nesze, itt van egy piroska. vegyél magadnak szentjánoskenyeret meg szalonnát ... Annyi erővel Ilka is lehetnék. Jobban leegyszerűsíteném a dolgokat. Nem hagynám, hogy citeráljon annak az ágrólszakadt Lacinak az ujja a gombokon. Kigombolnám neki. Titkot sem csinálnék belőle, nem küldeném ki a kicsi Böbét, hanem még anyut is behívnám, segítsen egy kicsit a matekolásban . .. Azért apu lennék a legszívesebben. Én sem jönnék ki a béketűrés- zől soha. Jókat. nevetnék, és nem hagynám, hogy anyu folyton macerálja a kis Böbét. Nem tiltanám meg neki, hogy mindenféle tekergő alakokkal játsszon. Hadd játsszon! S rászólnék anyura, hogy annak a gyereknek meg hagyjon békét, és ne osztályozza a szavakat pofonok szerint. A végén még ferde marad a szája. Szegény, kicsi Böbe! Ne higy- gyétek, hogy anyu nem lennék' szívesen. Lennék, de változtatnék a szisztémán. Főleg a vérnyomásra lenne több gondom. Ne spurizzon folyton. Amikor fent van, nem lehet megállni. Még az élő fába is beleköt, mint a tejesasszony embere. ha meg lent van, akkor lábujjhegyen kell járni mindenkinek, mert anyu kiborult... Pedig semmi oka. A hivatalában lehetnek zűrök, mert sokszor úgy jön haza, hogy szinte beesik az ajtón. Sok ott a hőzöngő ember, meg az olyan, aki fúr .. . Igenis, fúr ... ! Anyut is furkálják. sokszor mondta. Az a nyavalyás Felföldi, az a tróger. le tudná hányni... De nem hányta le még egyszer sem. Pedig, ha olyan alak, akkor megtehetné . . . Fúr . . . ? Nem tudom milyen lehet, mert egyetlen lyukat sem láttam még az anyu hátán, csak a hasán egyet, de az a köldök ... Én anyura sem haragszom, csak szeretnem, ha a pofonokat mérsékelné. Majd szólok a nagymaminak, hogy a Jóistenkénél tegyen lépéseket az érdekemben ... Vasárnap délután kaptam két pofont. Természetesen anyutól. Apu titokban megszorította a kezemet, és kacsintott: rá se ránts. Nagymami szörnyülködött és mocskolta anyukát, amiért a vasárnap szentségét pofonnal szennyezi. Pogány már az Isten is! De nem is lesz ennek jó vége. Majd meglátjátok, kő kövön nem marad, mert úgy járunk, mint Szodoma és Gomora. Nagypapi csak annyit mondott, hogy anyuka hirtelenkezű, és nem ártana, ha az ilyen testi fenyítések előtt tízig számolna. Ilka pártomra állt és kijelentette, ha ez a gyerek a sok pofontól hülye lesz, azt az édes jó anyukájának köszönheti. Ilka is kapott volna egyet, de ijedtében félre ugrott, így csak a haját érte a szél. Az ünnepi ebédre nagymami hozott két csirkét. Megkó- pasztva, hogy az összkomfortos lakásban ne bajlódjon az egy szem lánya az ilyen szemét munkával. Sűrűn hoz nagymami csirkét, anyu mégis mindig úgy megille- tődik, hogy sír. Mi lesz, ha nagymami, vagyis az ő anyukája már nem lesz. ha elmegy közülünk? Apu vigasztalja anyut, és azt mondta, ne kezdd már a bőgést, ráérsz majd akkor ... De anyunak ilyenkor nem használ a szép szó, csak a bőgés. Békességben elköltöttük az ebédet. így mondja mindig a sógor bácsi neje; a sógor néni. aki élősúlyban száznégy kiló, és a mama szerint mozgó tulipános láda, mert szereti a ruháján a virágokat. A kölnit meg dézsaszám használja, mert az frissíti a bőrt. A sógor bácsi azt mondja erre, hogy frászt. A nagy test nagy felületen párolog és rendszerint nem kölnit.. . De így a jó, mert érzi az ember, hogy nem egyedül van a nagy pusztaságban. Az is príma jó, hogy ilyen deltás, mert nem kap rajta nyeregtörést az ember . . . Apucitól ezt megkérdeztem. Megmagyarázta. A régi katonaságnál, a huszároknál volt divatban a nyeregtörés. Aki sokat lovagolt, és nem kente magát faggyúval, azt kikezdte a nyereg. Én csak annyit mondtam erre, az én kis tyúkeszemmel, hogy a sógor néni nem ló,, és ne lovagolja a sógor bácsi... Anyuci intett, és arra kérte apucit, hogy fejezzük be mihamarabb a témát. Ilka kacagott, és kijelentette, hogy kész röhej ez a kölyök .. . Apuci ebéd után ledőlt, fejére borította az újságokat és horkolt. Anyuci, meg Ilká mosogattak. Engem kihagytak a szórásból, mert még kicsi vagyok, á fizikai munka hátráltatná a fejlődésemé* és ártana a vonalaimnak. Azután elindult a család sétálni, megnézni az öregeket. Anyuci szereti a kirakatokat, apuci nem, mert az pénzbe kerül. A nők rendszerint kilőnek maguknak valamit. és addig nincs "béke a családban, míg a kirakatból a sifonba nem kerül. Apuci csak az olyan kirakatokat szereti, ahol sok a harapófogó, kalapács, meg az ilyen egyéb nyavalyatörés. Apu ugyanis tagja a „Csináld magad!” mozgalomnak. Anyu viszont azt állítja, hogy apuci minden ügyességi számban balfácán, mert a gyalogló békát is szétszedte, de ös?- szerakni már nem tudta. Két marék alkatrész kimaradt belőle, pedig annak előtte mindnek megvolt a helye ... Ilka nem nagyon rajongott az egészségügyi sétáért, mert a szülők keresztül húzták a számítását. Ö ugyanis kézilabdaedzésre készült. ami annyiból állt volna, hogy a sarkon találkozik Lacival. Együtt bámulják az utcát, és amikor a család elvonul, visszaspuriznak az üres lakásba. Nyugodtan matekol- hatnak. Potyán, mert a kicsi Böbétől sajnálják azt a néhány rongyos garast... De anyu nem tágított. Vasárnap nem edzünk, annyi tisztelettel tartozunk a nagyszülőknek,- hogy hébehóba ledugjuk az orrunkat hozzájuk. Mars öltözni! Ügy oldalgott mellettünk, mint akinek a szemét vették, csak a ligetnél tért vissza belé az élet, ahol' annyi a pad, mint a nyű. De legtöbbjén ültek. De nem bácsik és nénik, hanem süldők. Az ilyen korúakra mondja a sógor bácsi, príma dolog a zsenge here, hej, ha még egyszer én is megpendíthetném a kaszámat...! Nem nagyon pendítheti, mert a sógor néni nem hagyja. Ülj csak a fenekeden, és ne nagyon hencegj! Anyu az ilyen ligeti kirakatokat nem kedveli, meg is jegyezte: szemérmetlenek. Apu más véleményen volt: mqst csinálják. hatvan év múlva tehetik a füstre ... Nem tudtam, hogy mit tehetnek majd a füstre, csak azt, hogy mate- kolnak. Ki így, ki úgy. Olyan párokat is láttunk, akik a fák hegyét nézték. Nem mozdult azoknak semmijük, csak bámultak, és még a szájukat is nyitva felejtették. Senki se bántotta őket, a fene se balhézott. Arra gondoltam, hogy Ilkáék is nyugodtan csinálhatnák mindig, biztos nem hőzöngene apuka, és lehet, hogy anyukában sem spurizna fel a vérnyomás. De akkor miért nem mondhatom el? Nem sokáig töprenghettem ezeken a felnőttes dolgokon, mert Ilka megfogta a kezemet, és mutatta a padot, amin nem ült senki. Ügy suttogta, mint a holdkóros: Ilka — Laci. Én is suttogva kérdeztem: Az van odaírva? Az. Ki írta? Laci.' Töltőtollal? Nem, hanem bicskával. Véste, az egyetlen, nagy, halálos szerelmem... A jelet meg miért szokták? Hogy örökké éljen a szerelmünk...! Még akkor is, amikor mi már nem leszünk a világon ... Hol lesztek? A föld alatt. Oda minek mentek? .Csak. Hamar elintézett, mert sietni kellett apuék után. Ügy éreztem, forog velem minden, nem a sok kajától, hanem attól a sok mindentől, ami a föld felett, meg a föld alatt van ... Ilkáék is oda pályáznak. Ott biztosan jobb, könnyebb és Lacival együtt lesznek, s a többi, s a többi... így kóvályogtam egészen a lovakig. Kint álltak az utcán, a szekér mellett. Ab- rakos tarisznyából falatoztak, a farkukkal meg a legyeket hajtották magukról... Ha nekünk is lenne ilyen nagy farkunk, nem kellene mindig a kezünkkel csapkodni. Egyet lendítenénk, és máris a frászban volnának a legyek. Én biz’ Isten jót akartam anyucinak, apucinak, meg Ilkának, amikor a lovak hátuljára mutattam, és azt mondtam: vigyázzatok a lovakra, mert amilyen piszkok, még lepisilik a cipőtöket ... Két pofont kaptam. Egyiket az ügyes kezem felől, a másikat a buta kezem felől. Gyuri nem kapott egyet sem, pedig ő is a szülők előtt mondta, amikor panasz!'- ;d- tam neki, hogy az egyik ló lespriccelte a lábamat. Tudd meg, te mafla katona, hogy a ló nem spriccel, hanem hu . .. Nem mondom ki, mert nagymami esküszik az élő Istenre, hogy a falnak is füle van. Röhögnöm kell, mert nincs neki hajcsatja, amivel a fülét piszkálhatná, mint a tejesasszony szokta ... r i Csizmadia Margit: Kerámiák Péntek Imre: Felelőtlen dal Bár a fegyveres világ acsarkodik: azért szeress! Kontinenseken tűzveszélyes 1 gyűlölködés ragyog, befüggönyözzük az ablakot. ■. Nem a rádiót, tested híreit hallgatom, utolsó mindenik alkalom. A képernyő tükrében mezítelen játszadozunk, atombiztos óvóhelyen. Túlélők vagyunk szüntelenül: megmaradni halálunkig talán ha sikerül. Csizmadia Margit: Anya gyermekével Arcok közelről Csizmadia Margit Másfél éve, hogy nagy tárlaton mutatta be kerámiáit Orosházán az orosházi születésű Csizmadia Margit. Az országszerte nevezetes „Hidegkúti kerámiaműhely” tervezője, vezetője valamikor Boldizsár István festőművész növendéke volt a. főiskolán, lakásában számos festmény, rajz árulkodik erről. Hogyan lett mégis keramikus? — Az ötvenes évek kenyérgondjai többfelé is eltérítettek elképzelt pályámról — meséli otthon, Budapesten, egy Lenin körúti ház első emeletén. — Voltam műszaki rajzoló, grafikus, közben persze festettem, rajzoltam is. Aztán éreztem: el kell döntenem, mit csinálok? Ebben az időben ismerkedtem meg a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalattal. Örömmel fogadtak keramikustervezőnek. A1 - kor alakították át a hidegkúti téglagyárat manufaktúrává. Megragadott a lehetőség: vállalkoztam az akkor még beláthatatlanra. Sikerült. — Tudom, hogy közben kisplasztikákat is csinált, és készített-tervezett nem egy szoborvázát, ha szabad így mondani. Miért? — Mert soha nem tudtam egyoldalú maradni. Ha le is kötötte szinte minden időmet Hidegkút, azért maradt még elképzelés, vágy: más eszközökkel is kifejezni magam. A mostani orosházi kiállításomon, a múzeumban, már sokoldalúbban bemutatkozhattam. Festméhyekkel, szobrokkal és kerámiákkal. Különben nagyon jó érzés, hogy a szülőváros számon tart, és rendszeresen visszahív. Nemcsak kiállításoki ,, hanem — például — hosz- szú ideje a nyári gyopáros' képzőművészeti táborba is. ahol általános iskolások; tanítok a korongolás, a ke - rámiakészítés titkaira. — Tehát Orosháza. A szülőhely. Ahol édesapja. C<i madia Imre is él. Az a Csi madia Imre, akinek vissz< tekintő, önéletrajzi könu vét nemrég jelentette meg a Magvető „Pirkadattól de Velőig" címmel. Ha hazamegy, hogyan telik az idő? — Beszélgetéssel, és azzal is, hogy édesapám hajnalig olvassa új írásait. Ezek a napok számomra sokat hoznak. Nehéz is meghatározni. mennyit. Orosháza . . . Igen, most is ihlető forrásom. Kisplasztikákat tervezek: a vázlatok itt vannak. bennem a gyermekkorból. Csoda-e, hogy orosháziak? Ügy hallom, jövőre nagy kiállítás lesz a művelődési központban. Sok újat szeretnék vinni oda. — Hogy úgy mondjam: Csizmadia Margit nem alkot „látványos" dolgokat. Kerá miái nyugalmat, harmóniát sugallnak. Egyszerűen: szépek. Amit Hidégkúton tett, elismerésre méltó. El is ismerték: 1979-ben SZOT-ok- levelet kapott, 1981-ben pedig Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt. — Nem a kitüntetés a fontos, hanem az érzés, hogy szebbé tehetem az emberek környezetét. Két gyönyörű cica kuporog Csizmadia Margit mellett, a nagy, öblös fotelben. Okos pofikájukat ráemelik, mintha kérdeznék: de azért minket is szeretsz, ugye? . . Sass Ervin
