Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-11 / 35. szám

NÉPÚJSÁG 1983. február 11., péntek Íz írás és a termelői kedv Szerződés, amelyet nem lehet „megkerülni ff Vajon mi lehet a valódi oka annak, hogy tavaly a* átlagosnál sokkal több segítséget kérő, panasz orvoslá­sát követelő levelet írtak a kistermelők?! Mi lehetett a többségében jogos elégedetlenség kiváltója? Állíthatják-e az illetékesek, hogy a kereslet visszaesése a bajok oko­zója? És ha igen, elégséges ok-e ez arra, hogy a termel­tetők figyelmen kívül hagyják a már megkötött szerző­dés kötelező érvényét? Vagyis a kereslet visszaesésének valóban törvényszerű velejárója az „írások” megszegé­séről {a felfedezett kibúvót annak tartjuk) szóló pa­naszok elszaporodása? Merre mozog a munkaerő? A válasz: nem! A szerző­déseket egyik fél sem rúg­hatja fel egyoldalúan, ké- nye-kedve szerint, büntetle­nül, következmények nélkül. Még akkor sem, ha több termék értékesítése átmene­tileg lehetetlenné válik. A termeltetőnek ugyanig egye­dül kell viselnie a termelte­tés kockázatát, a kereslet visszaeséséből származó veszteséget, mint ahogy a vásárlóerő hirtelen megnö­vekedésből eredő esetleges hasznot (egy-két kivételtől eltekintve) is egymaga teszi zsebre, nem osztja azt szét a termelők között. Hasonlóképpen a termelő is egymaga viseli a termelés kockázatát. Ha állatállomá­nya elpusztul, ha a gyümöl­csös nem ad termést, és be­bizonyosodott, hogy saját maga hibázott, a veszteséget nem háríthatja át a termel­tetőre, igaz, ezt neki mód­jában sem áll megtenni. Ez tehát az ő kockázata. Mind­ez módfelett egyszerű, és ugyanakkor bonyolult, mint a legutóbbi termelői levél nyomán megismert példánk is. Hegyesi Istvánná tavaly 160 libára kötött szerződést a vésztői Körösmenti ÁFÉSZ körösújfalui kirendeltségén. Az írásban 39 és 41 forintos kilogrammonkénti átvételi árban állapodtak meg, s a szerződésből az is kiderült: a szállítás határideje, 1982 novembere. A termelő idő­ben szólt, s ezt senki sem vonja kétségbe. Az ÁFÉSZ megbízottja is időben jelen­tette a feldolgozó vállalat­nak, hogy szállításra kész 160 liba. Csakhogy a koráb­bi gyakorlatnak megfelelő­en, november közepéig nem kapott választ. A termelő tü­relmetlensége pedig napról napra nőtt, s a hónap má­sodik felében elhatározta, nem eteti „feleslegesen” az állatokat. A libákat megtép­te, mert azok így jobban hasznosítják a takarmányt. Közben a feldolgozó vál­lalat újból megkezdte az átvételt. A vésztői ÁFÉSZ eleget is tett a feldolgozó vállalattal kötött szerződé­sének, de sok termelő libája így is a portákon maradt. A fogyasztási szövetkezetnél az elmúlt években gyakorlattá vált, hogy a termelőkkel több libára kötött szerződést, mint a feldolgozó üzemmel. Az elhullás és a szabadpiaci értékesítés veszteségét így pó­tolta. Tavaly azonban az el­hullás és a szabadpiac ke­reslete is kisebb lett a ter­vezettnél. És a „felesleget” a feldolgozó üzem sem vette át. Így a termelők nyakán maradt több száz liba. Ezzel azonban még nem fejeződött be az ügy, mert a szövetkezet a termelőkkel kötött és nem teljesített szerződésekről nem feled­kezhetett meg. Ezt nem en­gedték a libahízlalók. Meg­oldást csak január közepén sikerült találniuk. A sarkadi fogyasztási szövetkezet vál­lalta, hogy kilogrammonként 37 forintos áron átveszi az állatokat. Azt azonban már elefelejtették közölni a ter­melőkkel, hogy a szerződéses ár és a sarkadi ÁFÉSZ kí­nálta ár különbözeiét a vész- tőiek megtérítik. Így Hegyesi Istvánná, aki közben igyeke­zett vásárlót találni, egy kecskeméti termelőnek ad­ta el a libákat. Minden jó, ha a vége jó, mondhatnánk, de akár kér­dezhetnénk is, mert végül is a termelő küszködése, több­letkiadása nem nyerte el ju­talmát. Hogy tehát keserű szájízzel vesszük tudomásul a történetet, annak az az oka, hogy nagyobb körülte­kintéssel a bonyodalmakat Vésztőn is