Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

1982. november 13„ szombat

o

Lehet egymillió dollárral több

Év végéhez közeledve egyre több vállalat, szövetkezet panaszkodik arról, hogy nem sikerült teljesítenie exporttervét, s már az is jó eredménynek számít, ha legalább a „tavalyit” tudják hozni. A Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat kilóg ebből a sorból. Ök a tervet és a tavaly elértet is több mint egymillió dollárral túlteljesítik.

Kétféle határidő

— Most már könnyen beszélünk, de az év elején nem akadt senki a vállalatnál, aki hitt volna abban, hogy egyáltalán a tavalyi szintet elérjük. Nagyon nehezen indult az év, gyenge volt az érdeklődés, a tőkés piaci recesszió miatt a kiviteltől sem várhattunk túl sokat. Mégis legalább harminc százalékkal túlszárnyaljuk tőkés exporttervünket, de ehhez az eredményhez minden dolgozó szinte erején felüli megfeszített munkájára volt szükség — mondja Kovács Mátyás, a MEZŐGÉP kereskedelmi főosztályvezetője.

Az üzleti sikereket, különösen a tőkés exportban nem lehet könnyen elérni. A túlteljesítéshez arra volt szükség, hogy váratlan megrendeléseket szinte hetek alatt teljesítsenek, mert a megrendelők általában nagyon rövid határidőket szabtak. A magas kamatok miatt egyetlen nyugati cég sem szeret készletet raktáron tartani, ezért úgy rendelnek, hogy azonnal tovább szállíthassák a vevőknek. Ez tulajdonképpen nem meglepő, a vállalat emberi és műszaki feltételei lehetővé is teszik a gyors teljesítéseket, de van egy sajátos gond, az anyagellátás.

— Ha sikeresek akarunk lenni a tőkés kivitelben, akkor úgy kell termelnünk és kereskednünk, mint egy nyugati vállalatnak. Ugyanakkor viszont nem szakadhatunk ki a hazai környezetből, és ez gyakran feloldhatatlannak tűnő ellentmondásokat hordoz magában — jegyzi m'eg Kovács Mátyás.

Példákkal is alátámasztja, mire gondol. Jön az NSZK- beli Classtól egy kétszázdarabos pótrendelés kukori- cacső-törő adapterekre. Jó az

áralakulás, és még a határidő sem számít túl szorosnak, kéthónapos. De anyagrendelésnél az ellátó vállalatok 90—120 napos határidőkkel dolgoznak, és gyakran azt sem tartják be. Időnként bizonyos anyagféleségek érthetetlenül eltűnnek, az immár krónikusnak nevezhető csavarhiányról már ne is beszéljünk. A ME- ZŐGÉP-nek viszont — érthető módon — nincs pénze arra, hogy tetemes anyag- készletet halmozzon fel az esetleges váratlan rendelések teljesítésére, ezért meg is büntetnék őket. Ügy kell tehát rugalmas gyártási és értékesítési politikát folytatni. hygy közben a beszerzési feltételek lehetetlenül merevek.

Plusz ötszáz adapter

Ilyen körülmények között már érthető, miért volt szükség rendkívüli erőfeszítésekre a túlteljesítéshez. Amikor váratlan exportmegrendelés érekezett, az anyag- beszerzők a telefon mellé ültek, és sorba hívogatták a társvállalatokat, ismerős cégeket, hátha van olyan anyaguk, amit kölcsön tudnának adni. Volt olyan anyagfajta, melyért a fél országot bejárták, de végül mindig sikerült mindent megszerezni, és közben arról ábrándoztak, milyen jó lenne, ha egyszer a különböző termelőeszközkereskedelmi vállalatok tényleg azzal foglalkoznának, amit a nevük ígér. Kereskednének és nem elosztanának, és ilyenkor csak be kellene menni valamelyik telephelyre, és megvenni, amire szükség van.

Nem érdemes tovább foglalkozni a nehézségekkel, egy a lényeg: az eredetileg ter- vézett és megrendelt csőtörő adapterekből ötszázzal többet készítettek tőkés exportra ebben az évben, és ez egymillió dollár feletti többletbevételt hozott a népgazdaságnak, s persze a Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnak is.

Eközben jutott erejük arra is, hogy megkezdjék a jövő év megalapozását. Kifejlesztették Hesston-megrende- lésre a négysoros silóadapter

prototípusát, és elkészült egy tízsoros napraforgó-betakarí- tó adapter is. A betakarítási szezonban lezajlottak a prototípus-vizsgálatok, a télen lesz idő a szükséges módosítások elvégzésére, és jövőre már ezek mint új termékek szerepelnek a MEZŐGÉP exportkínálatában.

Éles a verseny

A jövő évről biztosan csak annyit tudnak, hogy akkor is adaptereket fognak gyár-' tani, de hogy miből, menynyit és milyen feltételek között, az ma még egy kicsit homályos. A sok bizonytalanság ellenére megkezdték a felkészülést 1983-ra. Hagyományos tervkészítésről ilyen körülmények között szó sem lehet, de egy elképzelést azért felvázoltak. Eszerint tevékenységük — az általános népgazdasági irányelveknek megfelelően — a tőkés export fokozására irányul. A piaci előrejelzések szerint némi fellendülés várható a mezőgazdasági gépek piacán, így esetleg az idei nagyon szép eredményeket is túlteljesíthetik. Tárg'yalásokat

folytatnak a szocialista országok kombájngyártóival, harmadik piacokon való közös fellépésről.

Az eddig beérkezett adatok szerint jelentősen megnő a szocialista országok igénye a békéscsabai betakarító adapterek iránt. Az értékesítés azonban államközi szerződések keretében zajlik, és amíg az illetékes szervek nem állapítják meg a kontingenseket, nem lehet pontosan tudni, hová, mennyit szállítanak. A hazai mező- gazdasági nagyüzemek kevesebb pénzzel gazdálkodnak majd jövőre, mint eddig, így várhatóan a belföldi igény csökkenni fog.

Nagyjából ennyi, amit a MEZŐGÉP Vállalatnál ma tudnak a rövidesen kezdődő új évről. A sok bizonytalanságot azonban már kezdik megszokni, és tudomásul veszik: a piaci verseny élesés kemény dolog; csak az boldogul, aki alkalmazkodik a vevő igényeihez. Őhajuk is csak egy van: jó lenne, ha ezt hazai partnereik is tudomásul vennék.

Lónyai László

é , t ;

i* fj

te -1 : \ \

kg— í £ m

Szállításra vár az utolsó exporttételek egyike: silóadapterek a Hesstonnak

Magasabb árat fizetnek az élű sertésért

A kedvező takarmányhelyzet ismeretében, továbbá az előnyösebb értékesítési árak nyomán a kistermelők eddig lényegesen több sertésre kö- - töttek szerződést az állatforgalmi és húsipari vállalatokkal, mint az elmúlt év azonos időszakában. A velük le- ' szerződött sertések száma már meghaladja az egymilliót.

Az 1983. január 1-től érvényes értékesítési árak szerint kilogrammonként átlagosan 1 forint 60 fillérrel többet adnak az élő sertésekért. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt a különböző

súlykategóriákért más és más alapárat fizet. A közzétett részletes adatok szerint kilónként 34 forintot adnak a 95—125 kilogramm súlyú hús- és húsjellegű sertésekért, ugyanezekért 31,50 forintot a 125 kilogramm feletti súlyban, a 130 kilónál nagyobb súlyú zsír- és zsír- jellegű sertések után 28,50 forintot kapnak a termelők, a 170 kiló feletti, tenyésztésbe fogott állatokért pedig 29.50 forint jár. A tröszt tájékoztatása szerint ezen túlmenően változatlan feltételekkel érvényben marad a

több éves szerződéses felélés az úgynevezett mennyiségi felár is. Ezek figyelem- bevételével a teljes értékesítési ár a kilónkénti 37 forintot is elérheti.

A vágómarha-értékesítési árak jövőre átlagosan 1 fo^ rinttal emelkednek. Az új árak azonban némileg differenciáltak. A különböző fajtáknál a hús értéke szerint; megítélés egyre inkább előtérbe kerül, ezért a kilónkénti 1 forintos áremelés nem érvényesül a Hungaro- fríz és a tiszta vérű Hols- tein-fríz vágómarháknál.

A HÓDIKÖT valamennyi vidéki üzemében dolgozó asszony munkájára szükség van

Elültetett bizonytalanság

fl megoldás keresésének útvesztői

Az év elején még mindenki biztosra vette; új üzemet épít a HÓDIKÖT Bé- késsámsonban. Korszerűt, a kulturált munkaigényeknek megfelelőt, olyat, mint amilyent az utóbbi néhány évben adtak át Csongrádon, Jánoshalmán, Tiszalökön, Fehérgyarmaton és Csorvá- son. Nemcsak a terveket készítették el, hanem kijelölték az új üzem helyét, sőt a vállalat kezdeményezésére a községben gazdasági társaságot hoztak létre a gáz bevezetésére. S miközben a száznegyven asszony úgy vélte, a régi helyen már csak egy évet kell kibírniuk, egyszer csak szárnyra kapott a hír: felszámolják a HÓDIKÖT békéssámsoni üzemét.

A telefon túlsó végén Tóth lmréné üzemvezető meglepetésének ad hangot:

— Nem hallottam róla, itt valami tévedés lesz, err^l szó sem volt, csak annyit túdok, elmarad a beruházás, a vállalatnak nincs pénze . . .

Egy hír, amely nem igaz

A hír tehát tévesnek bizonyult. De mint később kiderült, az üzem további sorsával kapcsolatos lépések után kezdődött nyugtalanság csak a közelmúltban oszlott el. A mendemondákat azonban sokan még ma sem feledték, s az elültetett bizonytalanság ott lappang az asz- szonyok tudatában.

Hódmezővásárhelyen a korszerűnek nem mondható zsúfolt irodaházban — hiába, tágasabbra eddig a termelés elsődlegessége miatt nem futotta a több ezer embert foglalkoztató vállalatnál — ketten. Minik Géza gazdasági és Szénási István termelési igazgató fogad.

— A HÓDIKÖT valameny- nyi „vidéki” üzemében dolgozó asszony munkájára szükségünk van. Még most is, hogy a második félévben az értékesítés nehézségei miatt volt és talán még lesz is néhány álmatlan éjszakánk. Szerencsére a kötöttáruknak csak egy része, hogy úgymondjam eladhatatlan, a körkötött és síkhurkolt termékek keresettek. Ezek egyébként az olcsóbbak .. . Az a tény, hogy a vállalat korábban mindhárom kötöttáru: a körkötött, a síkhurkolt, a síkkötött termékek gyártására berendezkedett, most megmenthet bennünket a nagyobb bajtól. Ez persze nem megy egyik pillanatról a másikra. Az átcsoportosítás, majd betanulás időt vesz igénybe — tájékoztat a HÓDIKÖT általános helyzetéről a gazdasági igazgató.

ajánlat a téesznek

Az óvatos bevezetőből alighanem érzékelni lehet, hogy a HÓDIKÖT nehéz helyzetbe került, idő kell a kilábaláshoz. Ami egyébként annyit jelent, hogy kevesebb pénz jut fejlesztésekre is,

s ki tudja, milyen lesz a következő év. Egyelőre tehát egy biztos...

— Úgy tűnik, sem jövőre, sem azután nem lesz módunkban új üzemet építeni Békéssámsonban — jelenti ki Szénási ' István.

— A beruházás 22 millió forintba kerülne. Ennyi pénzt nem fektethetünk be egy épületbe akkor, amikor a konkurrencia azt követeli tőlünk, hogy termelékenyebb berendezésekre cseréljük az erkölcsileg elavult gépeket, a minőség javítása, s a választék bővítése érdekében korszerűsítsük a kikészítést.’

Mindezt már újra a termelési igazgatótól tudjuk, és azt is, hogy néhány héttel ezelőtt a gyár vezetői felkeresték a békéssámsoni községi pártbizottság titkárát, valamint a helyi Előre Termelőszövetkezet elnökét. Elmondták: az új üzem építésére nincs pénzük, és természetesen a gáz bevezetésére,. illetve támogatására tett ígéreteik js tárgytalanok. Felajánlották a közös gazdaságnak, vegyék át az üzemet.

Röviddel a megbeszélést követően innen is, onnan is hallani lehetett: a HÓDIKÖT meg akar szabadulni sámsoni üzemétől. A jól értesültek pedig, már bezárásáról is tudtak. Ekkor keresték fel az üzem vezetői a vállalat központját, hogy ott mondják el, miről van szó.

Nem lesz csirkenevelde

— Nem szóltunk • a téesz elnökével, a pártbizottság titkárával folytatott beszélgetésről senkinek, még az üzem vezetőinek sem. Nem akartuk megzavarni az asz- szonyokat. Most be kell vallanom, elképzelésünk visz- szájára fordult, mert a tájékozódó jellegű megbeszélésen elhangzottakról mások is tudomást szereztek — jegyzi m£g a gazdasági igazgató.

A bizonytalanságot növelte, hogy éppen ebben az időben cserélték le a varrógépeket a község üzemében. A profilváltás, a betanulás; s a kérdés, hogy miért van erre szükség, hogyan alakulnak a fizetések, csak tovább bonyolították a helyzetet. Ezért szeptemberben a vállalat vezetői termelési tanácskozáson igyekeztek eloszlatni a félreértéseket, s pontot tenni a pillanatnyi válságra.

— A leglényegesebb dolgot illetően az asszonyok többsége megnyugodott. Látják, hogy van munka, s keresetük csak azon múlhat, hogy a betanulási idő végére mennyire tudják elsajátítani a fogásokat, a néhány hete érkezett gépek kezelését — mondia Tóth lmréné.

— Nem lesz csii'kenevelde az üzemből. Legyünk nyugodtak — magyarázták a legutóbbi termelési tanácskozáson. Ehhez tartjuk magunkat — egészíti ki az elhangzottakat Nagy Mária.

Szénási István erről a következőket mondja:

— Arra, hogy az üzemet bezárjuk, nem gondoltunk.

Az üzemben lecserélték a varrógépeket

Fotó: Veress Erzsi

Erről szó sem volt. Szerettük volna viszont, ha a helyi szövetkezettel sikerül megállapodnunk. Vállalatunk már az elmúlt években sikeres kooperációt, bérmunkakapcsolatot alakított ki öt termelőszövetkezettel és két ipari szövetkezettel.

0 program megtorpedózása

Ma már ismert a téesz álláspontja is, amelyet Fari Pál, a gazdaság elnöke tár elénk.

— Kellemetlenül érintett bennünket a HÓDIKÖT bejelentése. Az a tény, hogy nem építenek üzemet, egyben azt is jelenti, nem járulnak hozzá a gáz bevezetéséhez. Ez utóbbira a szövetkezetnek és a tanácsnak így aligha lesz pénze a közeljövőben. Az elkészített tervek a fiókokba kerülnek. Ami pedig a vállalat ajánlatát illeti, a téesz nem veszi át az üzemet, nem vállalhat magára ekkora terhet.

A községi .pártbizottság titkára, Bor Ferenc gondterhelten fogad.

— Azt hittük, 13 év után végre minden szempontból elfogadható környezetbe kerülhetnek az asszonyok. Lehet, a HÓDIKÖT valóban nehéz helyzetbe került, de az azért mégis elgondolkodtató, hogy a csaknem másfél évtized alatt — mindamellett, hogy a vállalat nem járult hozzá a község fejlesztéséhez, ráadásul bérleti díjat sem fizet — nem jutott arra sem pénze, hogy elfogadható szociális helyiséget építsen. Szerintünk a mostanihoz hasonló körülmények között az egészség- ügyi és munkavédelmi előírások miatt nem lehet sokáig működtetni az üzemet. Ha nem is épül új üzem, az előírásoknak megfelelő szociális létesítményekre akkor is szükség van. Ezzel alighanem Hódmezővásárhelyen is tisztában vannak. Szeretnénk még egyszer találkozni a vállalat vezetőivel, hogy megbeszéljük, mit tehetünk azért, hogy a száznegyven asszony munkája hosszabb távon se kerüljön veszélybe.

Kepenyes János