Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
NÉPÚJSÁG 1983. február 1., kedd Sajtótájékoztató a szocialista brigádvezetők tanácskozásának előkészületeiről Ez év májusában megtartják a szocialista brigádveze- tők VI. országos tanácskozását, amelyen áttekintik a több mint másfél millió dolgozót tömörítő mozgalom helyzetét, alkalmazkodóképességét a megváltozott körülményekhez, s megvitatják a mozgalom továbbfejlesztésének lehetőségeit — mondotta hétfőn tartott sajtótájékoztatóján Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese. Az országos konferenciát a brigádvezetők munkahelyi tanácskozásai előzik meg, amelyeket március végéig valamennyi vállalatnál, szövetkezetnél, intézménynél meg kell tartani. Ezúttal nem lesznek ágazati tanácskozások, az országos konferencia küldötteit a munkahelyeken választják, s ott fogalmazzák meg azokat a javaslatokat is, melyek az országos tanácskozásnak is megadják majd az alaphangját. E tanácskozásokon a munkahelyi vezetők értékelik a munkaverseny, a brigádmozgalom helyzetét. A beszámolóktól azt várják, hogy alaposak, kritikusak, és egyben rövidek is legyenek, hogy minél több brigádvezető kapjon szót, fejthesse ki álláspontját, terjeszthessen elő javaslatokat. A továbbiakban Sáli Ferenc, a SZOT osztályvezetője a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztésével összefüggő szakszervezeti feladatokról tájékoztatta az újságírókat. Utalt a Minisztertanács és a SZOT elnökségének december közepén hozott együttes határozatára, amely jó lehetőséget teremtett ahhoz, hogy a munkahelyi demokrácia bővüljön, jobban igazodjék a helyi viszonyokhoz. Egyebek között ez a határozat tette lehetővé, hogy a dolgozó kollektívák valamennyi szinten véleményezhessék a munkahelyi vezetők tevékenységét, ami azt is jelenti, hogy ' a függőségi viszony bizonyos mértékben kétoldalúvá vált. Rendhagyó tél Szilvásváradon. Szilvásváradon ritka a hó nélküli január. Ez nem öröm a sítúrákat kedvelőknek, viszont előnyös a pisztrángos telep dolgozóinak, akiknek — lévén a halak ívási időszaka — megszaporodott munkájuk. Jól érzi magát a vad is: kevesebb gondot okoz az élelem megszerzése, és kellemes számára a januári tavasz. A képen: a januári napsütést élvező szarvas (MTI-fotó: Mizerák István felvétele — KS) ü Magyar Nemzeti Bank lájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1983. FEBRUAR 1-TÖL Devizanem Angol font Ausztrál dollár Belga frank Dán korona Finn márka Francia frank Holland forint Japán yen (1000) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK fnárka Olasz líra (1000) Osztrák Schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona Tr. és cl. rubel USA dollár vételi közép eladási árf. 100 egységre forintban 6113,65 6119,77 6125,89 3883,89 3887,78 0 3891,67 83,19 83,27 83,35 464,76 465,23 465,70 735,35 736,09 736,83 575,08 575,66 576,24 1487,04 1488,53 1490,02 166,65 166,82 166,99 3222,52 3225,75 3228,98 13642,28 13655,94 13669,60 558,87 559,43 559,99 1629,06 1630,69 1632,32 28,41 28,44 28,47 232,07 232,30 232,53 41,99 42,03 42,07 30,88 30,91 30,94 1981,62 1983,60 1985,58 535,78 536,32 536,86 2597,40 2600,00 2602,60 3983,04 3987,03 3991,02 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. szeptember 21-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1983. FEBRUÁR 1-TÖL Pénznem Angol font Ausztrál dollár Belga frank Dán korona Finn márka (a) Francia frank Görög drachma (b) Holland forint Japán yen (1000) Jugoszláv dinár (a) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK márka Olasz líra (1000) Osztrák Schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona (a) USA dollár vételi eladási árf. 100 egys. forintban 5936,18 6303,36 3771,15 4004,41 80,77 85,77 451,27 479,19 714,01 758,17 558,39 592,93 43,25 45,93 1443,87 1533,19 161,82 171,82 50,67 53,81 3128,98 3322,52 13246,26 14065,62 542,65 576,21 1581,77 1679,61 27,59 29,29 225,33 239,27 40,77 43,29 29,98 31,84 1924,09 2043,11 520,23 552,41 3867,42 4106,64 (a) vásárolható legmagasabb bankjegycímlet, 100-as. (b) vásárolható legmagasabb bankjegycímlet, 500-as. Még nem sikerült elfojtani a gázkitörést Hajdúszoboszlón A második napon, hétfőn sem sikerült elfojtani a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat hajdúszoboszlói üzemének 77-es kútjánál — Nagyhegyes község határában — vasárnap reggel keletkezett gázkitörést. Az alföldi kőolajtermelő vállalatok helyszínen levő szakemberei a vasárnapinál is több erőt és műszaki berendezést vontak össze, s megpróbálkoztak a vízzel, illetve iszappal történő elfojtással. A körültekintő előkészületek befejeztével néhány perccel 12 óra után — nagy nyomással vizet és iszapot préseltek a kútba. A valamivel több mint negyed óráig tartó kísérlet nem sikerült. Az óriási erővel feltörő gáz — nagy mennyiségű homokkal keverve — rövid idő alatt kidobta a csövekből a vizet, illetve az iszapot. A szakemberek ezt követő konzultációján elhatározták, hogy a vízzel, illetve az iszappal történő elfojtás helyett a sérült kútfej leszerelésével, illetve új kútfej felrakásával próbálják megszüntetni a kitörést*. A már helyszínen levő, nagy teljesítményű földgyaluk, kotrógépek, szivattyúk mellé tegnap további gépi és műszaki erősítéseket vonultattak fel. Ezek igénybevételével kezdik majd meg a kút- nál annak a munkahelynek a kiépítését, ahonnan — a szakemberek számításai sze- rint — biztonságosan tudják majd leszerelni a sérült részeket, kútfejet. Napirenden a fogamzásgátlók hatása Négynapos egészségügyi tudományos konferencia kezdődött hétfőn a szegedi akadémiai bizottság székházában. A tanácskozásra az Egészségügyi Világszervezet emberi szaporodással foglalkozó osztálya Angliából, Indiából, Izraelből, Kenyából, Kínából, Kolumbiából, Magyarországról, Mexikóból, az NDK-ból és Szingapúrból hívott meg a fogamzásgátló tabletták alkalmazásának hatásait vizsgáló orvoskutatókat, gyógyszer- kutatókat és egészségügyi szervezéssel foglalkozó szakértőket. Az első három nap zárt körű eszmecseréinek legfőbb megállapításait a negyedik napon, csütörtökön szélesebb körű szemináriumon ismertetik, amelyre a kérdéssel foglalkozó magyar egészségügyi szakembereket, kutatókat, klinikusokat is meghívnak. Sas Mihály, a Szegedi Orvostudományi Egyetem női klinikájának igazgatója, az MTI munkatársának elmondotta, hogy klinikájuk is részt vesz az Egészségügyi Világszervezetnek e témával foglalkozó szakosított programjában. A mostanihoz hasonló nemzetközi tanácskozásokon minden évben felülvizsgálják a családtervezés céljait szolgáló módszerek hatásosságát, a mellékhatásokat és az alkalmazási módszerek fejlődését. A négynapos . tanácskozáson az elmúlt évek tapasztalatait összegezve többek között orvosi, demográfiai és gyógyszerhatástani szempontból elemzik a fogamzásgátló tabletták hatásait. Társadaimi munka a faluért (Tudósítónktól) Dévaványán az elmúlt napokban a tanácsülés megtárgyalta az 1982-es év társadalmi munkában elért eredményeit. Megállapították, hogy közel 3 millió forint annak az értéke, amit a község lakói, valamint az üzemek brigádjai a lakóhelyük szépítéséért tettek. Évről évre visszatérő probléma az iskolák, utak, járdák, árkok karbantartása. Az iskolákért és az óvodákért 400 ezer forint, új járda építéséért 220 ezer forint értékű munkát végeztek el a ványaiak. Parkosítások, ároktisztítás, belső utak karbantartása, új utak létesítése a lakossági társadalmi munkavégzésben több mint 2 millió forintos tétellel szerepel. Az új iskola építésére már szépen gyűlik a pénz a ványaiak felajánlásaiból. A társadalmi munkák szervezésében és végzésében elsősorban a helyi üzemek és tanácstagok járnak az élen.. Kiemelkedően sok munkát végeztek a Lenin és az Aranykalász Termelőszövetkezet brigádjai. A tanácstagok közül Szűcs Lajos, Kiss Ferenc, Katona István, Szilágyi Ferenc tevékenykedtek aktívan, de folytathatnánk mások nevének felsorolásával is. Több tízezer forintos szervezési és kétkezi munka fémjelzi nevüket a társadalmi munkában. Nem szabad elfelejtkeznünk a Hazafias Népfront szervezési munkájáról sem. Mesterházy Jenő, a HNF elnöke fogja össze e nehéz, mégis hálás feladatot. A tanácsülés határozatot hozott a környezetvédelem feladatairól is. Környezetvédelmi őrséget kívánnak szervezni, hogy mindenki vigyázzon arra, amit a község lakói együtt teremtettek. Szalay Sándor Jegyszedők Nem, nem a jegyvizsgálókról van sió, nem a kalauzokról, vagy azokról, akik kérik a jegyet a moziajtóban, báli termekben. Ezek az én jegyszedőim hasonlatosak a „csikkszedőkhöz”, akikről — hálistennek — a fiatalabb korosztályok már azt sem tudják, mi fán teremnek? Pedig voltak ilyenek, ha jaj, magam is összeszedtem az apám csikkjeit, hogy kezdődő kamaszkorom dohányzási szenvedélyét kiélhessem, pénz hiányában jó kövér Kossuth-csikkekkel, szipkából. Született akkoriban egy nóta is róluk, csikkszedőkröl, legalább olyan sláger volt, mint mostanában a kacsanóta. Szóval kérem, amikor a minap megérkeztem Békéscsabára Budapestről, és lesétáltam az új autóbusz-megállóig, jött vagy öt-hat középkorú és fiatalabb férfi. Megálltak, szedegettek. Tényleg arra gondoltam először én naiv! —, hogy csikket. Aztán észrevettem, hogy — autóbuszjegyeket. Eldobált, szép, fehér autóbuszjegyeket, amennyit csak találtak. Nyilván, nem utazni akartak a már amúgy is érvénytelen jegyekkel, hanem — derengett fel bennem a rádöbbenés — elszámolásra gyűjtögették. Valahol, valakik elszámolják a jegyszedök jegyeit. Tíz darab már egy húszas, azért pedig adnak egy doboz cigarettát. És nem csikket! Hogy mik vannak? És mik — lehetnek? ... (sass e.) Változó világunk és a megszokásaink K özhelyszámba megy ma már feladatainkról szólva a nehéz gazdasági helyzetet említeni. Az sem számít új megállapításnak, hogy a javulásig vezető hosszú folyamatban jó néhány olyan kibontakozást gáíló körülménnyel kell szembenéznünk, amelynek alakulása tulajdonképpen független az akaratunktól. Olyan általánosan ható gazdasági törvényekről van ez esetben ugyanis szó, amelyekkel csak egyet tehetünk: alkalmazkodunk hozzájuk, minél gyorsabban és minél rugalmasabban. Az alkalmazkodás minősége, azaz a cselekvés módja, ..hogyanja” viszont már nagyon is rajtunk áll. Ha nehézségeinknek azt a körét vizsgáljuk, amelyben jó néhány olyan előbbrejutást akadályozó tényező szerepel, amely nem isteni csapásként nehezedik ránk, érdekes dolgot tapasztalhatunk. Kiderül ugyanis, hogy a fejlődésnek, a tartalékok agyonnyagga- tott feltárásának, a hatékonyabb gazdálkodásnak mi magunk vagyunk az akadályozói. Az elmúlt héten erre a következtetésre jutottak annak a budapesti eszmecserének a résztvevői, amelyen a gazdaságpolitikai újságírók Óvári Miklósnak, a párt Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vitaindítója alapján számba vették, csokorba szedték mindazt, amin országos méretekben kell változtatnunk fejlődésünk érdekében. Azokról, a korábbi időszak gyakorlatából táplálkozó beidegződéseinkről esett itt szó, amelyek a megszokás tehetetlenségi erejével tartóztatják föl — nem tudatosan, nem rosszindulatból — az új kezdeményezéseket, a célhoz közelebb vivő újdonságok térnyerését, máskor meg a szükségszerű változtatásokat késleltetik ugyanezen okból. Érdemes e megszokásainkkal, ha nem is teljes körűen, de példaszerűen, kicsit részletesebben is foglalkoznunk. A feladatok egységes értelmezését nehezítette sokáig például — s nehezíti még ma is itt-ott — az, hogy évtizedeken át a fejlődés fogalmát összekapcsoltuk, azonosítottuk a dinamikus mennyiségi növekedéssel. Ezek után valóban nem könnyű a váltás: mindent átértékelni a fejlődés napirenden levő intenzív szakaszának szempontjai szerint. Gazdaságirányításunk reformjának sarkalatos kérdése volt az, hogy ki tudnak-e lépni gazdasági vezetőink a megcsontosodott gyakorlatból, mely szerint mindenben felülről jövő intézkedésekre kell várni? A többség jól vizsgázott önállóságból, felelősségvállalásból. A következő lépés: megtanulni támogatni a kezdeményező embert, még akkor is, ha az általa javasolt hasznos változások kikezdik a mi már korábban kialakult kényelmünket is. Egyre világosabb, hogy valamennyi teendőnknek csak a feladatok bonyolult rendszerének átfogó megoldásával tehetünk eleget. A megelőző időket jellemző reszortszemlélet felett tehát eljárt az idő. Ném arról van szó, hogy most már mindenki a másik munkájához értsen jobban, de értse, ismerje, tudja segíteni partnere törekvéseit is. Kialakultak azután már i'lvan reflexek is bennünk, amelyeket nehéz, sok esetben keserű lesz egy új reflex beidegzésével végleg elnyomni magunkban. Bár tanulgatjuk, kóstolgatjuk ezt is. Vegyük csak az árakat. A régi szép időkben — amiként ez mostanában nem kevés nosztalgiától fűtötten el- elhangzik — alaposan hozzászoktunk ahhoz, hogy az árak alig-alig mozdulnak. Ma már értjük, ha még mindig nehezen akarjuk is tudomá- sul"venni, hogy az árakban munkánk minősége, a piac értékítélete tükröződik. Nem pusztán elhatározásunktól, hanem a gazdálkodás hatékonyságától -függ elsősorban alakulásuk! Hozzákényelmesedtünk az állami dotációkhoz is, amíg bőven buzgott ez a kút — érthető módon — a termelők is takarékra állították saját forrásaikat. Becsületükre legyen mondva ugyanakkor, hogy a megváltozott helyzetben úgyis a várt teljesítményt produkálják, hogy közben már azt kell megszokniuk: helyzetünkben még a legjogosabb igények között is rangsorol az állam- háztartás. Magától értetődőnek tartottuk a legutóbbi időkig az életszínvonalnak a termeléshez hasonlóan dinamikus növekedését, most pedig — jövőnk s lebecsülhetetlen vívmányaink védelmében — hozzá kell edződnünk ahhoz, hogy amit eddig elértünk, azt csak erőfeszítéssel tarthatjuk meg. Ezt az edzettséget természetesen nem alapok nélkül kell megszereznünk. Évtizedek ennél jó- valta nagyobb áldozatai vérteznek fel bennünket erre a próbára. Nem szabad persze lekicsinyelni sem a megoldásra váró kérdéseket. Hiába világos ugyanis általában mindenki előtt, hogy az egyen- lősdivel szemben a tényleges teljesítmény szerinti javadalmazás az, amely az égetően szükséges többletteljesítményekre sarkallhatja az embereket. A konkrét, gyakorlati kivitelezésben mégis csak csigalassúsággal haladunk előre, jól tudva, hogy a jövedelmek, s ezzel együtt az életszínvonal differenciálódása feszültségekhez vezet, márpedig mi megszoktuk, hogy kerüljük a feszültségeket. Holott a feszültség nem mindenben rombol, s az ösztönző feszültséget immár nem kerülhetjük el. Miben találhatunk még tartalékokat? Többek között vitáinkban. Ez a terep az, amelyen a legtávolabbra sikerült előrenyomulnunk. Az üzemi demokrácia valóban új erőket szabadított fel a termelő közösségekben, most meg kell tanulnunk ezeket az erőket a termelés szolgálatába állítani. Mert helyes az, ha a szabad idő hasznos eltöltéséről vitatkozunk, de egyáltalában nem dicséretes, ha ez a vita munkaidőben zajlik. P edig — bármilyen népszerűtlen a most következő gondolat, vállalnunk kell leírni — szabad időnk (ami ugyancsak meghatározója az életszínvonalnak) csak úgy nőhet a továbbiakban, ha egy jó időre fordítunk ezen az előbbi és igazán nem jó gyakorlaton, . s most már szabad időnkben vitatjuk meg, hogy miként lehetne a munkaidőnket jobban kihasználni. Mert arról is le kell szoknunk — az élet kényszerít rá bennünket —, hogy strébernek kiáltsuk ki, aki ilyen javaslatot tesz! Kőváry E. Péter Miről ír az Outó-Motor legújabb száma ? Február első napjaiban jelenik meg az Autó-Motor 3. száma, melyben több, figyelmet érdemlő írás kapott helyet. A szövetkezeti autószervizek ügyfélért folytatott harcáról, feladatairól, kötelességeiről szól a Mi várható a szövetkezeti autójavítástól? című írás. Az Autók a tilosban című cikk a Pest megyei Rendőr-főkapitányság egyik akciójával foglalkozik, bemutatva : ki hogyan tartja be a szabályokat a megye vasúti átjáróiban. A Jégmotorozás a Szovjetunióban című írásból a motorsport legfiatalabb ágát ismerhetik meg az érdeklődők. Új és régi autókkal egyaránt foglalkozik az újság: a tavalyi párizsi autókiállítás egyik sztárja, az Opel Corsa mellett megismerkedhetnek az olvasók a mára már múzeumba költözött MV Augustákkal, a gyorsasági sport utolsó négyütemű gépkocsijaival, melyek 1952 és 1973 között 37 világbajnoki címet nyertek.
