Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-28 / 23. szám

NÉPÚJSÁG 1983. január 28., péntek Orosházi baromfifeldolgozó flz első év egyedül Országgyűlési képviselő — a munkahelyén Fotó: Fazekas László A világon minden relatív. Ez a közhelynek számító megállapítás ismét igazoló­dott az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalat igazgatói irodájában, amikor Papp Jó­zsef igazgató határozottan kijelentette, az idei év sok­kal jobb és könnyebb lesz, mint a tavalyi. Tudják per­sze, hogy a baromfipiac nyo­mott, az árak alacsonyak, nehéz exportálni, de egy biztos: nem lehet még egy olyan nehéz év, mint az 1982-es volt. o Ez a fenti kijelentés nyil­ván igényel egy kis magya­rázatot. A múlt év elejétől megszűnt a Baromfifeldolgo­zó Vállalatok Trösztje, az egyes gyárak önállóak let­tek. Ez már önmagában is okozhat bizonyos megráz­kódtatást, mert meg kell ta­nulni kereskedni, olyan part­nerekkel tárgyalni, akik ed­dig a tröszthöz jártak, és jó néhány olyan problémával is szembe kellett nézniük, melyeket eddig a tröszti szer­vezet intézett. Ráadásul a nagy szerve­zeti változás rendkívül rossz piaci helyzetben történt. Óriási volt a nemzetközi kí­nálat a baromfitermékek piacán, emiatt 25—30 száza­léknyit estek az exportárak. A nagy árcsökkenés miatt elhúzódtak a szerződésköté­sek, jó néhány hónappal ké­sőbb írták alá a papírokat, mint régebben. Amikor pe­dig már tudták, hogy hová, mennyi áru kell, akkor meg a szállítás okozott gondot. Megkezdődött a mezőgazda- sági főszezon, kevés volt a vagon, késtek a szállítmá­nyok. A raktárak úgy meg­teltek mélyhűtött áruval, hogy a targonca jóformán nem fért át közöttük. Nem volt más választása a válla­latnak, év közben csökken­teniük kellett a már leszer­ződött felvásárlási mennyi­ségeket. — Most vizsgázott igazán több éves kapcsolatunk a mezőgazdasági termelőkkel. Olyankor, amikor szalad a szekér és a többletexport­árért járó pénzt kell „be­kasszírozni”, akkor könnyű jó partnernek lenni. Most, ezekben a nehéz időkben ki­derült, hogy a szövetkezetek átérzik a mi helyzetünket. Belementek a csökkentésbe, bízva abban, hogy előbb- utóbb ismét fellendül a ba­romfiexport, és akkor újra bővebben jön majd a jöve­delem. o A piaci pangás érdekes ta­nulságokat hozott a mező- gazdasági termelőknél is. Rájöttek, hogy, a nyomott árakon csak akkor lehet nye­reséget realizálni, ha nagyon kor szerű a termelés. Ezért a kevésbé modern telepeket sok helyen bezárták, inkább a háztájiba helyezték ki a termelést. Az Orosházi Ba­romfifeldolgozó Vállalat ál­tal felvásárolt élő áru 38 százaléka származott a ház­tájiból a múlt évben, az idén 48 százalékos lesz ez az arány. A háztáji ugyanis nem igényel különösebb be­ruházást, a termelés csök­kenésekor nincs veszteség, s könnyű felfuttatni a terme­lést, ha szükséges. Egyszóval a háztáji tud a legrugalma­sabban reagálni a baromfi­piac változásaihoz. A nehézségek ellenére a vállalat a múlt évben is feldolgozott 16 ezer 500 ton­na élő árut, készített 900 tonnányi baromfivirslit, mor- tadellát, pulykajavát és más vörösárut, emellett előállítot­tak 900 tonnányi konzervet is. Mivel az teljesen termé­szetes, hogy nem elég meg­termelni az árut, hanem el is kell adni, igyekeztek olyas­mit gyártani, amit keres a piac. Újra hozzákezdtek pél­dául a füstölt-pácolt liba­mell készítéséhez, ebből 30 tonnányit küldtek tőkés ex­portra. Ausztráliába gyors- fagyasztott szeletelt pulyka­mellet szállítottak. Francia- országba, és az NSZK-ba li­bamájkészítményeket expor­táltak. Kiderült, hogy a baromfi­ból készült vörösáru nagyon kedvelt a fogyasztók köré­ben, ezért fokozták a ter­melést. Észrevették, hogy a baromfihús tulajdonképpen eladható, csak nem abban a formában, ahogy eddig meg­szokták, hanem magasabb feldolgozottsági fokon. Ez az árakon is meglátszik és per­sze a nyereségtartalmon is. A vállalat 28 millió forintos nyereségének többségét a termelés alig 15 százalékát kitevő vörösáru és konzerv- termékek hozták 1982-ben. o — Biztos, hogy az idén is sok értékesítési nehézségünk lesz, de ezek legalább nem érnek váratlanul minket, a múlt év tapasztalatai alap­ján fel tudtunk készülni. Látjuk, mit keres a piac, és annak megfelelően igyekez­tünk szerződést kötni mező- gazdasági partnereinkkel. Az az elvünk, hogy inkább ke­vesebbet, de értékesebbet termeljünk, és csak olyat gyártsunk, amire a piacnak igénye van — mondja Papp József. A múlt év tapasztalatainak egyik következménye, hogy átrendezték a libatermelést.-m, Piaci kereslet csak a pecse­nye, és a tömött libára van. A klasszikusnak számító 5-6 kilós libára nincs igény, ilyet tehát nem kérnek a terme­lőtől. A kövér liba jó üzlet­nek látszik az idén. A má­ját többféleképpen feldol­gozva, jó áron lehet eladni, és darabolva exportálható a libatest is. Sikerült megoldani a puly­kasonka sterilizálását' így már nincs akadálya, hogy teljes konzervként exportál­ják. Az új típusú tépőzáras dobozok már megérkeztek a gyárba, rövidesen elkészül­nek az ízléses címkék is, és megkezdődhet a tőkés ex­port. Ugyanez a helyzet a libamájnaturellel is, végre ezt az értékes terméket a tartalomhoz illő dobozba te­hetik. Amit a piac kér, azt meg kell csinálni, ezért a liba­májat az idén fajansz edényben is forgalomba hoz­zák. A hetven és 150 gram­mos edényekre formaterve­zési pályázatot írtak ki. Az értékes kerámiába csoma­golt termékek is tőkés ex­portra kerülnek. A piackutatások szerint a baromfivirsli exportképes termék lenne, de rövid az el­tarthatósági ideje. Ezért most a Konzervipari Kutató Inté­zettel együttműködve kidol­gozzák, miként lehetne kon­zervként tartósítani. A kü­lönlegessége az lesz ennek a terméknek, hogy nem fém­dobozban, hanem üvegben kerül majd forgalomba. A formatervezett üvegeket helybeli nagyvállalat, az Orosházi Üveggyár készíti. Üj gépek beállításával fo­kozni kívánják a szeletelt termékek exportját is. És mert a vevők igénylik, a duplájára növelik a füstölt libamell gyártását is. Az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalat, mint az eddigiekből is látszik, gyor­san beletanult az önállóság­ba. Idei évi exporttervének 50 százalékát már szerződé­sekkel lefedezték, és a kor­szerű termékválasztékot lát­va, a maradék ötven száza­lék értékesítése is biztosra vehető. Ha pedig az év vé­gére jósolt piaci fellendülés is megkezdődik, akkor min­den nehézség ellenére az idén is jó évet zárhat az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat. Kép, szöveg: Lónyai László Egy kis eszmecsere a szalagnál Skaliczki Károlyné 1959 óta dolgozik a békéscsabai Il-es számú téglagyárban. Egészen fiatal lány volt még, tele vidámsággal, életkedv­vel. Nemsokára a hozzá hasonló korú munkatársai­val megalapította a KISZ ifjúsági brigádot. Vezetőül őt választották meg. A bri­gád évről évre kimagasló eredményt ért el, és 1975- ben kiérdemelte a Szakma Kiváló Brigádja címet is. Az évekkel múlt a fiatal­ság is. 1975-ben elérkezett­nek látták az időt arra, hogy a brigád — megváltoztatva a régit — Lenin nevét vegye