megelőzhették volna. A körösújfalui ennek elle­nére is a szerencsésebb le­folyású termelői-termeltetői összetűzések közé tartozik. Az egyértelmű, érthető szer­ződést nem lehetett „meg­kerülni”. Az írás persze nem mindenütt ilyen óilágos. Egy-egy esetet vizsgálva már-már az a gyanúja tá­mad a vitákkal ismerkedők­nek, hogy a termeltetők a szerződéseket szándékosan fogalmazták „hézagosán”, hogy már eleve beszámítot­ták a két-, vagy többféle ér­telmezés lehetőségét, és az ebből származó előnyöket. Mindez természetesen szűk látókörűségről tanúskodik. A vállalt kötelezettségek nem teljesítése ugyanis a termelést szervezők, a ter­meltetők számára is csak pillanatnyi haszonnal jár, de ez a magatartás semmi­esetre sem szolgálja a ter­melői biztonságot, nem nö­veli a termelési kedvet, amelyre változatlanul szük­ség van; ma és holnap is! A kereslet visszaesésének idő­szakában kialakult helytelen gyakorlattal szemben a kor­rekt kapcsolatot kell állítani. S, hogy erről most a szerző­déskötések időszakában szó­lunk, aligha véletlen. Kepenyes János A megyei tanács munka­erő-szolgálati irodáját a múlt év derekán azzal a céllal hoz­ták létre, hogy elősegítse a tervszerű munkaerő-irányí­tást, segítse az elhelyezke­dést, és felkészüljön az elő­re jelzett nagyobb fokú mun­kaerő-átcsoportosítások lebo­nyolítására. A munkaerő­szolgálati iroda az eltelt hó­napok alatt bebizonyította: érdemes volt létrehozni, bár eddig a munkaerő nem min­dig úgy mozgott, mint ahogy az az előzetes elképzelések­ben szerepelt. Kicsi a mobilitás — Mikor az irodánk létre­jött, sok szó esett arról, hogy fokozni kell a munkaerő mo­bilitását. Mindenki egyetér­tett azzal, hogy az emberek a munkához ragaszkodjanak, és ne a munkahelyhez, ott tevékenykedjenek, ahol a leg­nagyobb szükség van rájuk, ahol a legtöbb hasznot hajt­hatják a társadalomnak. Mi felkészültünk ennek a folya­matnak a tömegessé válásá­ra, és meg kell mondanom, eddig még nem sok ebbe a témakörbe vágó esettel ta­lálkoztunk. Úgy látszik, a gazdasági kényszer még min­dig nem elég erős ahhoz, hogy a vállalatok felismer­jék: nem érdemes tartalékol­ni az alacsony hatékonyság­gal kihasznált munkaerőt, és eddig a szabályozók sem na­gyon ösztönözték erre őket — mondja Budai Gyula, a mun­kaerő-szolgálati iroda igaz­gatója. A felkészülés azért nem volt hiábavaló, és feltehető, hogy a létszámmegtakarítás­ra ösztönző új bérszabályozás egyre több vállalatot, intéz­ményt késztet arra, hogy csak annyi embert tartson kapukon belül, amennyi fel­tétlenül kell. A „felesleges­sé” vált dolgozóknak sem kell attól tartaniuk, hogy el­helyezkedési gondjuk lesz, mert legalább kétszer annyi a7 állás, mint ahányan mun­kát keresnek — legalábbis ezt bizonyítják az iroda ed­digi adatai. A múlt évben az iroda fennállásának nyolc hónapja alatt a munkaerő-szolgálati irodához háromezer igényt nyújtottak be a vállalatok. A megye összes álláskínálata azonban ennél jóval több, ugyanis az iroda csak a me­gye munkaerő-szükségleté­nek egyharmadát szervezi. Az elhelyezkedni szándéko­zók közül 1500-an keresték fel az irodát és mindannyi - uknak több lehetőséget is fel tudtak kínálni. " Keresett hiányszakmák Már az első hónapokban több érdekes tapasztalatot szűrtek le a forgalomból a munkaerő-szolgálati iroda munkatársai és a későbbi időszak csak megerősítette ezeket. Kiderült, hogy bár számszerűleg jelentős a túl- kereslet, ez nem minden szakmára vonatkozik. A vál­lalatok főleg fizikai dolgozó­kat és bizonyos hiányszak­mával rendelkezőket keres­nek. Forgácsoló szakmunká­sok, villanyszerelők, építő­ipari szakmunkások soha sincsenek elegen. A felsőfo­kú végzettségűek közül első­sorban a gazdasági és mű­szaki végzettségű szakembe­rek szerepelnek a hiánylis­tán. Jelentkezni viszont ép­pen ezekből jelentkezik a legkevesebb, és ez érthető: a nagy kereslet miatt ők a szervezett utat megkerülve is könnyen találnak munka­helyet maguknak. Az adatfelvételi lapok ki­töltésekor kiderült, hogy a vállalati szociális juttatások ma már szinte semmit sem számítanak a bér- és a mű­szakszám mellett. A jelent­kezők többsége egyműszakos munkát szeretne, lehetőleg több pénzért, mint amennyit a két, illetve a három mű­szakért kapott. Előfordulnak egészen irreális kívánságok is. Az egyik jelentkező pél­dául titkárnő szeretett volna lenni, de kiderült, hogy csak 8 általánost végzett, nem tud gépírni-gyorsírni és a helyes­írás elemi szabályaival sincs teljesen tisztában. Az iroda munkaügyis szak­emberei a vállalatoknál is találkoztak néhány furcsa­sággal. Ügy tűnik, még min­dig nem becsülik értékének megfelelően a munkaerőt. Ez abból derült ki, hogy egy vállalatnál egy tízezer forint körüli számológép megvásár­lása helyett inkább újabb ad­minisztrátort akartak fel­venni. Sokszor túlbecsülik az álláshirdetők a végzettség szükségességét. Olyankor is felsőfokú diplomát írnak elő, amikor egy technikus, vagy egy érettségizett szakmunkás is irányíthatná azt a munka- területet. Kevés a diplomás A magasabb végzettségű munkaerő ilyen pocsékolása már csak azért is vétek, mert megyénk meglehetősen rosz- szul áll diplomásokkal. Ha az országos statisztikát néz­zük, hátulról vagyunk az „él­mezőnyben”, és erre nem le­hetünk büszkék. Ha csak az országos átlagot szeretnénk elérni, több ezer friss diplo­másra lenne azonnal szüksé­ge a megyének. Természete­sen szó sem lehet arról, hogy rövid időn belül pótoljuk hátrányunkat, de a lemara­dás csökkentésére mindent meg kell tenni. Ezért a mun­kaerő-szolgálati iroda meg­kereste az ország összes fel­sőoktatási 1 intézményét, és most már pontos képünk van arról, hogy hová hány Békés megyei diák jár, s ők mikor végeznek. Ezeknek az ada­toknak a birtokában keresik meg rövid időn belül a szak­embereket váró vállalatokat, és felajánlják: kössenek tár­sadalmi szerződéseket a főis­kolákon, egyetemeken tanuló Békés megyei diákokkal. Re­mélhető, hogy ezzel a mód­szerrel egyre több szakem­bert lehet majd visszahozni a megyébe. „Felvállalta” az iroda a pályakorrekció és ezzel együtt a felnőtt szakmunkás- képzés jó néhány gondját is. Az eddigi időszak tapaszta­latai azt bizonyítják: túl nagy fába vágták fejszéjüket, a ' felnőttképzés jelenleg megle­hetősen rendezetlen, sok a tisztázatlan kérdés. Emiatt nem sikerült megindítaniuk a tervezett szakmunkáskép­ző tanfolyamokat, és a meg­keresett vállalatok is teljes érdektelenséget mutatnak az ügy iránt. A célt azonban nem adták fel: az idén némi­leg más formában, de ismét megpróbálják beindítani a tanfolyamokat a legkereset­tebb hiányszakmákból. Lónyai László A Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet egyik kísérleti ta­vának a vizét — amelyikben egyébként angolnák telelnek — a nap energiájával tartják megfelelő hőmérsékleten Fotó: Fazekas László Energiatakarékos épületszigetelés Gyors sikert ért el a Bu- dalakk Festék- és Műgyan­tagyár Termotek nevű új épület-hőszigetelő rendszere. Az idei első negyedévre már több megrendelés érkezett a gyárhoz, mint tavaly egész évben. Az új technológia alapján az épületek külső fe­lületére először polisztirol keményhab-réteget ragaszta­nak, melyre üvegszövet ke­rül, s végül vékony mű­anyag vakolattal vonják be a homlokzatot. Az így elké­szített bevonat nemcsak a lakások felfűtéséhez szüksé­ges energia mennyiségét csökkenti, hanem egyben vé­di is a falazatot a kinti hir­telen hőmérsékletváltozások káros hatásától, az eső be­szivárgásától. Az új hőszigetelő-rendszer tulajdonságait a gyakorlat­ban a Kecskeméti Ingatlan- kezelő és Távfűtő Vállalat vizsgálta. Az összehasonlítá­sok szerint a hőszigetelt la­kások felfűtéséhez 19 száza­lékkal kevesebb energiára volt szükség, mint a hagyo­mányos bevonatú lakásokban. A szigetelőrendszer alkal­mas régebbi házak felújítá­sára is. Azonban a családi- ház-tulajdonosoknak ilyen munkálatokra érdemes igény­be venniük a szakemberek segítségét. A gyár ezért ke­resi a megoldást, hogy a technológiát ismerő állami kivitelező vállalatok mellett más szakemberek is megis­merkedjenek alkalmazásának feltételeivel. indulás előtt az első Haldex-iizem az Egyesült Államokban Szakemberek utaztak a Tatabányai Szénbányáktól az Egyesült Államokba, hogy irányítsák az első, ott felsze­relt Haldex-rendszerű med­dőfeldolgozó február végén— március elején esedékes üzembe helyezését. Még 1981- ben alakított a Tatabányai Szénbányák vegyes vállalatot egy amerikai céggel azzal a céllal, hogy a saját szabadal­mát képező eljárással hasz­nosítsák az amerikai szénbá­nyák meddőhányóit. Az első üzem gyorsított ütemben ké­szült el: mindössze 7 hónap­pal ezelőtt küldték el Tata­bányáról a mérnöki terveket, s az üzem már indulásra kész. Egy Kentucky állam­ban levő bánya meddőhá­nyóinak feldolgozására közös tőkebefektetéssel létrehozott első amerikai Haldex-üzem évenként egymillió tonna meddőből 250 000 tonna ma­gas kalóriájú szenet nyer vissza. A szén értékesítéséről a vegyes vállalat amerikai partnere gondoskodik, a ha­szon felét dollárban kapja meg a tatabányai vállalat. Március elején az auszt­riai Wolsbergben is megkez­dik egy Haldex-üzem szere­lését. Ezt a Tatabányai Szén­bányák fővállalkozóként kulcsrakész állapotban adja át az osztrák partnernek. Ez azt jelenti, hogy Tatabányá­ról szállítják a terveket, csakúgy mint a berendezése­ket, tatabányaiak szerelik és helyezik majd üzembe az új létesítményt. Rövid határidő­re vállalkoztak, a tervek sze­rint már júliusban átadják rendeltetésének az új üze­met. A meddőből kivont sze­net osztrák üzemben haszno­sítják, s a nyereségen oszto­zik az osztrák partner és a tatabányai vállalat. Növényvédelmi előrejelzés A szőlő a kiskertek értékes nö­vényé, amelyre érdemes foko­zott gondot fordítani. Ahol nem­csak néhány tőke, hanem ki- sebb-nagyobb szőlőparcella van, ott a jó növényvédelmi munka előfeltétele a jó termésnek — figyelmeztet a már nem is olyan távoli teendőkre a MÉM Nö­vényvédelmi és Agrokémiai köz­pontja, felhíva a figyelmet a veszélyekre is. A szőlőkben rendszerint a pe- ronoszpóra okozza a legtöbb gondot, mert korai fellépése sú­lyos járvánnyal járhat. Most egyelőre megnyugtató a hely­zet, tavaly ugyanis a szárazság miatt gyenge volt a fellépése. Korai erős fertőzés most nem fenyeget, de csapadékos időben a nyár derekától' változhat a helyzet. Amikor kevés a peronoszpóra, rendszerint, erős a lisztharmat- fertőzés, amely tavaly szintén nem tudott elhatalmasodni, ezért korai járvány az idén nem vár­ható. Főleg a fürtökön, de né­ha már az elvirágzáskor is fel­lép a szürkepenészes rothadás, a botritisz. Tavaly a szárazság miatt nem okozott komoly kárt, de, mert ez a gomba más ter­mészetű az előző kettőnél, ezért mérsékelten meleg, csapadékos időben sajnos az idén nincs aka­dálya korai erős járvány kiala­kulásának; érdemes lesz annak idején odafigyelni az előrejel­zésekre. A rovarkártevők közül az idén már tavasztól erős levélatka- és gubacsatka-fertőzés várható. A fakadást megelőző időszakban ezért érdemes alaposan meg­vizsgálni az alvórügyek, kéreg­részek atkafertőzöttségét, hiszen legeredményesebben a fakadás- kor, kisleveles állapotban lehet védekezni ellenük. A szőlőmolyok megjelenése kezdetben — az első nemzedék fejlődésekor — még gyenge lesz, de a második rajzáskor, a nyár második felében már nagyobb tömegben lehet rájuk számíta­ni; a tavaly nyár végén job­ban fertőzött kertekben erősebb fellépése várható. Általában gyenge lesz a szőlőilonca és az ékköves araszoló megjelenése, károsításuk megelőzésére ott kell nagyobb figyelmet fordítani, ahol évről évre rendszeres a fertő­zés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom