Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-04 / 259. szám

NÉPÚJSÁG 1982. november 4., csütörtök o Nem mentöcsónak a háztáji Ahogy mondani szokták: a maga nemében egyedülálló kezdeményezés a dévaványa! Aranykalász Termelőszövet­kezeté. Arról van szó tudni­illik, hogy nemrég minden tag kézhez kapott egy alig hétoldalas, stencilezett írást, amelynek címe: Intenzív háztáji sertéshizlalás. Ebben a kis dolgozatban a szövetkezet vezetői közért­hető módon foglalják össze mindazokat a hasznos gya­korlati tapasztalatokat, ame­lyeket a- háztáji sertéstartók nap-nap mellett aprópénzre válthatnak. Szó esik e hat és fél gépelt oldalon a hízó­sertés takarmányozásáról általában, azután a sertés- tápos, illetve koncentrátumos hizlalás intenzív módozatai­ról, amelyek várható ered­ményeit külön táblázat mu­tatja be, ugyancsak tapasz­talati számok alapján. Külön erénye, érdekessége a módszertani útmutatónak a zárófejezetként szereplő „Néhány gyakorlati tanács" mellett az a pontos gazda­ságossági számítás, amely egyszerű és logikus következ­tetést enged meg: a növek­vő árak mellett is haszon­nal jár a hizlalás. Természetesen ennek a kis segédletnek a megjele­nése nem jelenti azt, hogy Dévaványán ösztökélni kel­lene a gazdákat a háztáji­zásra. Sokkal inkább arról tanúskodik ez a kezdemé­nyezés, hogy ezt az „ágaza­tot” sem kerülik el a szem­lélet- és, gyakorlatváltást sürgető piaci szelek. A ház­tájiban is szükségessé vált a tartalékok mozgósítása, az ésszerű gazdálkodás alap­jainak lerakása, és az, hogy a termelőszövetkezeti ter­melés két egymásba kap­csolódó része — a közös és a háztáji — még szorosabb­ra fűzze kötelékeit. Ez utóbbi az egyik eset­ben a nagyüzemhez integ­rálódó kisüzem lehetőségei­nek jobb kiaknázását je­lenti, máskor meg éppen azt, hogy a közös szempontjait jobban figyelembe véve ta­lálják meg a helyes ará­nyokat. Jó néhány évvel ezelőtt például a kunágotai tsz-ben még, de Magyarbá/i- hegyesen is külön izgalmat jelentett az ősz a vezetők­nek, akik ugyancsak druk­koltak azért, hogy kedvez­zen az időjárás a háztáji ci­rok betakarításának, mert egyébként nem tudnak nekikezdeni majd a közös­ben a nagy kampánynak kellő időben. Ügy fogalmaznak egyéb­ként az orosházi Petőfi Tsz- ben is, hogy a háztáji gaz­dálkodás jelenlegi szintjét, teljesítményét megfelelőnek tartják, nem erőltetik a to­vábbi fejlesztést, mert an­nak már a szövetkezeti munkák látnák a kárát. Azt hiszem, éppen ez a megközelítés az, amely he­lyesen fogja fel közös és háztáji kapcsolatát. Amikor arról beszélünk ugyanis, hogy a háztáji gazdálkodás szerves része a termelőszö- vetkezti termelésnek, akkor egy olyanfajta kapcsolat- rendszerre kell gondolnunk, amelyben a nagy- és kis­üzem egymás javára egészí­ti ki egymást, anélkül, hogy a nagyüzem érdekei csorbát szenvednének, vagy a kis­üzemben alábbhagyna a ter­melési kedv. Való igaz, hogy a mérték, a helyes arányok megtalá­lása, eltalálása nem egysze­rű kérdés, miután itt a matematika, a statisztika és a gazdaságossági számítás nem ad mindig kellő eliga­zítást. A hangulati, a, ter­meléspolitikai tényezők sze­repe időről időre megnőhet, de tévútra is vihet. Ilyenkor fordulhat elő az, hogy az ilyen-olyan okokból gyen­gébben gazdálkodó termelő- szövetkezetekben a szemé­lyes jövedelmek növelésé­nek, az elégedetlenségek le­szerelésének egyetlen meg­oldásaként a háztáji gazdál­kodás felvirágoztatásába adnak bele apait-anyait. Ideig-óráig ez a gyakorlat valóban áthidalja a nehéz­ségeket, de hosszabb távon — erre is van már jó né­hány gyakorlati tapasztalat megyénkben — a csőd már aligha kerülhető el. Mert, ha süllyed a közös hajója, azzal együtt süllyed a háztáji is, legyen az akármilyen jól megépített mentőcsónak. A viharokkal éveken ' át ugyanis csak az alaposan megerősített, nagy hajó da­colhat a gazdasági élet mind több váratlan helyzetét ho­zó végeláthatatlan vizén. Kőváry E. Péter Építőipari tudományos ülésszak Az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán tegnap háromnapos jubileumi tudo­mányos ülésszak kezdődött, amelyen összegezik a tíz év­vel ezelőtt alapított intéz­mény munkájának eredmé­nyeit és a további felada­tokat. Bartos Sándor fő­igazgató megnyitó beszédé­ben emlékeztetett arra, hogy a főiskola elődei több mint egy évszázaddal ezelőtt in­dították meg hazánkban az építőipari műszaki szakem­berek — építőmesterek — oktatását. Az elődök legjobb hagyományait folytatták 1972-ben, amikor megalakí­tották az építőipari üzem­mérnökképzés első hazai intézményét. A főiskola az­óta több mint hatezer üzem­mérnökkel gazdagította az építőipar műszaki szakembe­reinek számát. Köszöntötte az üléssza­kot Szabó János, az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium államtitkára. Hangsúlyozta, hogy a főisko­la egy évtizedes munkássá­ga kiemelkedő jelentőségű volt az építőipar műszaki szakember-ellátottságának fejlődésében. Az építőipari üzemmérnökök szaktudását jól kamatoztatják az építő­ipari szolgáltatásban, az ál­lamigazgatásban és az okta­tásban is. A főiskola elisme­résre méltó eredményeket ért el abban is, hogy az építésügyi ágazat fejlesztési céljaihoz rugalmasan iga­zodva megkezdte az üzem­mérnökök szervezett tovább­képzését. így megindította a gazdasági-szervező, a minő­ségvédelmi és a fenntartási ismereteket nyújtó szak- üzemmérnöki továbbképzést. A fejlődés fontos követel­ménye, hogy nagyobb erőfe­szítéseket tegyenek a gyakor­lathoz még közelebb álló felsőfokú szakemberképzés érdekében. Hasonlóképpen fontos, hogy a főiskola ta­nári kara is rendelkezzen megfelelő mérnöki gyakor­lattal, és az oktatásban nél­külözhetetlen műszaki ta­pasztalatokkal. Ezért üd­vözli és segíti a minisztéri­um a főiskola oktatóinak közreműködését 'az építés­ügyi kutatási és fejlesztési feladatok megoldásában é§ az így szerzett tapasztalatok értékesítését az oktatási munkában. A plenáris ülésen osztot­ták ki első alkalommal a kétéves továbbképzésen eredményesen végzett 28 szakembernek a gazdasági­szervező szaküzemmérnöki diplomát. Terményszárító próbaüzemelése Csárdaszálláson Épül a biológiai tisztítómii A Kelet-magyarországi Víz­ügyi Építő Vállalat (KEVI- ÉP) békési főépítés-vezetősé­ge júliusban kezdte el Bé­késcsabán, a szennyvíztisztí­tó-telepen a biológiai tisztí­tómű építését, ami várható­an 3 évig tart. Ha elkészül, naponta több mint 25 ezer köbméter szennyvizet lesz képes a mechanikai tisztító­mű után olyan fokúra tisz­títani, amely a környezetre már nem hat károsan. A Bé­késen átfolyó Élővíz-csator­na vize sem okoz kellemet­len környezeti hatást, és ön­tözésre is alkalmas lesz majd. Elkezdte az építésvezetőség Békéscsabán, a vasútállomás előtti téren az új autóbusz­pályaudvar építését is. Jövőre az újkígyósi vízbá­zis fejlesztésére kerül sor. A Békés megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat új kutakat fúr, a KEVIÉP pedig távve­zetéket' épít Békéscsabára, valamint a környező telepü­lésekre. Várhatóan 1983-ban kez­dődik el Gyomaendrődön, a Torzsási holtágnál a vízkivé­teli és tisztítómű építése. Tegnap, november 3-án, szerdán próbaüzemelést tar-' tottak a csárdaszállási Pető­fi Tsz új terményszárítójá­ban. A gázüzemű, ikresített Bábolna 15 típusú szárító óránként 15 tonna termény befogadására képes. Tegnap átadták a gázrendszert is, november közepe táján pe­November 5—6—7-én Bu­dapesten a HUNGEXPO-vá- sárváros „A” pavilonjában több mint 50 ezer állat be­mutatásával* rendezik meg az európai galamb- és kis­állat-kiállítást. A nagyszabá­sú bemutatón 8 szocialista ország mellett részt vesz Anglia, Ausztria, Dánia, Hol­landia, Franciaország, az NSZK, Svájc és Olaszország, Láthatók lesznek az Euró­pában tenyésztett, valameny- nyi jelentősebb galambfaj­ták, valamint 1200 házinyúl, 20 fajta változatban. A kö­zönség gyönyörködhet a leg­különfélébb toliszínű díszba- romfifajtákban, de természe­tesen láthatják a háztáji gaz­daságokban tenyésztett ha­dig elkészül a mellette épü­lő tároló. A csárdaszállási termelő- szövetkezet nagy területen foglalkozik kukorica- és bú­zatermesztéssel, ezért is volt szükséges a tároló létesítése. A kivitelező a szövetkezet saját építőbrigádja. szonbaromfifajokat és -fajtá­kat is. Minden bizonnyal, szó szerinti értelemben is, szín­foltja lesz a kiállításnak a megszámlálhatatlan színben pompázó díszmadarak soka­sága. Ugyancsak érdekesnek ígérkezik a 100 macskate­nyésztő bemutatója. Láthat­nak az érdeklődők továbbá nutriát, nyércet, csincsillát, rókát, pávát, fácánt házifür- jet. A felsorolt állatfajok be­mutatását az teszi szemléle­tessé és tanulságossá, hogy valamennyinek láthatják a tartástechnológiáját is. A ki­állításon 20 olyan vállalat is bemutatja termékeit, ame­lyek kapcsolatban vannak a kisállattenyésztéssel. i (b. zs.) Európai galamb- és kisállatkiállitás Más megoldás, azonos szabályozás A mezőgazdasági termelés meghatározott területein ol­csóbb a "Kisüzemi termelés. A termelés gazdaságosságának megítélésében azonban nem lehet eltekinteni a két me­zőgazdasági szektor közötti közgazdasági szabályozás el­téréseitől, amelyek az adó­rendszerben, a társadalom- biztosítási járulékban, az árrendszerben, a támogatási rendszerben, valamint az amortizáció képzésében és a költségekben jelentkeznek. Az eltérések okairól, a le­hetséges közelítés módozatai­ról kérdeztük dr. Kostyál Rezső kandidátust, a Pénz­ügyminisztérium főosztályve­zetőjét. — Sok szó esik a háztáji és a kistermelésről, de hogy valójában milyen szerepet tölt be a mezőgazdaságban, arról a nem szakmai közvé­leménynek csak feltételezé­sei vannak. Tehát mire ké­pes ez a szektor? — A háztáji és kisegítő gazdaságokban állítják elő a mezőgazdasági termelés kö­zel egyharmadát, egyes, fő­leg állattenyésztési termé­kekből pedig meghatározó a kistermelés szerepe. A brut­tó termelési érték — 1976. évi változatlan áron számít­va — az utóbbi 10 évben (1971 és 1980 között) 14 szá­zalékkal emelkedett a ház­táji és a kisegítő gazdasá­gokban. Jellemzője a háztáji és ki­segítő gazdaságok termelés­fejlesztésének, hogy az ál­lattenyésztés fejlődött dina­mikusabban. 1971 és 1980 között 31 milliárd Ft-ról 37,5 milliárd Ft-ra, azaz 21 százalékkal emelkedett. A növénytermelés mérsékeltebb volt: 22,5 milliárd Ft-ról 23,2 milliárd Ft-ra, 3,5 százalék­kal nőtt. Igaz ugyan, hogy csökkent a háztáji és kisegítő gazda­ságok által megművelt föld­terület, de az 1972. évi hek­táronként 20 110 Ft-os fajla­gos termelési érték 1980-ban változatlan áron számítva 37 889 Ft-ra emelkedett. Az emelkedés tehát 9 év alatt 88 százalék volt. — A mezőgazdasági szek­tor népgazdasági jelentőségű súlya egyben azt jelenti, hogy az elvonási-támogatási rendszer is ehhez van szab­va. Magyarán, csak a cég­tábla más, a pénzügyi sza­bályozás egyforma? — A nagyüzemekben az adóztatás fő formája a brut­tó jövedelem adóztatása, ami 13—15 százalékos. Emel­lett földadót is fizetnek, ami a földminőség javulásával progresszíven nő. Az adó át­lagos mértéke hektáronként körülbelül 320 Ft. A háztáji és kisegítő gaz­daságok kétféle adót fizet­nek: földterületük utáni jö­vedelemadót, s ha tevékeny­ségük árbevétele egy dolgo­zóra számítva meghaladja az évi 150 ezer Ft-ot, akkor az úgynevezett árbevételes adót. A kistermelőknél képződő jövedelmet azért nem vá­lasztották adóalapul, mert e jövedelmek számvitelileg nem mutathatók úgy ki, mint a nagyüzemben. A jövedel­mek nem különíthetők el a család egyéb ~ bevételeitől (szövetkezeti tagság, munka­végzés, családtagok munka- jövedelmei stb.). A jövede­lem típusú adóztatása tehát hosszabb távon sem oldha­tó meg, ezért a közös teher­viselésben való részvétel el­sősorban a használt földte­rület adóztatásán alapul. A földek adóztatásában a művelési ágak, illetőleg a földterület átlagos aranyko­rona-értékétől függően je­lentős a különbség. Egy hek­tárra átszámítva a kister­melők átlagos földadója kö­rülbelül 950 Ft. A másik elvonási forma az árbevétel nagyságától függő adó, ami a kiugró jö­vedelmek erőteljesebb kor­látozását szolgálja. Tavaly 3118-an fizettek ilyen adót, s e címen a költségvetés ösz- szesen 12,3 millió forintot számolhatott el. — Mi a helyzet a társada­lombiztosítással? Igaz; ma már az egész lakosság jogo­sult rá, de ennek a jogo­sultságnak bizonyos pénz­ügyi vonzatai is vannak. — A mezőgazdasági nagy­üzemek közül a termelőszö­vetkezetek tagjaik keresete után az általános mértéknél kevesebbet, a kifizetett mun­kadíj 16 százalékának meg­felelő összeget fizetnek tár­sadalombiztosítási járulék címén. A tagok betegségi el­látása ugyanis a szövetke­zetei terheli. A kistermelők külön nem fizetnek társadalombiztosí­tási járulékot, ugyanakkor a háztáji gazdaságokban vég­zett állattenyésztési és zöld­ségtermelési tevékenység vé­lelmezett jövedelme után — ha az közös munkavégzés­nek minősül — a termelő- szövetkezet az erre vonatko­zó szabályok szerint fizeti a társadalombiztosítási járulé­kot. Igaz, ezt csak a háztáji termejés kisebb hányada után /fizeti a nagyüzem. A hatósági felvásárlási árakba tulajdonképpen be­lekalkulálják a nagyüzemek által fizetett társadalombiz­tosítási járulékot is, amit a kistermelők nem fizetnek, kivéve az egyéni gazdálko­dókat, akik viszont a nagy­üzeminél alacsonyabb mér­tékű társadalombiztosítási járulékot fizetnek. — Ez eddig világos és nyo­mon követhető, de szükség van-e ilyenfajta kettősség­re? — A nagyüzemekben és a kisüzemekben azonos köz- gazdasági feltételekre van szükség, ha azt akarjuk, hogy aki olcsóbban termel, az realizálja annak előnye­it is. A felvásárlási árakat inkább a termékek minősé­ge, mintsem a „származási helyük” szerint kellene dif­ferenciálni. Jelenleg a vágómarha, a tej és a vágósertés értéke­sítése között van különbség. A tej alapára — beleértve a többletzsírért fizetendő ösz- szeget és a gümőkór miatti levonásokat is — mindkét szektorban azonos, de á mennyiségi felár miatt lite­renként mégis 0,30 Ft a kü­lönbség a nagyüzem javá­ra. A vágómarha értékesítési árában már lényegesen na­gyobb az eltérés. Amíg a kisüzem az alapáron túl ki­lónként különböző címeken csak egy forint kiegészítést kap. addig a nagyüzem öt és felet. A vágósertésnél, annak el­lenére, hogy a kisüzemek adják az összes termelés 54 százalékát, az eltérő felárak és prémiumok miatt a kis­üzemek húőkilogrammonként egy forinttal kapnak keve­sebbet. Ami a támogatásokat il­leti, a nagyüzem és a' kis­üzem közötti különbségeket támogatási jogcímenként érdemes vizsgálni. A beruházási támogatások közül a mezőgazdasági kis­termelők kedvezményes áron kapnak bogyós gyü­mölcs szaporítóanyagot. A nagyüzemekével azonos ked­vezményt kaphatnak ültet­vénytelepítésre, ha területük csatlakozik a nagyüzemi te­rületekhez és fóliasátor lé­tesítésére is igénybe vehet­nek támogatást. Az építési beruházások kedvezményei nem illetik meg‘ a kisüze­meket. Egyébként a beruhá­zási támogatások . fokozatos szűkítésével a nagyüzemek és kisüzemek támogatása kö­zötti különbség egyre csök­ken, sőt a kisüzemi beruhá­zások hitelellátásának javu­lása erőteljesen a kiegyenlí­tődés irányába hat. — Hosszabb távra gondol­kodva, milyen perspektívái vannak a háztáji és a kisüze­mi termelésnek? — A kistermelés fejlődése elképzelhetetlen a nagyüze­mekkel való szoros integrá­ció nélkül. Ezen olyan mun­kamegosztást kell . érteni, amelyben a nagyüzem takar­mányellátó, szolgáltató, szak- tanácsadó, értékesítő funk­ciókat lát el azokban a me­zőgazdasági ágazatokban, amelyekben a kistermelés az olcsóbb. A szabályozás eh­hez akkor alkalmazkodik he­lyesen, ha valamennyi me­zőgazdasági ágazatban, vagy termékre vonatkozóan köz­pontilag meghatározott, azo­nos pénzügyi feltételeket biztosít, amely persze nem feltétlenül jelent azonos megoldásokat és mértéket a két szektorban. Bonyhádi Péter Kanczel János autó-motorszerelő szabad idejében különféle citcrákat készít, többségét lo- fejes fafaragással díszíti. Az utóbbi időben tekerőlant előállításával is foglalkozik (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom