Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
1982. november 27., szombat o A magyar antifasiszta ellenállásról Beszélgetés Kerekes Imrével, a Magyar Ellenállók, antifasiszták Szövetségének titkárával Korunk politikai plakátjai A nagy történelmi sorsfordulók egyénektől és tömegektől a felgyorsult időben világos látást, helytállást, társadalmi aktivitást és forradalmi tetteket kívánnak. A lenini „monumentális propaganda" követelményét, a tömegeket a párt politikájának végrehajtására azonnal mozgósító, tudatosan elkötelezett, osztályharcos, közérthető művészet szerepét maradéktalan hatásfokkal a politikai plakát műfaja valósítja meg. A jó politikai plakát a maga sajátos nyelvén a napi eseményekkel szoros összefüggésben időszerű feladatot teljesít. felvilágosít, meggyőz, tettekre indít. A plakát tömeghatását már a század eleji politikai tömegmozgalmak felismerték. Magyarországon is a szerveződő munkásmozgalom teremtette meg a művészi színvonalú politikai plakátot, elsősorban Biró Mihály tevékenységével, aki a magyar forradalmi mozgalmak plakátművészetének vezető mestere, egyben az 1919-es Tanácsköztársaság plakátművészetének szervezője is volt. Vezetése alatt a rövid életű Magyar Tanácsköztársaság sokszínű plakátművészete a forradalmi tartalmat forradalmi formával ötvözte egységbe, ezáltal a magyar politikai plakát a nemzetközi plakátművészet élvonalába került. A politikai plakátművészetben érlelődtek új képzőművészeti szimbólummá a forradalmat megvívó tömegek típusai, mint például az Auróra cirkáló matrózaié. 1919. megszakadt hagyományát a felszabadulás lendülete élesztette fel. Az új nagy nemzeti összefogás, az újjáépítés, a választások, a stabilizáció, a tervgazdálkodásra áttérés lendülete bábáskodott a magyar politikai plakát újjászületésénél. A gondolkodást, az érzelmeket egyaránt drámai erővel felkavaró műfaj agitatí- van kapcsolódott az ország gazdasági társadalmi átalakulásának nagy küzdelmeibe. Hangja friss volt és újszerű: a két háború közötti időszak hazai és nemzetközi illegális pártharcai formálták tartalmi mondanivalóját, jelképteremtő rendszerét, a korszak legújabb művészeti törekvései, elsősorban a konstruktivizmus alakította ki íormanyelvét. Az ország akkori mostoha -gazdaságitechnikai lehetőségeit tükröző, rossz papírra, gyenge festékekkel. rossz nyomással készült plakátok máig eleven átütő erejükkel bizonyítják, hogy a világnézeti szilárdság és forradalmi lendület a művészetnek is hatalmas motorja. Bortnyik Sándor és Konecsnyi György vezetésével rangos művészek egész sorának (Bánhidi Andor, Gábor Pál, Káldor László, Ro- honyi Károly, Sándor Károly, Tamássi Zoltán) kiemelkedő plakátjai az új magyar politikai plakátművészet mérföldköveivé váltak. A fordulat éve után a dog- matizmus időszakában a politikai plakátművészet elvesztette lendületét. A hatvanas évek elején azonban Konecsnyi György szárnyai alatt felnőtt -nemzedék tagjainak, a műfaj mai derékhadának (Balogh István, Darvas Árpád, Görög Lajos, Máté András, Papp Gábor, Sin- ka Mátyás, Ernyey Sándor, Szilvássy Nándor, Zala Tibor, Zelenák Crescencia) plakátjain a korszakváltással együtt a stílusváltás is megtörtént. Plakátművészetünk a nemzetközi eredmények átvételével néhány év alatt újjászületett. E nemzedék legjobb hagyományaink méltó folytatója. Csaknem kizárólag a politikai plakát műfajában kamatoztatja alkotóerejét a nemzetközi hírű So- Ky házaspár. Korunk egyre bonyolultabb, ellentmondásosabb társadalmi valóságának tükrözéseképpen a politikai plakát műfaja formai-képi megoldásaiban sűrítettebbé, el- vontabbá, stilárisan korszerűbbé, jelrendszerében pedig összetettebbé vált. A győztes társadalmi forradalom során a politikai plakátok mondanivalója is átalakult, az eszmei sűrítés magas szintjén új tartalommal telítődött. Régi jelképek aktualizálódtak, megváltoztak, az új élet követelményeihez idomultak, így a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepének szimbólumköre is kitágult. A forradalom szimbólumai, Lenin arcmása, a sarló és kalapács, a vörös lobogó lángnyelvekből kialakított vörös betűkkel, a forradalom eseményeiből összeállított fotó- montázsos ábrázolásokkal és a nemzetközi szolidaritásra utaló jelképekkel bővültek. Napjaink magyar politikai plakátjai a lényegre törő, frappánsan közölt mondanivaló, az új európai művészeti törekvéseknek, a szürrealizmusnak, a pop-artnak és a sci-fi-ábrázolásoknak a hazai adottságokon átszűrt kifejezésmódja jellemzi a „derékhad” és az utolsó tíz évben hozzájuk felsorakozó fiatalok (Mayer Gyula, Helényi Tibor, Kemény György, Kál- mánchey Zoltán, Bállá Margit, Szyksznian Vanda) műveit. Beestyánszky Ilona A magyar antifasiszta ellenállás fényeinek és dokumentumainak gondos összegyűjtése; tudományos feldolgozása, alkotó megismertetésé, az ellenállók, mártírok emlékének méltó ápolása, sajátosságainak, internacionalizmusának hiteles bemutatása szocialista nemzetépítő feladatunk. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kerekes Imrével, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének titkárával. — Milyen fő kérdésekkel foglalkoznak napjainkban? — Szövetségünk az egykori politikai és fegyveres el- ellenállókat fogja össze. A január eleji szerkezeti átala-. kulásig a Partizán Szövetség hangsúlyozottan a fegyveres ellenállókat, a volt partizánokat tömörítette. A fegyveres ellenállástól elválaszthatatlan volt. annak mintegy alapjait képezte a politikai ellenállás. A magyar munkásmozgalom-történet több ezer olyan régi illegális harcost tart számon, akik Ribb- szörösen megjárták a Hor- thy-fasizmus politikai nyomozó alakulatainak kínzókamráit, börtöneit, internálótáborait. Hosszú éveken át naponta kockáztatták életük két. Ennek ellenére nem voltak tagjai szövetségünknek. A Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjeinek is kevesebb mint negyede tartozott tagjaink sorába. Kimaradtak a náci Németországgal szembeforduló jelentős közéleti személyiségek, polgári ellenállók is. Megérdemelten és helyesen utcákat, tereket neveztünk el például Bajcsy-Zsilinszky Endréről és küzdőtársairól, azokról, akiket kivégeztek, 'de az életben maradottak nem tartoztak a szövetséghez. Szövetségünk átalakulása politikai elégtétel is számunkra. — Az új szervezet kielégíti azt a jogos történelmi igényt is, hogy a magyar demokratikus hadsereg a náci hadigépezet ellen fegyvert fogott alakulatainak egykori tisztjei és katonái sorainkba kerüljenek. Ide tartoznak az 1. és a H. hadosztály tagjai, akik önként vállalták a részvételt a fasizmus fegyveres megsemmisítésében. A háború első vonalaiba már nem kerültek, de fegyveres harcra vonultak Ausztria területére, mint hadműveleti tartalék és jelentős hátországvédelmi feladatokat láttak el. — Méltatlanul keveset tud közvéleményünk az 1. vasútépítő hadosztályunkról és a 3. vasútépítő dandárról, amely több száz hősi halottat áldozva sok száz kilométer vasútvonalat. hidakat, felrobbantott állomásépületeket épített újjá Szlovákia és Magyarország területén a szovjet hadsereg kötelékében. Az átszervezés révén ugyancsak sorainkba kerültek a szovjet antifasiszta iskolák egykori hallgatói, akik önként vállalták a fasizmus elleni politikai és fegyveres harcot. Az életben maradottak a felszabadulás után aktívan bekapcsolódtak az ország demokratikus újjáépítésébe. — A szövetség átalakulása együtt jár . taglétszámunk — politikailag és történelmileg egyaránt indokolt — jelentős megnövekedésével. Az év eleje óta .30 százalékkal több egykori ellenálló kérte felvételét sorainkba. mint amennyi a korábbi szövetség teljes taglétszáma volt. A felvételi munka most folyik. A jelentkezőknek eddig közel 40 százalékát vettük fel, a többi kérelem elbírálása folyamatban van. A történelmi tényeknek megfelelően érvényesítjük azt a reális felfogást, hogy az antifasiszta ellenállás jóval szélesebb volt, mint a fegyveres küzdelem. Százak hajtottak végre igen veszélyes ellehál- lási feladatokat úgy. hogy nem volt fegyver a kezükben. A lényeg, hogy cselekvő módon, igazolható tettekben vállalták a fasizmus elleni harc életveszélyét. — Mindez érzékelteti, hogy a magyar antifasiszta ellenállás nagyságrendje, tömegessége és területi elhelyezkedése is sajátos volt. Melyek voltak a fő vonásai ennek az ellenállásnak, milyen helyet foglal el nemzeti történelmünkben? — A magyar antifasiszta ellenállás nagyságrendje az összetett politikai okok következtében kisebb az európai átlagnál. Az ellenállásnak nem sikerült az ország egyes részein, akárcsak ideiglenesen is népi jellegű hatalmat teremteni, vagy a felszabadító harci cselekményeket döntő mértékben segíteni. Ha azonban azt nézzük, hogy a magyarok nemzetközileg milyen mértékben vettek részt a fasizmus elleni harcban, akkor más képet kapunk. A Tanácsköztársaság idején a magyar forradalmi munkásmozgalom és a kommunisták pártja az egész világnak megmutatta erejét. Az imperialista hatalmak minden vitájukat félretették, hogy Tanácsköztársaságunkat vérbe fojtsák. A fehérterror legelső hónapjaiban százezer hazafi kényszerült emigrációba, forradalmárok ezreit mészárolták le. A Horthy-fasizmus a nemzeti progresszió színe-javától fosztotta meg az országot. A negyedszázados ellenforradalmi korszak egyik következményeként a Szovjetunióban. Franciaországban, Ausztriában és egy sor má's országban jelentős magyar antifasiszta emigráció alakult ki, amelyből igen sokan csatlakoztak az ellenáll láshoz. Sokkal több magyar harcolt külföldön fegyverrel a- fasiszták ellen, mint itthon. A közösen megvívott egykori harcokra épül széles körű nemzetközi együttműködésünk. Mintegy három és fél ezer magyar harcolt a francia ellenállásban, és önkéntesként a hadseregben, ezren a Szovjetunióban, kétezren Jugoszláviában, és több ezren Csehszlovákiában. Belgiumban, Olaszországban. Lengyelországban. Dániában, valamint az angol hadsereg soraiban. Magyarok haltak hősi halált a fasizmus elleni világküzdelemben, nemcsak Európa, de Afrika harcmezőin is. Mindez a mi ellenállási mozgalmunk igen lényeges sajátossága. — Európa népe) tudják, mi a háború. És egyre inkább azt is tapasztalják, hogy az óceánon túl nem drága az európai vér. Kontinensünk ellenállási szervezetei, a volt, ellenállók még élő százezrei mindezt pontosan értik. A négy évtizeddel ezelőtti hősi tetteik Európa minden térségében hitelt adnak szavuknak, figyelmeztetésüknek. A magyar forradalmi munkás- mozgalom széles körű nemzetközi kötődéséből is következik, hogy a magyar antifasiszta ellenállás itthon is — mint mindenütt a világban — egyik döntő megvalósulása volt a munkásmozgalomnak. Erejét, fegyelmét, résztvevőit a legnagyobb számban a munkásosztály adta. Gyakorlatilag nincs egyetlen városunk sem, ahol valamilyen németellenes tevékenység ne folyt volna. Kár,' hogy helytörténeti kutatásunk mindmáig adós az összegzéssel. Valamennyiünket sürget a fasizmus elleni harc elesett hősei, mártírjai névjegyzékének összeállítása, — Az antifasiszta ellenállás tényszerű ismerete, emlékeinek megőrzése és hasznosítása egyetemes nemzeti feladatunk. Milyen helyet foglal az el népünk történettudatában, nemzeti önismeretünkben? — Társadalmunk tudatában több még a tisztázandó kérdés. Egykor mértékadó helyeken is tartotta magát az ellenállási mozgalmat mélyen alábecsülő történelmietlen felfogás. Ma néhol ennek .az ellenkezőjét tapasztalhatjuk, azt a hazug, történelemhamisító törekvést, amely hovatovább Horthyt is ellenállóként próbálja beállítani. A magyar antifasiszta ellenállás fő ereje, letéteményese, a legtöbb áldozatot hozó bázisa — soraiban igen sok értelmiségivel — a munkásmozgalom volt. Ez egészült ki számottevő paraszti erőkkel és különösen 1944 második felétől polgári hazafiakkal. A magyar munkásmozgalom az ellenállás időszakában is élethalálharcot vívott a Horthy-fasiz- mussal. Horthy és környezete még a fegyverszünetet ké- •rő küldöttségének Moszkvába indítását követően is tovább hatványozta a nemzetárulást. A legújabb kutatás eredményei például egyértelműen bizonyítják, hogy a munkások felfegyverzésének elodázásával egy időben 1944 októbereben Sátoraljaújhelyről. Szegedről, Vácról gyors ütemben folytatták a politikai elítéltek komáromi, ösz- szevonását, majd Németországba deportálását, hogy ezzel is tovább gyengítsék a munkásmozgalmat, hogy ~ a Dunántúl, az északi iparvidék, a Viharsarok forradalmár harcosai ne érjék meg Magyarországon a felszabadulást. Szeretném hangsúlyozni, hogy a németekre haragudni még nem volt ellenállás! — Tudományos életünk fontos feladata lesz az antifasiszta nemzeti ellenállás történetének teljesebb feldolgozása, a nemzettudatunkat ily módon is gazdagító ismeretterjesztő munka széles körű kibontakoztatása. — Társadalmi mozgalmaink, közművelődésünk, a művészetek miként segítik, segíthetik ezt a nagyon fontos, sürgető munkát? — Igen sok dicséretes kezdeményezésről adhatunk számot az utóbbi évtizedből, de még sok a hiány is. Mindenkinek megvan a maga leckéje. Egyetlen perc haladékot sem viselhet el például a még élők visszaemlékezéseinek összegyűjtése. Sok, nagy értékű emléket őriztek meg az antifasiszta ellenállásról a budapesti múzeumok, a megyei közgyűjtemények. Ugyanakkor gond, hogy az ellenállási emlékhelyek megjelölése közel sem egyforma igényességgel folyik. Csak sajnálhatjuk, hogy sok régi településünkről . eltűnnek a munkások fillérjeiből épült egykori munkásotthonok. A fasizmus elleni harc hősei és a fasizmus áldozatai emlékének megőrzésével kapcsolatos nemzeti kötelességünknek teszünk eleget a központi ellenállási emlékmű felépítésével. Nagyobb gondot kell fordítani a jelen és a holnap történelemtanári generációinak felkészítésére, szemléletére. Nemzeti történelmünk fenti időszakának feldolgozásában és megőrzésében még nagyobb szerepet kell vállalnia a széles körű társadalmi tekintélyt élvező népszerű honismereti mozgalomnak. — A fasizmus fél évszázaddal ezelőtti hatalomra jutása borzalmas történelmi tény. Mindenütt a legnagyobb tiszteletet és megbecsülést kell biztosítani mindazoknak, akik tettek ellene. Ágoston László Vadász Endre Kiállítása A szegedi "születésű Vadász Endre (1901—1944) festő és grafikus műveiből nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Vadász Endre Heller Ödönnél, Fényes Adolfnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál tanult. Párizsban — ahol a Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjjal járt — ismerkedett meg a japán fametszetekkel, amelyek nagy hatást gyakoroltak művészetére. Bravúros rajzait, rézkarcait, fa- és linómetszeteit 1931-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal tüntette ki a Szinyei Társaság. A képen: Halászok. (Fotó, Hauer Lajos felvétele — KS)