fel. * * * Közben — 1970-ben — olyan esemény történt, amiről valamikor álmodni sem mertek volna. Skalicz­ki Károlynét a Il-es válasz­tókörzet (Erzsébethely és részben a III. kerület) or­szággyűlési képviselőjévé választották meg. Nagy volt az öröm a brigádban. Mun­katársai büszkék volta rá, és szívből kívánták neki, hogy minél sikeresebben képviselje a város munkás- negyedében lakók érdekeit. Volt azonban bennük egy kis kétkedés is. Vajon egy országgyűlési képviselő to­vábbra is maradhat tégla­gyári munkásnő, vagy át­helyezik valahová, ahol nincs zaj, por, nem kell na­ponta több tonnányi anyagot emelgetni. Sajnálták volna, ha Jutka (Skaliczkiné) itt­hagyja őket, mert ő volt en­nek a kis közösségnek a lel­ke, hajtómotorja, az, aki nemcsak elvárta mindenki­től a tisztességes munkát, hanem példát is mutatott rá, az igazságért pedig min­dig bátran síkraszállt. Jutka nem ment el, nem is változott meg. Együtt dol­gozik a KISZ ifjúsági brigád egykori alapító tagjaival, köztük Fábián Jánosáéval, Szabó Károlynéval, Dudás Györgynével, Varga Pálné- val, Bartal Istvánnéval, Kmetz Jánosnéval, Frankó Andrással és Huszár Pállal. Iga4 nem mindenki van már a gépnél. Négy éve ő sincs. De mint országgyűlé­si képviselő 8 évig brigád­vezetőként dolgozott, és nem kivételesen, hanem az élet velejárójaként lépett elő csoportvezetővé. Ez a rang persze nem jelent eltávolo­dást, hiszen továbbra is ott van közöttük, csak a fele­lőssége nagyobb, mert a bá­nyától a kemencerakásig biztosítania kell csaknem 50 ember munkájának a feltételeit, illetve a termelés folyamatosságát. * * * Azt kérdezem tőle, hogy milyen változás ment végbe az életében, amire ő moso­lyogva válaszol: — Először is: amikor kép­viselő lettem, a fiam 4 éves volí, ma pedig már érettségi előtt áll. Visszagondolva a válasz­tás utáni időkre mindjárt az jut az eszébe, hogy roppant lámpalázas volt: — Még a brigád előtt is zavarba jöttem néha, ha va­lamit mondanom kellett. Mi lesz, ha az országgyűlés szí­ne előtt kell majd beszél­nem? — töprengtem magam­ban. A kezdeti nehézsége­ken többek között Huszár Pál, a gyár párttitkára és Kovács Pali bácsi (aki ak­kor országgyűlési képviselő volt) segítette át. Az első parlamenti felszólalásom előtt azonban csak nehezen tudtam magamban leküzde­ni a szorongó érzést. A ké­sőbbi felszólalás már köny- nyebben ment. Választói közül ma is so­kan felkeresik különböző kérésekkel, panaszokkal, ja­vaslatokkal. Már alig for­dul elő, hogy valakinek az ügyét ne tudná elintézni, vagy legalábbis ne tudna ta­nácsot adni. Megtanulta, hogy hova forduljon, kihez menjen, és nem kell bemu­tatkoznia a különböző szer­veknél, intézményeknél, mert ismerik őt. Sőt, ha so­káig nem megy, meg is kér­dezik: „Nincs semmi prob­léma?” Különösebb változást nem jelent a Skaliczki család életében az új gépkocsi, mert az első is Trabant volt, a második is az lett. 1983- ban pedig éppen úgy a hor­gászás a család legkedven­cebb szórakozása, mint 1970- ben volt. * * * A termeléssel kapcsolatban ugyanaz a véleménye, mint volt 1970 előtt, csak a gon­dolatait jobban kifejezésre tudja juttatni. — Gazdaságosabban, ered­ményesebben .. Fő kérdés országosan és nálunk is. De ha csak beszélünk róla, nem jutunk előre. Fel kell hasz­nálnunk az újításokat, ész­szerűsítéseket, korszerűsí­teni kell a termelést. Lehe­tőséget kell teremteni a diplomás műszakiaknak ar­ra, hogy visszatérítsék azt a költséget, amelyet a tár- sadaldm a taníttatásukra fordított. Nekünk, munká­soknak ez az érdekünk. Nincs más lehetőség az életszínvonal emelésére), sőt még a megtartására sem. Egy példát említ: — Politikai vitakört tar­tottunk. Ott volt a gyárve­zető is. Többen felvetették, hogy igen nehéz a csilléből az agyagot kiborítani. A vitatkozók a megoldásra is tanácsot adtak. A elképze­lés hamarosan megvalósul. Azután már nem kell 9 em­bernek kínlódnia. őket olyan munkahelyre lehet beosztani, ahol szükség van rájuk, és jóval kisebb fizi­kai erővel kereshetik meg a pénzüket. A munkafegyelemről így beszél: — Akik itt dolgoznak, a legtöbben erzsébethelyiek. Nem örököltek semmit a szüleiktől. Megszokták: a létért küzdeni kell. De azért nem mindenki egyforma. Előfordult, hogy valakit fi­gyelmeztetni kellett: dol­gozzon rendesen. Akinek a szép szó nem használt, azt ismételt felelősségrevonás után eltanácsoltuk. *** Skaliczki Károlyné a vál­lalati pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak is tagja. Tájékozott a gyár és az egész vállalat munkájá­ról, életéről. Tudja, hogy a tavalyi eredmény jó voltv de van javítanivaló. Elsősorban az I. osztályú termékek ará­nyát kell növelni, hogy le­hessen több bért fizetni, a termelőeszközöket fejleszte­ni, és a szociális körülmé­nyeket tovább javítani. Fábián Jánosné, az egyko­ri KISZ ifjúsági brigád ala­pító tagja Skalcizkinét így jellemzi: — Céltudatos, nyílt szívű, yidám, tele van életkedvvel. Soha nem mond mást, mint amit gondol. Szeretik az er- zsébethelyieki, mert érdekli mások gondja, baja, és ha csak lehet, segít. Mi itt szin­te valamennyien jó barát­ságban vagyunk vele. Nem lett Jutkából „bárónő”, de hát ez képtelenség is, mert olyan az egyénisége. Pásztor Béla Az exportképesség egyik feltétele a korszerű csomagolás. A napokban új, nagy teljesítményű vákuumcsomagoló gépet helyeztek üzembe az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnál Külpiacon a balassagyarmati cserépkályha Az idén kétezer egyedi ter­vezésű cserépkályhához ele­gendő, míves szépségű csem­pét bocsát ki a Balassagyar­mati Építő Szövetkezet kály- hacsempegyára, összesen mintegy tizenegymillió fo­rint értékben. A tavalyi év közepe óta működő kisüzem­ből ebben az esztendőben már külpiacra is szállítanak. A múlt évben a stuttgarti magyar napokon kiállított termékük felkeltette egy NSZK-beli cég figyelmét, és a mintaként kiküldött két kályha is tetszést aratott. Az eredmény: a cég mindjárt száz cserépkályhát rendelt, darabjáért ezerötszáz márkát fizet. Sajátos üzleti kapcso­lat alakult ki egy svájci lak- berendező vállalkozóval, aki ügyfeleinek felajánlja saját tervezésű kandallóit, a kan­dallók csempéit azonban Ba­lassagyarmaton állítják elő. Diabetikus jégkrém Diabetikus jégkrémet állí­tott elő Bergmann Ernő, a Hungarhotels balatonfüredi mestercukrásza. Szabadal­maztatott eljárása szerint fő­leg tej, tejszín, tojás és gyü­mölcsvelő felhasználásával csokoládé, vanília, ősziba­rack és eper jégkrémet ké­szítenek. A gyártást nemré­gen Balatonfüreden, az idény jellegű Marina Szálló konyháján kezdték meg, jó lehetőséget teremtve a dol­gozók téli foglalkoztatására. A műanyag dobozokba töl­tött jégkrém — amit cukor­betegek is fogyaszthatnak — 10 dekagrammos súlyban, nyolc forint ötven filléres áron kerül forgalomba. Az első 3600 darabos szál­lítmányt már elküldték a Győri Hűtőgyárnak, ahonnan az ország különböző vidékei­re jut el a diabetikus cuk­rásztermék, amelyből a sze­zonkezdetig félmillió doboz­zal készítenek a balatonfü­redi Marina Szálló dolgozói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom