Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

NÉPÚJSÁG Okos munkások—gazdaságos termelés 1982. november 30., kedd II kereskedők és a Metakémia Szabálytalan jegyzőkönyv egy árutárgyalásról Olyan munkást nehéz el­képzelni, aki ne törné mun­ka közben a fejét azon, ho­gyan lehet egy-egy fogást gyorsabban, könnyebben el­végezni. Lehet ez kisebb, apróbb mozdulat — de min­denképpen megpróbál spó­rolni idővel, mozdulattal. Ne tagadjuk: sokszor egy kis pihenési vágy is közreját­szik a töprengésben. Egy jobb mozdulattal előbb ke­rül kézbe a szerszám, előbb indul a gép. Kicsiben, nagyban az újí­tók is ilyenek. A gép megy, az agy töpreng: „ezt így könnyebb lenne”, „ezt ta­lán emígy kellene ...”, s legtöbb esetben megszületik az új. A csabai IV-es téglagyár­ban hallottam legutóbb, hogy a munkásokat bosz- szantotta a szárító (alagút) kocsik elavultsága, s a vele járó sok időkiesés. Egysze­rűen nem feleltek meg a termelés ütemének. Viszont 390 darab kocsi helyett újat venni — hát, mit mondjunk, nem százforintos kiadás lenne! Mokran János, Tóth Rudolf és Nemes László, a gépgyártó üzem újítói addig törték a fejüket, míg meg­oldást nem találtak az át­alakításra. Egy kocsin kí­sérletezték ki elgondolásu­kat, ami eredményt hozott, majd a jóváhagyás után va­lamennyi kocsit kézbe vet­Jó volt az idei szőlőter­més. Ha minőségben — cu­korfokban — alatta is ma­radt a várakozásoknak, leg­alább a mennyiség nem oko­zott csalódást. Sikerült idő­ben pincébe, prés alá hor­dani a tőkékről a fürtöt, forr már az új bor, hatalmas hordókban érik, testesedik, tisztul a nemes, ínycsiklandó nedű. Az bizonyos, hogy ma még álljuk a versenyt a nemze­tek vetélkedésében. A szőlő- termelésből származik a nö­vénytermesztés összes érté­kének több mint a 10 száza­léka, a bor pedig az élelmi­szeripar összes termelési ér­tékének csaknem a 4,5 szá­zalékát adja. A szőlőből és a borból származó devizabevé­tel 8 százaléka összesen az élelmiszer-gazdaság export­jának. A világ szinte minden tá­jára eljutnak a magyar bo­rok, a megtermelt mennyi­ségnek átlagosan a felét kül­földön fogyasztják el. Érthe­tő hát, hogy az export — összes követelményeivel együtt — meghatározója a honi szőlészetnek. A régi, be­vált fajták mellett terjednek az újak, főként a vásárlói igények kielégítése miatt. Meg kell ugyanis harcolni a piacokért. A helytállás szin­te kötelező — még átmene­tileg kedvezőtlen körülmé­nyek, árviszonyok között is —, hogy folyamatos legyen a jelenlét, hogy teljesíthesse az ágazat a népgazdaságilag fontos exportterveket. Az utóbbi időben azonban a szőlőterületek nagysága egyre csökken, s — bár gya­rapodnak a hozamok — a visszaesést többnyire nem követi a hektáronkénti ter­mésátlagok megfelelő növe­kedése, ami kiegyenlíthetné a kedvezőtlen folyamatot. Míg 1970-ben 230 ezer hektáron műveltek szőlőt, addig ez az érték 1981-re' 161 ezer hek­tárra zsugorodott. A termesz­tés technológiája a kelleté­nél jóval lassabban javul, ami kihat a munkafolyama­tok minőségére. Drága a te­lepítés, a nagyüzemeknek az emelkedő költségek miatt az állami támogatással együtt sincs elég pénzük megfelelő nagyságú új ültetvények lét­rehozására. A feldolgozók jó része kor­szerűtlen. A pinceberendezé­sék zöme amortizálódott, ele­ték. És a gazdasági ered­mény: egymillió-háromszáz­ezer forint! A mezőberényi Il-es tég­lagyárban is hasonló újítás született. Itt is az „öregség” keserítette meg a dolgozók munkáját. Az úgynevezett „Kema” típusú száraztégla- besoroló berendezés ki vén ült. Már nem bírta a termelési ütemet. Gyorsítani pedig képtelenség volt. A gép ke­zelői hiába fáradoztak, gya­kori volt a fennakadás, a le­állás. Szaporodott az állási idő. Szűcs Ferenc addig-ad- dig törte a fejét, míg kiöt­lőit egy szerkezetet, s az új gépegység beépítésével — szinte minimális anyagkölt­séggel — rendbe hozta a be­soroló berendezést. És még energiamegtakarítást is ho­zott az újítás, egy villany- motor kiiktatásával. Ez a két példa is bizonyít­ja az okos emberek fejtöré­sének hasznosságát. Nem véletlen, hogy ebben az év­ben majdnem százezer fo­rintot fizetett ki a vállalat az áthúzódó és az ez évi újí­tásokért. Valahogy érthetetlen — de valljuk be, lehet tapasz­talni —, hogy kézlegyintés­sel elintézik egyesek az újí­tómozgalmat. De aki a gé­gendő színvonalas tárolótér hiányában megoldatlan a bor tartós tárolása. A pincék szűkössége az oka annak is, hogy — tartalékokat képez­ve — nem tudjuk egyes esz­tendőkben kivédeni a kárté­kony világpiaci ármozgáso­kat. A jó minőségű termékek jelentős részét a külpiacon hordós borként értékesítjük, amelynek literjéért jóval ke­vesebbet kapunk, mintha pa­lackban adnánk el. Csak­hogy ez is kényszermegoldás, mert kevés az igazán korsze­rű, magas követelményeket kielégítő, s kellő kapacitású palackozóüzem. És akkor a címkéről, a csomagolóanyag­ról, a dugóról, a kupakokról még nem beszéltünk ... Bajok vannak a borterme­lés gazdaságosságával, nagy­üzemi jövedelmezőségével is. Ami hasznot a termelők a végterméken elkönyvelhet­nek, az többnyire a szőlé­szetben képződik. Márpedig a borászat tisztes jövedelme-- zőségének a megteremtése nélkül aligha várható a mi­nőségi fejlesztési célok ész­szerű megvalósítása. Mindemellett ma jó és ke­resett a magyar bor. Európa egyik legszigorúbb bortörvé­nye a miénk. A közfelfogás­sal ellentétben a pincegazda­ságok nem cukrozzák, nem vizezik a boraikat. Nem te­szik, hiszen szigorú előírások határozzák meg a különböző borkategóriák — asztali, mi­nőségi, különleges minőségű — kötelező kívánalmait a szőlő fajtájától, cukorfokától a savakon, az ízeken és az illaton át az ital száraz­anyag-tartalmáig. Megszegé­süknek kemény büntetés az ára, nem beszélve arról a kárról, amelyet ilyen esetben a termelő a márka lejáratá­sa miatt szenvedne. Jók a magyar borok. De a borászat színvonalának fő­ként a technikai-technológiai feltételeknek a javításával, a pincegazdaságok munkájá­ban a mikrobiológiai nívó emelésével még jobb lehet­ne. A minőségjavító tároló­terek, és korszerű palacko­zók építésével, továbbá a korszerű csomagolás nélkü­lözhetetlen eszközhátterének megteremtésével pedig to­vább öregbíthetnénk a ma­gyar bor hírét itthon és a nagyvilágban. Deáki László pen dolgozik, aki azt kezeli, s azon teljesítményt akar elérni — az cáfol! Mint cá­folnak a tégla- és cserépipa­ri vállalat újítói is. Példáz­zuk: ez év első felében 71 újítást nyújtottak be a vál­lalat dolgozói, amiből 37-et fogadott el a szigorú zsűri- bizottság. Mint Botyánszki András iparjogvédelmi elő­adó' elmondta, 1973-tól ka­pott nagy lendületet az újí­tási kedv. Az akkori 40—45 benyújtott újítás helyett ma már évenként 120—130-at számolnak. Kedvcsinálónak számít, hogy félévenként újítási ankétot rendeznek, ahol értékelik az eredménye­ket, kicserélik gondolataikat. Emellett rendszeresen meg­szervezik az ötletnapokat, ahol a zsűri helyben fizet egy-egy okos, minőséget, mennyiséget növelő ötletért. És a vállalat mintegy húsz gyáregységéből jönnek is a jobbnál jobb javaslatok. Igaz, érzik is a gondolko­dó emberek a törődést: a jo­gos díjak mellett nevük ott szerepel a külföldi utak lis­táján, az üdülő-beutalókon és az egyéb kedvezmények között. Büszkék, és a többi­ek felnéznek a 15 kiváló cí­met viselő újítóra, akik kö­zül ebben az évben — tavalyi újításaik alapján — Karasz Vilmosnak, arany, Bodnár Istvánnak bronz fokozatot tűztek a mellére. Varga Tibor Gépek helyett acél- és fémszerkezetek A Közúti Gépellátó Válla­lat alapvető termékei iránt ugyan csökkent az érdeklő­dés, a vállalat mégis vi­szonylag könnyedén talpon maradt, mert sikerült idő­ben módosítani a termelés szerkezetét. Így a KÖZGÉP rugalmasan alkalmazkodik a piaci feltételekhez. A vállalat évi . kilencszáz­millió forint értékű ipari te­vékenységének döntő részét az útépítő, útfenntartó, va­lamint egyéb építőipari gé­pek, alkatrészek gyártása tette ki. a beruházások visz-, szaszorítása miatt azonban észrevehetően csökkent az igény az ilyen jellegű gé­pek iránt. A kedvezőtlen ha­tások ellensúlyozására meg­változtatták a termelési szer­kezet belső arányait; a gép­gyártás rovására jelentősen növelték az acél- és fémszer­kezetek előállítását. Nagy erőkkel kapcsolódott be a KÖZGÉP például a hidak acélszerkezetének felújítási munkálataiba, híradástechni­kai tornyok építésébe. -Éven­te 700 millió forintra rúg a KÖZGÉP kereskedelmi te­vékenysége. Ezen belül fő­ként a külföldről vásárolt út-, híd-, magas- és mély­építő gépeket forgalmazzák. Hazánkban közel egymillió ember foglalkozik anyagmoz­gatással, s az iparon belül kb. 17 százalékot tesz ki az arányuk. Nem sokkal jobb a helyzet más országokban Amikor a körösladányi Metakémia Ipari Szövetke­zet néhány évvel ezelőtt át­vette a cipőkrém és a Tangó paszta gyártását, aligha volt valaki, aki arra gondolt, hogy a szövetkezet napja­inkra a háztartásvegyipar egyik bázisa lesz. A cipőkré­met gyorsan követte a baba­olaj, a különféle fürdőtab­letták, majd a bonyolultabb és értékesebb termékek, a különféle háztartási tisztító- szerek. Most pedig odáig ju­tottak. hogy az ország min­den részéről, az Ipari és a Belkereskedelmi Minisztéri­umból jöttek el szakembe­rek Körösladányba, hogy megtárgyalják: mit tud ad­ni a Metakémia jövőre a vásárlóknak. Igény és rendelés Az elnök egy rövid tájé­koztatóval és némi szemre­hányással kezdi: — Ez az évünk meglehető­sen nehéz volt az import­anyagok gyakran késedel­mes, ütemtelen beérkezése miatt, és gondjainkat még tetézte néhány belkereske­delmi probléma is. A múlt évi előzetes igénybejelenté­sek alapján 13 millió doboz cipőkrém gyártására készül­tünk fel, és végül 6 millióra kaptunk tényleges megren­delést. Csakhogy nekünk a gyártás megkezdése előtt hosszú idővel fel kell ad­nunk anyagrendeléseinket, ezért kérünk igénybejelen­tést. Miután az igény és a tényleges rendelés között na­gyon nagy volt az eltérés, sok alapanyag maradt a nya­kunkon, és növelte készlete­inket. Sajnos, nem ez volt az egyetlen termékünk, ame­lyikkel így jártunk, ezért kérjük partnereinket, becsül­jék fel pontosabban a vár­ható igényeket. Szó esett még az országos textilöblítő-hiányról és arról, hogy a szövetkezet tudna többet szállítani, ha nem lenne annyi gondja a flako­nokkal. Szóba került egy-két új termék, köztük a kopott cipők utánszínezésére alkal­mas paszta, a bőrkabátápoló szer és a szőnyegsampon is. A csomagolásnál a tipizálás bevezetésére törekszik a szö­vetkezet, egységes dobozokat, flakonokat és gyűjtőcsoma­golást használnak a jövőben. Ez a bejelentés rögtön ki­sebb vihart okozott. A kü­lönböző FÜSZÉRT-ek, vegyi­áru nagykereskedelmi vál­lalatok képviselői sorban je­lentkeznek szólásra. Általá­ban egyetértenek az egysé­ges tubusokkal, flakonokkal, de azt szeretnék, ha a régi jól bevált márkanevek, mint például a Bagarol, maradná­nak, és kiugranának a grafi­kából. Egyöntetű elutasításra talált a szövetkezetnek az a sem, kivéve az iparilag leg­fejlettebb államokat. Az anyagmozgatás minél na­gyobb arányú gépesítése, ne­tán automatizálása tehát sok munkaerőt szabadíthat fel. terve, hogy az egységes gyűj­tődobozba különböző számú terméket helyezzenek el. Nagy tubusból 10, kicsiből 21, cipőkrémből pedig 24 férne egy-egy gyűjtőkarton­ba, és a kereskedők vélemé­nye szerint ez óriási kava­rodást okozna a leltározás­nál és a gépi adatfeldolgo­zásnál. Meg is jegyezte egyi­kük: húsz évig tartott, mire rávettük a kereskedelmet, hogy szokjon le a tucatban való számolásról, és hasz­náljon tízes alapú mennyisé­geket, most meg mi jöjjünk elő ilyen egységekkel? (ír és minőség Nem könnyű persze a szö­vetkezet helyzete sem. A csomagolóanyagot vásárolja, és legújabban a papíripari vállalat bejelentette, hogy a Bagarolhoz nem tudja a kért mennyiségű húszas gyűjtő­kartont szállítani, csak a százast. így ők is ilyen té­telben küldenék tovább az árut. Ez persze nem tetszik a kereskedőknek. Szerintük egy színből száz cipőkrém még a legnagyobb boltoknak sem kell. kisebb tételek át­csomagolására pedig a nagy­kereskedelemnek nincs lehe­tősége. Valami megoldást kell keresni arra, hogy az áru úgy jusson el a boltba, ahogy azt a szövetkezetben becsomagolták. Kényes téma kerül az asz­talra, az ár. Csaknem egy­öntetű a vélemény, hogy jók a Metakémia termékei, csak kicsit drágák. A padlóápolók többek szerint azért nem fogynak megfelelően, mert többe kerülnek, mint a ha­sonló minőségű, NDK-ból importált termékek. A mos­tani gazdasági helyzetben mindenki az olcsóbb árut ke­resi. Emiatt húzódoznak a ke­reskedők a szövetkezet új termékének, a szőnyegtisztí­tónak a bevezetésétől is. Lé­nyegesen drágább, mint az eddigiek, az ára csaknem el­éri a tőkés importból beho­zott Sapur tisztítószeréét. Szerintük ennyi pénzért nem lehet eladni. Elhangzik a kereskedőktől egy hasznos javaslat. A tex­tilöblítő szert a nagy dobo­zos mosóporok mintájára forgalomba kellene hozni 3 vagy 5 literes kannákban. A nagyobb mennyiséget olcsób­ban lehetne eladni, és vala­melyest csökkenne a szállí­tási és raktározási költség. Szót kér a minisztérium képviselője is. Fölhívja a ke­reskedők figyelmét, hogy az igénybejelentést vegyék ko­molyan a jövőben, ez egyez­zen meg a rendelési meny- nyiségekkel. A közelmúltban többször előfordult, hogy olyan cikkeket hoztak be tő­kés importból, amilyeneket a Metakémia is gyárt. A jövő­így érthető, hogy világszerte nagy erőket mozgósítanak az anyagmozgatás moderni­zálására. A teher felemelésé­re és továbbítására egyide­jűleg alkalmas villástargon­cák hagyományos típusai jól ismertek az iparban, a ke­reskedelemben és a mező- gazdaságban. Üjabban mind több helyen jelennek meg olyan változa-. tok is, amelyek új képesség­gel rendelkeznek: a rako­mány 3-4 méter magasság­ra yaló emelésén kívül kü­lönféle szögben billenteni, felfordítani is képesek terhü­ket. Ez különösen előnyös lehet a tartályládák vagy konténerek nagyfokú alkal­mazására alapozott szállítá­si, rakodási munkaláncban, így ugyanis e tartályok kü­lönböző szintekre való eme­lésén, egymásra rakásán, szállító járműre helyezésén ben ilyen nem fordul elő, vé­deni fogják a szövetkezet ér­dekeit. Gyártsanak több öb­lítőt, ebből most hiány van, és ha gondjaik vannak a szállítással, a minisztérium megpróbál segíteni. Szóba került a termékvá­laszték kérdése. A szövetke­zet néhány cikk gyártását szívesen abbahagyná, és má­sokat dobna a piacra, a ke­reskedelem véleménye nem egyezik mindenben az övé­kével. Némi vita után azért egyezségre jutnak. Importot pótolnak A több mint három órán át tartó tárgyalás végén Nyerges László, a szövetke­zet elnöke válaszol a még nyitva maradt kérdésekre. Elmondja, hogy az alap- és segédanyagok állandóan drá­gulnak, legutóbb a Mátravi- déki Fémművek jelentette be, hogy drágább lesz a ci- pőkrémesdoboz és a tubus. Nem olcsó a műanyag fla­kon sem, gyakran a termék árának a felét teszi ki, és használat után megy a sze­métbe. Termékeik árát mi­nőségromlás nélkül nem tudják csökkenteni, minden kihagyhatót már kihagytak a receptúrából. Szerintük az árak arányosak a minőség­gel, csak ezt nem mindig si­kerül tudatosítani a vásár­lókkal. Jobb, átgondoltabb, hatékonyabb reklámpropa­ganda-munkával igyekeznek majd termékeik jó tulajdon­ságaira felhívni a figyelmet. A tárgyalás befejezése után sikerül az elnökkel kü­lön is néhány szót váltani. — Nagyon hasznos volt ez az összejövetel, partnereink­től első kézből kaptuk meg azokat az információkat, melyekre jövőbeni munkánk­hoz feltétlenül szükségünk van. Megtudtuk, hogy né­hány számunkra egyszerű­nek tűnő dolog nekik ko­moly problémát okozna, és rájöttünk arra is, hogy egy­két termékünk sikertelensé­gét a széles körű ismertség hiánya okozza. A jövőben igyekszünk a minőségi szín­vonal tartása mellett olcsóbb árfekvésű termékeket kifej­leszteni, és olyan háztartás­vegyipari termékeket előál­lítani, melyek importot pó­tolhatnak. Szeretnénk né­hány ismert termék licencét is megvásárolni, ezekről most folynak a tárgyalások. Né­hány márkás termék megje­lenése a körösladányi Csil­lag-családban biztos jót ten­ne többi gyártmányunk for­galmának is. Lónyai László kívül az ürítésük is megold­ható, fáradságos^ kétkezi munka nélkül, és igen gyor­san. Ennek a lehetőségnek a hasznosítása előnyös lehet sok iparágban, s természete­sen a mezőgazdaságban is. Képünkön egy ilyen, láda­billentő szerkezettel is ellá­tott, angol gyártmányú vil­lástargoncát láthatunk. Az egy tonna teherbírású, for­gatható billentőszerkezet a legtöbb hagyományos kivite­lű, emelővillás targoncára felszerelhető. A ládát egy hidraulikus működésű kar felülről fogja meg, s egé­szen 150 fokos szögig dönt- hetően, rázás nélkül hajtja végre az ürítést. Burgonya, zöldség vagy más termények rakodására készült a beren­dezés, de alkalmas áruhá­zakban vagy üzemekben való árukezelésre, -rako­dásra is. Mezőgazdasági re­pülőgépek, helikopterek fel­töltésénél is jó hasznát lehet venni. (KS) Jó-e a magyar bor? Emelve billentő villástargoncák

Next

/
Oldalképek
Tartalom