Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

1982. november 28., vasárnap Látogatás Debrecenben és Budapesten A közelmúltban két felső­fokú intézménybe látogattak el megyénk középiskoláiból a másodikos és harmadikos ta­nulók közül azok, akik ér­deklődnek az agrár-, illetve a testnevelő pálya iránt. A programok szervezését, lebo­nyolítását a Békés megyei Pedagógiai Intézet, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, vala­mint a megyei testnevelési és sporthivatal vállalta magára. A Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetemmel több éves, eredményes kapcsolata van megyénknek. Fiataljaink ki­rándulására az egyetem au­tóbuszával került sor. Az in­tézmény oktatói részletes tá­jékoztatást adtak a felvételi követelményekről, emellett útmutatással szolgáltak a fel­készülés módjairól, lehetősé­geiről. A közvetlen hangú beszélgetésen szó .esett a FEB munkájáról, a szabad idős programokról, s termé­szetesen az agrár szakembe­rekre váró komoly felada­tokról is. A 34 résztvevő ez­után a tanügyi épületeket te­kintette meg. Első alkalommal vettek részt szervezetten megyénk­ből középiskolások a Ma­gyar Testnevelési Főiskolán a megyei TSH autóbuszával, ahol Zalka András rektor fogadta őket. Bemutatta a főiskolát, szólt a jövő test­nevelői előtt álló feladatok­ról. Ezt követően a tanul­mányi hivatal vezetője is­mertette a felvétellel kap­csolatos tudnivalókat. A lá­nyok a művészi torna, a fi­úk pedig kézilabda-foglalko­zást néztek meg a játékcsar­nokokban. Mindkét alkalommal a menzán fejeződött be az in­tézménylátogatás, ahol együtt ebédeltek a jelen és a jö­vendő hallgatói. Selmcczi László Közművelődési találkozó Cigány közművelődési, módszertani napot rendeztek szombaton Gödöllőn, a váro­si művelődési központban. Délelőtt kerekasztal-beszél- getésen tekintették át a meg­hívottak a cigányság közmű­velődésének helyzetét és az elkövetkező időszak ezzel kapcsolatos feladatait. Beve­zető előadást tartott Kozák Istvánná, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának osztály­vezetője. A beszélgetéssel egy idő­ben számos egyéb program is sorra került a művelődési központban. A résztvevők megtekintették az ez alka­lomból megrendezett cigány néprajzi kiállítást, melyen az ország 12 múzeumából és magángyűjteményekből szár­mazó kultúrtörténeti tárgyi anyagot, archív felvételeket mutattak be. Számos érdek- lődőf vonzott Török László­nak a cigányság életét be­mutató fotókiállítása. Téliesített építkezésen i ___________j____________i A művezető Fotó: Fazekas László — Jó érzék, hogy egyene­sek és függőlegesek legyenek a sarkok. A maltert is jól elő kell készíteni . . . Nyílt nap az egészségügyi szakközépiskolában A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat éves ter­melése értékben 800 millió forint. Ebből a téli időszak­ban. vagyis'december elejé­től március elejéig 200 mil­lió forint megvalósítását ter­vezik. A békéscsabai egészség- ügyi szakközépiskola fenn­állása óta nyolcadik alka­lommal rendeznek nyílt na­pot a pályaválasztás előtt ál­ló általános iskolai tanulók­nak. December 4-én, szom- - baton 9—12 óra között fo­gadják az érdeklődő tanuló­kat, és természetesen szíve­sen látják a tanulók szüleit, tanárait is. Tájékoztató hangzik el a felvételi követelményekről és az 1983—84-es tanévben az egészségügyi szakképzés mel­lett kezdődő gimnáziumi ok­tatásról. Az egészségügyi szakdolgozók munkáját és az iskola tanulóinak életét bemutató rövidfilmeket ve­títenek, ezt követően pedig tanulók mutatják be az is­kolát, tartanak egészségügyi szakmai gyakorlati bemuta­tókat. Az előző években egy- egy nyílt napon a megjelent hetedikes, nyolcadikos tanu­lók száma 80—150 között változott, akik a megye több mint 20 településének 35—40 általános iskolájából érkez­tek. Képünkön egy nyílt napi bemutatóra készülő diákcso­port az iskola egyik szakmai gyakorlótermében. Fotó; Lehoczki Pál Vigh Józsefnek, a terme­lési osztály vezetőjének a tá­jékoztatása szerint a válla­lat mintegy 1200 dolgozója közül 800-an folytathatják a munkát téliesített körülmé­nyek között. A többiek, fő­ként a mélyépítők pedig — az időjárástól függően — to­vábbra is a szabadban dol­goznak. Róluk természetesen külön gondoskodnak. Kap­nak védőruhát, védőitalt és melegedőhelyiség is a ren­delkezésükre áll. * * * Békéscsabán, a Vlasies ut­cai 74 lakás és orvosi ren­delő építkezésénél Lipták Margit üzemmérnök a gene­rálművezető. A fiatalasszony­hoz most két kőműves-, két fűtésszerelő és egy asztalos­brigád tartozik. Ókét majd a szak- és szerelőipari brigá­dok követik, és a jövő év márciusáig lakhatóvá kell tenni az egész épületet, amely kívülről láthatóan már kész. Hamarosan befejeződig az üvegezés, belül pedig elké­szülnek a vezetékek, ame- * lyeken a meleg víz -a tetőka­zánból a radiátorokba jut. — Miért fűtik a helyisé­geket? — érdeklődöm. — Nem csupán azért, hogy a munkások télen ne fázza­nak. hanem azért is. mert fagyban a vakolat tönkre­menne, a festék leperegne, a tapétákat nem lehetne fel­ragasztani, és a vízvezeték­Fórumok és érzelmek Ott ül a fórumokon. Mindig van véle-' menye. És de sokszor elképzelte már, hogy amikor szót kér, képes úrrá lenni végre azon a belső remegésen, ami mondandó­ját rendszerint széttördeli. Tudja, hogy fontos, amit mondani akar. Azt is gyanítja, hogy véleményével nem maradna egyedül. Csakhogy hiába csopor­tosítja magában a barátokkal, munkatár­sakkal sokszor megvitatott gondolatokat, hiába rendszerezi a saját tapasztalataival Is alátámasztható érveket: ha felszólal, remeg a lába, kevés a hangja, megbicsak­lik a nyelve, s már a második döcögő mondat után elfelejti, amit előre megfo­galmazott. Birkózik a szavakkal, mégis sietősebbre fogja, szeretné befejezni, sze­retne túl lenni az egészen mielőbb. Mert más dolog ám a munkatársakkal, baráti beszélgetésen megvitatni, s megint más nyilvános fórumon kifejteni a véleményét. Hiába tudja maga mellett ugyanazokat a társakat, akikkel korábban barátként vitatkozott, hiába érlelték éppen ezek a beszélgetések a meggyőződésévé, hogy so­kuk érdekében kell felszólalnia... Amikor feláll, hirtelen mintha egyedül érezné ma­gát a véleményével, és a szembenülők biz­tató mosolyát látva, maradék biztonságér­zetét is elveszíti. Haragszik erre a biztató mosolyra, csaknem annyira, amennyire a simanyelvűekre is ... Azokra, akik a két­szer kettő négyet is képesek hosszan bi­zonyítani. Akik, bármi is legyen a téma, érzelmi fűtöttség nélkül beszélnek, mint a rossz színészek, akiknek soha sincs lámpa­lázuk. mert sokszor kipróbált szöveget mondanak. Őket nem biztatják sem mo­sollyal, sem másképp a szembenülők, csak azokat, akik ritkán szólnak, akik ritkán szánják el magukat arra, hogy a nyilvá­nosság előtt beszéljenek. A hozzászólást felépíteni... Nem, eb­ben neki nincs gyakorlata. Nem helyesli, ami nyilvánvalóan helyes, nem dicséri, ami nyilvánvalóan dicséretes. Ö azonnal a közepébe vág. kimondja, ami bántja, amivel nem képes, és nem is akar egyet­érteni ... De mire a véleményét alátá­masztó érveket is elmondaná, látnia kell, ahogy a biztató mosoly az arcokról lefagy, s hogy a szembenülők egymással összesúg­nak. Ilyenkor a jó előre átgondolt mon­datokat, szavakat szinte összegyűri az in­dulat, ott van a torkában mind. S nem tud megszabadulni tőlük. Kapkod, majd za­vartan leül ... Ott ül a fórumokon, mindig van véle­ménye, s többnyire fontos is, amit mon­dani akar. Ritkán kér szót. ám ha a sza­vai csendbe hullanak, a harckészsége szen­ved nehezen gyógyuló sebeket, s heve lanyhul. Márpedig az ő vélménye nélkül sem közös harc, sem közös bölcsesség nem létezik, nem neki, hanem valamennyiünk­nek fontos, hogy érzelmei kioltatlanul, majd kiolthatatlanul hevítsék fórumainkat. Aczél Gábor ben megfagyna a víz — ma­gyarázza Lipták Margit. — Milyen értékű az a munka, amit az épületben márciusig be kell fejezni? — Csak azt tudom, hogy az építőmesteri (kőműves- és asztalos-) munkák mintegy 3 millió forintba kerülnek. * * * Jelentős feladat hárul Kö- rözsi Pál kőműves 12 tagú brigádjára. A panelek sar­kait. áttöréseit és a rongá­lódásokat kell kijavítania, a födémen pedig a cementpad­lót úgy elkészítenie, hogy ar­ra a graboplasztot rá lehes­sen helyezni. A laikus is megállapíthat­ja. hogy sok a tennivaló, de nem is tétlenkedik senki. Ritkán tapasztalható szorga­lommal dolgozik a brigád. — Ha ilyen nagy az igye­kezet, hamar kész lesznek — mondom Körözsi Pálnak. — Ügy számoltunk, hogy három hétig tart ez a munka, ha nem jön közbe semmi. — Mi jöhet „közbe"? — ér­deklődöm tovább. — Hát... Az anyag és a munkahely .. . Nincs mindig minden rendben. — A kedvüktől nem függ? — Az van. Csináljuk, meg­fizetik. — Jól? — Teljesítmény szerint. A brigádvezető — Akkor érdemes sokat teljesíteni. — Volt. amikor sikerült is. Augusztusban Budapesten dolgoztunk 6 napig. Akkor elég szép összeg ütötte a markunkat. — Talán más volt a nor­ma? — Nem. azonos volt az it­tenivel. de nem 8 órát dol­goztunk. Közölték velünk: ez és ez a feladatunk. Ha elké­szülünk a munkával, ennyit és ennyit fizetnek. Igyekez­tünk. hogy mielőbb hazajus­sunk. — Most mennyi a teljesít­ményük? — Hasonló az akkorihoz, de a 8 és fél óra napi mun­kaidőt betartjuk. Nem lehet, de nem is akarjuk megtol­dani. November 26-tól fél órával még csökken is a munkaidő. — Tehát egy kis kereset­visszaesés lesz. — Nem jelentős. Legalább­is nem olyan, mint — hallo­másból tudjuk — régen volt, amikor télen hetekig szüne­telt a munka. Téliesített kö­rülmények között, tehát fe­dél alatt és fűtött helyisé­gekben folyamatosan tudunk dolgozni. * * * — Kit tart a legjobb kő­művesnek a brigádban? Gondolkozik. Ilyen kérdés­re nem lehet elhamarkodni a választ. Tulajdonképpen mindenki iparkodik, és ki­nek több. kinek kevesebb a gyakorlata. Ha egy vagy két nevet említene, sértődés len­ne belőle. Lipták Margit észreveszi Körözsi Pál zavarát, és most már ő tesz fel egy kérdést: — Kj fogja csinálni a ké­ményfalazást? Ügy látom, ez már eldön­tött dolog, ezért könnyű a válasz: — Tol Miki és Papp Gyu­ri. — Mi kell a kéményfala­záshoz? Lipták Margit az előző nap találkozott először a brigád­dal. amelynek azonban a jó híre már előbb eljutott hoz­zá. Egy nap alatt is meg­győződött a hír valódiságá­ról. ami nagyon megnyugta­tó számára. Engem pedig meglep, hogy a brigád még csak részt sem vesz a szo­cialista munka versenyben. Amikor ezt szóvá teszem. Körözsi Pál megjegyzi: — Voltunk már aranyko­szorúsok is. Elmondja még, hogy csak­nem 15 éve kapcsolódott a munkaversenybe a brigád, egyszer aztán megszűnt min­den. Még 1979-ben. Az ala­pító tagok közül jelenleg is itt dolgozik Kmetykó Má­tyás, Baracsi István és Kö­rözsi Pál. * * * Nem szívesen beszélnek azokról az okokról, amj mi­att a munkaversenyt abba­hagyták. Nem is igen firta­tom a múltat, de azért fel­jegyzem. amit ezzel kapcso­latban a brigádvezető mond: — Az. én véleményem, hogy az a legfontosabb, mi- .lyen a munkában a brigád aktivitása, mit tesz le ér­tékben a vállalat asztalára. Más szavakkal: hogyan mű­ködik közre abban, hogy a vállalat jó gazdasági ered­ményt érjen el. — Ezzel bizonyára min­denki egyetért — jegyzem meg. — Ne az legyen az érdem, hogy egy brigád például együtt megy színházba, mo­ziba. „kocsmába". . . Nálunk heten vidékről járnak be. Otthon van elég tennivaló­juk. Foglalkozni kell a csa­láddal, van kert, vannak malacok, néha mellékmunka is, ha építkeznek a rokonok, barátok — mondja Somogyi István, a brigád szakszerve­zeti bizalmija. — Ha szépen vezetik a brigádnaplót, az még sem­mi. Az értéket előállító mun­káé legyen az érdem. Az igazságtalanság pedig sebet üt. Mi is kaptunk sebet — folytatja a brigádvezető. — Nézzék meg, hogy a brigád végrehajtja-e a fel­adatát, vagy sem. Amikor az építésvezetőség közölte, hogy egy lépcsőházban gyorsan be kell fejezni a kőművesmun­kát, vállaltuk. Feláldoztuk a szombatokat. vasárnapokat. Igaz, megfizették rendesen, de máshol még többet keres­hettünk volna. A mi megél­hetésünket azonban elsősor­ban a vállalat biztosítja. Ezt tartjuk szem előtt. Minél gazdagabb a vállalat, annál több jut nekünk is. — Ha így látják a helyze­tet és ennek megfelelően dolgoznak, akkor sikereket érhetnek el a munkaverseny­ben is. Persze előbb ismét csatlakozni kell a mozgalom­hoz — jegyzem meg. — Igen, fogunk is. ígé­rem — mondja a szakszer­vezeti bizalmi, és kezet ad rá. Pásztor Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom