Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
o- 1983. január 22-, szombat Életre kelt a háromezer éves múmia A szarvasi születésű Ruzicskay György festőművész, kiváló és érdemes művész többek között arról híres, hogy rajzsorozatokban fejezi ki mondanivalóját. Megrajzolta többek között Tessedik Sámuel életét és munkásságát, Liszt Ferencet, a Szerelemkeresőt, a Fantasztikus utazás sorozatot. A Világosság felé rajzsorozata a háború ellen, a népek békéjéért „kiált”. Szarvas városi tanácsa és a kecskeméti Petőfi Nyomda jóvoltából a közelmúltban megjelent — gyönyörű kivitelben — Ruzicskay György festőművész életének első rajzsorozata: Ámon Hertwebecht élettörténete. Ruzicskay akkor még festőművészjelölt volt a müncheni akadémián, ahol tanult. Nagyon lelkes fiatal volt, aki sok mindent akart megismerni, megfesteni. így hát gyakori vendége volt a müncheni Egyiptomi Múzeumnak. itt találkozott egy szarkofággal, melynek a fedelén egy fiatal énekesnő arcképe hívta magára a figyelmet. Kiderült, hogy Ámon Hertwebecht, a fáraó énekesnője volt háromezer évvel azelőtt. Ruzicskay György órák hosszat nézte, nézegette a múmiát, aztán hazamenve albérleti szabójában egy éjszakán át „megálmodta” a fáraó énekesnőjének és Ra- mesz rabszolga íródeáknak szerelmi históriáját. A rajzsorozat nagy tetszést áratott, de könyv formájában csak 1982-ben jelent meg. A festőművész első rajzsorozata egyébként 1927-ben látott napvilágot. Most piros borítóval, arany betűkkel a címlapon, nagyon szép albumként kerül a képzőművészet iránt érdeklődők kezébe. a. Békéscsabán a Korzó étteremben január 20-án, csütörtökön este mutatkoztak be a csabai közönség előtt a ma már önálló társulatú Rock Színház fiatal művészei. Erre az estre a Megyei Művelődési Központ és a Korzó étterem kollektívája jóvoltából kerülhetett sor: útjára indították — más érdekes sorozattal párhuzamosan — az „Ifjúsági presszót". A majd egyórás műsor alatt Kovács Kriszta, Szolnoki Tibor, Balogh Bodor Attila (képünkön) és Füsti Molnár Éva népszerű rockoperákból és musicalokból énekelt részleteket, kellemes perceket szerezve ezzel az est közönségének Fotó: Veress Erzsi Mesélnek a képeslapok Mióta csak kitalálták —és az alig pár évtizeddel haladja meg a százat — a postai üzenetközvetítés nyílt formáját, azóta tartják népszerűségüket a képes levelezőlapok. Ma is. Csak a külső forma változott koronként, igazt a virág — mint örök téma — végigvonul pályafutásán. De hosszú-hosszú évtizedekig a szép, fiatal nők és a gyermekek voltak mellette a sztárok. Mint ezt jócskán láthatom Körmendiné Bohus Ilona négyszáznál is több darabból álló gyűjteményét nézegetve. Amelyből nemrégen munkahelyén, a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalatnál rendezett hobbikiállításon százat a látogatók is megtekinthettek. — Egészen véletlenül kezdtem el gyűjteni — mondja —, azután, hogy a sógornőmnél megláttam tízegynéhány régi képeslapot. Ügy megtetszettek, hogy elhatároztam, nekem sok ilyen lesz. Ez öt éve volt, azóta tettem szert ennyire. Főleg az ócskapiacon. Eleinte egy-két forintért lehetett kapni darabját, most már drágább, tízet is elkérnek egyért. A gyűjtemény közel 50 évet fog át, s a legrégibbnek külön érdekessége, hogy a rajta levő két postai pecsét két év dátumát tartalmazza, s ez pont a századforduló. Ugyanis 1899. december 31- én adták föl Pesten a 72-es postán és másnap — 1900. január 1-én bélyegezték le Gyomán. Űjévi üdvözlet volt: egy zöld ágon viruló rózsa, közepében leányarccal. — Ezt szeretem legjobban, ezt a századfordulóst. Egyébként majd mind a megye valamelyik helységébe érkezett. de van olyan is, hogy Giccs és vallomás Gondolatok Vajda Péter pedagógiájáról Százhetvenöt éve született a szarvasi gimnázinm névadója Szelleme lassan másfél évszázada világítja be a szarvasi gimnázium falait. Az iskola bejáratánál szobor, Szarvas városban utca és intézmények őrzik nevét. 1843-ban kezdte el szarvasi munkálkodását, de tevékenysége az egész reformkorra kiterjedt. A magyar irodalmi, kulturális, tudományos és pedagógiai élet mindenese volt. Irt drámát, regényt, elbeszélést, verset, fordított idegen nyelvű műveket. Mégis talán pedagógiai elgondolásai, szarvasi ténykedése a legjelentősebbek. 1843-ban került Szarvasra, s 1846-ig (haláláig) tevékenykedett itt a Főgimnáziumban, aho) a gyakorlatban próbálta megvalósítani mindazokat az elképzeléseket, amelyek külföldi útjai, hazai tapasztalatai alapján alakultk ki benne. A reformkor egyik legfon- tosbb feladatának a nemzeti tudományos nevelést tartotta. Felfogása szerint az egész országnak egyetlen nagy iskolává kell válnia, ahol mindenkit oktatni, tanítani kell. Leglényegesebb társadalom- politikai elve volt, hogy legszentebb jog a szabadság, s „nevelni kell a szabadságra a népet". Bár a nemzet minden tagját nevelni akarta, mégis, a nép, a parasztság műveltté válásának ügyét tartotta legfontosabbnak. Könyvei, tanulmányai, iskolatervezete, a Szarvason elmondott „Erkölcsi beszédek” arról tanúskodnak, hogy Vajda Péter a nép, a nemzet nevelője volt. A nevelés céljaként az ember személyiségének sokoldalú kifejlesztését jelölte meg egyértelműen. Nagy fontosságot tulajdonított az értelmi, erkölcsi, esztétikai, testi nevelésnek, a fiatalok fizikai munkára való felkészítésének. Az értelmi nevelés központi helyet kapott pedagógiai rendszerében. A feudális iskola vakon, gondolkodás nélkül hívő embert formáló szellemével szemben úgy akarta az emberfők művelését végezni, „hogy a dolgok lényegébe, valóságába betekinthessünk”. Kiemelten foglalkozott a hazaszeretetre neveléssel. Szarvasi székfoglaló beszédében írta: „Szeretni a hazát ... Ez lesz veleje oktatásomnak ifjaim előtt.” Arra akart nevelni, hogy a haza minden polgárát szeretni kell, meg kell becsülni. Olyan hazafiakat akart nevelni, akik nemcsak szóval hangsúlyozzák, hogy szeretik hazájukat, hanem ha kell, cselekszenek is. Az igazi ha- zafiság szerinte egyet jelent a közösségért érzett felelősséggel is. Szenvedélyesen írta: „Ki azt mondja, szeretem hazámat, és a közjóval mit sem törődik, hazudott: azt mondja, szeretem hazámat, és embertársait elnyomja, hazudott." Haladó szellemű gondolatokat hangoztat a humanizmusra nevelésről is. Minden ember szeretetére nevel: „ .. . éspedig tisztelni rang és cím tekintete nélkül.” Gyakran szólt a gyakorlati életre és a fizikai munkára való nevelés fontosságáról. Felismerte és bírálta a korabeli iskolák életellenességét. Véleménye szerint az élet és az iskola „két ellenvilág”, s az iskola falain kívül élők a tanulókat sok helyen úgy tekintik, mint rakoncátlan és hasznavehetetlen embereket, kiket vagy meg keli vetni, vagy minél messzebbre kikerülni. Erkölcsi beszédeiben Vajda életszeretetre, az örömök okos és bölcs élvezetére buzdította az ifjúságot. „... Legnagyobb erény örülni és örömet szerezni másoknak” — írja. Azt is megjegyzi azonban, hogy „örömeink legszebb részét a szellemiek teszik". Az 1843-ban Szarvasra kerülő Vajda Pétert a közösség megszerette, az ifjúság rajongott érte. Vajda előtt a szarvasi főgimnáziumban híre sem volt a szakrendszerű oktatásnak. Ö viszont szaktárgyak szerint osztotta be a munkát. A tanulók egymás közötti kémkedését megszüntette, a testi fenyítést betiltotta. Eddig sem a tanulók, sem a közönség nem jutottak jó irodalmi és tudományos könyvekhez. Vajda saját könyveinek odaadásával alapítja meg a szarvasi főgimnázium ma már országos hírű könyvtárát. Erkölcsi beszédei, melyeket Szarvason tartott, a magyar kultúra oly fokú szeretetét éb- fesztették fel a közönségben, mely azelőtt ismeretlen volt Szarvason és környékén. 1844-ben nyomtatásban is szerette volna kiadni ősztől tavaszig, vasárnaponként elmondott beszédeit. A pesti cenzor azonban megriadt reformeszméitől, s felterjesztette a kéziratot a cenzorok központi testületéhez, ahonnan az ügy a helytartótanácshoz, majd a kancelláriához került. Fegyelmi vizsgá- latot^rendeltek el ellene. A sors megakadályozta, hogy a hosszan elnyúló vizsgálat Vajdát elmarasztalja. 1846. február 10-én váratlanul meghalt. A hálás utókor 1861. május 8-án síremléket állított Vajda Péternek a szarvasi temetőben. Síremlékén ma is olvashatók az alábbi, tőle származó sorok: „Az igazság szava áthatóbb a mennydörgésnél, s az igazságtalanság villámokat hord kebelében.” Az iskola első emeleti folyosóján levő képe alatt az alábbi, szállóigévé vált mondata olvasható: „Keressük a legszebbet, merjük a legnagyobbat !" Holp József. a Vajda Péter Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója egy személyhez kötődik, akinek egy ideig az életútját is mutatja a sok lap, mint a Z. Eszter ápolónőét. Jó lenne tudni, hányat kaphatott életében, nálam közel harminc van. Az első 1900-ból való. ez, és még jó pár évig a többi Kézdi-Vásárhely kórházába szól, majd Budapest, Békés és Gyula következik, ' ez utóbbi 1917—18- ból. Többnyire a volt betegei küldték. A legtöbb képeslapot mindig a lányok kapták. Az egviket Egerben adták fel Gyomára 1908. augusztus 26-án. „Szeretet kedves zsuzsikám. kívánom az úr Istentől Hogy ezen pársor írásom a legjob és legfriseb egéségbetaláljon ojanbamint nékém van én hála istenek egéséges vagyok neked is kívánok kedves zsuzsikám té ászt írod hogy nagyon el- felejkéztem rólad ódehogy felejkéztem még, hiszennem voltunk othon mert még szentistván napján b pestén voltunk és csak ehónap 22 dikén j ötünk haza a nagy vándorlásról ezután mindég írok”. — Vajon írt-e, vagy már másnak udvarolt? Ezt csak ők tudják. S ahogy el-elolva- som a lapokat, szinte kedvem lenne egy-egy történetet kitalálni egyik-másikhoz, esetleg folytatni a megkezdettet. Azt se tudni, vajon katona volt-e, mint oly sokan, akik írták a lapokat haza, a kedvesnek. Például azt, amelyiken a bélyeg helyén ez áll: K. u. K. Feldpost, s szépreményű T. Rózsika vésztői úrleányt üdvözli a dalmáciai Trasté-ból egy bizonyos Lajos. 1915. augusztus 4-i dátummal, majd így ír. „Tudatom, hogy nincs semmi Tengerpart, strand, gyermekek, 1900-ban bajom. Itt nagy csend uralkodik, nem hallunk semmit, nagy a melegéség még mindig.” — A század első éveiben még olyanok a levelezőlapok, hogy a képpel ellentétes oldal teljesen a címzésnek van fenntartva, pár sort csak a kép mellé vagy alá lehet írni. De már nem sokkal később — mint az idézett 1908-as keltezésű is mutatja — megoszlik a felület, és a címzés mellett helyet ad a közlendő szövegének. A lapok legtöbbje alkalmi,: karácsony, újév, húsvét, pünkösd. névnap és születésnap idején írták, s a jó kívánság rá is van nyomtatva mindre. Az egyikre például így: Szívélyes üdvözlet névnap jára. (Az elkövetője: Fébé nyomda, Budapest) Unikum. A következő-, maga a közlés, érdekes. „Igen tisztelt Jani ezen pár soraim fogadja kedves Neve napjára és kívánom Istentől, hogy sok szép Neve napját érjen meg erőben, egészségben. boldogságban. Egy árva és elszáradt fű szál.” Békésről küldték Békésre 1928-ban. — A század elején a virág a nagy divat, úgy is, hogy nőket helyeznek közéjük. Később sok a gyermekfigura. S a tízes években már megjelenik a művészi reprodukció, s ezzel az igazolt meztelenség. Ha nem látná, nem hinné el az ember, any- nyira merésznek tűnik. De mivel a festményt idézi, nem köthettek bele a hatóságok, s vígan mutatja magát a három grácia, meg a fürdőző lányok serege. A harmincas évek elejétől a francia lap lett a divat. Ez már színes fotográfia, szép nőkkel és férfiakkal. Ekkor tűnnek föl a tréfás képek is: vicces helyzet, hasonló aláírással. Az anyós, a ' részeg férj és a hárpia feleség rovására. S aztán megjelennek a színészek, filmszínészek. A közönség kedvencei. Vass Márta MOZI Viadukt A síneket robbantják, ugye? Harmadízben csap fel a láng a biatorbágyi viaduktnál. Véres tett volt az első, Matuska Szilveszter műve, aki eszelős robbantásával ürügyet szolgáltatott a fasiszta terror magyarországi terjeszkedésére: kommunistaüldözés, statárium, kivégzések, detektív diktatúra jelezte a „biatorbágyi Reichstag” szörnyű fényeinek hatását. Lassan negyedszázada, hogy Várkonyi Zoltán elkészítette a Merénylet című filmjét az 1931-es borzalmakról. Most pedig ismét benépesült a vasúti híd környéke. Nemzetközi filmes stáb vette birtokba a terepet. A rendező, Simó Sándorral az élen, ott volt az Oszkár-díjas látványtervező Alexandre Trauner, számos hazai és külföldi mozicsillag, köztük is fő helyen a Ma- tuskát megszemélyesítő Michael Sarrazin, akit A lovakat lelövik, ugye? című filmből ismerünk. Magyar— amerikai és NSZK-beli filmesek szellemi — és anyagi! — összefogásával készült Egon Eis forgatókönyvéből a Viadukt című alkotás. Ennyi ember együttműködéséből ezúttal sajnos, csak szakmai tanulságokra futotta. Filmes bravúr, technikai remekelés teszi figyelemre méltóvá a Viadukt-ot. Ugyanis a hajdani katasztrófa színhelyén „egy az egyben” megismételték a robbantást. Makettek helyett kiszuperált gőzmozdonyt és régi vasúti kocsikat löktek a mélybe. S hogy a nézőnek nehogy kétsége támadjon: a, robbantás előtt kaszkadőrrel a bakon egy lovas fogatot hajtottak át a viadukt alatt, bizonyítva az eredetiséget. Szó ami szó. kitűnően sikerült ez a felvétel. amely mint kiderült, nem került sokkal többe, mintha terepasztalon imitálták volna a zuhanást. S ha még hozzászámítjuk a hírverést, amit az ötlet hozott a konyhára, bizony ez a képsor marad a film legkifizetődőbb része. A többi ugyanis nehezen befogadható gondolatzavar, helyenként méla unalom. És a katasztrófafilmek sokaságához szokott néző aligha éri be egy mégoly „szépen” kivitelezett robbantással. Politikai kriminek is felfogható a Viadukt, ahol rejtély veszi körül a főszereplőt, piszkos, zavaros korban játszódik az esmény, titokzatosak, kiismerhetetlenek a nyomozók. Ennyi sok homály ötvözéséhez művészi többlet, egyéni elképzelés szükségeltetik, nem elég ha a kamera előtt korrekt módon eljátsszák a történetet. Simó Sándor, a film rendezője, aki korábban a Szemüvegesek, A legszebb férfikor és az Apám néhány boldog éve című alkotásaival letette névjegyét, ezúttal éppen az egyéniségét nem kölcsönözte saját munkájához. Anélkül pedig . . . Ki nem taposott utakat, zsákutcával is fenyegető kockázatokat vállal a filmgyártásunk, amikor kooproduk- ciókkal vesz részt a szakma nemzetközi vérkeringésében Jótékony pezsgést is kínálnak az összefogások, olyan nagyszerű eredmények bizonyítják ezt, mint a világsikerű Mephisto, vagy a kellemes szórakozást jelentő Vámmentes házasság. Előfordul néha — mint la Viadukt esetében —, hogy a magyar szellemi termék olcsóbb portéka lesz. Hja kérem, a tanulópénzt meg kell fizetni. (Andódy)
