Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
NÉPÚJSÁG 1982. december 24., péntek o Búzáról — búzáért A könyv címlapja nemesen egyszerű. A tin- tukék alapon aranyló búzakalászok bó- kolnak. felül l'ehér betűkből a felirat: A búzatermesztés tapasztalatai Bé- késszentandráson. Az első fehér oldal teszi számunkra igazán érdekessé. hiszen nemcsak témája, szerzője is Békés megyei: Hrabovszki Mihály, a békésszentandrási Zalka Tsz elnöke. — Hogyan jut eszébe egy gyakorlati gazdának, hogy tollat fogjon, könyvírásra adja a fejét? Láthatóan nem lepődik meg a kérdésen, kicsit elgondolkodik. majd töprengve mondja: — Az ember, ha akarja, ha nem: közeleg pályája vége felé. Felhalmozódik egy csomó ismeretanyág a fejében. főként gyakorlati tapasztalatok. Elég régen foglalkozom a búzával. úgy éreztem, érdemes leírni, amit tudok róla. néhány barátom is erre biztatott. Négy. télen írtam a könyvet, nagy munka vcilt a napi tevékenységem mellett összeszedni a szükséges adatokat. Aztán két évig elhevert, és végre, a biztatások után rendszereztem. Sokat segített a munkámban a Békés megyei Tsz-szövetség egvik elődje, á Körösök Vidéke TESZÖV. ők. adták az anyagi segítséget is a kiadáshoz. Mint általában a könyvkiadások, ez sem ment simán. Először a Mezőgazdasági Könyvkiadó tett ajánlatot. Munkatársai azonban kikötötték. át kellene írni. hogy kevesebb országos tapasztalat. következtetés szerepeljen benne. Hrabovszki Mihály ezt már nem vállalta. De hallgatott barátjára. a Martonvásári Kutató Intézet nyugalmazott munkatársára, dr. Koltay Árpádra, aki javasolta: a függelékbe kerüljön bele néhány régi, búzából készült étel receptje, mielőtt végképp feledésbe merülne. Á szerkesztésben dr. Villányi László, a gödöllői agráregyetem agrár- gazdaságtani tanszékének munkatársa segített. — Honnan ez a kötődés a búzához?, — Még gyerekkoromban alakult ki. Szegényes éveket éltünk akkoriban. Az emberek jobban becsülték a kenyeret, mint ma', ” Le is írom a könvvbon: valóságos ünnep volt minden kenyérsütés. A karácsonyi mazsolás, diós, mákos kalács pedig különösen. Azt is láttam, nem jut mindenkinek egyformán a kenyérből. Valahol itt található az oka. hogy a búza lett a legkedvesebb növényem. Nem tudom, de nem is akarom elkerülni ezt a témát: a búzában még további tartalékok varinak, nagy előrelépési lehetőségek a termesztésben. A könyvemben is igyekszem rámutatni ezekre a tartalékokra. Ilyen például a jelenlegi műtrágya-felhasználásunk, az optimális vetésidö, amely döntő a búza termesztésében. — Azt hiszem, az egyik ilyen tartalék a szórva vetés, amelyet országosan is egyre többen neveznek Hrabovsz- ki-módszernek . . . — Ezt nem akartam mondani. mert van olyan kolléga. aki — szavai szerint — ..búzamérgezést" kap tőlem — mondja mosolyogva. Majd hozzáteszi: ;— Szerintem más szakember is leírhatná a tapasztalatait. Én mertem rá vállalkozni. bíztam, hogy kiadják. Nem mondom, hogy szakmai szenzáció, de az agráregyetemek és főiskolák is felfigyeltek rá. szépen fogynak a könyv példányai. Beszélgetés közben el-el- kanyarodunk a könyvtől, és inkább legfőbb tartalmáról, a szórva vetésről esik szó. Mint Hrabovszki Mihály mondja, akadnak bőven ellenzői is a módszernek. Mint minden újat hozó ember, ő is szembe találta magát vas- kalapos kollégákkal, és olyanokkal is, akik érdekeikkel ellentétesnek érzik a mindössze 200 ezer forintba kerülő szórvavető gép elterjedését. Gondoljunk csak bele: az „ellenfélből", az egymillió 200 ezer forintba kerülő precíziós IH—Cyclo vetőgépből már Békés megyében is több. mint hetven dolgozik! Az íróasztal fiókjából egy levelet szed elő Hrabovszki Mihály: az egyik tsz-elnök küldet. Mindegy honnan, a tartalma íonots: támadja a módszer újdonságjellegét. De nemcsak az emberi érdekek dolgoznak eg.v-egy új dolog ellen: — Az a helyzet, hogy a gazdász szeme is megszokta a rendet. Ha a búza szépen sorol, könnyen rámondja: szép a vetés. A szórva vetett búza nem ilyen, arról tavasszal látni igazán, mi lesz belőle. Persze, tudom, kell még javítani a gépen. főként a magbedolgozás egve- nellenségci miatt. „Ünnep volt a kenyérsütés” Fotó: Fazekas László A tsz-elnök most szekrényéhez ’megy, egy hosszú- listával tár vissza: — Ez a dokumentum a fontos — mutatja a papírt —. hiszen azt mutatja, hogy az idén már 85 üzémben vetették szórva a búzát, összesen 38 ezer hektáron. Érdekes, hogy a hegyvidéki gazdaságok lelkesebbnek bizonyultak. mint az alföldiek. Amikor elmentem hozzájuk, mindjárt megértettem miért. Azon a hegyes, dombos vidéken még felvinni sem tudnak egy nagy, modern gépet. Mire a vetés helyére érnek, gyakran összetörik a bérén-1 dezés. — A 38 ezer hektár — nagy terület, nagy a kockázat. Ha bejön, nyerek, ha nem. akkor veszítek. Nem félek, nagyon bízom a búzában, A kecskeméti MEZŐGÉP eddig tizenkettőt gyártotta -a vetőgépből, jövőre 48-at terveznek a gyár vezetői. — Mikorra és milyen idő múlva várható a szórva vetés elterjedése? — Ha a jövő évi termés jó lesz. az nagy lökést ad majd a módszer terjedésének. Remélem. hogy pár év. mondjuk öt év múlva akár 500 ezer hektárt már így vetnek a gazdaságok. Ismétlem, döbbenetes tartalékok vannak a búzában. A szórva, tehát biztosan megfelelő időben földbe kerülő mag akár három—tíz mázsával is növelheti a hektáronkénti átlaghozamokat. Szerencsére, az Agrárgazdaságtani Kutató Intézet munkatársai felfigyeltek. és vizsgálatra méltónak találták a témát. Ha az eredmények továbbra is engem igazolnak, tudományos mérésekkel a birtokomban. még többen elfogadják a módszert. M. Szabó Zsuzsa — ,1 farkat. Mester ur! A farkát! — Engedje már el! A kert sarkában nagyot fordult a Juci, a Pánmajsz- ter fönnakadt a kerítésen, akkor végre elengedte. Juci vicsorított, szembefordult üldözőivel, és vésztjóslóan morgott. Mi hárman már ott álltunk a folyosó végiben, nagyanyánk zavart be bennünket. Közben a nagy lármára átjött a bal szomszédunk, Gyuri bácsi, a fuvaros is nagy zsákkal, és azt vetette a felbőszült állat fejére, Sándor bácsi meg gyorsan kötelét kerített a szegény Juci lábára, úgy rántotta oldalára. Villant a kés, horgolt a hízó, vére buggyant. Nagyanyánk már ott állt a komaszilkével, abba fogta föl a habos-piros folyadékot. A póruljárt cipész m'ég mindig hátul állt,, a kerítéshez dőlve, sebeit nyalogatta, s csak akkor tért magához, amikor anyu egy nagy pohár italt vitt oda neki. Apu közben leemelte a budiajtót, erre hengerítették rá nagyokat nyögve az áldozatot. azután a kötelet ráhurkolták az ajtóra, úgy vonszolták a disznót a letaposott havon a ház mellé, az első udvarra, mögöttük itt is, ott is élénk vörös foltok maradtak az alkalmi szán nyomában. Sándor bácsi'vékony gyújtással tömte meg a perzselöt. begyújtotta, nyakába akasztotta, és a szeleltetö kerék megforgatá- sával süvítő lángot varázsolt a gép orrára. A szomszédok elbúcsúztak, apu odaallt a disznó mögé, vakarni lefele a megégett szőr nagyfát, azután jöhetett a forró víz, újabb vakarás, úgyhogy a Juci kezdett szép lassan ki- fehéredni, mire teljesen megtisztították, feljött a nap is. Böllérünk a késeit fente, a kisbaltát, nagyanyánk a folyosóra állított katlan körül babrált, az üstben víz melegedett, engem meg át- szalajtottak a Sándor bácsi feleségéért, ’hogy mindjárt kinn a bél, mivel azt az egész Soron ö tudta a legszebben pucolni. Néhány ka- nyarintás, és apu már vihette is a négy sonkát a nagykonyhába. a kisúrolt, teknö- be. Azután a hasára fordították a megnyomorított disznót, oldalról téglákkal támasztották ki, és akkor a Sándor bácsi szépen kettébe hasította. Ami ekkor következett, azt sose néztem, akkor szedték ki a beleket, meg a többit. Közben anyu már a Juci megperzselt fü- lit ropogtatta, húgom a Juci lábáról letördelt papucsokkal játszott, én meg vártam a májat, amit legjobban szerettem. mert sem a vért hagymásán, sem az orjale- vest semmi pénzért meg nem ettem volna. A hátgerincet a farkával együtt pillanatok alatt kiszabadították, még jócskán adább volt a dél, amikor már Totyogott saját zsírjában a tepertő, darálták a kolbászhoz a húst. Jó volt nezni, ahogy u pirospaprika nyomán színesedett a hatalmas halom a nagyasztalon. A töltésnél én is tekertem egyk icsit, de hamar elfáradtam, mert ez elég sokáig tartott. Előbb, a vékonykolbász, amit nem kellett kötözni, csak a közepén csa- varintani egyet rajta. Azután a vastag, de azt már kötözték, a disznósajtot meg préselték. Egy prés volt a soron. A Felegyiéké, de az azután házról házra járt, ilyenkor, akárcsak a kóstoló: mindenki vitt mindenkinek, így ^olyan volt az egész, mintha nem is kellett volna vinni senkinek. Késő este lett, mire mindenen túljutottunk, és ágyba kerültünk. Másnapra csak annyi mardt, hogy kiheverjük a frissen sült kol-' b ásztól eredő „majdnem- gyomorrontást”, és szánkón egy nagy ruháskosárban elhúzzuk a kolbászokat, a szalonnát, meg a sajtot Szá- székhoz: füstöltetni. . Ütközően, ahány ismerőssel csak találkoztunk, mind megkérdezte: — No, megvolt a zabijacs- ka? . Mi persze tizedszerre is boldogán-büszkén feleltük: — Meg. A házat napokig belengő csodás illatok pedig végleg feledtették bánatunkat, vagyis hát: Jucinak — a vakarákból lett karácsonyi gazdagságnak — kimúlását az árnyékvilágból. Kőváry E. Péter Világgazdaság ’82 Gondok és remények A tőkés gazdaság második világháború utáni legsúlyosabb válsága már eddig is igen nehéz helyzetet teremtett. A nyugati világ legtöbb országában az 1929— 33-as nagy világválság jelenségei kísértenek. A munka- nélküliek száma meghaladja a fejlett országokban a 32 milliót és tovább -nő, 1983 közepére elérheti a 40 milliót. Az ipar 60—70 százalékos kapacitással működik. Hétről hétre gyárak tucatját zárják be. Jelentős nagyvállalatok mentek tönkre vagy jutottak a csőd szélére, s csak az állami segítség rántotta vissza őket. Csökken az ipari termelés. Esnek a nyersanyagárak. Érdekkülönbségek - konfliktusok 'A mai világgazdasági válság súlyossága mindenekelőtt azzal függ össze, hogy olyan hosszú távú változások talaján bontakozott ki, amelyek eleve zavarokat okoztak a világgazdasági fejlődésben. A gazdasági növekedés a világ valamennyi országában lassúbbá és ellentmondásosabbá vált az 1970-es évek közepe óta.‘Az államok gazdaságpolitikája egyre nehezebben képes a felmerült belső problémákkal megküzdeni. A nemzetközi együttműködés messze nem bizonyult elegendőnek. Nem elég hatékonyak a nemzetközi szervezetek, és nem segítik kellően az egyes államokat problémáik megoldásában. Emellett az országok száma megnőtt és helyzetük is rendkívül egyenlőtlen. A világon ma létező 160 állam döntő többsége nagymértékben függ a világgazdasági viszonyoktól, gazdaságuk sebezhető, és világgazdasági környezetüket formálni nem képesek. Az országok egy része viszont — amelyek a világgazdasági fejlődés fő tendenciáit meghatározzák — nem, vagy alig -vannak tekintettel a többiekre. Túl súlyos belső zavarokkal küzdenek, és fő erőfeszítéseiket ezek megoldására összpontosítják, nem a nemzetközi gazdasági viszonyok javítására, amelyet esetenként figyelembe sem vesznek nemzeti gazdaság- politikájuk meghatározásában. A világgazdasági érdek- különbségek — a nehéz gazdasági viszonyok, a stagnáló vagy hanyatló termelés, a stagnáló világkereskedelem körülményei között — igen súlyos nemzetközi konfliktusok kialakulásához veszetnek. Élesebbé válik a verseny, amelyben a minőség és a technikai szint szerepe különösen nagy a piacon maradás szemszögéből. Fizetési gondok Az 1979—80. óta tartó válság .a nemzetközi pénzügyi viszonyok súlyos problémáival is párosul. Ezek nemcsak az elmúlt esztendőben kialakult magas amerikai kamatláb következményei. Általánosak a likviditási gondok. Miután a fejlődés lassult, sok 'ország kényszerült importjának csökkentésére. Az exportot növelni a keresletcsökkenés és az éles verseny feltételei mellett nehéz vagy szinte lehetetlen. Azok az országok, amelyek a korábbi időszakokban, főleg a 70-es években jelentős nemzetközi hiteleket vettek fel, számottevő gazdasági fejlődésre és a kiviteli lehetőségekre számítva, súlyos fizetési gondokkal küzdenek, és sokan közülük a fizetés- képtelenség. határaira jutottak. Jelentős államok kényszerültek adósságaik törlesztésének átütemezésére, és újább hitelek felvételével is nehezen képesek az esedékes kötelezettségeiknek eleget tenni. Üj hitelek felvétele sok ország számára csak igen kedvezőtlen feltételekkel lehetséges. Mindezekhez járulnak a korábbi években kialakult strukturális zavarok. A tartós- ipari túltermelés,' amely ma bolygónk ipari szektorainak mintegy negyedrészét sújtja, hihetetlenül - nehéz feltételeket teremtett sok fontos iparágban és országban. E problémák megoldásáén sem a fegyverkezés, sem pedig az egyes területeken folyó goyrs műszaki fejlődés nem segít az adott feltételek közepette. Nem egyszerű, hagyományos ciklikus túltermelési válság tehát a jelenlegi, mert sajnos, különböző, egymással szorosan összefonódó tényezők hatására alakult ki. A válság sújtja bolygónk valamennyi országát, és a köztük intenzívebbé vált kapcsolatok közvetítésével láncreakciók sorozatát váltja ki a gazdasági élet különböző területein, egyszersmind súlyos társadalmi megrázkódtatásokat idéz elő. Eltérő lehetőségek Mikor változnak meg, válnak kedvezőbbé a világgazdasági fejlődés tendenciái? A fellendülés közvetlen közeledtét az elmúlt hónapok során sokan és sokszor jósolták a nyugati világban. Ez azonban nem következett be. A kormányokra ma növekvő belső és nemzetközi nyomás nehezedik a vezető nyugati országokban azért, hogy a gazdasági életet élénkítő politikát folytassanak. Ehhez lehetőségeik azonban eltérőek és feltételeik esetenként kedvezőtlenek. Valószínű. hogy az Egyesült Államokban különböző tényezők hatásúira 1983 során a gazdasági tevékenység valamivel élénkebbé válik. Ez 1984 körül szélesebb, a fejlett ipari tőkés országok többségére kiterjedő bizonyos, mérsékelt fellendülés kialakulásával is párosulhat. Ennek hatását a világ többi része azonban csak késéssel érzi majd, s nincs kizárva az sem, hogy az országok többsége előbb fogja érzékelni a fellendülés esetleges kedvezőtlen következményeit, és csak később élvezi majd kedvező hatásait. A szocialista országokban is. csak hosszabb távon hatnak azok az intézkedések, amelyeket gazdasági helyzetük javítására, problémáik enyhítésére hoznak. Az együttműködés - létfeltétel Az olyan típusú országok számára, mint Magyarország, mindez nem sok biztatót jelent a következő egy-két esztendő során a fejlődés külső feltételeit illetően. Ilyen helyzetben is „talpon kell maradnunk", arról sem szabad lemondanunk, hogy hosszabb távú problémáink megoldásában előrelépjünk a lehetőségek szerint. Most különösen arra kell törekedni, hogy a rendkívül nehéz világgazdasági környezetben az éles nemzetközi verseny feltételei mellett a tőlünk függő minőségi szervezeti és más feltételeket úgy alakítsuk, hogy kedvezően hassanak belső és nemzetközi gazdasági helyzetünkre. • Fokozottan kell vigyáznunk arra, hogy egyre nehezebben biztosítható kivitelünket ne zavarják minőségi problémák vagy olyan határidős túllépések, amelyek betartása elsősorban tőlünk függne. Jelentős erőfeszítéseket kell tennünk más szocialista országokkal közösen a KGST keretei közötti együttműködés hatékonyságának növelésére, és annak érdekében. hogy az jobban segítse valamennyi szocialista ország -belső és nemzetközi problémáinak megoldását. Keresnünk kell az együttműködést mindazokkal az országokkal, amelyek számunkra elfogadható feltételekkel új kapcsolatok kiépítését ajánlják. Rugalmasabban, ’aktívabban kell kezdeményeznünk a nemzetközi együttműködés formáit tekintve is. A. tapasztalatok arra utalnak, hogy még ilyen nehéz világ- gazdasági viszonyokban sem reménytelen az olyan országok helyzete, amelyek képesek ügyesen, gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni, s ahol a közvélemény megérti a gondok súlyosságát, és a vezetéssel közösen keresi a kiutat. Simái Mihály akadémikus. a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatóhelyettese lavuló eredmények a sertéstelepeken A nagyüzemi sertéstelepek közül az elmúlt években viszonylag sok veszteséggel termelt, a helyzet azóta javult. Az állattartás, -hizlalás jövedelmezőbbé vált, csökkent a hús .előállítására fordított takarmány mennyisége, és ezzel egy időben mérséklődött a ráfizetéssel működő nagyüzemi telepek száma — ezt. állapította meg az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség felmérése, amely a szakosított sertéstelepek eredményeit összegezte. Jelenleg 277 szakosított — kifejezetten sertéseket tartó — telepe van a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Az anyaállatok Száma egy év alatt 2,6 százalékkal nőtt, jobban, mint az elmúlt öt évben bármikor, tanúsítva: a nagyüzemekben is élénk a tenyésztői kedv. A telepeken a korábbinál lényegesen nagyobb hozamot érnek el, hat év alatt csaknem 180 kilóval fokozódott az egy-egy kocára számított hús rheny- nyisége, amely meghaladta az 1700 kilót, s ez a nemzetközi összehasonlítást is állja. Javultak a szakmai feltételek. A telepeken a korábbinál lényegesen nagyobb arányban tartanak hibridállatokat, ezek adják az állomány hozzávetőleg kétharmadát. Az adatok szerint a telepek több mint felében a gépesítés nem felel meg a követelményeknek: a takarmányt sokfelé még kézzel adagolják. Nem javult a -szakemberellátás sem, a hizlaldákban dolgozóknak több mint fele segéd-, illetve betanított munkás. A szakmunkások arányának növe- kfedése hozhatná meg a jövedelmezőség további javulását;. a szakosított létesítményekben mutatkozó hibák jó részét ugyanis . nagyobb hozzáértéssel, 'szakértelemmel viszonylag gyorsan felszámolhatnák.
