Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
EEEESéJVendégünk volt 1982. december 1., szombat o Ligyia Szkorobogatova, a Szovjet Képzőművészek Szövetsége Penza megyei Szervezetének elnöke A testvérkapcsolatok jegyében az elmúlt héten megyénkbe látogató Penza megyei kéttagú képzőművész delegáció — Ligyia Szkorobogatova és Vlagyimir Pavlik — nemcsak a Penza megyei képzőművészek munkáit bemutató gyulai kiállítás megnyitójára érkezett hozzánk. Hiszen a vendéglátó Békés megyei Tanács sokféle alkalmat teremtett arra, hogy szovjet vendégeink megismerkedhessenek Békés megye képzőművészeti életével, s találkozzanak a szűkebb hazánkban alkotó képzőművészekkel. E látogatás nyújtott lehetőséget arra is, hogy a delegáció vezetőjével beszélgessünk a képzőművészek szövetsége Penza megyei szervezetének munkájáról, a testvérmegyénkben folyó képzőművészeti életről. — Először is arra kérem, vázolja fel a képzőművészeti élet szervezeti felépítését. — A Szovjetunióban — hiszen hatalmas országról van szó — kissé bonyolult az ország művészeti életét irányító képzőművészek szövetségének a felépítése. Először is van az országos szövetség, amelynek központja Moszkvában van. A szövetség kongresszusára minden negyedik évben kerül sor. A kongresszusok közötti időszakokban évente egyszer ül össze az országos plénum. S a plénumok közötti időben pedig az elnök, a titkárság és a vezetőség irányítja a munkát. A szovjet képzőművészek legmagasabb fóruma tehát a kongresszus. — És hogyan néz ki a kisebb helyi szervezetek felépítése? — E központhoz tartoznak a 16 köztársaságban működő szövetségek. Mi az Orosz- Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Képzőművészek Szövetségéhez- tartozunk közvetlenül. Köztársaságunkban mintegy 70 város van, amelyek mindegyikében működnek a szövetség helyi szervezetei. Az egyik ilyen a képzőművészek szövetsége Penza megyei szervezete, amely 47 tagot számlál. Az elnököket 2 évre választják. Az elnök, Penzában jelen esetben én, azonban nem egyedül látja el az irányítás tennivalóit. Munkáját egy 8-tagú vezetőség segíti. Ez a vezetőség pedig támaszkodik a művészeti tanácsra. Ugyancsak hozzánk tartozik, alárendelt szerepkörben, a művészeti alap, valamint még egy gyakorlati tennivalókat ellátó igazgatóság. Az elnök feladata e testületekre támaszkodva dönteni a szövetség tagjait érintő kérdésekben, valamint gondoskodni élet- és munkakörülményeikről. Ez a Penza megyei szövetségben 17 festőt, 17 grafikust, 3 szobrászt, 8 iparművészt és 3 belsőépítészt érint. Szeretném még megemlíteni, hogy a képzőművészek szövetsége ifjúsági egyesületének megyénkben 10 tagja van. Ennek az egyesületnek csak 35 éven aluli képzőművészek lehetnek tagjai, viszont ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a szövetség többi tagja. Ha túllépték ezt a korhatárt, akkor egy komoly képzőművészeti alkotást kell készíteniük, amelynek valamilyen elismerést, díjat is ki kell érdemelnie. Csak ez alapos megmérettetés után vesszük fel őket tagjaink sorába. — Lehet, kicsit furcsának tűnik a kérdés ... Dolgoznak-e valamilyen munkahelyen a hivatásos képzőművészek vagy kizárólag alkotásaikból élnek? — A szövetség tagjai nálunk nem létesítenek munkakapcsolatot semmilyen más szervezettel, vállalattal, kizárólag alkotásaikból élnek. Kivételek ez alól természetesen az iparművészek, akik gyárakhoz, üzemekhez kötődnek. Az a véleményünk, nincs szükség arra, hogy másutt is munkát vállaljon a képzőművész. Hiszen anyagi támogatásukat megfelelően tudja biztosítani a képzőművészeti alap. Egyébként a képzőművészeti alap az, amelyhez befutnak a különböző rendelések, s rajta keresztül történik a végzett munkáért járó honorárium kifizetése is. — Ki irányítja, szervezi megyén belül a kiállításokat? — Természetesen a Képzőművészek Szövetsége Penza megyei szervezete. Azonban hasonló, előre kidolgozott kiállítási terve van a köztársaságoknak és az országos szervnek is. Tehát szövetségen belül bonyolódnak az egyéni és kollektív kiállítások engedélyezései és megszervezései. — Vannak-e megfelelő oktatási intézmények Penza megyében a képzőművészutánpótlás nevelésére? — Igen, van néhány ilyen iskola Penzában, ahol csak képzőművészettel foglalkoznak a gyerekek. A közismereti tárgyakat egy másik iskolában tanulják. Egyébként képzőművészeti iskolák majdnem minden nagyobb városban vannak. A jelentkezőknek a választott művészeti ágból felvételi vizsgát kell tenni. A 8 éves általános képzésben részt vevő gyerekek ezután 4 éves speciális képzőművészeti képzésben vesznek részt. Van városunkban egy régi híres képzőművészeti iskola, a Szavickij, amely februárban ünnepli fennállásának 85. évfordulóját. Itt képeznek rajzpedagógusokat, iparművészeket, szobrászokat és a színházművészet területén dolgozó képzőművészeket. Aki ebben az iskolában kitűnővel végez, csak annak van lehetősége felsőfokú képzésben részt venni. — A Penza megyéből elkerülő tehetséges fiatalok hol folytatják felsőfokú tanulmányaikat? — Többen vannak a Szu- rikov intézetben Moszkvában, és jó néhányart tanulnak a moszkvai iparművészeti főiskolán. De lehetőség van arra is, hogy eljussanak a leningrádi Repin intézetbe, vagy a leningrádi iparművészeti főiskolára, ahol magam is végeztem. De több felsőfokú intézet is van, ahol például rajzfilmeseket. dekoratőröket, bábkészítéssel, színházi jelmez- és díszlet- tervezéssel foglalkozó képzőművészeket is képeznek. — Térjünk vissza a Penza megyei képzőművészeti élethez. Melyek azok a hagyományok, amelyek a legerőteljesebben hatnak a pen- zai képzőművészekre? — Elsősorban az idősebb táblaképfestő nemzedékek hagyományait követik, de hasonlóan nagy hatást gyakorol képzőművészeinkre a XIX. századi peredvizsnyik (vándorművészeti) mozgalom is. Ez meghatározó szerepet játszik művészetünkben. Ugyanakkor egyre jobban érzékelhető a különböző művészeti ágak kölcsönös egymásra hatása. Az iparművészetben használt díszítőelemeket például használják a festészetben, az iparművészetben viszont a festészeti elemek is megtalálhatók. Hiszen ma olyan feladatokat valósít meg az iparművészet, amely korábban csak a festészeté volt. Túljutva az iparművészek prakticista szemléletén, ma már egyre több alkotás hordoz emberi. filozófiai gondolatokat. Megyénkben az utóbbi években különösen a plakátművészek értek el nemcsak országos, de nemzetközi sikereket is. Ezt a különböző pályázatokra készített nemzetközi díjak bizonyítják. — A kiállítások szervezéséről, az érdekvédelemről már szóltunk. De arról még nem, hogy ki bírálja cl, azaz zsűrizi a kiállításra készülő munkákat? — Az alkotások zsűrizését a művészeti tanács látja el. Egyébként ez a tanács foglalkozik a kiállítások megtervezésével, s az ideológiai kérdésekkel is. — S ha a tanács valamelyik tagjának a munkáját kell értékelni? •— Akkor az érdekelt művész nem vesz részt a zsűrizésben. — Választják a művészeti tanács tagjait? — Nem, kinevezzük őket. Természetesen igyekszünk a legjobb művészeket megnyerni erre a fontos feladatra. — Kollégája, Vlagyimir Pavlik árulta el. hogy az ön férje is képzőművész. Van-e közös munkájuk? — Én keramikus vagyok, a férjem pedig belső építész. Most egy épülő szanatórium belsőépítészeti feladatain, díszítésén dolgozunk közösen. Nagy feladat, boldogan csináljuk. — Békés megyei tartózkodásuk alatt találkozhattak megyénk képzőművészeti életének irányítóival, s néhány alkotóval is. Vannak-e közös gondjaik, törekvéseik a két megye képzőművészeinek? — Ügy vélem, igencsak közösek gondjaink és törekvéseink. Akikkel csak találkoztam Békés megyében, akárcsak mi, arra törekszenek, hogy szebbé, tisztábbá varázsolják a várost, s az embereket körülvevő környezetet. Ugyanakkor, s ezt itt is tapasztaltam, a képzőművészek szeretnék átörökíteni érzéseiket, gondolataikat a jövő .nemzedékek számára. S van-e ennél szebb? — Milyen nagy eseményre készülődnek most? — Penzában december 15- én, a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a megyei és városi művészek munkáiból két nagyszabású kiállítást is rendezünk. Szeretnénk, ha ez a nagy ünnephez méltóan sikerülne. — Már csak annyi maradt, hogy jó munkát, jó egészséget kívánjak önnek, s Ön által a Pcnza megyei kollégáinak. Köszönöm a beszélgetést. — Egy pillanat! Meg ne feledkezzék arról, hogy kifejezze köszönetünket a Békés megyeiek szívélyes vendéglátásáért, a Békés megyei képzőművészek vendégszeretetéért. Nagyon jól éreztük itt magunkat, s szeretettel várjuk magyar barátainkat Penzában! B. Sajti Emese Gérard Philipe Gérard Philipe a Királylány a feleségem című filmben Az egyik francia kritikus miközben arról írt, hogy vannak színészek, akik mindent el tudnak játszani, szinte magától értetődően, meggyőző példaként éppen Gerard Philipe-t említi. Azt'az örök komédiást, aki — csak minimális sminkkel, apróbb gesztusokkal, takarékos mimikával — olyan feladatokat oldott meg, mint Corneille Cid-je, vagy a stendhali Fabrizzio del Dongo. Jean Vilar annak idején hosszabb tanulmányban igyekezett megfejteni a zseniális ifjú kolléga titkát, de lényegében csak addig jutott, hogy szinte nincs is titok, Gérard Philipe olyannyira sajátosan bújik hősei bőrébe. Minden alkalommal újként állt a közönség elé, úgy alakult azonban lelkileg, fizikailag szerepről szerepre, hogy közben mindvégig önmaga maradt. Vagyis Philipe az a filmszínész, akit képtelenség bármiféle skatulyába begyömöszölni, aki maga alkotja a törvényeket, amelyek alól egyszersmind ő maga a kivétel is. A színháztól jött a filmhez — Musset, Corneille, Camus, Lorca, Giraudoux darabjaiban alakított sikerekkel a háta mögött —, de úgy, hogy semmit sem hozott magával a mesterkélt dikció akkoriban majdnem kötelező emelkedettségéből, a túlkomplikált gesztusokból. Huszonöt évesen már teljesen kiforrt művészként hódította meg nemcsak a nagyközönséget, de a kritikát is. A színpadhoz mindvégig ragaszkodott, nemcsak a megtisztelő meghívások miatt, de azért is, mert szerinte a színész — mindenes, minden műfajban ki kell szolgálja a művészetkedvelőket. Ez a soha igazán fel nem nőtt kamasz a tragikus férfiszenvedély, a nemes pátosz, vagy éppen a bűbájos esetlenség maszkjában mégis a filmben mentette át tehetségét az örökkévalóságnak. Szerencsés indulása is volt, az egyik legjobb Dosztojevszkij-íilmben, A félkegyelműben igazán neki való feladatot kapott, s ez a törékeny, kapkodó Miskin herceg egyszerre világhíressé tette. A következő évben forgatott, botrány-árnyékol- ta A test ördöge csak fokozta népszerűségét. Egy- csapásra sztár lett. A gimnazista fiú szerelmi drámáját A pármai kolostor követte, majd Az ördög szépsége, s 1952-ben a ma is friss Királylány a feleségem, amely egy nálunk akkoriban feltűnő, szépreményű színésznő, Gina Lollobrigida mennybemenetele is volt. Könyvet írtak róla, s még azt is megbocsátották neki, hogy mindenkinek hátat fordított, amint feljebb és feljebb lépdelt a siker létrafokain. „Mindent önmagámnak köszönhetek” — nyilatkozta az elbűvölő zsarnok, akinek a népszerűség egyik pillanatról a másikra hullt az ölébe, olyan viharos sebességgel, hogy még csak értékelni sem tudta. Oriana Faliad természetesen azonnal felkereste, és róla szóló riportjában alig tudta türtőztetni lelkesedését: „Hát hogy lehetne megállni, hogy ne tapsoljunk ennek a félszeg, pimasz fiatalembernek? Csak rá kell nézni, máris gyöngédség fogja el az embert. Talán szenvedő, elkényeztetett gyermekhez hasonló külseje az oka, talán ragyogó szeme, amely hol világfájdalmas, hol meg rideg, kíméletlen, akár egy ítéletvégrehajtóé, talán fanyar, elkényeztetett arisztokrata megjelenése ...” René Clair azt állítja: Gérard Philipe az intelligencia csodája. Több mint húsz éve nincs közöttünk. Pedig még csak most lenne hatvanesztendős. Nemlaha György Az ördög szépsége című filmben (MTI-ÍOtó — KS)
