Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-04 / 259. szám
1982, november 4., csütörtök Egy utóvizsgálat tanulságokkal Gyermekélelmezés Szarvason 1980 augusztusától folyamatosan gondoskodnak a gyermekek étkeztetéséről. Az étteremben naponta mintegy 250—300 gyermek étkezik Fotó: Veress Erzsi Olyanok vagyunk, amilyenné az étel tesz minket, állították a francia ínyencmesterek a Naplprály udvarában. Sok túlzás van ebben a kijelentésben. Mégis ki vitatná az étkezés fontosságát? Különösen ha gyermekekről van szó. Nem véletlenül tűzte* immár másodszor napirendjére ezt a témát a szarvasi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A korábban tartott alapvizsgálatot most utóvizsgálat követ- te. A Körös-parti városban 1027 iskolás korú gyermek számára készítenek ebédet az Aranyszarvas étteremben. 1980. augusztus 19-től folyamatosan gondoskodnak a gyermekek étkeztetéséről. Nyáron az étterem kezelésében levő úttörőtábor konyhájáról látják el a táborozó gyerekeket. Az étteremben naponta mintegy 250—300 gyermek étkezik. Mégpedig azok, akiknek iskolájuk másutt helyet nem tud biztosítani erre a célra. A népi ellenőrök megállapították, hogy az alapvizsgálat óta a kalkulációs lapok kiírásánál lényegesen kevesebb a javítás. Az étlapokat rendszeresen megküldik az iskoláknak. Ám az étlapon szereplő és a ténylegesen kiszolgált ételek között februárban 2 hét alatt négy esetben, május hónapban 12 alkalommal volt eltérés. Szeptemberben pedig 3 hét alatt 8 esetben került sor étlap- változtatásra. Szerencsére ezek a változtatások nem mentek az étrend rovására. Az alapvizsgálatban a népi ellenőrök kifogásolták, hogy az ételek kiszállításánál a kísérő jegyzéken nem tüntették fel sem az étel nevét, sem pedig a kiosztandó adagok mennyiségét. Ezt a hiányosságot pótolták. Ugyancsak az alapvizsgálatkor hívták fel a népi ellenőrök a figyelmet arra, hogy fordítsanak nagyobb gondot a korszerű, idényjellegű táplálkozásra. Az utóellenőrzés során ezt a felhívást meg kellett ismételni. Több gyümölcs-, főzelékféle, tojásétel szerepeljen az étlapokon. Május hónapban mindössze két alkalommal volt burgonyafőzelék, egy alkalommal pedig paradicsommártás. Mindéi arra utal, hogy nem fordítanak kellő figyelmet sem az idényjellegű, sem a korszerű táplálkozás feltételeire. A gyermekek élettani sajátosságait sem veszik teljes mértékben figyelembe. Ezt befolyásolja az étel rövid elkészítési ideje, továbbá a konyha felszereltsége, nem utolsósorban a szakemberhiány. A frissensültek, a darált húsok, a tejes ételek ritkán vagy egyáltalán nem szerepelnek az étlapon. Sokkal gyakrabban a gulyás, a pirított máj, s a különböző pörköltek. A kalkulációs kiírás sem tükrözi kellőképpen a valóságot. Csak egy példa. Egy májusi ebéd kalkulációjánál 50 személyre 2 kiló hús volt kiírva, ezt a mennyiséget a népi ellenőrök véleménye szerint képtelenség egyenlő arányban 50 felé elosztani. Az ételek elkészítése és kiszállítása között egy, olykor pedig másfél óra telik el. Október 4-én tíz órakor már az étel a szállítóedényekben volt. Október 7-én pedig már ennél is korábban, fél 10-kor két tálalókonyhába szállítandó étel készen állt az útra, A kiszállítást az Arany- szarvas étterem gépkocsijával oldják meg. Délelőtt 11 órakor viszik ki az ebédetv-sbaromfihi /áltakozó használni az iskolákhoz. A váltakozó tanítás miatt kérte az oktatási intézmények gazdasági igazgatósága, hogy az ebéd a tálaló konyhában legyen fél 12-re. Az ételek elkészítése és elfögyasztása között levő idő a népi ellenőrök megállapítása szerint az étel- mérgezés veszélyeit rejti magában. A tálalókonyhában ugyanis a főzéstől számított két órán túl nem történik meg az ételek újbóli felforralása. Az utolsó csoport tanulói vannak a leghátrányosabb helyzetben. Ök ugyanis az étel elkészítése után csak négy óra múlva látnak hozzá az étkezéshez. Nézzük meg az érem másik oldalát. Mit mond a megyei vendéglátóipari vállalat? Induljunk ki a tényekből. A vendéglátóipar sincs könnyű helyzetben. A rendelet szerint a gyermekétkeztetésnél az ebéd normája személyenként 9,50 forint. Ebből kell biztosítani azt a háromfogásos ebédet, amit a gyermekek kapnák délben. Valóban nem kis gond ilyen összegből az ebéd előállítása. A népi ellenőrök alap- vizsgálatkor tett észrevételeire a vállalat a következőképpen reagált: „Az adagonként hús mennyisége változó, a mindenkori összeállított napi menü egyéb anyagainak a függvénye. A leves, a hús, a köret és a savanyúság vagy tésztaösszetételű menüsorban meghatározó, hogy milyen ételekből állítjuk össze azokat. Milyen nyersanyagárakon tudjuk beszerezni a hozzávalókat. Befolyásolja továbbá az a té- • nyező is, hogy milyen húst használunk az étel előkészítéséhez, mert állandóan olcsó húst nem tudunk beszerezni. Mindezekre figyelemmel a napi húsadagot a kalkulációban rögzítjük, ez általában 6-7 deka. Számításba kell venni, hogy a nyers hús súlya az ebéd készítésekor 30—35 százalékkal csökken. Baromfihúst hetente egy-két alkalommal használunk fel. Egyrészt a hús élettani sajátossága miatt a gyermekétkeztetés céljára igen alkalmas, másrészt az országos akcióprogram is indokolja. Mindössze az az észrevételünk, hogy a biztosított engedmény kevés. Több baromfihúst tudnánk fel- ha az engedmény több lenne. A gyakoriságot a belsőségek felhasználásával igyekszünk megoldani, önkritikusan el kell ismernünk, hogy ezen a területen még sok olyan lehetőség vaji, amit nem tártunk fel.” Nagyon is szembeötlő a népi ellenőröknek a szállítással kapcsolatos észrevétele. Erre a vállalat a következőkben reflektál: „Az ételek elkészítése és kiszállítása közötti idő pontos beszabályozása nagyon nehéz, szakmánk örök problémája. Elsősorban az ételek minőség- csökkenése miatt, arról nem is beszélve, hogy a kiszállítástól mennyi idő telik el addig, amíg a kiszolgálásra sor kerül.” A gondokat, a hiányosságot maga a vendéglátóipar is elismerte. Ám vitathatatlan az is, hogy az alapvizsgálat óta javult a helyzet. A népi ellenőrök utóvizsgálata azonban azt tanúsítja, hogy még mindig akad tennivaló. Scrédi János Iskolaszövetkezet Mezőkovácsházán (Tudósítónktól) Ebben az évben másodszor alakítottak iskolaszövetkezetét a Mezökovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ-nál. November 1-én, a helyi 2. számú általános iskolában gyűltek össze a tanulók, pedagógusok, valamint az ÁFÉSZ, a MÉSZÖV képviselői, hogy új iskolaszövetkezetei alakítsanak. A közgyűlésen az iskola igazgatója, Mahler József köszöntötte a jelenlevőket, majd felkérte ökrös Mátyást, az ÁFÉSZ elnökhelyettesét, az iskolaszövetkezet céljának, lehetőségeinek ismertetésére. Ezt követte az alapszabály felolvasása, melyhez a taViulók elmondták véleményüket. A vitában Orosz Sándor, a MÉSZÖV általános titkárságának vezetője is elmondta véleményét, miszerint helyes, hogy a szövetkezet foglalkozik az iskolaszövetkezetek megalakításával, mivel ez még nem általánosan követett gyakorlat, pedig fontos jelentőségű. Az alapszabály elfogadása után 7 tagú intéző bizottságot,. 5 tagú ellenőrző bizottságot és egy küldöttet választottak. A bizottságok választásánál szép példát láthattunk a demokratizmus érvényesülésére, ugyanis a tanulók bátran mondtak véleményt a megválasztandó jelöltekkel kapcsolatban, ami szavazataiknál is érvényesült. Az intéző bizottság elnöke a tanintézet pedagógusa. Mahler Józsefné lett, aki vállalta a csoport összefogását. irányítását. A megalakult iskolaszövetkezet további feladata egy iskolabüfé kialakítása, melyet társadalmi munkában vállaltak a tanulók és a szülők. Halasi Mária Kifordítom, befordítom... Hova vigyem az irhámat? Divatos holmi manapság a bőr és a szőrme. Az irhából, a velúrból, az antilop-, hasított és nappabőrből elegáns, tetszetős rövid és hosszú bundák, kabátok, szoknyák és mellények készülnek. Az is igaz, a bőr- és szőrmeáruk drágák, nem egyetlen idényre, évre vásároljuk. Addig nincs is baj, míg szép, tiszta a dzseki, a sapka, a gallér. Á tisztítástól valamiért majdnem mindenki idegenkedik. Pedig az utóbbi években nagyot lépett előre a tisztítóipar. Modern gépsorokat vásároltunk, megfelelő minőségű anyagok, vegyszerek állnak a szakemberek rendelkezésére. o Ennek ellenére meglehetősen ellentmondásos a szolgáltatásoknak ez az ága. Nincs összhangban az ár, a minőség, a vállalási idő. (Tétovázó fiatalasszony az egyik szalon pultja előtt: Most már végképp nem értem, hova vigyem az irhabundámat Három helyen voltam, háromféle árat kértek, és a vállalási határidő között is óriási a különbség. Csak tudnám: melyik cég. hogyan dolgozik?) Ülök Békéscsabán a Szolgáltató és Termelő Szövetkezet Hattyú tisztítószalonjában. Szemben felirat hirdeti: október 1-től december 4-ig 10—30 százalékos engedményt adnak azoknak, akik itt mosatnak, tisztíttat- nak ruhaneműt. Nézegetem a tavaly március 16. óta érvényes úgynevezett szalonárakat. Az irhabundát centiméterenként 1,70, a sertésvelúrt 1.50, a hasítottbőr-kabátot 2.50, a valódi szőrmebundát 1,80 forintért tisztítják. A vegyes természetes szőrme kilóját 64, a velúr bőrökét (szoknya, mellény) 146 forintért szabadítják meg a piszoktól. (A szalon vezetője gyorsan felvilágosit: A bőr. árukra nem vonatkozik az engedmény. Nézze, kilencen kivettük az üzletet, átalánydíjban dolgozunk. Havonta be kell fizetnünk a szövetkezet részésedését. Az elmúlt évhez képest legalább 40 százalékkal csökkent a lakossági forgalmunk. A kö- zületek, a bőrtisztítás pótol valamit.) Végül kiderül: bőrfestést nem is vállalnak. Kockázatos dolog, és nincsenek felkészülve rá sem technológiailag, sem emberileg. Szinte lehetetlen megfelelő minőségű festékhez jutni, egyetlen szakember van a műhelyben, az is a főnök, így marad a tisztítás, amelyet három napra vállalnak. Ezt megtartják, ha törik, ha szakad. A gyártók azonban néha keresztülhúzzák a számításaikat. Némelyek fity- tyet hánynak arra, hogy termékeik valamikor piszkosak, kopottak lesznek. Rátesznek valamilyen tájékoztató címkét, amely sokszor félrevezető. A többi már ._a vevő, a tisztítók dolga. Aztán jön a vita, a pereskedés. o Kétségtelen, a Patyolat Vállalat munkája sem irigylésre méltó. A bőr- és szőrmetisztítás kifejezetten veszteséges. (A békéscsabai Ku- lich Gyula-lakótelepi szalon vezetőnője: Meglehetősen ingadozó a forgalmunk. Átlagosan havonta 110—130 ezer forint a bevétel. Hiába hirdetik meg május 1-től, szeptember 30-ig a kedvezményes akciót, nyáron alig hoznak őszi-téli holmit. Kényelem. nemtörődömség? Ki tudja?) Valóban, nehéz erre válaszolni. Az biztos: az emberek kánikulában inkább a hűs vízre, a fagylaltra gondolnak, nem a téli nagykabátra. Ilyenkor viszont a pénztárcájuk bánja. A Patyolatnak megyénkben nyolc szalonja és 46 felvevőhelye van. Bőrt és szőrmét csak a központban tisztítanak, illetve festenek. Bőrt, szőrmét, szőnyeget 10 napra vállalnak. Sajnos, ez legtöbbször elhúzódik. Az irhabundát, a sertésvelúrból, a valódi szőrméből készült holmikat egységesen, centiméterenként 4. forintért tisztítják és festik. A kuncsaft tehát számol, és ha kedve van hozzá, vándorol egyik . üzletből a másikba. Próbaképpen betér a maszekhoz. Mert emlékszik még arra az időre, amikor a kisiparosok: vegytisztítok, kelmefestők, szűcsök uralták a mezőnyt. Kezük alól csak szép munka került ki. Valaki azt mondta nekem: a maszekok a bőr, a szőrme felületét tisztítják, szemfényvesztés az egész. A módszert is elmagyarázta részletesen. (A jó nevű kisiparos tiltakozik: Nézze meg, ezek az áruk önmagukért beszélnek. Nekem a nagyapám is szűcs volt. A recepteket hétpecsétes titok őrzi. Itt vannak ezek a kabátok, megjárták a szövetkezeti és a Patyolat-szalonokat. Uram, mi tudjuk: milyen borfajta van a kelme egyes részein, géppel és kézzel is dolgozunk. Van, amikor napon szárítjuk a befestett bundát. Svájci és NSZK-beli festéket használunk, amelynek 4 ezer forint kilója. Hogy drágák vagyunk? Attól függ. Az ár lehet 00, esetleg 680 forint is. A biztonság kedvéért egy hónap a vállalási idő.) / *s o A legnagyobb feladat ebben a dzsungelben a Patyolatra hárul. A megyei vállalat 5 éve rendezkedett be bőr és szőrme tisztítására. illetve festésére. Kényes, aprólékos tevékenység. A szőrme hosszabb technológiát igényel,a bőrnél több a kézi munka. Nem mindegy. hogy milyen bőrből készült a kabát, ragasztották-e vagy varrták az anyagot. Ez leginkább a szőrme-bőr kombinációknál lényeges. Aztán itt van a konfekcionálás. Ezzel minden hibát el lehet tüntetni. A tisztításnál aztán minden kiderül. A külföldről behozott irhák, velúrok bizony nem kevés pénzbe kerülnek, ránézésre gyönyörűek. A tisztítóban derül ki, hogy ezek legtöbbje csak III. osztályú árunak felel meg. Menthetetlenül jön a reklamáció. (A Patyolat igazgatója: Vállalatunk gyakorlatilag mindent elvállal. A kisiparos tudvalevőleg nem így cselekszik. Kényszerpályán mozgunk. Nehéz ugyanis meghúzni a határt, hogy milyen holmit szabad átvenni tisztításra és festésre. Elképzelhetetlen, hogy minden kisebb-nagyobb felvevőhelyen szakember legyen. Az esetleges baklövésért igy nem a dolgozó, hanem a vállalat felelős.) A Patyolat két esztendeje 2388 bőr- és szőrmeárut tisztított, festett 374 ezer forintért. Tavaly ez a szám 2832-re, illetve 670 ezer forintra emelkedett. Ezzel szemben évente 100—120 reklamáció fordul elő, amely 80 ezer forint kártérítést jelent. Nem sok. De mennyi tortúra, idegesség van mögötte. Ugyanakkor egyre drágább a szolgáltatás. Válogathatunk: hova visszük a bőr- és szőrmeholmikat. A szépen, de borsos áron és sokáig dolgozó kisiparoshoz, a szövetkezetbe, ahol 3 napig csak tisztítanak, a bizonytalan határidejű, viszonylag jó munkát bemutató Patyolathoz. Sok a bizonytalansági tényező. Ezért lenne jó, ha az ipari válla-' latok, szövetkezetek és a nagykereskedelmi vállalatok olyan terméket bocsátanának ki, árusítanának, amelyeknek tisztíthatóságáról előre megbizonyosodtak, és azt félreérthetetlenül a fogyasztók és a tisztítók tudomására hoznák. Mert így minden (anyagi és erkölcsi) kár a szolgáltatókra és a vevőkre hárul. Seres Sándor A bőr tisztításának és festésének egy része még ma is kézi munka Fotó: Veress Erzsi
