Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-10 / 290. szám

1982. december 10„ péntek Vas-, gyémánt-, aranydiploitia... Múlt idők tanúi Patikusok, gyógyszerészek. Fehér köpenyben, ppreelán edényben kavargatják a ti­tokzatos porokat, kencéket, formálják a pirulákat, ame­lyek elűzik a kórt, enyhítik a test kínjait. Csodálatos titkok tudói, az orvosok tá­maszai, tisztelettel, vagy gyanakvó félelemmel körül­vett hivatás művelői voltak a patikusok évszázadokon át. A gyógyszerészet jó ideje ha­talmas fejlődésnek indult, átalakult a vegyészet, vál­tozott a szakma. Változat­lan maradt mégis egy fontos követelmény e területen; a felelősségérzet, az emberi életek, az egészség iránti óriási felelősség. Tévedni ezen a pályán nem szabad. 1982. november 19-én, Bu­dapesten, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem dísz­termében megyénk három idős gyógyszerésze részesült az őt megillető nagy tisztes­ségben. Közülük csak egyet­len ünnepelt tudott elmen­ni az eseményre. A legidősebb. Szabó Ár- pádné Komlódy Zsuzsanna 65 éve állt munkába, végzett gyógyszerészként. A 91 éves, madárcsontú, csoszogón pici léptű Zsuzsa néni egyedül él Mezőberényben. Magá­nyos, de nem magára - ha­gyott. A herényi gyógyszer- tár dolgozói figyelik sorsát, támogatják, ha segítségre van szüksége. A lakótelepen jó szomszédokkal is össze­hozta a szerencse, Királyné és Feketéné bevásárolnak, takarítanak neki, ha szüksé­ges. Zsuzsa néninek gyerme­ke nem volt, hozzátartozója egy van a községben, a töb­biek tőle távol élnek. Ma­kacsul kitart amellett, hogy csak éjszaka fekszik ágyba; nem olyan beteg és gyenge ő, hogy heverésszen — mondja. Lakásában a régi igényesség nyomai, hatalmas méretű bútorok, rendben so­rakozó képek, levelek, köny­vek. Az évek során nagyon megromlott a hallása, olvas­ni azonban szeret. Órákat, napokat tölt a könyv mel­lett. A gyógyszertáriak de­lenként hozzák számára a meleg ételt, ő pedig kabát­ban üldögél, vagy csiszeg- csoszog a szobák között. A szeme élénken pillant láto­gatóira, gyakran emlékezik a múltra, beszél jóakaróiról, a patikájáról, amelyet ne­gyedszázadig vezetett. El­szálltak felette a hosszú évek, és minden olyan régen történt már, ami emlékeit megszépítette. Az arany- és gyémánt- után az idén a vasdiploma tulajdonosa lett. s Szarvason egy sarokházban éldegél a gyémántdiplomás gyógyszerész, Farkas Antal- né Katona Margit. Az apró­ablakos házba jutni csak a kicsi gyógyszertáron keresz­tül, 'az ottaniak segítségével lehet. Margit néni szerény, az ajtaja zárva az utcai ■ol­dalon, nem kíváncsi senki­re.' Ügy gondolja, mit mond­hatna ő bárkinek, és miről beszélhetnének neki mások, ami változást hozna szá­mára. Amikor megismer­kedünk, meglepődve tapasz­talom, milyen jó humorú, friss emlékezetű a 84 esz­tendős asszony. — Csakhát ez a nagy kor terhemre van — meséli. — A nyugalom a yágyam. Het­venéves koromon túl dolgoz­tam a patikában. Egyszer megütöttem a lábam, s az­óta bottal is egyre nehezeb­ben járok. . •» Emeli a fémszegekkel ki­vert, megkopott, öreg botot: — Az apósomé volt valaha. — Fiatal koromban szám­tan—fizika tanár akartam lenni, de az apám gyógysze­rész volt Mindszenten. Mel­lette kellett gyakornokos- kodnom, ott szerettem meg a szakmát. Amikor 1922-ben végeztem az egyetemen, dol­gozni hívtak Budapestre, a gyógynövénykísérleti állo­másra. Anyám nem enge­dett, pedig akik akkor ve­lem kezdtek, nagy nevű gyógyszerészekké lettek. 1931-ben férjhez mentem, és Szarvasra jöttünk patikus­nak. Falu volt még akkor ez a helyiség, sok módos szlo­vák gazda élt itt. Foglalkoz­ni kellett .a publikummal, hogy menjen az üzlet. Mert nemcsak gyógyszert árultunk az akkori patikában, hanem cukrot, szépítő szereket is. Volt itt egy asszony, az mindig mondta, hogy csak a szép kezemet irigyli — most meg nézze már, milye­nek az ujjaim. Igaz, a ko­rom is megvan hozzá. Az uram hatévi házasság után hirtelen halt meg, aztán egyedül nevltem a két fia­mat. Az egyik Csongrádon, a másik Budapesten dolgozik, mindketten diplomások. Én itt éltem a patikában, ez volt a munkám, a szórako­zásom. Később a nagy gyógyszertárban dolgoztam. Sok inspekciót, szilveszteri ügyeletet osztottak rám, egyedül éltem, vállaltam. Nézegetem ma is a gyógysze­rész-szaklapokat, olvasga­tok, beszélgetek a gyógyszer­táriakkal. A miénk volt a házban ez a gyógyszertár. Most is olyan családias a légköre, mint régen, az itte­niek segítenek bevásárolni. A gyerekeim havonta el­jönnek, magukhoz is hívnak, de jobb’ szeretek a magam gondja, ura lenni. Azt sem I ágtam volna zsebre, hogy két fiam támogasson a gyémántdiploma átvételé­nél. Majd elküldik, ha az a , módja. Régebben eljártam a gaz­dakörbe, a színházba, de most már inkább csak ülök, és rádiót hallgatok. Van egy Marikám, aki' takarít, segít nekem. Évtizedekkel ezelőtt az anyagi segítség neki kellett, most nekem van szükségem őrá. Elné­zem sokszor a gyógyszertár­ba betérőket; ha mind meg­eszik azt a sok gyógyszert, amit vásárolnak, nem élnek hosszú ideig. Régebben job­ban meggondolták az em­berek, igaz, többe is került a medicina! B A megyében bárhol köny- nyebb megtalálni egy házat, mint Békéscsabán, a Trefort utca 4-et, ahol dr. Südy Er­nőék laknak. Südyné Szejbold Anna néni nevetve hallgat­ja bolyongásom történetét: — Mások se találnak ide könnyebben. Persze, az a fontos, hogy jó itt lakni. Kellemes meleg, tágas ez a panelos lakás. ^ Südyék neve jól ismert a békéscsabaiak előtt. Izig- vérig patikusfamília az övék. Ernő bácsi még mindig dolgozik, nyugdíjas megyei főgyógyszerészként. Amikor hazatér, feleségével együtt főznek, sétálnak, beszélget­nek. Anna néni mosolyogva súgja: — Tudja, minél to­vább élünk, együtt, annál jobban megértjük egymást. Jövőre ünnepeljük az 50 éves házassági évfordulón­kat. , ötgyerekes családban nőt­tem fel Kőszegen. Megtanul­tam otthon a beosztást. Or­vos szerettem volna, lenni, de az anyagi erőnkből nem futotta. A gyógyszerészetin tandíjmentes lettem, külön­féle kedvezményeket kap­tam, így tudtam elvégezni. Ott ismerkedtem meg a férjemmel is. 1933-ban jöt­tünk együtt Békéscsabára, ahol már a férjem nagyap­jának is gyógyszertára volt\ Reggeltől estig a patikában dolgoztunk, a családban be­osztott voltam. A felszaba­dulás után lettem önálló ve­zető a Szabadság téri gyógy­szertárban. Nehéz idők vol­tak azok, előfordult, hogy napokig haza se mehettünk, pedig három gyereket kellett felnevelnünk. Mindig a pati­ka volt az életünk. Olyan házi specialitásaink voltak, amiért visszatértek a bete­gek. Ezeket még az apósom dolgozta ki, s a férjem fej­lesztette tovább. Akkoriban nagy tisztelettel vették körül a patikusokat. Ahol később dolgoztam, a Szabadság té­ren, az oktató gyógyszertár lett. Gyógyszerészek, asz- szisztensek voltak a tanítvá­nyaim. Nagyon szeretem a rendes fiatalokat, számukra még ma is Ani néni vagyok. Nyugdíjba 1975-ben jöttem. Örülök, hogy végre itthon háziasszony is lehetek. A novemberi diplomaosztó ün­nepségre, ahol az aranydip­lomát kaptam meg, szinte az egész családom elkísért. A három életúthoz, a múlt hétköznapjainak felidézésé­hez kommentár szükségte­len. Az ünnepeiteknek mi is gratulálunk. Bede Zsóka Fotó: Vereás Erzsi Történelem és jelenkor Hatvanéves a Szovjetunió Az idén hatvan éve, 1922. december 30-án nyílt meg Moszkvában a szovjetek I. össz-szövetségi kongresszusa. Ez a történelmi tanácskozás mondta ki a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövet­ségének, a Szovjetuniónak a megalakulását. Független szovjet köztársaságok — Oroszország, Ukrajna, Belo­russzia és a Kaukázuson tú­li terület népei, területét te­kintve hatalmas országban — egyesültek. Több mint Száz nép és nemzetiség élt e területen a legkülönbözőbb gazdasági, szociális és kultu­rális szinten. Csatlakozott 1925-ben az Üzbég és a Türkmén Köz­társaság is a Szovjetunióhoz, majd őket követte 1929-ben a Tadzsik SZSZK. A szovjet köztársaságok száma így hét­re emelkedett. A Kaukázu­son túli föderációból alakult Grúzia, Örményország • és 19^6-ban Azerbajdzsán kü­lön szövetségi köztársaság­ként csatlakozott a Szovjet­unióhoz. Ugyanebben az év­ben alakult meg a Kazah és a Kirgiz Autonóm Köztár­saság, amely korábban az Oroszországi Szocialista Szö­vetségi Szovjet Köztársaság­hoz tartozott. 1940-ben Mol­dávia, a Balti-tenger mellé­ki Lett, Litván és Észt SZSZK belépésével a jelen­legi 15-re emelkedett a Szov­jetuniót alkotó szövetségi köztársaságok száma, A TÁVOLSÁGOK ORSZÁGA nóm terület és 10 nemzetisé­gi körzet alkot, s népei ös­szesen 162 nyelven beszél­nek. KINCSEK TÁRSADALMI- GAZDASÁGI FEJLŐDÉS A Szovjetunió megalakulá­sa óta eltelt 60 évet a sok- nemzetiségű ország gyors társadalmi-gazdasági fejlő­dése jellemezte. A szovjet öt­éves tervek idején az ország­ban 43 ezer nagy ipari egye­sülés, gyár, kombinát léte­sült, az üzembe helyezett Erőművek együttes kapacitá­sa 270 millió kilowattot, a villamos távvezetékek hosz- sza négymillió kilométert tett ki. Több ezer, korszerűen felszerelt kolhoz és szovhoz, tudományos-kutató és terve­ző intézet épült. Napjainkban dinamikusan fejlődik az egyes köztársasá­gok gazdasága. Megőrizve sa­játos nemzeti vonásaikat, modern ipart, mezőgazdasá­got, fejlett tudományt és ma­gas színvonalú kultúrát te­remtettek. További fellendü­lésüket jelentősen segíti az olyan nagyszabású népgaz­dasági feladatok megoldása, mint a szibériai, a távol-ke­leti és az északi körzetek A Szovjetunió földje Euró­pa felét és Ázsia kétharma­dát elfoglalva, széles sávban húzódik a világ térképén. Nyugaton Lengyelország ha­táránál kezdődik, keleten pe­dig a Csukcs-félszigeti Gyezsnov-fok határolja. Nyu­gatról kelet felé 11 időzónát felölelve, több mint- 172 hosz- szúsági fokon terül el. Ami­kor nyugaton még csak al- konyodik, keleten már új nap reggele virrad. Amikor Moszkvában este hét óra van, a szibériai Bajkál-tónál már éjfél, a Gyezsnov-fokon pedig hajnalodik. Északról délre a Szovjetunió 42 szé­lességi körön át húzódik. Legdélibb pontja Türkméniá- ban van, nem messze Kuska városától — a trópusoktól 12 szélességi környire. A 268 millió nyolcezer lakosú Szov­jetunió lélekszámút tekintve Kína és India után a világ harmadik helyét foglalja el. Földünk 2000 népe és nemzetisége közül száznál több él a Szovjetunióban, amelyet 15 szövetséges és 20 autonóm köztársaság, 8 auto­A FÖLD MÉLYÉBŐL A Szovjetunió földje mér­hetetlenül gazdag természeti kincsekben, A nagy folyók hatalmas energiakészleteket jelentenek: csupán a legki­emelkedőbbek összteljesít­ménye eléri a 300 millió ki­lowattot. Rajtuk épültek a világ legnagyobb vízerőmű­vei: a bratszki, a kraszno- jarszki, rövidesen pedig az első helyet foglalja el a Je- nyiszejen éoülő szaján-su- senszkojei (íőmű. Napjainkban azonban a Nyugat-Szibériai-Központ gázvezeték már több energi­át szállít, mint az egész vil- lamoserőmű-lépcsőzet a Je- nyiszejen és az Angarán. Ti­zenöt évvel ezelőtt fedezték fel Nyugat-Szibéria északi részén, Urengojnál azt a ha­talmas gázlelőhelyet, amely több mint hátbillió köbmé- tér fűtőanyagot rejt. Uren- goj a helyi nyenyec lakosok nyelvén „isten háta mögötti” Vidéket jelent. Az emberek évszázadokon át fáztak ezen a földön, nem is sejtve, hogy talpuk alatt valóságos föld- _gáz-óceán terül el.------------------------------------------------­Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél Kunágotán történt. Jelen­téktelennek tűnő ügynek in­dult. Szokásos munkaügyi vitának. Aztán megduzzadt. Az egyik segédmunkásnak felmondtak »a sütőüzemben. Erreföl a döntőbizottság előtt kioakolt. Miért nem vonják felelősségre a péküzem ve­zetőjét? Előfordult, hogy a kenyér benn égett a kemen­cében. A kártérítésre még­sem került sor. A minőség is kifogásolható. A szüksé­gesnél kevesebb tojás, tej, vagy éppenséggel cukor fel- használásával készül a pék­sütemény. Ő látta, szemtanú volt, hiszen ott dolgozott. Senkit se vontak felelősség­re. Most pedig egy segéd­munkásra akarják ráhúzni a vizes lepedőt. Érvei süket fülekre találtak. Erre levelet írt a népi ellenőröknek. Nem zörög a haraszti ha nem fújja a szél. Úgy ' lát­szik, okkal tartja így a köz­mondás. A népi ellenőrök a levél nyomába szegődtek. Októberben vizsgálatot foly­tattak a mezőkovácsházi ÁFÉSZ kunágotai sütőüze­mében. Több irányú vizsgá­lódásuk során szabálysértés­nek minősülő mulasztást ál­lapítottak meg. Október 20- án, az anyagkiírások szerint, a péksüteményeknél az előírt normához képest a járulékos anyagokból sokkal keveseb­bet használtak fel. Az elté­rés igen jelentős volt külö­nösen tejből és tojásból. A népi ellenőrök megvizsgál­ták június 20-a és október 15-e között a tej beszerzését és felhasználását. A raktár­napló szerint a beszerzés és a norma szerinti felhaszná­lás között az "eltérés több mint 54 százalékot tett ki. Azt is megállapították, hogy a vezetőnek kellett volna gondoskodni arról, hogy a sütőipari termékek a szab­ványnak megfelelő minőség­ben készüljenek el. Elmu­lasztotta a szükséges áruk beszerzését, és a norma sze­rinti biztosítását. Emiatt a péksütemények az előírtnál rosszabb minőségben kerül­tek forgalomba. Márpedig aki az előírtnál rosszabb mi­nőséget jó minőségű termék­ként való forgalomba hoza­tal céljából előállít, vagy for­galomba hoz, 10 ezer forin­tig terjedő pénzbírsággal sújtható. A nép; ellenőrök más rendellenességeket is megállapítottak a vizsgálat során. Sem a közegészség- ügyi előírások betartására, sem a társadalmi tulajdon védelmére nem fordítottak kellő súlyt. S a bizonylati fe­gyelem sem volt valami pél­damutató. Élelmiszer minőségének megrontása miatt a sütőüzem vezetője ellen szabálysértési eljárás indult. A cselekmény elkövetését beismerte. Fele­lősségét azonban vitatta, mondván, hogy a raktár rosszul zárható, és bárki sza­badon bemehet. Ezt a véde­kezését azonban nem fogad­ták el. Azt sem lehetett vé­dekezésül elfogadni, hogy . a kiírt anyagól^ jelentős csök­kentésével akarta elkerülni a leltárhiányt. A pékáruba ténylegesen ki nem írt és fel nem használt tejet az el­számolásnál úgy tüntette fel, mintha azt a sütésnél fel­használták volna. Nem ez az első eset, ami­kor egy jelentéktelen mun­kaügyi vita később nagy port kavart fel, A tanulság kézenfekvő. A vezetői fele­lősséget nem lehet sem csök­kenteni, sem áthárítani. A bumeráng könnyen visszaüt. Súlyosbította a sütőipar ve­zetőjének felelősségét az a tény, hogy a szabálytalansá­gokat huzamosabb időn át folytatta, ezzel a vásárlókat károsította meg. (Serédi) Megállapodás harmadik piaci építési együttműködésre Az Emexport Fővállalkozó Vál­lalat és az osztrák Hofman— Maculan Építőipari Vállalat kép­viselői Budapesten együttműkö­dési megállapodást kötöttek. A megállapodás célja, hogy főként harmadik piaci építési megbízá­sok elnyerésében és teljesítésé­ben működjenek együtt. Az osztrák cég — amely egyebek között részt vett a bécsi ENSZ- város és az „új Duna-híd építé­sében — jelenleg elsősorban a fejlődő országokban végez nagy munkákat. nyersanyagkincseinek kiak­názása. Régi tapasztalatok bizonyítják ezt: annak ide­jén az egész ország részt vett a Turkesztán—Szibéria vas­útvonal építésében, a kazah­sztáni szűzföldek meghódítá­sában, a földrengés sújtotta Taskent újjáépítésében. így van ez ma is: a 3200 kilo­méteres Bajkál—Amur vas­útvonalat és az 1400 kilomé­teres Kara-Kum csatornát nyolcvan nemzet fiataljai építik, az OSZSZSZK nemfe- keteföld-övezetében Közép- Ázsiából érkezett több ezer szakember dolgozik. A Szovjetunióban elért gazdasági sikerek alapot te­remtettek a lakosság anyagi és kulturális életszínvonalá­nak folyamatos emelkedésé­hez. A jelenlegi, a tizenegye­dik ötéves tervben a havi át­lagos munkabér országszerte 13—16 százalékkal emelke­dik, és 1985-re eléri a 190— 195 rubelt, miközben az el­sődleges közszükségleti cik­kek, valamint az alapvető élelmiszerek állami ára nem változik. Ma a Szovjetunió lakosságának 80 százaléka összkomfortos lakásokban él. A lakbér a közszolgáltatások díjával együtt a családi költ­ségvetés 3-4 százaléka. A je­lenlegi ötéves terv végére az egy lakosra jutó lakótér meghaladja a 16 négyzetmé­tert. Az országban több mint 14 millió gyerek jár óvodába és bölcsődébe. Egy gyermek el­látása évente átlagosan 520 rubelbe kerül. A szülők en­nek az összegnek csupán 15 —20 százalékát' fizetik. A Szovjetunióban egymillió or­vos dolgozik, minden tízezer lakosra 37 jut, több, mint a világ bármely államában. A BÉKE ÉLVONALÁBAN A szovjet hatalom — mint •köztudott — kezdetektől fog­va a békére törekedett. Már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kiadott el­ső rendelet, a Békedekrétum is magában foglalta a szov­jet külpolitika elvi alapját: a népek békéjéért, szabadsá­gáért, valamint a társadal­mi haladásért vívott hart összefonódását. Ez, a békés egymás mellett élés elvére támaszkodó szilárd alapállás szabja meg azóta is a Szov­jetunió külpolitikáját. Moszk­vában számtalan leszerelési indítvány született a II. vi­lágháború előtt éppúgy, fnint az elmúlt évtizedekben. A konfrontációval szem­ben a Szovjetunió ma is an­nak a híve. hogy a problé­mákat békésen, tárgyalások útján rendezzék. Ez szabja meg diplomáciai tevékenysé­gét minden nemzetközi fó­rumon, így a genfi és a bé­csi tárgyalásokon is. Az el­múlt hónapokban a Szovjet­unió számos kezdeményezést tett a nemzetközi feszültség növekedésének megakadályo­zására — gondoljunk csak az euróoai közép-hatótávol­ságú nukleáris eszközök te­lepítésére hozott egyoldalú moratóriumra, vagy az ENSZ-ben tett bejelentésre: a Szovjetunió lemond az atomfegyver elsőként alkal­mazásáról. A fegyverek nélküli világ mindenkor a szocializmus legfőbb eszménye volt. En­nek jegyében ünnepli de­cember 30-án a Szovjetunió több mint száz néne és nem­zetisége a világ első egysé­ges. soknemzetiségű államá­nak 60. születésnapját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom