Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
1983. január 22., szombat o Dumitrás Mihály 1906—1983 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Dumitrás Mihály elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa súlyos betegség után január 20-án elhunyt. Dumitrás Mihály elvtárs temetése január 29-én 11 órakor lesz Orosházán az alvégi temetőben. MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA, BÉKÉS MEGYEI TANÁCS, MAGYAR ELLENÁLLÓK, ANTIFASISZTÁK SZÖVETSÉGE, MSZMP OROSHÁZI JÁRÁSI, VALAMINT VÁROSI BIZOTTSÁGA Túlzás nélkül állíthatjuk, mindenki ismerte, tisztelte szülővárosában, Orosházán. Nem tudott úgy végigmenni az utcán, hogy ismerőssel találkozva meg ne állt volna legalább egy „Hogy van. mi újság?" erejéig. S ez nála nem sablonos kérdés volt, melyre sokszor már meg sem halljuk a választ, hanem őszinte érdeklődés az emberek, a dolgok iránt. Ez az emberek iránti tisztelet és szeretet volt rá a legjellemzőbb, rá, aki any- nyit szenvedett egy másfajta korban, másfajta emberektől. Orosházán született 1906- ban. Szülei nincstelen, szegény sorsú emberek voltak. Apját korán elvesztet(e, s a négy árván maradt gyermekre nehéz sors várt. Még az elemi iskola elvégzése előtt pásztornak, majd béresnek szegődött. Később kitanulta a kocsigyártó szakmát. Tanonckorában bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba, amelyen keresztül megismerkedett a szervezett munkássággal. 1928 óta párttag. A mozgalomban kifejtett tevékenységéért több esetben eljárást indított ellene a csendőrség, amely a durva bántalmazástól sem riadt vissza. Társait is — köztük testvérét, Darvas Józsefet, békéscsabai harcostársait — rendszeresen meghurcolták. Hitüket azonban nem tudták megtörni az 1937-es nagy letartóztatásokat követő börtönévek, vagy a még ennél is hosszabb ideig tartó rendőri felügyelet sem. 1944 tavaszán újból letartóztatták, internálták, majd Kisbéren katonai törvényszék elé állították. Az út azonban már innen a szabadság felé, hazafelé vezetett. Hazaérkezése után munkára jelentkezett a pártnál. Dolgozott választási felelősként, azután az orosházi járás titkára, majd Orosháza város polgármestere lett. A tanácsok megalakulásakor az orosházi járási tanács elnökévé választották, mely tisztséget nyugdíjazásáig, 1966-ig töltötte be. 1950-től folyamatosan tagja a megyei pártbizptíságnak, a megyei tanácsnak, a megyei pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke, majd tagja. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Tulajdonosa többek között a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Szocialista Magyarországért kitüntetésnek, a Munka Érdemrend arany fokozatának, a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek. Ezek közül többet, már mint nyugdíjas kapott. Valójában ö sohasem ment nyugdíjba. Mint mondotta, a mozgalomból nem lehet nyugdíjba menni. Betegségéig a különböző testületekben, vagy egyszerűen csak az emberekért, a városért, az ügyért dolgozott. És most mindenki elvesztette. Emléke azonban megmarad, kommunista életútja példaként szolgál. Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban tegnap, pénteken délután nyílt meg Csányi Béla művész-tanár Békéscsaba hatvanéves történetét bemutató képeinek kiállítása Fotó: Kovács Erzsébet Évzáró-évnyitó állománygyülés Az állománygyűlés résztvevőinek egy csoportja Fotó: Fazekas Lászl< (Folytatás az 1. oldalról) a nevelésben, a párttaggá formálásban az utóbbi években már a szakaszok kommunistáinak véleménye, segítsége is érezhető. Ma már általános, hogy az alegységek kommunistái véleményt mondanak arról, hogy kit tartanak érdemesnek a párttagságra. Beszámolója - további részében a megyei parancsnok részletesen elemezte a kiképzési feladatok teljesítését. — Kiképzési szolgálati feladatainkat 1982-ben is eredményesen végrehajtottuk. Több egység összevonásán vettem részt a múlt évben. Láttam a békési egység karhatalmi, harcászati, alaki foglalkozását, a megye parancsnoki állományának módszertani felkészítését, a szeghalmi, a békéscsabai lövészetet és az orosházi harcászati foglalkozást, és több helyen az őszi századkötelé- kű harcászati gyakorlatokat. Mindezek igazolták, hogy a kiképzést egymásra építve, a fokozatosságot szem előtt tartva szükséges megvalósítani. Ügy értékeljük, hogy az ötéves kiképzési programból eddig végrehajtott feladatok jól megalapozták az 1983- ban sorra kerülő gyakorlatok eredményes végrehajtásának feltételeit. A szolgálattal _ alapvető gondjaink nincsenek. A munkásőrök döntő többsége nagy fele lősséggel és pontosan telje siti a szolgálati feladatokat Ennek szinten tartását a jövőben is is indokoltnak tartjuk. Beszámolója végén értékelte a gazdasági tevékeny séget, végezetül megköszönt! a megye minden munkásőrének és parancsnokának múlt évben végzett munkáját, az irányító pártszervezetek és bázisüzemek segítségét, a társ fegyveres testületekké: való együttműködést és a hozzátartozók megértő támogatását. A beszámolót követően kitüntetések átadására került sor. 25 éves Szolgálati Érdemérmet kapott Such Pál munkásőr százados, Harmados Pál, Sebők Tibor, Szvan- csik András, Molnár József és Vozár János. 20 éves Szolgálati Érdemérmet ketten, 15 éveset egy, 10 éveset ketten kaptak. Munkás- őr Emlékérmet hárman. Kiváló Munkásőr jelvényt ketten kaptak. Az állománygyűlést köszöntötte Csaba János, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A kitüntetetteket a 9. számú általános iskola úttörői is köszöntötték. Az állománygyűlés az In- ternacionáléval ért véget. S. F. Módszertani nap a cigányüggyel foglalkozó közművelőknek . Tegnap Békéscsabán a Megyei Művelődési Központban igen tartalmas, elsősorban gyakorlati tapasztalatokat nyújtó módszertani napot rendeztek a cigánylakta településeken dolgozó művelődési házak igazgatóinak. A módszertani nap házigazdái: a Megyei Művelődési Központ és a cigányság közművelődésének bázisintézményeként tevékenykedő, békési művelődési központ munkatársai voltak. A tanácskozáson Békefál- viné Kádi Éva, a Megyei Művelődési Központ cigányügyi előadója köszöntötte a részvevőket és ismertette a programot, majd Ambrus Zoltán, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettese mondott megnyitó beszédet. Ebben többek között a hazánkban és ezen belül a megyénkben megindult folyamatokat érzékeltette, amelyek során intézkedések történtek a cigányság szociális helyzetének javítására, illetve a 70-es évektől kezdve e népcsoport emberi problémáinak a megoldására. Külön kihangsúlyozta a közművelődési szakemberek ez ügyben végzett áldozatos munkáját. A cigányság kulturális fel- emelkedéséért munkálkodó közművelők tevékenysége a jövőben elérkezett a minőségbeli változtatáshoz. A jövő feladata a munkahely, az iskola és a család hármas együttese jobb és összehangoltabb együttműködésének megvalósítása lesz. E feladatok érdekében a megye irányító szervei a jövőben nagyobb támogatást fognak nyújtani az ez ügyben áldozatosan munkálkodó