Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

1983. január 22., szombat

Gyermekgondozási szabadságon

Tartalmas

napok, hetek, évek...

Domokos János

Vannak, akik várják őket, vannak, akik tartanak tőlük, sőt olyanok is akadnak, akik azt hiszik, recepteket tudnak adni a gondok megoldására. Huszonöt év alatt a népi ellenőrök immár fogalommá váltak, beleivódtak a köztudatba. Olyan állami ellenőrző szervet . képviselnek, mely feladatát a dolgozók széles rétegeinek bevonásával oldja meg.

n jobbítás szándékával

Domokos János, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatója 1958 februárjában az elsők között lett népi ellenőr. A városi szervezet elnökétől, Gyuska Máriától vette át a megbízó- levelet. Akkoriban a békéscsabai forgácsoló szerszám- gyárban főkönyvelőként dolgozott.

— Hallottam a népi ellenőrzés megalakulásáról. írtak róla az újságok, de pontosan még nem tudtam, mi a feladata. A következő évben vettem részt az első vizsgálatban. A kisiparosok tevékenységét néztük meg a városban. Némi értetlenséggel és bizonyos tartózkodással fogadtak minket.

Két év eltelvével átkerült a megyei NEB-hez. A megyei bizottság tagja lett. Nagyobb hatáskört kapott, de a követelmények is nagyobbak lettek. A vizsgálatokban munkabizottság vezetőjeként működött közre, melyekbe ekkor már szakembereket is bevontak. A vizsgálatok témája egyre magasabb szakértelmet is megkövetelt. Górcső alá vették a vállalatok, szövetkezetek, intézmények bizonylati,

pénzügyi, gazdálkodási fegyelmét. Kezdetben ezek a vizsgálatok céljellegűek voltak. Arra kerestek választ elsősorban, hogy a jogszabályokat miként tartják be. Később a vizsgálatok egyre átfogóbbá váltak, egyre szélesebb területeket öleltek át. Az eltelt 25 év alatt - a népi ellenőrzés érzékletesen követte a társadalmi, gazdagsági változásokat és az ezzel kapcsolatos célkitűzéseket. 1960-ban már olyan kérdések merültek fel, hogy a vállalatok, a szövetkezetek miképp tesznek eleget a gazdálkodási követelményeknek, milyen a termelékenység, milyen a hatékonyság.

— Hogyan alakult az évek során a vizsgált egységekben a pénzügyi, gazdálkodási fegyelem?

Dr. Horváth Győzőné

— Az első vizsgálatok tapasztalatai is azt igazolják, hogy az állami vállalatoknál nagyobb volt a rend, mint a szövetkezetekben. Enyhén szólva a pénzügyi gazdálkodási fegyelem helyenként sántított. Javaslatokat tettünk a vizsgálatok nyomán a hibák megszüntetésére. Később, -3-4 év elteltével ismét vizsgálatot tartottunk. Arra kerestünk , választ, hogy a rendellenességek felszámolására tett intézkedéseket hogyan hajtották végre. Az utóvizsgálatok szerint a vizsgált egységekben a pénzügyi, gazdasági fegyelem sokat javult.

— Milyen szándékkal vezette a vizsgálatokat?

— Mindig a jobbítás és a segítés szándékával. A vizsgálatok tapasztalatait mint főkönyvelő, később pedig mint igazgató a saját munkámban is hasznosítottam.

Domokos János odaadó munkájának elismeréseként a népi ellenőrzés megalakulásának 20 éves jubileumán a KNEB elnökétől átvette az emlékplakettet és a Kiváló Népi Ellenőr kitüntetést.

Kimozdulni a holtpontról

— Az első megbízást a békéscsabai Népi Ellenőrzési Bizottságtól kaptam, még 1959-ben. Az OTP főkönyvelője voltam. Most is emlékszem a megbízólevélre. Ügy szólt, hogy az illetékes szervek javaslata alapján népi ellenőri teendőkkel bíznak meg, a visszavonásig. Ez a megbízatás jelenleg is tart. Mondja dr. Horváth Győzőné, kiváló népi _ellen- őr.

Az elmúlt 25 évben sok vizsgálatban vett részt. Közülük a legemlékezetesebb a gyógyvizek idegenforgalmi hasznosításával kapcsolatos vizsgálat volt.

— Ekkor már a megyei NEB munkabizottságának tagjaként tevékenykedtem. A munkabizottságban öten voltunk, s ehhez még három 9 fős csoport tartozott. Szakembereket vontunk be a vizsgálatba, közöttük egy orvost is. A vizsgálat jól sikerült. Emlékszem, kifogásoltuk, hogy a külföldiek olyan kedvezményeket vettek akkoriban igénybe, melyek csak a hazaiakat illették volna meg. Javasoltuk, hogy bővítsék a gyulai Várfürdőnél a gyógyszállót. Azóta ez meg is történt.

X

Szecskái Árpád

— Mint népi ellenőr, kitől kapott a legtöbb segítséget?

— Sok segítséget kaptam a megyei Népi Ellenőrzési Bizottságtól, meg a központi népi ellenőrzéstől is. Többször fölhívtak Pestre, és részletesen tájékoztattak minket a vizsgálatok céljáról és az ellenőrzés módszeréről. Természetesen egymást is segítettük a munkában.

— Hogyan fogadták a népi ellenőröket a vizsgált szervek?

— Kezdetben tartózkodással, később pedig, mikor közismert lett a népi ellenőrzés, volt olyan eset, amikor vártak minket, de az is előfordult az egyik szövetkezetben, bár nem mondták meg, de éreztették velünk, hogy a vizsgálattal csak az időt raboljuk. Ám az is előfordult, hogy valósággal örültek nekünk.

— Milyen vizsgálatnál?

—- Amikor a felnőtt lakosság beiskolázását vizsgáltuk. Az egyik vállalat vezetősége mindent elkövetett a beiskolázásért, a dolgozók viszont nehezen vállalták a tanulást. Az okokat kellett feltárnunk, meg azt, miképpen lehetne kimozdulni a holtpontról.

Ez volt

a legfontosabb

— Első vizsgálatom egy levéllel volt kapcsolatos — emlékszik vissza a kezdet éveire Szócskái Árpád. A MÁV-nál dolgozott műszaki és pénzügyi vonalon.

— Milyen levél volt?

— Névtelen. Békésről, a tangazdaságból érkezett. A levél szabálytalanságokat és különböző visszaéléseket vetett fel. Kimentünk a helyszínre. Bizony nem valami szívélyes fogadtatásban volt részünk. Teljesen elzárkóztak a vizsgálat elől. Ügy, hogy nem tudtunk a dolog végére járni. Ez a kezdeti időszak volt. Akkoriban még nem voltak olyan előírások, mint ma.

Sőt ezekben az években még kevés volt a népi ellenőr is. Volt olyan év, amikor Szécskai Árpádra háromszor is sor került. Később általában évente kétszer vett részt ellenőrzésekben. Ezekről az ellenőrzésekről leltárt készített. Több mint 50 vizsgálatban vett részt mint vizsgáló bizottsági tag, vagy mint csoportvezető.

— Lakossági bejelentéssel később is foglalkozott?

— Igen, mégpedig 1960- ban. Névtelen feljelentés érkezett Köröstarcsáról, a halászati és rizstermelő csoporttól. Ketten -mentünk ki. Felkerestük a dolgozókat. Egyikük nagy meglepetésünkre szinte szorul szóra idézte a névtelen levelet. Megkérdeztük, honnan veszi ezeket a gondolatokat. Kiderült, ő volt a névtelen levél írója. Nyugodtan aláírhatta volna a hevét is, hiszen a bejelentőt védi a törvény. A bejelentésnek volt némi alapja, de a levélíró alaposan eltúlozta a dolgokat. Rendeztük' az ügyet.

— Sok időt vesz igénybe a vizsgálatokra való felkészülés?-— Az első vizsgálatok inkább hibakereső vizsgálatok voltak. Később olyan átfogó vizsgálatokra került sor, melyek egyre inkább köz- gazdasági elemző munkát követeltek meg. Ezek alapos felkészülést igényeltek. Sokszor foglalkoztam munkaidő után a felkészüléssel, sőt erre fordítottam a pihenőnapokat is.

— Tapasztalata szerint mennyire voltak hatékonyak a vizsgálatok?

— A vizsgálatok nyomán hatékony intézkedések születtek. Ez mindig így volt. Sőt utóvizsgálattal ismét visszatértünk a korábbi témára, hogy ezeket az intézkedéseket miképpen hajtották végre. Mindenhol javulást tapasztaltunk. De hadd idézzek fel egy olyan vizsgálatot, amely sok gondot okozott. JEz volt talán a legnehezebb. A folyékony tüzelőanyaggal való gazdálkodással foglalkoztunk 1973-ban. Temérdek hiányosságot állapítottunk meg. Szabálytalanság is akadt bőviben. Például bizonylatként a naptár szerepelt. A kilométeróra több járműnél ki volt kapcsolva, előfordult aztán prémiumok jogtalan kifizetése, sőt benzinjegyekkel is manipuláltak. A vizsgálat után javaslatokat tettünk a szabálytalanságok kiküszöbölésére. Három év elteltével ismét visszatértünk a témára. A helyzet azonban alig változott. Ugyanazok a hibák, ugyanazok a szabálytalanságok. Az utóvizsgálatot ezúttal azonban fegyelmi, kártérítési intézkedések követték. S egyben szabályozták ezt a tevékenységet.

Szécskai Árpád nyugdíjas. Ám mint népi ellenőr továbbra is részt vesz a vizsgálatokban. Vajon kellően megbecsülik a népi ellenőröket?

— Úgy érzem, igen. A munkahelyemen is elismerték ezt a tevékenységet, bár a munkámat a MÁV-nál arra az időre senki sem végezte el helyettem, amíg a népi ellenőri feladatokat láttam el. Mi népi ellenőrök társadalmi munkában tevékenykedünk. Megkaptam a Munka Érdemrendet, és Kiváló Népi Ellenőr lettem. Szívesen vállaltam mindig ezt a felelősségteljes megbízatást.

♦

Az elmúlt 25 évben a Népi Ellenőrzési Bizottságok tevékenysége hasznosan szolgálta megyénk társadalmi, gazdasági, szociális fejlődését. Csak elismeréssel lehet szólni azokról, akik mindennapi munkájuk mellett vállalták és lelkiismeretesen ellátták ezt a fontos társadalmi megbízatást. Megyénkben jelenleg mintegy 1600 népi ellenőr tevékenykedik.

Scrédi János

Fotó: Fazekas László

Csengetnek a mezőberényi lakótelepi otthon ajtaján. Fiatalember érkezik, köszön, s máris kérdi: — Egész nap tanulnom kell, a kislányom, Vanda, ha megérkezik az óvodából, átjöhet hozzátok?

— Persze, ebédeljen is nálunk — válaszol készséggel a háziasszony, Szücsné Sziklai Éva. — Ebben a házban mindenki segít a másiknak

— magyarázza később. — Többen tanulunk, s ilyenkor, vizsgaidőszakban megsokszorozódnak a tennivalóink.

Szücsné, Éva évek óta gyermekgondozási szabadságát tölti, neveli az ötéves Krisztiánt, s a másfél éves Nikolettát. Közben tanul, harmadéves a szegedi tanárképző főiskola magyar—népművelés szakán.

— Amikor a fiammal voltam itthon gyesen, akkor is jó volt, dé állandóan csak pelenkáztam, porszívóztam, takarítottam, lestem a pókhálókat. Sokat dolgoztam, fáradt, ideges voltam, valahogyan szétesett a napom. Most több a dolgom, mégis jobban tudom beosztani az időmet. A gyerekek a legfontosabbak, ez természetes, hozzájuk igazítom a többi feladatom. A tanulás nem okoz gondot. Reggelenként 5 órakor kelek fel, fél hétig tanulok. Ekkor ébredeznek a gyerekek. Reggeli készülődés, takarítás után ki-ki a maga útjára megy. A férjem tévészerelő, rengeteg dologgal, a fiunk félnapos az óvodában. Mi lányok 9 órától maradunk egyedül, 11-ig újra bújhatom a könyveimet. Ekkor fogok hozzá az ebéd készítéséhez, s evés után sétálni megyünk.

A napirendet hallgatva világos, hogy nem sok ideje marad „unatkozásra” a fiatalasszonynak. Azt is elárulja, hogy családja segítsége nélkül nem tudna ény- nyit vállalni. A szülei, az anyósa gyakran besegítenek a gyermekmegőrzésbe, bevásárlásba. A házbeli szomszédok, ha tudják, hogy vizsgára készül, elkérik az apróságokat.

— Jó ilyen emberek között élni — mesél tovább Éva. — Nemegyszer előfordult, hogy vizsgáról hazaérkezve az asztalon halászlé fogadott — egyik szomszédasszony jóvoltából. Vagy például ha torlódik a munkám, Kriszta a harmadikról szívesen leszalad hozzánk takarítani. Amikor gondom, sürgős mondandóm van, legalább 6—8 helyre bekopoghatok a házban, ahol szívesen meghallgatnak. A tanulás jelenti a kapcsolatot a külvilággal, így nyitottá válik az ember. Kollokviumon, vizsgán vagy éppen a vonaton találkozunk az ország más vidékeiről érkező kollégákkal. Beszélgetünk, tanulunk egymástól új módszereket, ötleteket cserélünk a munkánkhoz.

A szomszéd szobában felsír a pici lány. Ébredezik a délelőtti alvásból. A szeme még kicsit sírós, a szája legörbül, de anyukája ölében hamar megvigasztalódik. A gyerekkuckó tele játékokkal és könyvekkel. A Legó-kész- let és a- főiskolai jegyzetek békésen megférnek egymás mellett. A polcokon árulkodó jelek; ikebana, papírhajtogatás, festékek. Amerre jár a világban Éva, mindenhol tanul valami játékot, hasznos időtöltést, amit aztán a saját és a mások gyermekeinek tovább adhat. Munkahelyén, a művelődési házban is mindig a fiatalokkal, a gyerekekkel foglalkozott szívesen. Most sem szakadt el a . közösségtől, tagja a községi KISZ-bizottságnak. s az ifjúsági házban a 8. osztályosok klubját vezeti.

— Nagyon szeretem azt a kis társaságot — mondja lelkesen. — A főiskolán tanultakat körükben azonnal hasznosíthatom. Sokat beszélgetünk a fiatalokat foglalkoztató kérdésekről; a viselkedésről, a pályaválasztásról, a szerelemről. A fiúk főként műszaki érdeklődésűek, otthonról elhozzák a diszkófelszerelésüket, de az olyan ám, amiről mi gyerekkorunkban nem is álmodtunk. A lányok segítségével játékokat, vetélkedőket állítunk össze. Ez a munkám, a szórakozásom része. A férjem nagyon elfoglalt, nem járunk el itthonról, de mikor is mennénk? Ja, el ne felejtsem, a könyvesbolt körül alakulóban van egy teljesen önkéntesen gyülekező társaság, a könyvbarát klub. Oda eljárok, filmről, könyvről, kultúráról beszélgetünk. A főiskolán 1984 nyarán végzek, akkor lesz a kislányunk 3 éves és visszamegyek dolgozni.

Fiatal beszélgetőtársunk egy a sok kismama közül, aki jól egyezteti össze a családi élet örömeit, a gyermeknevelést, a hasznosan eltöltött szabad idő perceit a tanulás óráival. Nem szakadt el az emberektől, munkatársaitól. Számára tartalmas öröm az otthoniét, amely később szakmai boldogulását is megkönnyíti.

Bede Zsóka

Fotó: Veress Erzsi

Népi ellenőrök 25 eve