Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-11 / 35. szám

1983. február XX., péntek \ NÉPÚJSÁG Egy törvény nyomában n tanácsi munka korszerűsítésének tapasztalatai Mezőgyánban Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ növekedett a forgalom Hazánkban 1950-ben jöt­tek létre a tanácsok. A kez­deti időszakban több jelen­tős, a tanácsi munka főbb irányát meghatározó jogsza­bály jelent meg. Az állam- igazgatási eljárás általános szabályairól elsőként 1957- ben, a IV. törvény rendelke­zett. Mindez elősegítette a törvényesség elmélyítését. A jogszabály megalkotása óta eltelt több mint két évtized tapasztalatai azt bizonyítják, hogy többségében ezek a rendelkezések kiállták az idő próbáját. Az 1971. évi I-es tanács- törvény megjelenése után megnövekedett az ügyirat­forgalom. A társadalmi fejlő­dés, a közigazgatás tevé­kenységi körének szélesedé­se, a nagyarányú hatásköri módosítások és az 1971. évi I-es tanácstörvény megjele­nése után indokolttá vált egy új államigazgatási eljárási törvény kidolgozása. Az új törvény 1981-ben látott nap­világot. Az elmúlt évben me­gyénkben tisztségviselői ér­tekezleten értékelték a ren­delkezés eddigi tapasztalata­it. Ezek után nézzük meg, hogyan sikerült a gyakorlat­ban az új jogszabályt érvé­nyesíteni megyénk egyik köz­ségében, Mezőgyánban. Mezőgyánban jelenleg hét­tagú tanácsi apparátus látja el a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézését. A gyu­lai járás mintegy 2 ezer la­kosú településén az új ren­delkezés hatására csökkent az ügyiratforgalom. Szabó lmréné, a községi tanács szakigazgatási szervének he­lyettes vezetője így vall a változásokról: — A törvény hatályba lé­pése előtt valamennyien gon­dosan tanulmányoztuk a mó­dosított eljárási törvényt. Több alkalommal tartottunk konzultációt, amelyeken meg­vitattuk a jogszabály külön­böző fejezeteit. Természete­sen napjainkban is figyelem­mel kísérjük a törvény vég­rehajtását szolgáló rendelke­zéseket. — Érezhető-e az elmúlt két év tapasztalatai alapján, hogy egyszerűsödött a szak- igazgatási munka a község­ben? — Jelenleg mi úgy látjuk, hogy az ágazati korszerűsítés révén javult a munkánk. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a megyei szinten beve­zetett gépesítés miatt ma még több a munkánk, de a későbbiekben valamennyi­ünknek könnyebb lesz. A gépesítés különösen a költ­ségvetési ügyekkel foglalko­zó dolgozónk munkaidejét köti le jelentősen. Emiatt gyakran 2-3 napot is távol van a munkahelyétől. A gond ott jelentkezik, hogy távolléte esetén más dolgozó nem tudja szakszerűen ellát­ni a jelentkező teendőket. — Hogyan segítette a gyu­lai Járási Hivatal a törvény végrehajtását? — A járási hivatal mun­kánkhoz igyekezett hathatós segítséget adni. Jó példa er­re, hogy az adóigazgatási el­járásra a felsőbb pénzügyi szakigazgatási szerv előre el­készített határozati mintákat adott ki. Ezek a minták szin­te valamennyi vonatkozás­ban megoldják a határoza­tok szerkesztésével járó gon­dot. Hasonló jó módszerek­kel találkozhatunk az igaz­gatási munka területén is. Az államigazgatási eljárás­ban használt legfontosabb iratmintákat szintén meg­kaptuk. összegezve elmond­hatom, mindezek az intézke­dések hozzájárultak ahhoz, hogy településünkön az ál­lamigazgatási munka színvo­nala emelkedhessen. — A községi tanács által az elmúlt esztendőben hozott határozatok ellen éltek-e fel­lebbezéssel az illetékesek? — Elöljárójában elmonda­nám, hogy tavaly összesen 235 ügyben hoztunk határo­zatot. Az első fokú határo­zattal megállapított dönté­seink jó megalapozottságát jelzi, hogy ellenük egyetlen esetben sem éltek a felleb­bezési joggal. — A munka során nap mint nap találkoznak az ügyfelekkel, milyennek ítéli meg az állampolgárok állam- igazgatási ügyekben való jár­tasságát, felkészültségét? — Örömmel állapíthatom meg, hogy a korábbi évek­hez képest településünkön javult az állampolgárok fel- készültsége, hozzáértése a különböző ügyekhez. Azt hi­szem mindehhez nagy segít­séget nyújtották a televízió rendszeresen jelentkező „Jo­gi esetek” című műsorai, a különböző szervezett TIT- előadások és a Házi Jogta­nácsadó Szolgálat által kibo­csátott különböző kiadvá­nyok — fejezte be Szabó Im- réné. (Verasztó) A Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ Sarkad, Sarkadkeresztúr, Kötegyán, Üjszalonta és Méhkerék alapellátásában vesz részt. Ezekben a közsé­gekben 18 ezren élnek, vá­sárolnak nap mint nap. Ez észre is vehető az élelmi­szer-forgalmon, hiszen ez je­lenti a legnagyobb tételt az ÁFÉSZ bevételében. Ezt kö­veti az ipar-, vegyesiparcik­kek forgalma, és_stagnál a ruházati termékek iránti ke­reslet. Az ÁFÉSZ 1981-hez képest 6,5 százalékkal ter­vezett nagyobb forgalmat 1982-ben, s ezzel szemben 6,9 százalékos növekedést ért el. Értékesítésük egy Hóban költő madarak Különös természeti jelen­séget idézett elő a kései tél: hóban költenek a madarak, és virágzanak a növények a Mecsekalján. A rendkívül enyhe januári időjárás meg­zavarta a növény- és állat­világ téli rendjét, s olyan állapotot teremtett, mint márciusban szokott lenni. Ezt a kora tavaszi ébredést sza­kította meg most a havazás. Pécsett sok fán és cserjén levő fészekben költenek a vadgerlék, s a tojásokon ülő madárkákat újra és újra be­lepi a hó. Megfigyelték, hogy a gerlék egy pillanatra sem hagyják el a fészküket. A Mecsek vidékén most is vi­szonylag magas a hőmérsék­let, és még éjszaka sem igen süllyed fagypont alá, nem pusztulnak el tehát a tojá­sok. A baj akkor lesz, ha a kelés idején is zord időjárás uralkodik, és a korán érkező fiókákat nem tudják a hi­degtől megóvni a szülők. százalékkal haladja meg a megyei átlagot. A felvásárlás — ahogyan ők fogalmaztak — egy hely­ben topog, mert zöldségfé­lékből nem termelnek keve­sebbet, mint korábban, de a szerződésekben az elmúlt évekhez hasonlóan, csaknem azonos mennyiséget vállal­nak a kistermelők. A szerző­désen felüli részt közületek- nek, magánkereskedőknek adják el, vagy más csator­nákon keresztül értékesítik. Visszaesett a tojástermelés. A nyulakat csak a szerződés­ben rögzített súlyhatáron, vagy alatta veszik át, míg korábban ez nem volt ilyen szigorú, és minden mennyi­A Kutatási Eszközöket Ki­vitelező Vállalatnál több éves fejlesztő munkával el­készült az infúziós készülé­kek családjának újabb tagja. Az Infusens elnevezésű or­vosi műszer a csecsemőgyó­gyászatban használható: pontosan és folyamatosan adagol gyógyszert vagy táp­szert. Az infúziós készülékek bármilyen folyadék nagy pontosságú, pulzálás nélküli adagolására alkalmasak, ezért széles körűen használhatók az orvostudomány különféle területein: a gyógyításban és a legbonyolultabb laborató­riumi kísérleteknél egyaránt. A műszercsalád egyes típusai rendeltetésük szerint külön­böznek egymástól. Az Orvostovábbképző In­tézet műszerfelelős orvosa minősítette a magyar gyárt­mányú infúziós készülékeket. Véleménye szerint teljesen séget megvehetett a felvá­sárló. Sok galambot nem le­hetett értékesíteni, s csirké­ből és libából kisebb meny-' nyiségre kötött szerződést a feldolgozó ipar. A baromfi- feldolgozó vállalat 1983-ban a sarkadi ÁFÉSZ kister­melőivel összesen hatezer májlibára kötött termelte­tési megállapodást. A sertés­hizlalásban nincs visszaesés. Az elmúlt évben 730 vagon táptakarmányt értékesítet­tek, és a sertéshizlaló szak­csoport közel 4 ezer 800 sertést adott át a feldolgozó vállalatnak, csaknem annyit, mint a sarkadi Lenin Tsz. Az ipari tevékenységek közé sorolják a cukrász­üzem termelését a sarkadiak. Az élelmiszeripari kisüzem eddig csak a körzetben áru­sította termékeit, évi há­rommillió forint értékben. Ebben az évben Orosháza és Szarvas környékére is eljut­nak a cukrászsütemények, az év végére a kisüzem négymillió forint árbevételt tervez. De nemcsak az érté­kesítési kört szélesítik, ha­nem az alapellátási hálóza­tot is korszerűsítik. Rendbe hozzák folyamatosan a bel­vizes üzleteket. Sarkadke- resztúron 1982 decemberé­ben adták át az éttermet, ahol egy időben csaknem négyszázan étkezhetnek. A vendéglátásban egyébként dinamikus fejlődés tapasztal­ható: évenként 25 százalék­kal többen étkeznek rend­szeresen az ÁFÉSZ éttermei­ben, s 1983-ban megduplázó­dik az 1980. évi ételforgalom. Sz. J. egyenértékűek a külföldiek­kel. E készülékek eddig csak importból voltak beszerez­hetők, amelyek tetemesen drágábbak a hazaiaknál. Ezek az eszközök nélkülöz­hetetlenek az intenzív terá­piában, de segíthetik a gyó­gyítás rutinfeladatainak el­végzését is. A betegek ellá­tásában gyakori eset, hogy valamely gyógyszert csak olyan pontosan lehet adagol­ni, hogy arra az emberi kéz szinte képtelen. Közismert, hogy az infúziós palackok tartalma — az általános gyakorlat szerint még ma­napság is — a gravitáció szerint jut a beteg érrend­szerébe, holott az adagolás szükség szerint lehetne gyor­sabb, lassúbb is. Az életvédő orvosi mű­szernek is nevezhető készü­lékcsalád különféle típusai­ból évente 60—80-at készített a vállalat. Erre az évre eddig 41-re kapott megrendelést. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ nagyszénási ABC-áruháza 1977-ben nyílt meg. Az elmúlt öt év alatt duplájára növekedett a forgalmuk, amihez az ÁFÉSZ vezetőjének odafigyelé­sén kívül — ami jó áruellátást jelent — a bolt vezetői, dolgozói is hozzájárultak Fazekas László felvétele Életvédő orvosi műszer Megkésett riport Egy öreg vadász emlékére Sejtelmes csend honolt a sárgagáti kiserdőben. Az öreg vadász állt, és figyelte a fel-felröppenő fácánokat. Hirtelen, a nagy gazban feltűnt az őzbak agancsos feje. Teljes erővel nekiszaladt, s a földre döntötte. A többiek kiabáltak: — Gyorsan, gyorsan... Pista bácsi nem tud felállni! Azon az őszön és télen nem láthatta az erdőt. A lába se­hogyan sem akart gyógyulni, az ereje is elhagyta. A tavasz, a természet ébredése visszaadta az életkedvét. Ügy érezte: még egyszer látnia kell az erdőt. A keresztnél nehézkesen kiszállt a gépkocsiból. Lassan odament a nagy tölgyfához, megsimogatta a kérgét, majd óvatosan körbejárta. A leve­lek halkan lebbentek a szélben és az öreg vadász sorsa újra megelevenedett. — Meséljen édesapám. Az állatokról: a nyulakról, az őzi­kékről, a foglyokról, a fácánokról akarok hallani. Azok olyan szépek, jók és okosak ... És az apja mesélt. Később nemcsak beszélt a vadakról, hanem kivitte a gróf földjére, hajtónak. Nagy vadászatok voltak azok. A szikrázó napfényen csillogó havon bukfen­ceztek a nyulak, szárnyukat összecsapva hullottak le a fá­cánok. Néha egy-egy róka cikázott a vadászok előtt. Dörrent a puska... Nyargalt, könnyes szemmel kiabálta: — Fussatok ... Fussatok! Sajnálta az állatokat. Végül megértette, hogy a minden­napi betevő falatért sok mindent el kell viselnie. Hatan vol­tak testvérek, minden fillérnek megvolt a helye. Csak néz­te, hogy némelyik hajtó a sebzett nyulat és fácánt a sűrű bokor alá helyezi. — Ezt miért csinálják? — kerekedtek a szemei a csodál­kozástól. Az apja a térdére ültette, megsimogatta a fejét: — Fiam, ezek földnélküli, zsellér emberek. Éhesek. Míg az urak a kastélyban dáridóznak, összeszedik az elrejtett va­dakat, a szegények is szeretik a nyúlpaprikást. Csak vi­gyázni kell, mert az erdőt éjjel is őrzik. Aztán jött az első világégés. Megúszta. Űjra fegyvert fo­gott, de már a Tanácsköztársaság védelmére. Elbukott a for­radalom, és sok társával együtt megbélyegzett ember lett. Családot alapított. Megszületett az első gyerek, utána a töb­bi, munka meg alig akadt. Tavasztól őszig napszámba járt: kapált aratott, csépelt. A tél viszont kegyetlen volt... Egyet­len remény maradt, a grófi vadászat. Üjra elszegődött haj­tónak. — Te, Pista — súgta a fülébe a kebelbeli barátja — a vadászat után jöjjünk vissza az erdőbe, nézd, mennyi a ván- szorgó állat. Szép, holdvilágos éjjel lesz, ha ügyesek leszünk, kijátsszuk az erdőkerülők éberségét, és jó néhány nyúlhoz. fácánhoz jutunk. A szíve a torkában dobogott. Semmi neszt nem hallottak az erdőkerülők bódéja körül. Szerencséjük volt. Az őrök a jól sikerült vadászatot ünnepelve, felhajtottak néhány pohár bort, a melegben elaludtak, még a kutyáik is mellettük ha­saltak. A zsák megtelt vadakkal. Baj nélkül hazaértek. A barát ismét biztatta: « — Nem kell nekünk ennyi állat. Adjuk el a vendéglősnek, az orvvadászok is így tesznek. Igaz, olcsón veszi, de csak hozzájutunk egy kis pénzhez. — Ugyan Pista, elfognak és megbüntetnek... — tilta­kozott. — A fenét! A kocsmáros jóban van a csendőrökkel. Bo­lond lenne elárulni bennünket — replikázott a társa, és el­indultak a csárda felé. Jó néhány éjjel nem tudott aludni. Azon törte a fejét: hogyan lehetne olyan puskát szerezni, amelyik nem szól na­gyot, de a nyulat és a fácánt könnyedén leszedi. A tervet elmondta a barátjának is, aki egyetértett vele. A következő télre már minden megvolt: a puska, a töltények. Az első vadászaton olyan izgalom fogta el, amilyent a fronton, az első rohamkor sem érzett. Lövöldöztek, a fácánok nagy ri­csajt csapva elrepültek. Már jöttek is az erdőkerülők. Ők pedig fejvesztve menekültek. Másnap megállították az utcán: — Hallottad? A Gémesben tegnap éjjel nagy lövöldözés volt. összecsaptak az orvvadászok, a vadőrök és a csend­őrök. Az orvvadászok a telekmegyeri erdő felé futottak és elmenekültek. Egy csendőr és egy órvvadász megsebesült. Sok embert be is fogtak. Azt mondják: vésztőiek voltak. Hallgatott, csóválta a fejét, magában kuncogott: — Még szerencse, hogy mi a Szilvásban voltunk Pistával. A tél vége felé jártak. Még hó borított' mindent, de a nap­pal már enyhült, langyos eső csepegett. Ilyenkor nem repül a fácán. Kimentek a bikeri erdőbe. A fácánok mozdulatlanul ültek a gallyakon. Koromsötét volt. Remegett. Meghúzta a ravaszt. Elhibázta. Űjra lőtt. A fácán leesett. Rögtön leesett. Rögtön ráhasalt. Örömében majdnem elkiáltotta magát. Azon az éjjelen megint megteltek a zsákok. Ezután sűrűbben meg­látogatták a vadasmegyeri, a kárázsmegyeri és a sárgagáti erdőt. Nagy tél volt akkor. Hamar elfogyott a tűzrevaló. Ki­mentek Fásra, a grófhoz egy kis szalmáért. Dél felé a pá- nyádi erdő szélén egy hóbucka oldalán megpillantották az alvó rókát. Rávetette magát, elkapta a nyakát. A komája segítségével kiszorították belőle a szuszt, és irány a ven­déglős. — Fogtunk egy rókát, megvenné? — Tetszik, lehet róla szó — csapott a tenyerébe a ven­déglős, és már hozta is a bort, áldomásnak. Csak arról feledkeztek meg, hogy bent csendőrök mulat­nak. Az egyik rájuk kiáltott: — Maguk orvvadászok! Honnan vették a rókát? — Fogtuk — felelték remegve. — Na, jó. Nyúzzák meg a rókát. Ha nincs golyónyom a bőrén, elhiszem, ha van, akkor ... Hirtelen elöntötte a hideg veríték. Mi lesz, ha mégis ta­lálnak golyónyomot, hiszen ezt a rókát jneg is lőhette valaki. — Rendben van — mondta a csendőr, és intett, hogy el­mehetnek. A felszabadulás után földet kapott, gazdálkodott. Tagja lett a vadásztársaságnak, majd felcsapott vadőrnek. Amikor nyugdíjba ment, a vadásztársaság megválasztotta örökös tág­nak. Szép eredményeket értek el, kitüntetéseket kaptak. Az ország első embere is meglátogatta őket. Boldogan mesélt róla. Megfordult. Visszament a gépkocsihoz és halkan meg­szólalt ... — Menjünk haza ... Otthon lefeküdt, behúnyta a szemét. Űjra látta az erdőt, a mezőt, de már nagyon távolról... A temetésén sokan vol­tak, a vadásztársak mindannyian. Egyszerű fejfáján ez ol­vasható: „Tóth István, élt 84 évet, meghalt 1972 májusá­ban.” A múlt ókútjába belehullt megint az életünk egy da­rabkája ... , ___ Seres SánAor A sarkadi tésztaüzem Foto: Fazekas László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom