Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
1983, január 22., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET 100 éve született Dapsy Gizella Nem e táj szülötte, de már itt eszmélt a világra, amikor 1885-ben édesapja Szeghalomra került, abba a Be- rettyó-parti járásszékhelyre, amely végső soron inspirálta őt az irodalmi pályára. Si- may János csendbiztos gazdag vagyonát közcélra hagyományozta, és egyéb adományok mellett a megye és környék egyik legkorszerűbb kisdedóvóját építette föl az a bizottság, amely végrehajtotta Simay végakaratát. A Dapsy család Losoncról került a szeghalmi Simay- házba, ahol Gizella négy évtizednyi időt töltött e ma is álló falak között. Losoncon — 1883. január 18-án —született. (Minden ellenkező adat, mely a lexikonban megjelent, születésére vonatkozóan, téves!) Már a házassági anyakönyvben felfigyeltem az ellentmondásra, míg végül egy losonci ösz- szeköttetés révén sikerült az ottani római katolikus plébániahivatalban előkerestetni a bejegyzést, és ez is alátámasztotta a helyesbítés szükségességét. Ha Dapsy Gizella (írói nevén Nil) csak mint írónő vált volna ismertté, akkor is szükségét éreznénk a megemlékezésnek, de az ő életútja ennél sokkal gazdagabb régiókba vezetett! Ez a megemlékezés nem ad tág teret ahhoz, hogy részleteiben is leírjuk gazdag életének, anyáskodó lelkének és szívének sokszínű skáláját. Segítőkész , természetéről vallanak levelei, versei é6 írásai. Meg tudta vigasztalni a bánatosokat, tudott örülni a mások sikerének, és ő is akkor volt boldog, ha az elnyomottak, a kisemmizettek ügyében sikerrel közbenjárhatott. Izig-vérig közéleti ember volt. Mint kezdő óvónő — édesapja halála után —, már 1902-ben élre állt a megyebeli óvónők szervezkedésében, melynek eredményeképpen alakult meg az óvókör. Ebben az időszakban nagy hatással volt rá György Aladár személyisége, aki személyesen és leveleiben mind nagyobb erőfeszítésre késztette a fiatal pedagógust a közéleti pályán. György Aladár, aki az I. Internacionálé tagjaként Marx Károly barátságát élvezte, a magyar egyetemes művelődés fáradhatatlan szervezője, művelője és propagátora volt a 19. század második felétől a századforduló éveiben. Amikor Nil óvónői megválasztását a Simay-rokonság megtámadta, ő voltr az, aki a minisztérium részéről megerősítette állásában és a fellebbezések sorát közbenjárására lezárták. Jó megérzése volt György Aladárnak, amikor felismerte és támogatta az ifjú Nilt pályakezdő éveiben! Országosan ismert írónő lett rövid pár év alatt, az ország számottevő irodaliRTfl NÍL. TESTÁMENTOM mi lapjai, folyóiratai, napilapjai közölték írásait! Az eddigi kutatásaink szerint 13 önálló kötetben, 3 fordításban és 3 antológiában adta közre írásait. Versei, novellái és egyéb írásai 9 megyebeli. 7 vidéki és 26 fővárosi1 folyóiratban, lapban jelentek meg. Előbb a megyei és a szeghalmi lapokban publikált, majd az első két kötetének megjelenése után az ország vezető újságai, folyóiratai szívesen közlik szellemi termékeit. Kapcsolata írókkal, költőkkel fokozatosan, majd ugrásszerűen megnő. Általában a kor haladó eszméit valló és írásaikban ezt ki is nyilvánító művészekkel levelezik, találkozik. Bodor Aladár volt az első, majd őt Oláh Gábor, Szávai Zoltán, Csáth Gyula, Gyóni . Géza, Kosztolányi Dezső és Ady követi. Az első verseskötetét Ady 1906-ban bírálja a Budapesti Naplóban. Nil, Ady költészetét és a költő magánéletét előbb elítéli, elutasítja, .de rövid idő múlva az egyik leglelkesebb propagátora, népszerűsítője. Első találkozásuk Kolozsvárott zajlik, ahol Ady épp orvosi felügyelet mellett pihenteti idegeit. Örök barátság kötődik kettejük között. Nil naplója alapján a költő születésének 50. évfordulóján közreadta e találkozás részleteit. Megható és szívmelengető, ahogyan évődik egymással e két szimpatikus egyéniség. Második estéjüket Orbók Attila író szüleinél töltik. Ady sziporkázott, beszélt a magyar népdalokról, a kertészetről, és módjával ivott. S mindaz, ami történt, azt oly szemléletesen adja közre Dapsy Gizella, hogy az Adyról szóló irodalom egyik gyöngyszemévé válhatott volna, ha szélesebb körben ismertté teszik! Dapsy Gizella magánélete túl zaklatott volt. Édesapja, majd édesanyja korai halála az öt testvér és az anyai nagymama eltartását zúdította a fiatal nőre. Ezt még a mai világban is nehéz ügynek tartanánk, hát még akkor! Taníttatás, a törődés, az iskolai stafírungok előteremtése rendkívül nehéz helyzetbe sodorta Nilt. Volt olyan év, hogy a három idősebb leány az ország egymástól nagy távolságra fekvő óvónőképzőiben tanult. (Hódmezővásárhely, Csíkszereda és Budapest), valószínűleg ösztöndíjat kaphattak. Szerelmi élete is zavaros volt. Első vőlegénye gazdatiszt volt. Már a jövőt tervezgették, az eljegyzés is megtörtént, új lakóhelyük valahol a Tisza mentén volt kijelölve, amikor a férfi részéről megszakadt a kapcsolat. A második jelölt tüdővészben halt meg. Aztán kacérkodott a gondolattal, hátha megnyeri magának Bodor Aladárt, majd Gyóni Gézát, de egyoldalú volt ez az érzelem! Majd hirtelen férjhez ment Rozsnyay Kálmánhoz, aki nem oly régen temette el agg feleségét, az ország ünnepelt színésznőjét, nagyasz- szonyát, Prielle Cornéliát. Rozsnyay korának egyik legműveltebb, jótollú, jó ízlésű, de csupa ellentmondásokkal teli művészembere volt. Éveket töltött Londonban, és barátjának mondhatta Wilde Oszkárt — írt is róla. Cikkei és gyűjtőszenvedélye igényes volt. Ady és a holnaposok relikviáit ő szedegette össze, melyeket 1943-ban Nagyvárad vezetése megvásárolt tőle, és ez képezi a váradi Ady Múzeum törzsanyagát ma is. Bizonyos, hogy ez a két művészlélek valóban megtalálta egymást. Közös érdeklődés, az írói véna, a népművészet szeretete, a lakás- kultúra- és az Ady-imádatuk. Dapsy Gizella, aki jól ismerte az elnyomottak, a kisemmizettek sorsát, aki mindig a haladás oldalán állt, nem hazudtolhatta meg magát a forradalmak során sem. A szeghalmi proletárasszonyok szervezetének elnöke, az ideiglenes munkás- tanács, majd a direktórium tagjává választották. A helyi urak bosszúja végzetessé vált Nil életére. Előbb a román megszállók hurcolták el két évre, majd a Horthy- különítményesek zárták börtönbe. míg végezetül a megyei bíróság állásvesztésre ítélte. Az idegizgalmak hatására a börtönélet aláásta egészségét. 1927-ben költöztek el az akkori Nógrádve- rőcére (ma Verőcemaros), ahol sok nélkülözésben volt részük. Otthonuk a baloldali művészvilág látogatott helye volt. Karinthyék, Devecseri- ék, az Ady- család, Ignác Rózsa, Ascher Oszkár, Gorka Géza és sokan mások ismerték, szerették őket. Nil 1940. április 30-án, egy budapesti kórházban halt meg, 57 éves korában. Emlékét Szeghalmon őrzi a hálás utókor. Válogatott írásait ez évben jelenteti meg a nagyközség tanácsa. Miklya Jenő Emléktábla a Simay-ház falán Weöres Sándor: Vándorút Egy fa, két fa, sok fa, erdő, egy vidám dal, egy kesergő, hosszan tart a vándorút. Árok, tanya, falu, város, ez rideg, az barátságos, nem mindegyik tár kaput. Az idő gyakran goromba, mégse térek otthonomba, hajlékom mind e világ. Bőven, mint a bolondgomba, rézpénz potyog kalapomba, vagy ha nem, hát tüske vág. Madár János: Ars poetica Élek, szétosztogatni versekre bízott létemet. A csönd kékszivárgású vérfonatát: kiújult tisztességgel; megyek a visszafeleselö szavak után. Magammal viszem hétszer kipróbált hitemet. Rajki László: 19 I 7 és 1919 Mester Attila huszonhét verse Hangulatjelentés Az utóbbi években örvendetesen szaporodó, vidéken kiadott, nem hivatásos kiadó által megjelentetett könyvek sorában (az Üj Aurora kiadványai, a Palócföld-könyvek, Forráskönyvek, a kaposvári Vaspróba című antológiasorozat, a Veszprémben. Győrött, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden megjelenő válogatások mellett) újabb tájegység indított — a korábbi antológiák után — könyvsorozatot. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár kiadásában Katona Béla szerkesztette Mester Attila Nyíregyházán élő költő karcsú verseskötetét. A szolid nyomdatechnikával készült, mégis tetszetős könyv a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács V. B. sokszorosító költségvetési üzemében készült 2 ezer példányban, 1982-ben. A válogatás, amely 27 verset tartalmaz, nemrég került a könyvesboltok polcaira. Mester Attila megkésve induló költő, aki ,,mesterségét” jól ismeri. Népi ihletésű, a „kelet felől" érkezők sajátos arcát' felmutató, a múltra és az őt körülvevő jelenre mélyen reagáló alkotó. Verseiből sajátos életérzés árad, amelynek hagyományai Váci Mihály költészetére is visszavezethetők. Szenvedélyesen vizsgálja a múltját: a történelmit és az egyénit. A gyökereknek című versében megidézi halott elődeit, akiket a Kárpát-medence népeire oly jellemző sors szanaszét szórt Nagyváradtól Eszékig. Apja sírját keresi, halott falvakat ébreszt, ahol „a templom is halott 1 ... ablaka lőtt seb harangja nem üt nem ver." Megénekli a lassan eltűnő múltat, a „vaksi, aprócska ablakok”- at, a „karonfogva tipegő anyókák ' lépteit őrző csöpp tereket”, ahol megjelennek az épülő, új város sétáló szerelmespárjai. A hetvenes évek gyakorta befelé forduló, a lélek tájait figyelő költészeti törekvéseivel szemben a nyolcvanas években a fiatal és idősebb alkotókat egyaránt, mind nagyobb mértékben foglalkoztatja az erőszak, a világégés veszélye, az emberi élet megmaradásának reménye. Mester Attila is felvillantja „a fegyveres napok ’ ponyvával letakart tankok ' ... zuhanóbombázó évek” vonulását, s vágyik az ünnepre, mint annyian: „Meg kéne ünnepelni, hogy legalább mi megvagyunk / .. . vagyunk mégis világcsudára Európa gyújtópontjába”. Közeli és távoli példaképek szellemét idézi: Tinódi Lantos Sebestyénét, Váci Mihály ét, Nagy Lászlóét, Kormos Istvánét, Vujicsics Tihamérét: „Akartunk mi itt szépet, volt kardunk, hetyke flintánk, jön a tél, havazik ránk, jön a tél, havazik ránk.” „Hangulatjelentés", olvassuk a köteteimet, s a címadó rövid verset: „Házam s hazám van nem nagyok elférek bennük — megvagyok”. Állókép, mely beletörődést, és elégedettséget is sugall egyszerre, de akinek a szájában a haza „keserű homokja”, és tudja, hogy csak „a halál levethetetlen”; az otthon van ebben a hazában, s gyötrelmesen figyel, alkot, cselekszik. Tomka Mihály Rajki László: Köszöntő
