Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

1983. február 12., szombat Kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban Több mint 600 múzeumi tárgyat, fényképet, doku­mentumokat, plakátokat lát­hat a közönség február else­jétől A szovjet nép című ki­állításon, amelynek anyagát — más szocialista országok­ban rendezett tárlatok után — Budapesten, a Munkás- mozgalmi Múzeumban mu­tatják be. A kiállítást a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége létrejöt­tének 60. évfordulója al­kalmából a Szovjetunió Köz­ponti Forradalmi Múzeuma rendezte. A kiállítás három részből áll, bemutatja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, mint a proletárnemzetköziség esz­méjének diadalát, az egysé­ges, sok nemzetiségű szövet­ségi állam kialakulását, éle­tét, fejlődését; a Szovjetuni­ót, mint a békéért, a nemze­ti függetlenségért és a szo­cializmusért folytatott harc biztos támaszát. Képösszeál­lításunk csak ízelítőt adhat a kiállítás gazdag anyagából. A szovjet nép című kiállítás Vörösgárdisták a Szmolnij előtt 1917 októberében. A fotó alatt a Petrográdi Iz­vesztyijában megjelent fon­tos dokumentum: a Béke­dekrétum Anatolij Bcregovoj, a Szo­juz—7 űrhajó parancsnoka és Valentyin Lebegyev fe­délzeti mérnök — a „mara­toni” űrhajósok Béke és munka Fegyverbarátság (Hauer Lajos felvételei — KS) Magyar könyvtár Jeruzsálemben Böcz Sándor levele: Az idős nyomdász belekezd a Tiborc panaszába, de négy-öt sor után elakad. A segítőkész sú­gást megköszönve, lendületesen mondja tovább, de csakhamar feladja a reménytelen vállalko­zást. — Hiába, nem megy. Régen tanultam, kiment a fejemből. Pedig milyen szép . .. — Mi is volt ez? Ki írta? — kérdezi a nála fiatalabb újság­író, aki szintén tökéletesen be­szél magyarul, noha az Izraeli Kommunista Párt héber nyelvű lapját szerkeszti. önkéntelenül is ez a Tel Aviv-i epizód jut eszembe a jeruzsá- lemi magyar könyvtárban, ahol természetesen Katona József Bánk bán-ja is megtalálható. A húszezer kötetes könyvtár a Jaf- fai út szűk mellékutcájában, egy elhanyagolt, öreg épület föld­szintjén várja a magyar anya­nyelvükhöz hű olvasókat. Mind­járt a nyitás után megtelik a parányi előtér, ahol friss kiadá­sú magyar könyvek, budapesti képeslapok hívják fel magukra a figyelmet. A tömött polcokon barna csomagolópapírba kötve sorakoznak a magyar és a vi­lágirodalom remekművei. A szi­rupos, giccses olvasmányok nin­csenek szem előtt, egy sötét kamra mélyéből kerülnek elő, ha valaki a könnyes-bús régi emlékek felidézésére vágyik. Az Erdélyből ideszármazott könyvtáros szaporán szolgálja ki a kuncsaftokat, akik sohasem bánják meg, ha rábízzák a vá­lasztást. Ügyes árukapcsolással egy-egy könnyebb fajsúlyú ol­vasnivalót ad az igényes iro­dalmi alkotások mellé. A köl­csönzés nem olcsó mulatság, de megéri, és mindenki belátja, hogy a tulajdonos csak a bevé­telből bővítheti a könyvállo­mányt, amelyből a legfrissebb magyar könyvek sém hiányoz­nak. — Ez a könyvtár könyvesbolt is egyben — magyarázza a könyvtáros. — Az újonnan ér­kezett könyvek nagy része meg­vásárolható, s ugyancsak ná­lam lehet megrendelni az Élet és Irodalmat, a Magyarországot, a Ludas Matyit, a képes heti­lapokat. Nagy előny, hogy a ma­gyar könyv, újság olcsóbb, köny- nyebben megfizethető, mint a többi. — Kik a legnépszerűbb szer­zők? — Berkesi, Szilvás!, Szabó Magda — hangzik a válasz, amely meglepő módon a hazai olvasási statisztikát tükrözi visz- sza. — A régiek közül Jókai, Mik­száth, Móricz. Fiatal fiúk, lányok jönnek, ök már héberül kérnek könyvet a magyarul olvasó szülők részére. — A gyerekek már nem, vagy csak alig-alig tudnak magyarul — kesereg a könyvtáros. — Va­jon mi lesz a könyvtár sorsa, ha egyszer kihal az idősebb ge­neráció? Egy asszony búcsúzóul rám­nevet: — Üdvözlöm a szülőfalumat! — Melyik az? — Hát Budapest, mi lenne! A kölcsönzési órák ideje egy­ben baráti találkozó is, alkalom a beszélgetésre, a politizálásra. Az izraeli rádió magyar bemon­dójával a libanoni háborúról vi­tatkozunk, majd szóba kerül egy, az itteni televízióban be­mutatott magyar kisfilm, amely arról szól, hogy egy férfi ille­gálisan behatolt „telefonszerelőt” talál a pesti lakásban. — Ilyen nincs — állítja hatá­rozottan a könyvtáros. — Lehet, hogy Rákosi idejében előfordult, de most kizárt dolog. Az első ember, akitől Jeruzsá­lembe érkezve útbaigazítást kér­tem, magyar volt. A szállodai étteremben reggelente egy nyug­díjas magyar szolgálta fel a teát — és a legfrissebb politi­kai híreket. Egy Tel Aviv-i ká­véházban megismerkedtem Friedman úrral, a hajdani pesti színésszel és az emlékezetes Cá- ja cirkusz szomorú képű bohó­cával, aki viszont nem árulta el a nevét. Mindketten az. Új Kelet című izraeli napilapot ol­vassák. A jeruzsálemi vagy Tel-Aviv-i séta során előbb-utóbb elkerül­hetetlenül magyar vendéglőre, kávéházra, magyar cégtáblájú üzletekre bukkan az utazó. A legváratlanabb helyen, a gali- leai Akkóban is magyar beszéd ütötte meg a fülemet. Mi taga­dás, az effajta élmények, talál­kozások révén mindjárt ottho­nosabbá válik az idegen ország. És ahol ennyi magyar él, ott aranyat ér minden magyar könyvtár. Lábbal tiport értékek Európában a szőnyeg egy­szerű lakberendezési tárgy, arriivel a padlót borítják, dí­szítik. Keleten jóval több ennél, ősi szertartások szim­bóluma, amely vallási szo­kásokhoz is kapcsolódik. Tör­téneti sorrendben a nemez szőnyeg volt az első. De a szövött és csomózott sző­nyegek története is a leg­ősibb időkre nyúlik vissza. A szép és értékes szőnyeg fogalma ma is világszerte összefonódik a „keleti” jel­zővel. Így nevezik mindazo­kat a szövött és csomózott technikával készült alkotáso­kat, amelyeket ma már vi­lágszerte — s nem csak a keleti országokban — előál­lítanak. A kézzel szőtt vagy csomózott textilanyag ma luxuscikk, de a nagyipar­nak szinte korlátlan lehető­sége van rá, hogy az otthono­kat ellássa ízléses, művészi darabokkal. Ilyen korszerű gyártási eljárásnak számít például a rendkívül terme­lékeny tűzött technológia. A lényege az, hogy a hordozó alapszövetbe különböző sű­rűségben dolgozzák bele a díszítő fonalakat. A tűzött szőnyeg készítésénél az em­beri munkaszükséglet mind­össze egynyolcada a szövött gépi technológiánál szüksé­gesnek. A szövött szőnyeg egyetlen négyzetméterének előállításához egyébként — az előkészítő folyamatokat is beleszámítva — egy óra szükséges. Századunk fejlett. techni­kája ma már nemcsak az előállítókat segíti, hanem a szőnyegek bonyolultan szép mintázatát megkomponáló tervezőket is. A képünkön látható angol gyártmányú mágneses adatrögzítő rend­szer segítségével például az eddiginél sokkal változato­sabb mintájú szőnyegeket lehet tervezni, illetve szö­vésre előkészíteni. Egy-egy mágnestárcsa kb. nyolc ál­landó szőnyegminta adatait tudja tárolni. Egy gombnyo­mással változtatható a min­ta, vagyis kiválasztható a meglevő nyolc közül a kívánt változat. A minta tükörké­pét is elő lehet állítani ezzel az eljárással. A tervezési munka végeredménye ez­után a gépeket vezérlő lyuk­szalagokon kerül ki az üze­mekbe. (KS) Célszerűbb taxik A század első évtizedeiben még számos gépkocsigyár ké­szített sajátos taxijárműve­ket, később azonban egyre kevesebb példa akadt erre. Manapság a taxiüzemek nem kifejezetten részükre terve­zett gépkocsikat használnak (ez alól talán csak az angol taxipark a kivétel), bár a taxival szemben mások a kö­vetelmények, mint általában Egyes irodalmi források szerint a régi arabok már a XI. században ismerték az üveggömbszilánkok — a kezdetleges lencsék — na­gyítóképességét. A mikrosz­kóp feltalálása a későbbi év­századokra esett. Ez a tudo­mányos kutatásokban igen fontos nagyító eszköz párhu­zamosan fejlődött a távcső­vel. Ki találta fel a mikrosz­kópot? A hagyomány szerint két flamand látszerész: Hans Lippershey és Zacharias Jan­sen munkásságának köszön­hető a mikroszkóp feltalálá­sa a XVII. században. A legtöbb lexikon azonban óvatosan fogalmaz, és nem köti csupán ezekhez a ne­vekhez ennek az optikai esz­köznek a feltalálását. Bizo­nyos, hogy több személy mű­ködött közre megszületésé­ben. A holland Leeuwenhoek (1632—1723) ázalék állatkán a személygépkocsikkal szem­ben. Mindenesetre vannak törekvések arra, hogy ez a helyzet megváltozzék. Az USA-ban felszólították az autógyárakat, hogy tervez­zenek a mai városi közleke­désnek megfelelő taxitípuso­kat, s meg is adták az ehhez szükséges szempontokat. Ezek szerint a korszerű taxi legyen kényelmes, s könnyű végzett kutatásainál egyszerű mikroszkópokat használt, amelyeket maga szerkesztett. Később folyamatosan töké-, létesítette berendezéseit, és végül sikerült mikroszkópjá­val elérnie a 270-szeres na­gyítást. A mikroszkóp története bi­zonyos fokig egybeesik a leg­fontosabb tudományos felfe­dezések, valamint a technika fejlődésének történetével. Az első eszközök egy cső két vé­gén elhelyezett két lencséből álltak, azután fejlesztették ki az állványokat, az optikákat, a megvilágítást és így ala­kultak ki fokozatosan a ma is használatos laboratóriumi mikroszkópok. A mikroszkóp történetének érdekes példá­nyát látjuk a képen; a nagy francia forradalom idején ki­végzett Marie Antoinette mikroszkópját, amelynek tes­te és tubusai színaranyból készültek. (KS) legyen a be- és kiszállás. Legalább négy utasülés le­gyen benne, és szükség ese­tén férjen el benne gyerek­kocsi, vagy tolókocsi is. Kí­vánatos feltétel az is, hogy a rokkantkocsiban ülő utas minden segítség nélkül be­gördülhessen az utastérbe. A vezetőfülke legyen biztonsá­gos, a vezető könnyen érint- kezhessék az utasokkal. Fon­tos feltétel, hogy a pogy- gyász ki- és berakása ne okozzon gondot. Az ajtók le­gyenek biztonságosak, de könnyen nyithatók, s azokat á vezetőfülkéből is nyitni és zárni lehessen. Elvárják to­vábbá, hogy a gépjármű mo­torja minimális légszennye­zéssel működjön. Képünkön az egyik ameri­kai cég konstruktőrei által tervezett újfajta taxi proto­típusát láthatjuk, amelynek formáján kívül az a legfőbb érdekessége, hogy egy 2400 köbcentiméteres, négyhenge­res gázmotor . hajtja (ami tudvalévőén kis légszennye­zésű). A 4,3 m hosszú, 1,7 m széles. 1400 kg súlyú jármű hátsókerékhajtású, legkisebb fordulókörének sugara 4,8 m. Auto'matikus sebességváltója két fokozatú. Legnagyobb se­bessége 105 km'óra. (KS) Mikroszkóp aranyból

Next

/
Oldalképek
Tartalom