közművelődési dolgozóknak. A módszertani nap ezután dr. Bencsik János, az Erkel Ferenc Múzeum igazgatójának nagy érdeklődéssel kísért előadásával folytatódott, amelyben a cigányság eredetéről, történetéről tájékoztatta a részvevőket. A program következő részében László lmréné, a békési bázisintézmény cigányüggyel foglalkozó munkacsoportjának vezetője, valamint Po- csajiné Fábián Magdolna, a békési művelődési ház főelőadójának irányításával szakmai beszélgetésre került sor. Végezetül dr. Joó Jenöné, a KÖJÁL egészségnevelési osztályának főelőadója tartott egészségnevelési programajánlást a művelődési házak részére. Ezzel párhuzamosan bemutatták a KÖJÁL-tól kölcsönözhető, e témával kapcsolatos filmeket is. A módszertani napon bemutatták Török László Cigányok című fotókiállítását, valamint a gyulai Erkel Ferenc Múzeum fotóanyagát, amelyek szintén kölcsönözhetők. A módszertani nap során a részvevők — munkájukban jól hasznosítható — kiadványt is kaptak, s emellett hasznos gyakorlati tanácsokat. B. S. E. Ipar, kontra mezőgazdaság? A magánbeszélgetésekben és a kabaréműsorokban divattá vált nálunk az ipar és a mezőgazdaság szembeállítása, s különösen az utóbbi le- szólása. Így történt például a televízió szilveszteri műsorában is, ahol — erre az egész ország emlékezhet — a következő mondat hangzott el: ha nem lenne ilyen jó a mezőgazdaságunk, olyan ipari ország volnánk, hogy attól koldulnánk!... Szilveszter éjszakáján, mámoros állapotban persze senki sem áll neki statisztikai adatokat böngészni. De ha utána megteszi, s előveszi a Központi Statisztikai Hivatal 1981-es külkereskedelmi - évkönyvét (az 1982-es csak valamikor a tavasszal lesz készen), megint eljut a sokat hangoztatott közhelyhez: az iparnak meghatározó szerepe van a nemzeti jövedelem t^melésében. Tudniillik 1981-ben 613,5 milliárd forint volt a nemzeti jövedelmünk, s ebből az ipar 44,7, a mezőgazdaság pedig 18 százalékkal részesedett. (A többi az építőiparból, a közlekedés és hírközlésből, a bel- és külkereskedelemből, illetve az egyéb kategóriából származott.) Nem akarjuk további számokkal fárasztani az olvasót. De ha valakit nem elégítenének ki a fenti adatok, netán úgy vélekedne, hogy félrevezető ez a statisztika, mert az iparhoz tartozónak tekintjük az élelmiszeripart is (ezt egyébként más országokban is így teszik), az tovább búvárkodhat még az említett, nyilvános évkönyvben, s meggyőződhet arról, hogy az iparnak még az élelmiszeripar nélkül is túlsúlya van mind a nemzeti jövedelem előállításában, mind pedig a számunkra különösen fontos nem konvertibilis viszonylata exportban. Ez még akkor is igaz, ha a mező- és élelmiszergazdaság a tőkés exportban jobban jeleskedik. A kemény valutahozam tetemes része azonban még így is, az élelmiszeripar nélkül számított iparból származik. Szó se róla, adhatna többet is ennél az ipar (és kell is, hogy többet adjon), de hogy koldulásra szorulnánk miatta, az enyhén szólva eltúlzott. Ennyit arról a szilveszteri poénről. A külföld általában közepes színvonalúnak ítéli a magyar ipar legtöbb termékét, s a közepesnél jobbnak a mezőgazdaságunkat. Ezzel az értékeléssel a magyar közgazdászok is egyetértenek. Dicsérően beszélnek például arról, hogy a világ élvonalába kerültünk a gabonatermesztésben (beleértve a kukoricát is), viszont megjegyzik, hogy a legfejlettebb országokhoz mérve még magasak a ráfordítások. Elismerően szólnak az autó- buszgyártásunkról (tavaly 13 ezer 200 busz gördült ki az Ikarus pesti és székesfehérvári gyárából), az orvosi műszereinkről vagy pedig a gyógyszeriparunk több termékéről, például a Cavinton nevű értágítóról, viszont nincsenek megelégedve például a könnyűiparunk teljesítményével. Teljes az egyetértés abban, hogy az ipar nem fejlődhet a mezőgazdaság — az egyik legnagyobb felvevőpiaca nélkül. Ugyanez érvényes persze viszont is. Minthogy a hazai ipar adja a mezőgazdaság gépszükségletének csaknem felét, a műtrágyaigényének 60 százalékát, nem beszélve a növényvédő szerekről, a mezőgazdaság ipar nélküli előreszaladását feltételezni irreális. A rivalizálás helyett az egymásra utaltságra helyeződött a hangsúly, amely a jövőben növekszik. Mindkét nagy népgazdasági ág szakemberei sokat tanultak és tanulhatnak még egymástól. A mezőgazdaság 75 termelési rendszere például, amely az ország búza-vetésterületének immár 88 százalékát, a kukoricaterület 90 százalékát integrálta, nagyipari szervezettséget, fegyelmezettséget honosított meg a földeken. Viszont a mezőgazdaság kedvező tapasztalatait, a tsz-ek és háztáji gazdaságok gyümölcsöző együttműködésének tanulságait is figyelembe vették, amikor a kisvállalkozások rendszerét kidolgozták, kiterjesztették az iparban. Nem ok nélkül mondják: a kisvállalkozás az ipar háztájija .. . Legfőképpen azért sem okos dolog az. ipart meg a mezőgazdaságot szembeállítani, mert az alapvető célok mind a két nagy népgazdasági ágban azonosak: a nemzetközi versenyképesség fokozása. Nemcsak az iparban mérik, hogy mennyi anyagot, energiát, élőmunkát kell fordítani példáu] egy hűtő- szekrény elkészítésére. A mezőgazdaság is csak akkor fejlődhet, ha a legjobbakhoz hasonlítja magát, ha például megnézi, hány kilogramm takarmányból állítanak -elő egy kilogramm húst Dániában, Hollandiában, és menynyiből nálunk. My ég a gondok is azonosak. Mind a két nagy népgazdasági ág ugyanis akkor jutott el az intenzív fejlődés szakaszába, amikor valóságos földrengések rázkódtatták -meg a világgazdaságot. S minthogy e' földrengések hullámai nálunk a központi akarat közvetítésével, a sokat emlegetett közgazdasági szabályozók útján jutnak érvényre, ma mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasági vezetők gyakran úgy érzik, mintha már nem lehetne tovább húzni a „srófot”. A világ- gazdaságban viszont tovább húzzák ezt a srófot, s nincs más választás, mint alkalmazkodni, megújulni. Nem egymfás ellenében, hanem egymásra támaszkodva és összefogva. Magyar László Közlemény Békés megye Tanácsa a helyi tanácstagok időközi választását 1983. január 29. napjára tűzte ki. Megyénkben 53 helyi tanácsi választókerületben kerül sor választásra elhalálozás, illetve lemondások miatt. A Békés megyei választási elnökség 1983. január 20-án összeült és tájékozódott a választási előkészületekről, meghatározta a választás napjának feladatait. Megállapította, hogy a helyi választási szervek megalakultak, megkezdték tevékenységüket. A jelölőgyülésekre 1983. január 3—10-c között került sor. 52 esetben a HNF által javasolt személyt jelölték tanácstag- * nak, míg egy választókerületben új jelölt mellett döntöttek. Kiemelkedő volt a jelölőgyííléseken a megjelenési átlag; a gyűléseket a politikai érdeklődés, az aktivitás jellemezte. A helyi szervező munkában a Hazafias Népfront, a tanácsi szervek jelentős segítséget kaptak a helyi pártszervezetektől. A választási elnökség az időközi választások megyei eredményéről közleményben fogja tájékoztatni a megye lakosságát. MEGYEI VÁLASZTÁSI ELNÖKSÉG I
