Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

NÉPÚJSÁG 1982, december 11„ szombat Vendégünk volt: Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese Nemrég kétnapos munkalátogatáson megyénkben járt Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese. Tárgyalt megyénk vezetőivel, meglátogatott több ipari szövetke­zetét. A látogatás végén arra kértük, válaszoljon az ipari szövetkezetek ez évi gazdálkodásával, jövő évi fel­adataival, és Békés megyei tapasztalataival kapcsolatos kérdéseinkre. — Pontos számokat még nyilván nem tud mondani, de hogyan sikerült ez az esz­tendő az ipari szövetkeze­tekben? — A szövetkezetek ez évi alapvető gazdasági feladata­it az ötéves terv előirányza­taival összhangban, és a múlt év októberében tartott VIII. kongresszusunk állás- foglalásának alapján alakí­tottuk ki. Figyelembe vettük a népgazdasági igényeket, melyek elsősorban a lakossá­gi szükségletek kielégítésére, és a külgazdasági egyensúly javításához való fokozottabb hozzájárulásra irányultak. Természetesen számoltunk a korlátozott tényezőkkel, így a nehezebb külpiaci értékesí­tési lehetőségekkel is. A fentiek figyelembevéte­lével a szövetkezeti iparban hét-nyolc százalékos, az épí­tőiparban három—öt száza­lékos, a szolgáltatások terü­letén hat-hét százalékos nö­vekedést irányzott elő a terv. Reális célkitűzésnek tűnt a dollárelszámolású ex­port nyolc—tíz százalékos növelése is. Sajnos, ezekből a szép célokból nem sikerült mindent megvalósítani. — A szövetkezeti szektor mely területeit jellemzi el­sősorban a lemaradás? — Ipari szövetkezeteink is ugyanabban a gazdasági kör­nyezetben tevékenykednek, mint a nagyvállalatok, így a népgazdaság! fejlődését lassí­tó. kedvezőtlen tendenciák a szövetkezetben is erőteljesen éreztetik hatásukat. A ter­melési érték növekedése mérsékeltebb a tervezettnél és a bázisnál is. A nyereség négy-öt százalékkal lesz ösz- szességében kevesebb, mint tavaly. Ezek a mutatószá­mok azonban .ágazatonként és persze szövetkezetenként is nagy szóródást mutatnak. Az iparba tartozó szövet­kezete^ előreláthatólag 4-5 százalékkal növelik termelé­süket. ^tz építőipari -szövet­kezetek termelési értéke — főként az árváltozásokból adódóan — négy-öt száza­lékkal haladja meg az 1981. évi teljesítést. A szolgáltatá­sok fejlődése is lelassult. — Tudják-c teljesíteni ipari szövetkezeteink export­vállalásaikat? — A szövetkezeti ipar ru­belelszámolású exportját teljesíti, nem rubelelszámo­lású kivitelünk viszont ösz- szességében elmarad a ter­vezettől. Ennek több oka van. A külső tényezők kö­zött említhetem a tőkés pia­cok felvevőképességének csökkenését, az eladók ver­sengésének növekedését. Szintén külső, de népgazda­sági szintű problémakör az alapanyagok, és főleg az importanyagok esetenkénti késedelmes- beérkezése. Szö­vetkezeteken belüli belső okokra vezethető vissza a szükséges műszaki feltételek hiánya, a nem megfelelő minőség, az esetenkénti túl­ságosan magas ár, a szállítási pontatlanság, és az export- lehetőségek időnkénti rugal­matlan kezelése. Ügy ítéljük meg, hogy a szigorúbb gazdasági környe­zethez a gépipari szövetke­zetek alkalmazkodtak leg­jobban. Tőkés exportjuk az 1981-es évhez képest nőtt. A könnyűipar területén viszont lényeges tőkésexport-lemara- dás tapasztalható. A legna­gyobb a visszaesés a bőr-, szőrme- és cipőiparban, de jelentős a csökkenés a leg­nagyobb mennyiséget adó textilruházati iparban is. — A magyar gépipar ál­talában nem tudta dollárel­számolású exportját növelni. Hogyan sikerült ez a szövet­kezeteknek? — Az átlagok mindig sok mindent elfednek, így ebben az esetben is. Nem minden gépipari szövetkezet tudta növelni kivitelét, az átlagos emelkedés néhány, magára sok terhet vállaló szövetke­zet eredményéből adódik. Különösen a közlekedési esz­közgyártó és műszeripari szövetkezetek fokozták tőkés kivitelüket. A BUDAMOBIL Járműgyártó Szövetkezet, vagy a Trakis Transzformá­torgyártó Szövetkezet tartós és biztos piacokat épített ki magának. De a legjobbak kö­zött említhetem az orosházi KAZÉP-et, ahol szintén na­gyon sokat tettek a tőkés ex­port fokozása érdekében. te az utóbbi években, és el­felejtkeztek a minőségről, és az ezzel kapcsolatos fejlesz­tésekről. Jó példa erre az ENCI is, ahol emiatt is je­lentős exportpiacokat vesz­tettek. Tarthatatlan állapot az is, hogy a Gyulai Fa-, Fémbútoripari Szövetkezet­ben nem tudják megoldani a fémalkatrészek felületkezelé­sét, k'rómozását. Az emiatt többletként jelentkező szál­lítási költséget a vevők nem hajlandók elismerni az ár­ban, ezért termékeik a tőkés piacokon nem eléggé ver­senyképesek. Ez a téma szó­ba is került a látogatás so­rán, és ha a gyulaiak konk­rét gazdaságos tervvel áll­nak elő, akkor az OKISZ ad pénzt erre a beruházásra. Régebben sokszor adtunk vissza nem térítendő támo­gatást. mostanában inkább hiteleket nyújtunk, de a szolgáltatás fejlesztésére most is kérhető támogatás. Élje­nek a szövetkezetek ezekkel a lehetőségekkel. — Piaci pozícióink romlá­sának gyakran műszaki, technológiai okai vápnak. Tud segíteni az OKISZ a szövetkezetek műszaki fej­lesztésében? — Tudunk, és ezt tartjuk most elsőrendő feladatunk­nak. Ezelőtt két évvel lezá­rult egy nagyszabású, tíz­éves program, melynek az volt a jelszava, hogy hoz­zuk ki a szövetkezeteket a pincékből. Űj üzemházak, te­lephelyek épültek szerte az országban, ma már alig- alig található olyan ipari szövetkezet, ahol ezek a kül­ső feltételek ne lennének megfelelőek. Most — bár er­re leírt, kimondott központi program nincs — az a cél, hogy az új épületeket új technikával töltsük még. Erre van pénzünk, és szíve­sen áldozunk is. — Megítélése szerint hol a legnagyobb a lemaradás? — Én a legtöbb gondot most a cipő- és a bútoripar­ban látom. Mindkét ágazat főleg a mennyiséget növel­— Rövid, kétnapos látoga­tása során sok szövetkezet­ben járt. Mi a véleménye megyénk szövetkezeti ipará­ról? — Békés megyében a szö­vetkezeti ipar nem nevezhe­tő átlagosnak. Súlya, szerepe lényegesen nagyobb, mint más megyékben és ugyanez mondható el fejlettségéről is. A megyei pártbizottság és a KISZÖV vezetőivel kon­zultálva is úgy látom, hogy egy szövetkezetnek sincse­nek „túlélési” gondjai, talán csak az ENCI van az átla­gosnál nehezebb helyzetben. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenhol a lehető legjobban kihasználják adottságaikat. A Gyulai Fa-, Fém-nek például nem lenne szabad megelégednie a hazai > ellátással, és a szovjet ex­porttal, ki kellene lépniük tőkés piacokra is. Az oros­házi KAZÉP oxidkerámiai termékei világszínvonalúak, nagyobb fantáziával, több kitekintéssel, még nagyobb _ üzleteket köthetnének. Békés megye szövetkezeteiben jók az adottságok, többségükben fiatal, dinamikus, tettrekész a vezető gárda, és értek is már el jelentős eredménye­ket. Egy dologra azonban nagyon oda kell figyelni. Nem ülhetnek nyugodtan a megszerzett babérokon, mert az élmezőnyből nagyon köny- nyen a hátsó sorokba lehet kerülni. — Milyen feladatok várnak a jövő évben a szövetkezeti iparra? — A fő célkitűzések gya­korlatilag változatlanok. Fo­kozottabban kell szolgálnunk a népgazdasági tervben el­sődlegesen megjelölt gazda­ságpolitikai célkitűzést: a külkereskedelmi mérleg ja­vításához és az ország fize­tőképességének megtartásá­hoz való hozzájárulást. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szövetkezeti feladatok kö­zéppontjába a gazdaságos, nem rubelelszámolású ex­port fokozása kerül. A ja­nuár elsejétől életbe lépő szabályozó módosítások szin­tén az export növelésére irá­nyulnak. Emellett előtérbe kell kerülnie a gazdaságos, importhelyettesítő tevékeny­ségnek, különösen a háttér­ipari tevékenység keretében végzett alkatrész-, részegy­ség- és félkésztermékgyár­tásnak. A fentiek előrebocsá­tásával az ipar területén a jövő évben a termelés 7-9 százalékos, a nem rubelelszá­molású export 12—14 száza­lékos, a rubelelszámolású export 10—12 százalékos, míg a belkereskedelmi érté­kesítés 3-7 százalékos növe­lését tervezzük, folyó árakon számítva. — Az ez évi gondokat fi­gyelembe véve nem túl me­rész ez a terv? . — A terv merész, de telje­síthető. Az ipari szövetkeze­tek jó részében mostanra ér­tek be a műszaki fejleszté­sek, új, modern termelőka­pacitások kezdték meg a működést. Fokozzuk a minő­ségjavítást célzó műszaki fej­lesztéseket, és felgyorsítjuk az innovációs tevékenységet. Szorosabbra fűzzük kapcso­latunkat a külkereskedelmi vállalatokkal, erre nemrég éppen Békés megyében tör­téntek rendkívül biztató lé­pések. Nem csak személyes véleményem, hogy a tervben kitűzött célok összehangolt célirányos tevékenysége jó marketing és ármunkával, ha nem is könnyen, de tel­jesíthetők. Az pedig már a személyes véleményem, hogy könnyen teljesíthető célokat nem érdemes kitűzni. Lányai László D modern közgyűjteményeink tudós szervezőjére emlékezve A ’67-es kiegyezés kedvező fordulatot teremtett modern közgyűjteményeink felállítá­sa, tartalommal megtöltése számára. Az 1857-ben, Eperjesen született Fejérpataky László — Eötvös Loránd pályatársa — élete a múlt század ’70-es éveitől ehhez a korszakos előrelépéshez kötődött. Szü­letésének 125. évfordulóján méltathatjuk benne a törté­nészképzés alapstúdiumának, a történelem segédtudomá­nyának kiváló egyetemi ok­tatóját — aki 22 évesen lett egyetemi magántanár — az oklevél- és címertan tudo­mányág berkeiben jeles tu­dományszervezőt — Petőfi özvegyének férjétől, Horváth Árpádtól vette át a tanszék vezetését —, az akadémikust, az MTA II. osztályának tit­kárát és nem utolsósorban a közgyűjtemény-szervezőt. Egyszerre mindenes, nem vá­laszthatók külön munkássá­gának szektorai. Elgondolá­sainak egy része életében megvalósult, másik része fel­vetés maradt, ismét másik halála után öltött intézményi testet vagy — mint az egye­temi tanulmányokra épülő szervezett (posztgraduális) továbbképzési rendszer — napjainkban kibontakozó új gyakorlat. Minthogy törekvéseinek konkrét eredménye mindmá­ig leginkább a modern köz- gyűjteményekben mérhető, fáradságának ezt a körét érintjük. A kiegyezés után öt évvel került előtérbe a magyaror­szági levéltárak szervezeti és tartalmi kérdése. A földes­úri előjogok megszűnésével értelmét vesztett vidéki kú­riákban, az egyházi hiteleshe­lyi, a törvényhatósági és a községi ,levéltár’-akban, il­letve a központi rendi archí­vumban feküdtek el az irat­tömegek, elbizonytalanodott körülmények közepette. Cso­portosításukról alig eshet szó, a rájuk vigyázok fő eré­nye az őrzés lelkiismeretes­sége. Ezért születtek javas­latok az Országos Levéltár szervezésére és a kialakítan­dó modern levéltárszervezet­ben nélkülözhetetlen szak­emberek képzésére egyetemi kötelékben. A kormányzat 1874 őszén kinevezte az Országos Levél­tár levéltárnokát (igazgató­ját), és megbízta az európai — elsősorban a belga, fran­cia, olasz, német — levéltár­intézmények tanulmányozá­sával. Pauler Gyula, különö­sen a párizsi tapasztalatai alapján hangsúlyozta, hogy nálunk is elengedhetetlen a történelmi, nyelvi és jogi is­meretekkel felvértezett szak­ember, levéltáros és kezelő­tiszt. A törvényhatósági tisztvi­selők képesítésének szabályo­zásakor a levéltárosok ügyé­ben is döntés született, az 1883. évi I. törvénycikk fo­galmazói és kezelői szakra tagolta a levéltárosokat, és alkalmazásukat differenciált alapképzéstől tette függővé. A szakképzés elméleti stú­diumai a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem böl­csészettudományi karán — a középiskolai tanárképzés ke­retében — és a jogi karán, külön szemináriumon foly­tak. A szakvizsga előfeltéte­le az Országos Levéltárban töltött gyakorlat volt. Az egyetemen folyó levél­táros képzés egyik oszlopa 'Fejérpataky László lett, mint a történelmi szeminárium vezető tanára, aki elvégezte a hallgatók felkészítését je­lentősen megkönnyítő sze­mináriumi könyvtár meg­szervezését is. Szárnyai alól az évek múlásával a jól kép­zett levéltári szakemberek egész sora indult el. 1885. július elején, az or­szágos kiállítást kísérő ren­dezvényként kongresszust tartott a Magyar Történelmi Társulat. Fő referátumát Fe- jérpataky László egyetemi magántanár tartotta. Javas* latot tett a történelem segéd- ludományai oktatása feltéte­leinek jobbítása, hatékonysá­ga fokozásának érdekében. A párizsi és a bécsi gyakorlat átültetését, a Magyar Törté­nelmi Intézet megszervezését is indítványozta, amely az egyetemi tanulmányokra épülő (posztgraduális) szer­vezett továbbképzés intézmé­nyeként, kétéves oktatási időciklusokra tagoltan mű­ködne, levéltári, múzeumi, könyvtári szakemberek kép­zésének célzatával. Ez utób­bi felvetés maradt. A több mint fél évszázad múlva lét­rejött azonos nevű intéz­mény — a mai Történettu­dományi Intézet elődje — más célt szolgált. Ha nem akarnánk is fo­kozni teljesítményének je­lentőségét, önmagában emel­lett szólna a Magyar Nemze­ti Múzeum Országos Széche­nyi Könyvtárban vállalt sze­repe, amelyet az egyetemi munkakör megtartása mel­lett játszott. 1882-ben nevezte ki a kor­mányzat a múzeum országos könyvtárának fejlesztése ér­dekében a levéltár (kézirat­tár) vezetőjévé. Ebben a mi­nőségében a szinte ömlesz­tetten álló kéziratos anyag szakszerű csoportosításának rendszerét felépítette, és cé­lul tűzte ki a múzeum nagy nevű alapítója szándékának, a hungaricum-gyűjtemény- nek létrehozását. A gyarapí­tást három irányba indítot­ta el: 1., kiterjedt összeköt­tetést szervezett külföldi könyvkereskedésekkel (antik­váriumokkal), felvásárlás érdekében, 2., idehaza hagya­tékajándékozást, -megvételt kezdeményezett, 3., jogsza­bály-módosításban vett részt. Megszerezte Kisfaludy Sán­dor és Kossuth Lajos könyv­tárát, Szigligeti, Erkel, Gyu­lai, Jókai, Arany irodalmi hagyatékát vag£ több kéz­iratát, az Ibrányi család ok­leveleit stb. Tetemes a növe­kedés a századfordulóra. Ami a jogszabály módosí­tásában való. részvételét ille­ti, az 1848. évi XVIII. te. hézagának megszüntetéséről van szó. A köteles sajtópél­dányok — a sajtó, könyv, aprónyomtatvány előírt da­rabszámainak — az országos központi könyvtárba térítés nélkül történő eljuttatását a törvény előírta, de büntető következmény nélkül. A Fe- jérpatakytól fogalmazott ter­vezet, majd az országgyűlés által megszavazott jogszabály (1897: XLI. te.) 100 Ft-ig ter­jedő büntetést szabott ki a mulasztókra. Az összeg mesz- sze nem a maival azonos ér­tékű! Az intézkedés értelmét a számok igazolják: míg 1897-ben — a törvény meg­hozásának évében — 5461 könyv, 3586 aprónyomtat­vány, 67 302 hírlap az állag­növekedés, a következő év­ben 10 530 könyv, 23 479 ap­rónyomtatvány és 81 206 hír­lap. A növekedés ollója 20 és 550 százalék között mo­zog! De ennél lényegesebb a máig is felülmúlhatatlan gyarapításszisztémák kitalá­lása. Az általa művelt szaktu­domány, a heraldika (címer­tan) átmenetileg háttérbe szorult nálunk. Ma, amikor művelése Európa-szerte új lendületet kap, a szomszédos Csehszlovákiában heraldikai bizottság őrködik a városcí­merek címertani szabályai­nak a betartásán, Bukarest­ben 10 éve alakult a Román Tudományos Akadémia he­raldikai bizottsága, nálunk nincs olyan hivatalos intéz­mény vagy társadalmi szerv, amely a címertan és általá­ban a történeti segédtudo­mány művelését irányítaná, e tudományok kedvelőit ösz- szefogná. De ennek reménye élénkül. Ritka nagy formátumú gyakorlati, tudós ember volt Fejérpataky László. A két évszázadba ívelő életműve — 1923-ban hunyt el — gaz­dag, sokoldalú. Ezért tartott emlékének tisztelgő tudomá­nyos ülést a közelmúltban az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Bölcsészettudomá­nyi Kara Történelem Segéd- tudományi Tanszéke (vezető­je az Orosházán indult Kál- lay Jstván). Az emlékező előadások — köztük Degré Alajosé, Gerics Józsefé, Ber- tényi Iváné, Kállay Istváné, Sinkovics Istváné — az ak­tuális tudóst, az 1895-től tan­székvezetőt, a tanárt és kol­léga elődöt idézték. Dr. Virágh Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom