Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

o 1983. február 12., szombat Lengyelországi változások Q Túl a mélyponton A sok súlyos gazdasági probléma közül, amelyet a giereki korszak hagyott ma­ga után, első helyen az adósságokat kell említeni. A lengyel nemzeti bank adatai szerint az ország adóssága 1980 végén 24,7 milliárd dol­lár volt. 1981-ben ez tovább növekedett 800 millió dol­lárral, s csak 'l982-ben állt meg ez a folyamat. A lengyel népgazdaság minden jel szerint a szük­ségállapot egy esztendeje alatt túljutott a mélyponton. Jozef Zajchowski közgazdász, a miniszterelnök gazdasági tanácsadó testületének veze­tője szerint sikerült megállí­tani az országban az ipari termelés visszaesését. A szín­vonal most az 1979. évinél 13 százalékkal alacsonyabb. No­ha diadalra még nincsen ok, az igen biztató, hogy a ter­melés szeptember óta hónap­ról hónapra növekedett. A mezőgazdaságban is van­nak kedvező jelek. Többek között: a gabonatermelés másfél millió tonnával meg­haladta az 1981. évit, jó a cukorrépatermés is. Igaz — teszi hozzá Zajchowski — a tervezett 5 millió tonnás gabonafelvásárlásnak év vé­géig csak a fele teljesült, de a termés megvan, s remélhe­tőleg a gazdák vagy gabona, vagy az állatokkal megetetve, hús formájában a piacra hoz­zák. Az ipari termelés gyor­sabb növekedését általában nyersanyag- és import rész­egységhiány akadályozza. A megelőző években, a mai lengyel vezetés által egyér­telműen hibásnak minősített fejlesztési politika követ­keztében az ipar erőteljesen kötődött a nyugati nyers­anyagokhoz és részegységek­hez. A nyugati intézkedések, valamint a kényszerű im­portkorlátozások következ­tében ezek az iparágak, nagyüzemek most csak erő­sen korlátozott kapacitással működhetnek. Különösen \ 1982 első felében volt nehéz az import finanszírozása. A nyugati szállítók ugyanis csak előre történő készpénz- fizetés mellett voltak haj­landók eladni. Előbb tehát meg kellett fizetni a koráb­ban beérkezett szállítmányo­kat, majd előre kifizetni a megrendelt mennyiséget. Az első félévben kiállták ezt a kétszeres terhelést, a legne­hezebb időszakot átvészelték. A továbbiakban a nyugati export-pnport mérleg hely­reállítása és szükséges szin­ten tartása mellett nagy re­ményeket fűznek a lengyel közgazdászok a szocialista országokkal való együttmű­ködéshez. Igen elismerően szóltak erről, mindenekelőtt a Szovjetunió gazdasági se­gítségéről. amit a meglevő kapacitások kihasználásá­hoz, egyes beruházások be­fejezéséhez, a nyersanyag­hiány csillapításához nyúj­tottak. Zénón Körnender minisz­terelnök-helyettes, aki a la­kossági ellátás ügyeit tartja kézben, a fogyasztói piac alakulásáról elmondta: „A rendelkezésre álló árualapo­kat messze meghaladó bér­emelések, a Szolidaritás újabb és újabb követelései­nek teljesítése teljesen fel­borította a belső piac egyen­súlyát. Drasztikus szükség- intézkedéseket kellett hozni. Ezek következtében kétsze­resére emelkedett a fogyasz­tói árszínvonal, s 1982-ben, a részleges kompenzációkat beszámítva, végül 25 száza­lékkal csökkent az egy la­kosra jutó reáljövedelem. A közeljövő sem ígér gyors ja­vulást. 1983-ban, a tervek szerint mintegy 10—15 szá­zalékkal nőnek a fogyasztói árak, ezt a bérek általában ellensúlyozzák, de csak ott, ahol a vállalatok növekvő jövedelmezősége erre lehe­tőséget ad.” A szükségállapot bevezeté­se idején még az élelmiszer­jegyekre sem volt fedezet. II barátság mérföldkövei Cikkünk szerzője a Szovjetunió Hőse, aki részt vett a Budapest felszabadításáért folytatott harcokban, majd újságíró, a Fáklya főszerkesztője volt hazánkban. Je­lenleg az APN vezető szerkesztője Moszkvában. A Duna árterületén újabb földdarabot tesznek alkalmassá a mezőgazdasági termelés számára (Fotó: MTI, Külföldi Képszolgálat — KS) Minden talpalatnyi föld E napokban széles körűen emlékeznek meg a Szovjet­unió és a Magyar Népköz- társaság dolgozói az 1948. február 18-án Moszkvában aláírt első szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 35. évfordulójáról. Visszaemlékezve e neves jubileumra, mely valóban történelmi fordulóvá vált, sok minden jut eszembe: a Magyarország felszabadítá­sáért folytatott nehéz har­cok, melyekben a szovjet hadsereg tisztjeként magam is részt vettem, majd a há­ború után újságíróként a Magyar Népköztársaságban töltött évek. Visszaemlékszem a buda­pesti csepeli kombinátban tett utolsó látogatásomra és a vállalat pártbizottságának titkárával folytatott beszél­getésemre. Beszélgetőtársam a kombinátot és a Szovjet­uniót összefűző számtalan szálról beszélve megemlítet­te, hogy a csepeliek és a fia­tal szovjet köztársaság kö­zötti barátság még 1919-ben született, amikor Lenin és Kun Béla a Vörös Csepel rá­dióállomás útján váltott táv­iratot. „E barátság proletár internacionalista szelleme — amint hangsúlyozta a párt- bizottság titkára — különö­sen kifejezően mutatkozott meg, miután a szovjet had­sereg 1945-ben felszabadítot­ta hazánkat a hitlerista meg­szállás alól. A szovjetek se­gítettek a csepelieknek is, hogy rövid idő alatt helyre­állítsák vállalatukat és meg­szervezzék a termelést. A Szovjetunió az ezt követő években legmegbízhatóbb és leghűségesebb partnerünk maradt”. Ahogy beszélgetésünk egy­re jobban kibontakozott, lel­ki szemeim előtt megjelen­tek a háború utáni első na­pok Magyarországon. A szov­jet katonai parancsnokság­nak bonyolult problémákat kellett megoldania. Élelmez­nie kellett az éhes embere­ket, helyre kellett állítani a vízszolgáltatást és a közle­kedést, meg kellett teremte­ni az átkelés lehetőségét a Dunán, megszervezni az em­berek normális életét. A szovjet katonák a magyar hazafiakkal, mindenekelőtt a magyar kommunistákkal kö­zösen energikusan hozzáfog­tak e halaszthatatlan felada­tok megoldásához. Ugyaneb­ben az időben a Szovjet­unióból — amely ezekben a napokban maga is jelenté­keny gazdasági nehézségek­kel küzdött — Magyarország címére vetőrpaggal, élelmi­szerrel, igavonó állatokkal, szénnel, gyapottal, gyári és üzemi felszereléssel rakott vagonok indultak útnak. Az első szovjet—magyar kölcsönös áruszállítási egyez­ményt 1945. augusztus 27-én írták alá, majd két év múl­va a Szovjetunió és Magyar- ország hosszú lejáratú egyez­Most van — jegyre — hús, zsiradék,, liszt, kása, cukor, csokoládé, mosópor, szappan, cigaretta, alkohol. Ezeket sorban állás nélkül lehet megvásárolni. Van elegendő tej, kenyér, zöldség, alma — sorban állás és jegy nél­kül. Sok mindenből, főként cipőből, ruhaneműből, ház­tartási gépekből rossz az el­látás, de a mélypontot eb­ben a tekintetben is elhagy­ták. Ismét J. Zajchowskit idé­zem: „A gazdasági stabilizá­ció feltételei megvannak. Is­merjük és megfogalmaztuk a legfontosabb irányokat: el­ső helyen áll a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar fel­lendítése. Néhány év alatt biztosítani kívánjuk az or­szág élelmiszer-önellátását. Második helyen áll a nyo­masztó gondot jelentő és nagy befektetéseket igénylő feladat: a lakásprobléma enyhítése. Ugyancsak elő­térben áll az ipar szerkezeti és technológiai struktúrájá­nak javítása. Ezek a felada­tok határozzák meg a követ­kező néhány évben a tenni­valókat. Amilyen mérték­ben a feladatok megoldásá­ban előrehaladunk, úgy ér­hető el a termelésben és az életszínvonalban a válság ki­robbanását megelőző szint, majd kezdődhet ezen az ala­pon a további növekedés.” Sok minden történt tehát Lengyelországban a szük­ségállapot egy esztendeje alatt. Ahogyan Jan Glow- czyk, a LEMP Politikai Bi­zottságának póttagja, a KB titkára összefoglalja szá­munkra: „Az ellenforradal­mi erőkkel az éles és nyílt összecsapások időszakát ma­gunk mögött hagytuk, de a munka neheze most követ­kezik. A tömegek bizalmá­nak visszaszerzése időt, fá­radságot nem kímélő meg­győző munkát igényel. Eddig szükségképpen az államha­talom, az adminisztratív in­tézkedések, az erő állt elő­ményt kötött az áruforga­lomról és a kifizetésekről. Ez nemcsak nagy, de minő­ségileg új lépést jelentett a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlődésében. Mindez azonban afféle elő­készítése volt az 1948-as év­nek. Az ekkor kötött szerző­dés kiemelkedő szerepet ját­szott a szovjet és a magyar nép barátsága sokoldalú megerősítésében. Megvetette .az alapját az új típusú kap­csolatok fejlesztésének, ha­tékonyan elősegítette a kom­munizmus és szocializmus fejlesztését országainkban. E dokumentum legfontosabb alapelveit fejlesztették to­vább az 1967. szeptember 7- én Budapesten aláírt új ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben. Ez tükrözte a szovjet—magyar kapcsola­tok fejlesztésének megnöve­kedett lehetőségeit és új távlatait, amelyekre ma a teljes bizalom, a nézetek és tettek egysége jellemző. Az első kereskedelmi szer­ződés óta hihetetlen mérték­ben növekedtek . a Szovjet­unió és Magyarország közöt­ti gazdasági kapcsolatok. A Szovjetunió és Magyarország közötti áruforgalom 1947 vé­gén 30 millió rubel volt, 1982-ben pedig meghaladta a 7 milliá'rd rubelt. Magyaror­szág külkereskedelmének egyharmadát a Szovjetunió­val bonyolítja A Szovjet­unióba irányuló magyar ex­port az ország nemzeti jö­vedelmének 15—17 százalé­kát adja. Az export csaknem felét gépek és ipari beren­dezések alkotják, többek kö­térben. Most a politikai meg­győző munka, a párt kerül az első vonalba. Az eredmé­nyek alapvető feltétele — mondja J. Glowczyk — a párt elvi, politikai egysége, a pártszervezetek ütőképes­ségének helyreállítása, a kommunisták * aktivitásának növelése. A pártot • sikerült megőrizni, de soraink meg­gyengültek, nem is elsősor­ban a taglétszám csökkenése miatt, hanem egyrészt a pár­ton belüli jobb és „bal”-ol- dali erők, nézetek jelentkezé­se, másrészt az alapszerveze­tek passzivitása miatt. A IX. kongresszus 1981 júliusában világos politikai, ideológiai helyzetet teremtett. Többsé­gükben új tagokból álló Köz­ponti Bizottságot választott, s határozatai alapján meg­volt a lehetőség, hogy a párt visszanyerje erejét. Az el­lenség nyílt fellépésével ezt egy időre megakadályozta. A szükségállapot időszaka kellő lehetőséget teremtett a párt sorainak a rendezésé­hez is.” Beszélgetéseink során ta­pasztaltuk, hogy a párt erősödésééért, vezető szere­pének megszilárdításáért fo­lyó harc eredményes. Dina­mikus, aktív, nagyrészt új, fiatal erőket találtunk a pártaktivisták között. Gyöt- relmes módon végezték el a múlt. felülvizsgálatát. Jól látják, milyen okok vezettek a válsághoz, s minden igye­kezetük arra irányul, hogy ezek ne ismétlődhessenek meg. Befejezésül Mieczyslaw F. Rakowski szavait idézem: „Bizonyos, hogy az alapel­vek tiszteletben tartása mel­lett át kell alakítanunk a néphatalom szocialista struk­túráját. És az is bizonyos, hogy 1980 augusztusával a szocializmus fejlődésének egy szakasza végképp lezá­rult. Visszatérés nem le­hetséges. A szükségállapot idején megtettük az egész nemzetet megrázkódtató válságból kivezető út első lé­pését. Stabilizáltuk a nép­hatalmat. De a munka na­gyobbik és nehezebb része még előttünk áll.” T. Varga József (Vége) zott a, Szovjetunió a híres magyar Ikarusz autóbuszok egyik legfontosabb vásárló­ja. Az Ikarusz gyár termelé­sének felét a Szovjetunióba exportálják. A Szovjetunió fedezi Ma­gyarország olajimportjának közel 80 százalékát, vasérc­behozatalának 90, hengerelt fémáruimportjának 70 száza­lékát. A Szovjetunióból Ma­gyarországra műtrágyát, kü­lönböző mezőgazdasági be­rendezéseket és gépeket is szállítanak. A magyar mezőgazdaság egyébként jelenleg a világ egyik legproduktívabb gaz­dasága. A szövetkezeti gaz­dálkodás útjára lépett ma­gyar parasztok széleskörűen felhasználták a szovjetunió szövetkezeti fejlődésének ta­pasztalatait. A szovjet tudó­sok megosztották magyar ba­rátaikkal a nagy termésho­zamú búza, napraforgó és más mezőgazdasági kultúrák kifejlesztésében elért ered­ményeiket. A szovjet Bezosz- taja búzafajta valóságos for­dulatot jelentett a termésho­zam növelésében Magyaror­szágon. Több ezer szovjet traktor, kombájn és más me­zőgazdasági gép segíti a ma­gyar mezőgazdasági dolgozó­ikat a korábban soha nem lá­tott terméseredmények el­érésében. Több száz nagyszabású ipari objektum épült a Szov­jetunió segítségével. Elegen­dő, ha a Dunai Vasműre, a Székesfehérvári Könnyű­fémműre, a tiszai és Borsodi Vegyi Kombinátra, a százha­lombattai olajfinomítóra, az ajkai és Almásfüzitői Tim­földgyárra, a solti rádióállo­másra, a budapesti metróra, a Paksi Atomerőműre gon­dolunk, melynek első egysé­Romániában az elmúlt idő­ben fokozott figyelmet fordí­tottak a mezőgazdaság fej­lesztésére. Az RKP decem­beri országos konferenciáján hangsúlyozták, hogy a lakos­ság jobb ellátása és az ex­port növelése érdekében meg­felelő intézkedéseket kell hozni. Az 1983-as terv a me­zőgazdasági össztermelés 5,1 —5,6 százalékos növelését irányozza elő. Ennek érde­kében újabb traktorokkal, kombájnokkal és más mező- gazdasági gépekkel látják el a gazdaságokat. A népgazda­sági beruházások több mint 20 százalékát fordítják a me­zőgazdaság fejlesztésére. Arra számítanak, hogy az évtized közepe táján mint­egy tízmillió hektár lesz a mezőgazdasági földterület. Ez azt jelenti, hogy a valami­vel több mint 22 millió la­kosra fejenként 0,45 hektár jut. Szakértők szerint azon­ban ennek kevesebb mint a fele is elegendő lenne egy lakos évi táplálásához, ha a földet megfelelő módszerek­kel művelnék meg. Mindez arra ösztönöz, hogy széles körben megmagyarázzák, mit ge már megkezdte működé­sét. A magyar golyóscsapágy- gyártás születése a debrece­ni gyár építésével függ ösz- sze. Ennek terveit a Szov­jetunióban szovjet szakembe­rek készítették és a beren­dezések zöme is országunk­ban készült. Az elmúlt évek­ben felújított üzem Magyar- ország egyik vezető vállalata. Alkalmam nyílott 1978 ele­jén az első magyar földi űr­figyelő állomás megnyitó ün­nepségén részt venni. Az In- terkozmosz-rendszerhez tar­tozó állomást a Szovjetunió műszaki együttműködésével szovjet szakemberek segítsé­gével tervezték és építették. Az állomás üzembe helyezé­se lehetővé tette Magyaror­szágnak, hogy a szovjet mes­terséges holdak segítségével közvetlen televíziós kapcso­latot teremthessen a szocia­lista közösség valamennyi országával. Magyar barátaink szerint a fejlett szocializmust építő ország gazdasági fejlődésében hatalmas szerepet játszanak az olyan nagyszabású hosz- szú lejáratú államközi szer­ződések, mint a timfölddel és alumínium-gyártással kapcsolatos egyezmény, az olajszármazékok és feldolgo­zásukra vonatkozó kooperá­ció. Ma a Szovjetunióval Ma­gyarországot a Druzsba—I. és a Druzsba—II. olajveze­ték, valamint a Barátság gázvezeték és három magas- feszültségű távvezeték köti össze. A két testvéri kapcso­latokban fontos szerepet kap a műszaki együttműködés is. Az erről szóló első egyez­ményt 1949 júliusában írták alá. A Szovjetunió é$ a Ma­gyar Népköztársaság közötti tudományos és műszaki együttműködés sokoldalú. jelent minden talpalatnyi föld ésszerű kihasználása, il­letve a legyengült termőere­jű területek javítása. A Ro­mania Libera lap megálla­pítja, hogy „a föld túlságo­san drága ahhoz, hogy köny- nyelműen hagyjuk tönkre­menni”. A szántóterületek felesle­ges rongálásáért jelentős pénzbüntetéseket szabnak ki. A Fiacara című hetilap meg­állapítása szerint egy hek­tár tönkrement, leromlott te­rület rendbehozásának költ­sége mintegy 7500 lej. Ezért megtiltották, hogy a jobb föl­deken beruházási és egyéb létesítményeket építsenek: csak az alacsonyabb kategó­riájúak használhatók fel ilyen célra. A mezőgazdasá­gi akadémikusok az Éra So- cialista című elméleti folyó­iratban arra figyelmeztettek, hogy a szántóterületek több mint felét megtámadta az erózió. Az 1983-as terv újabb nagyarányú lecsapolási és egyéb talajjavítási munká­kat ír elő, s külön kiemeli a rétek és legelők feljavítá­sának szükségességét. G. I. Arra hivatott, hogy biztosít­sa az energia- és nyersanyag­felhasználás hatékonyabbá tételét, az egységesített al­katrészekből és gépcsopor­tokból összeszerelhető nagy termelékenységű új gépek és berendezések előállítását. A két ország kölcsönösen előnyös együttműködése előtt újabb távlatokat nyit az 1980 márciusában aláírt és 1990-ig érvényes hosszú le­járatú szakosodási és koo­perációs program. Az 1981— 1985-ös népgazdasági tervek egyeztetésekor mindkét or­szág jelentős mértékben tá­maszkodott a már meglevő 33 egyezményre, amelyeket e hosszú lejáratú program alapján megkötöttek vagy meghosszabbítottak. Nagy lendületet kaptak a kulturá­lis és művelődési kapcsola­tok. Évről évre nő a kölcsö­nösen kiadptt könyvek pél­dányszáma, fokozódik az egyetemi hallgatók cseréje, egyre több filmet, színházi előadást és sportküldöttséget irányítunk egymás országai­ba. Évről évre jobban fej­lődnek a szovjet és a ma­gyar emberek közötti közvet­len kapcsolatok, növekszik a turistautak száma, a szak­embercsere mind szovjet, mind magyar részről. Beszélgetésünket a csepeli pártbizottságon lezajlott ta­lálkozó elmesélésével kezd­tük. Késő este volt már, ami­kor beszélgetésünk befeje­ződött. A város felett ezer­nyi lámpa égett, fényesen vi­lágítottak a díszes reklámok és kirakatok. A Gellérthe­gyen nappali fényben úszott a felszabadulási emlékmű, a két testvéri nép örök és megbonthatatlan barátságá­nak szimbóluma. Nyikolaj Zabelkin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom