Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-07 / 235. szám

X982. október 7-, csütörtök

Koszorúzás! ünnepség Rónai Sándor urnájánál

Rónai Sándor, a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 90. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek tegnap a Mező Imre úti temetőben. A Munkásmozgalmi Panteonnál levő urnánál a tisztelet és a megemlékezés koszorúit a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Dabrónkai Gyula, a KB tagja; a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Úszta Gyula, az Elnöki Tanács tagja; az országgyűlés képviseletében Pesta László, a parlament jegyzője és Pió- ker Ignác képviselő helyezte el. Az urnát megkoszorúzták a Külkereskedelmi Minisztérium, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szak- szervezete, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint a Magyar Szovjet Baráti Társaság képviselői. A kegyelet virágaival borították Rónai Sándor urnáját hozzátartozói, harcostársai és a nevét viselő iskola tanulói. Az ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget.

Meghalt

dr. Bnghi Csaba

Dr. Anghi Csaba profesz- szor, a Fővárosi Állat- és Növénykert nyugalmazott főigazgatója 81 éves korában elhunyt.

Anghi professzor vezette az állatkert újjáépítését a II. világháború után. 1957-ben lett a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója, és 1962- től nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatójaként tevékenykedett. Nevéhez számos értékes állattenyésztési, kutatási eredmény kapcsolódik. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia állattenyésztési és állattani bizottságának, és megválasztották a Magyar Biológiai Társaság állattani szakosztálya elnökének is. 1981 novemberében, 80. születésnapja alkalmából, munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.

Temetéséről később történik intézkedés.

Kitüntetés Mezőkovácsháza nagyközségért

Szövetkezeti szakmunkástanulók

megyei versenye

Mezőkovácsháza nagyközség Tanácsa négy évvel ezelőtt „Mezőkovácsháza Nagyközségért” kitüntetést alapított, melyet azoknak ítélnek oda, akik kiemelkedően sokat tesznek a település gazdasági. társadalmi, kulturális fejlődéséért, a lakosságért.

Az idei kitüntetéseket október 6-án, tegnap délelőtt Me- zőkovácsházán, a nagyközségi tanácsnál ünnepi külsőségek között vehette át Beke János, a helyi ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályvezető-helyettese és Nagyselmeczy István nyugdíjas iskolaigazgató Földi János tanácselnöktől. Az ünnepségen jelen volt a nagyközség több vezetője. A kitüntetések átadása után Zsótér László, a nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte Beke Jánost és Nagyselmeczy Istvánt.

Beke János (első képünkön jobbról) és Nagyselmeczy István (második képünkön Jobbról) átveszi a kitüntetést Földi Jánostól Fotó: Kovács Erzsébet

A novemberben megrendezésre kerülő nyíregyházi szövetkezeti szakmunkástanulók területi versenyét megelőzően tartották meg, illetve rendezik a nőiruha-készítő, a bútorasztalos szakma és a kőmüvesszakma megyei döntőit. Tegnap az egész napos versenynek a nőiruha-készítő, szakmában a Gyulai Szabó Ipari Szövetkezet adott otthont. A megye öt szövetkezetéből 3-3 fős csapatok versenyeztek a területi döntőbe

jutásért. A tegnapi versenyen részt vevő 15 harmadéves szakmunkástanuló először írásbeli feladatokkal kezdte meg munkáját. Ezt követően került sor a gyakorlati versenyre, amelyen egy előre kiszabott ruhát kellett 4 óra alatt elkészíteniük. A két év ismeretanyagára támaszkodó verseny kitűnő körülmények között zajlott, s ebben nem kis szerepe volt a házigazdáknak. A Páka Györgyné, Budai László vezette zsűri a

késő délutáni órákban hozta meg döntését.

Első helyen Czuczor Katalin, a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet tanulója végzett. Második helyezett Mak- csali Erzsébet, az Endródi Szabók Ipari Szövetkezet tanulója lett — ők ketten jutottak tovább a területi döntőre —■, a harmadik helyezett pedig a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezet tanulója. Bocskai Erika.

(bse)

A gyakorlati feladatok megoldása közben

Fotó: Veress Erzsi

Ez nem a 78-as körzet

A „78-as körzet” című tv-sorozat rettenthetetlen lakóbizottsági elnöke minden nehézségen átverekedte magát, s megbízói segítségével optimális lakhatási körülményeket teremtett körzetében. Halász János téglagyári gépkocsivezető pedig — egyebek mellett — azért mondott le lakóbizottsági tagságáról, majd három év után, mert társaival együtt a legalapvetőbb feltételeket sem tudták elérni megbízóik érdekében. Azt, hogy nyugodt körülmények között élhessenek lakásaikban.

Lassan három éve jelzik ugyanis folyamatosan a DÉ- LÉP-nek, hogy körzetük egyik tízemeletes házában, a Békéscsaba, Lencsési út 18-ban súlyos építési hibák vannak, amelyeket „sürgősen” ki kellene javítani. Kihez forduljanak a lakók ennek megoldása végett, ha nem a lakóbizottsághoz?! A lakóbizottság azonban három év óta tehetetlen, noha nem is tudni, hányszor jelezte a panaszt a DÉLÉP vezetőségének.

Nem egyszerű panaszról van szó. Ez az épület olyan „minőségi” munkával készült, hogy még az oldalán is beázott. A nyolcadik eüielet magasságában úgy illesztették össze a paneleket, hogy áthatolt közöttük az esővíz, eláztatva a lakásokat. A tetőszerkezeten pedig a legkisebb eső is áthatol a rossz szigetelés következtében. A tizedik emelet lakásai úgyszólván „vízgyűjtőknek” minősíthetők. Esős napokban lavórokat tesznek a lakók a plafon alá, hogy felfogják a csepegő vizet. A falakról málik a vakolat, a szőnyegpadlók felpúposodtak. Jön az esős ősA és ha nem történik változás... rossz rá is gondolni.

Az igazsághoz tartozik, hogy a sürgető jelzésekre a DÉLÉP szerelői három év alatt háromszor is kiszálltak. Legutóbb nyáron, amikor kijavították az oldalbeázásokat (vagyis újraszigetelték a panelközöket). Akkor felmentek a tetőre is, javítani. De ezúttal sem oldottak meg semmit a tetőn. Az azóta hullott csapadék ezt igazolta.

Annyi pénzért, amibe egy lakás manapság kerül, a DÉ- LÉP-től is jobb munkát várna az ember, meg attól is, aki az ilyen munkát átveszi.

V. D.

Nemzetközi

nyomdászszakszervezet! tanácskozás

Tegnap befejeződött Bo- zsokon a magyar, a jugoszláv és az osztrák nyomdaipari szakszervezeti vezetők kétnapos tanácskozása, amelyen képzési, munkavédelmi,

egészségügyi problémák kerültek napirendre. Szerdán a fényszedés és a képernyős technika üzemegészségügyi hatásait elemezték. Mint a magyar referátum megállapította ; az új eszközökkel- és műszerekkel dolgozók több esetben idegi túlterhelési tünetekre panaszkodnak.

A tanácskozáson megállapították : kedvező munkafeltételek kialakításával jelentősen csökkenthetők az új

technológiánál foglalkoztatott dolgozók panaszai. A szak- szervezetek mindent megtesznek a vizsgálati tapasztalatok hasznosítása, az észlelt hibák folyamatos felszámolása érdekében.

Az érintett három országban különböző fokon áll az új technika alkalmazás:!, ezért a magyar delegáció javaslatára úgy döntöttek a résztvevők, hogy két év múlva a Grazban rendezendő tanácskozáson ismét megvitatják a fényszedéssel, illetve a képernyős készülékek alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat

Ismét borítékos sorsjegy

Az utcákon ma, október

7-én, ismét megjelennek kis asztalkáikkal a borítékos- sorsjegy-árusok; az Országos Takarékpénztár most 32. alkalommal bocsát ki borítékos sorsjegyet, ezúttal 12 millió darabot.

A „Sport”-sorsjegy ára 5 forint, s a nyeremények ezúttal is 10—50 ezer forint összegűek, illetve a legkisebb nyeremény 5 forint értékű, és újrahúzásra jogosítja a nyertest.

Tizenöt évvel ezelőtt szervezték az első borítékossors- jegy-akciót, s azóta csaknem 400 millió darab került forgalomba. Az ebből eredő állami bevételt olimpiai és sportcélokra, valamint az ifjúsági sport fejlesztésére fordítják. A nyerteseknek eddig több mint 760 millió forintot fizettek ki- A sorsjegyek külön boríték nélkül kerülnek forgalomba, az egyik oldalon a sorsjegy érték jelzése, a másik oldalon a borítéknyomat látható.

Nyugalmunk érdekében

n

ézettségi csúcsok és tetszésindexek igazolják, milyen vérbeli krimifogyasztó ország lettünk az utóbbi években a a televízió és persze, bizonyos mértékig a könyvkiadás jóvoltából is. Túlságosan olcsó fogás lenne azonban belső békénket, alapvető biztonságunkat és a napi vagy heti borzongásszükségletünket párhuzamba állítani, márcsak azért is, mert ez utóbbi nem is alapvető lét- szükségletünk. Az igazi krimifalót egyébként is a cselekmény kifürkészhetetlen- nek tetsző belső logikája vagy logikátlansága hajtja inkább, mint maga a nyers történet. S akár nézi, akár olvassa a jó krimit, valójában a kiderített igazság, a bűnös lelepleződése jelenthet számára valamiféle katarzisélményt. Hogy mégis összefüggésbe hoztam nyugalmunkat és a krimi iránti érdeklődést, azt azért tettem, mert egy ponton a két egyenes igazából metszi egymást, nevezetesen, ha Kék fényt sugároz a televízió.

Ez a műsor — anélkül, hogy minősíteni akarnám — televíziónk egyik legnézettebb műsora, mintegy kézzel' fogható bizonyítékául annak, hogy a legszellemesebben kigondolt, megfilmesített vagy megírt kriminél is izgalmasabb a valóság, különösen saját társadalmi valóságunk. Erről szólva gyakran hallható és olvasható az a már-már közhelyszámba menő megállapítás, miszerint hazánkban a közrend és a közbiztonság — nyugodt, kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetünknek megfelelően — szilárd. Igaz, olykor ellentmondani látszik ennek a saját tapasztalat, s ilyenkor az emberben önkéntelenül is fölmerülhet a kérdés: vajon az arra illetékesek csak megnyugtatni akarnak-e ezzel a minősítéssel, vagy a statisztikai átlag valóban ilyen ké- liet mutat?

Nyilvánvaló, hiába soroljuk a különböző, valóban kedvező adatokat a közrend, a közbiztonság helyzetéről annak, akinek ellopták a kerékpárját, feltörték az autóját, netán hétvégi házát, különösen . ha aztán néhány hét után kap a rendőrségtől egy papírt, hogy a nyomozásnak egyelőre semmi eredménye. Ámde gondoljunk csak bele: országunk kriminalitása hosszú évek óta nem mutat nagyobb kilengéseket, a bűnözés gyakorisága, trendje nem, vagy csak igen kis mértékben emelkedett. Az arra illetékes szervek, mindenekelőtt a rendőrség természetesen még ebbe, a sok nyugat-európai ország bűnözési helyzetét tekintve igen tetszetős arányba — nálunk tízezer lakosra alig egy és egy negyedszáz bűncselekmény, míg az NSZK-ban ennek az ötszöröse, de Ausztriában is majd négyszerese jut — sem nyugszik bele.

Az is igaz viszont — és ezt ugyancsak hozzáértő szakemberek mondják —, hogy nemcsak a rendőrség figyelmén, éberségén, célratörésén múlik, sikerül-e tovább csökkenteni a bűnözést. E tekintetben is, mint az élet oly sok más területén, általános társadalmi viszonyaink további javítása szükséges ahhoz, hogy ne üldöznünk kelljen a bűnt, hanem megelőzni tudjunk lehetőleg minél többször valamely törvénysértő, normáinkba ütköző magatartást.

Nem szorul különösebb igazolásra, hogy ma társadalmi és egyéni értelemben is több a féltenivalónk. Egy esetleges elemi csapás, természeti katasztrófa, kisebb vagy nagyobb stílű vállalati szarka, a társadalmi tulajdont szándékosan vagy gondatlanul súlyosan megdézsmáló ember, a személyi javakra specializálódott tolvaj, rabló vagy betörő, sokkal több kárt okozhat társadalmilag és egyénileg is. mint akárcsak tizenöt—húsz évvel ezelőtt. De vajon féltjük-e és óvjuk-e közös és személyi javainkat legalább olyan mértékben, amilyen mértékben azok — valamennyiünk örömére — megszaporodtak? A tapasztalat azt mutatja — nem. Pedig hát a hivatásos bűnüldözők lehetnek akár a világ legkiválóbb szakemberei, ha hanyagságunk, fegyelmezetlenségünk, az ellenőrzés elmulasztása, a személyi felelőtlenség egyre több csábító alkalmat kínál a bűnözésre hajlamosaknak. Azt is mondhatnánk: a legkényelmesebb rendőrért kiáltani, ha baj van, de sokkal hasznosabb szélesebb körű társadalmi összefogással, együttesen tenni értékeink — anyagi és szellemi vívmányaik, akárcsak közrendünk és közbiztonságunk színvonalának — megőrzése érdekében.

Annál is inkább alapozhatunk bátran a közös cselekvésre, mert a közlekedés biztonsága terén már jelentékeny eredményt hozott a személyi sérüléses közúti balesetek visszaszorításában a társadal másított fellépés. Tennivaló még ezen a téren is akad. De itt nem elsősorban a másiktól kell elvárnunk a jobb morált, hanem mindenekelőtt önmagunktól. bízván itt is a bizalmi elvben, hogy közlekedő partnerünktől valahol-valamikor mi is visszakapjuk a gesztust.

E téren sem feltétlenül igaz az, amit néhányan felvetnek. Nevezetesen, hogy több rendőr kellene, majd nagyobb lenne maga a rend

is. Igaz, néha valóban nem ártana több rendőr, a nagyobb szigornak is helye van a notóriusokkal, a súlyos törvénysértőkkel szemben, de az egyre színvonalasabb, kulturáltabb rendőri jelenlét és intézkedés mellett nélkülözhetetlen a mi állampolgári fegyelmünk, önkéntes. jól felfogott érdekünkből fakadó törvénytiszteletünk. Jogkövetésünk.

Rendőr, rendőrség! Hát, igen, vannak még, akik kissé korszerűtlenül közelítik meg ezeket a fogalmakat, amikor azt mondják: nekem még soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Ez így nem egészen pontos, hiszen egyrészt nem kevés olyan igazgatási — mondjuk úgy, hatósági —, szolgáltató tevékenységet is ellátnak a belügyi szervek, amik mindannyiunkat érintenek, és nem is okvetlenül kellemetlenül. Másrészt a tisztességes, becsületes, jó szándékú embernek nincs is mit tartania attól a rendőrtől, attól a rendőrségtől, amelyik nyugalmát védi, fárasztó, nehéz szolgálattal biztonságérzetét garantálja, segíti ügyes-bajos dolgaiban, ahol és amikor csak rászorul. Csakúgy, mint ahogy határainkat vigyázzák határőreink, vagy ahogy a természeti csapásokkal, nem egyszer a mi gondatlanságunkból keletkező kisebb vagy nagyobb tüzekkel szemben a tűzoltóink felveszik a harcot, s akár életük kockáztatásával is teszik, amivel dolgozó né- 'pünk alkotó munkájának, nyugalmának, biztonságának szolgálatára lehetnek.

n

yugalmunk érdekében bizony nem ritkán sokan és sokat idegeskednek, dolgoznak, fáradnak. Mert a valóság logikája — ez az élet rendje — nem olyan egyszerű, mint a krimiké. A jó, a helyes, az igazságos győzedelmeskedése érdekében emberi tettekre van szükség benne.

Dr. Csikós József