Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-06 / 234. szám

NÉPÚJSÁG 1982. október 6., szerda Ülést tartott az MSZMP Békés megyei bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) ség. Az anyagi érdekeltség a legfőbb ösztönző a munkára, és ennek rendelődik alá er­kölcsi ösztönzése. A munká­ra ösztönzés ezen formáit a megye lakossága elfogadja. Az elmúlt évek változásai során a megye lakosságának munkafeltételei alapvetően átalakultak, de nem sikerült elérni, hogy a munka min­denki számára felismert élet- szükségletté váljon. A megye lakosságának munkatevékenységére jel­lemző, hogy azt a szocialista motívumok alapján, de nem mindig kellő tudatossággal fejti ki. A munka alapvető funkciója a dolgozó számára a pénzkeresés, de szerepét az emberek életében egyre ke­vésbé lehetséges erre leszűkí­teni, jelenlegi formájában is tartalmaz sokak számára iga­zi örömet, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értékeket is. A munka mint közös tevé­kenységi forma közvetlenül fejleszti a kollektivitást, a közösségi szellemet. A mun­kásokra jellemző, hogy a munkahelyi kollektíva a munkafolyamaton belül több­nyire -harmonikusan együtt­működik. Probléma viszont, hogy a munkahely és a lakó­hely leginkább lényegesen el­különül egymástól, a munka­helyi kollektivizmus nem mindig lépi túl az üzem ke­reteit, és nem megy át a ma­gánéleti szférába, a szabad­idős tevékenységre. A megye paraszti bázison induló munkássága megfe­lelő általános és szakmai műveltség birtokosa is (38 százalék szakmunkás, 39 szá­zalék betanított munkás), s már elkezdődött egy újabb fejlődési szakasz, amelyben különösen a fiatalabb kor­osztály igyekszik több szak­mát elsajátítani, hogy kon­vertálható tudással rendel­kezzen. A munka tárgyi, dologi fel­tételei színvonalának növelé­sére ma nincs meg minde­nütt a lehetőség, éppen ezért a munkához való szocialista viszony fejlesztése során na­pi feladatként nagy figyel­met kell fordítani a szociális körülmények javítására. A munkatevékenységre for­dított idő a megyében na­gyobb mint az országos át­lag. Meghosszabbítja a ház­tájiban, a mellékfoglalkozás­ban eltöltött idővel, a ház­tartásban végzett munkával. Ezt a munkát leginkább ön­ként és szívesen vállalt fel­adatként végzik. Emellett látni kell. hogy az itt kifej­tett tevékenység csökkenti a szabad idős tevékenység tar­tamát, a művelődésre, kuk turálódásra fordított tény­leges időt. így az életmód szocialista jellege nem fel­tétlenül gazdagodik az alap­tevékenység időtartamának csökkenésével. A munka életmódbeli sze­repével szorosan összefügg a különböző konkrét munkák társadalmi presztízse. Mi­közben a mezőgazdasági és az ipari üzemekben végzett fizikai jellegű munkák kö­zött a kiegyenlítődés figyel­hető meg, még mindig nem sikerült kellően csökkenteni a szellemi és a fizikai mun­ka közötti különbséget. A termelési-gazdasági szférá­ban dolgozó értelmiség ma már közel áll a fizikai dol­gozókhoz. Az egyéb értelmi­ségiek távolabb állnak, és kölcsönösen nem becsülik kellően egymás munkáját. Ebből adódik, hogy a társa­dalmi értékalkotó tevékeny­séget kell elismertetni, füg­getlenül attól, hogy az fizikai vagy szellemi jelegű, a köz­gondolkodásban a kettő szer­ves egységét, egymásrautalt­ságát és kölcsönös feltétele- zettségét kell általánossá tenni. A közéleti aktivitás a me­gye egész lakosságára jel­lemző, azt tükrözi politikai szervezettsége, a különböző szervezetekben és intéz­ményekben való feladatválla­lása. A politikai, közéleti ak­tivitás mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a szocialista brigádmozgalmat, az önkéntes társadalmimun- ka-vállalásokat, a gyermek­nevelő intézményekért, a városok és falvak fejleszté­séért vállalt tevékenységet. Ezek a szocialista módon élő ember jellemző vonásai. A szocialista jegyek gaz­dagodása nagyban függ a szocialista demokrácia ki- szélesedésétől, attól, hogy a biztosított lehetőségekkel mennyire akarnak és tudnak élni. Míg a munkafolyamat rendje sokszor nem vagy csak kis mértékben teszi le­hetővé a dolgozó ember al­kotó aktivitását, addig épp a közéletiség nyit erre szabad lehetőséget. A közéleti aktivitás nem egyforma intenzitással jele­nik meg az egyes rétegek­ben. Legfontosabb és legak­tívabb a dolgozók közéletisé- ge a munkahelyen. Itt köz­vetlenül nyilvánul meg a kö­zösségi érdek és az egyéni érdek egysége, s ez mint mo- tívum, serkenti a dolgozó­kat a közéleti aktivitásra. A közéletiség munkahe­lyen kívül; megnyilvánulása már kevésbé egyértelmű, a szabad időben már kevésbé jelenik meg a közérdek és az egyéni érdek összhangja, mert a munkahelye és a la­kóhelye messze van egymás­tól, így a munkahely demok­ratikus közéletisége nem su­gárzik ki a lakóhelyre. Ma­ga a bejárás is csökkenti a közéletiség lehetőségét. A lakóhelyi demokrácia kibon­takozását a városban gátol­ja, hogy viszonylag rövid múltra tekint vissza a lakó­telepi életforma, egyelőre még nem sokban lépte túl a szálláshely szerepkörét. Az életmódot meghatározó fontos tevékenységi szféra a szabad idős tevékenység. A megyére jellemző, hogy a háztájiban, az egyéb mel­léktevékenységben kifejtett munka lerövidíti a szabad időt. így a szabad idő dön­tően és széles körben az életkörülmények tárgyi-do­logi feltételeinek javítására fordított idővé válik. A me­gye lakosságának életszínvo­nalával nincs kellően össz­hangban az életmód szub­jektív oldala: az önképzés­re, az önművelésre való tö­rekvés. A szocialista tudat formálása során a legfonto­sabb eredménynek azt te­kintjük, hogy általánossá vált a politikai önképzésben való részvétel. Ebből is fa­kad, hogy szocialista társa­dalmi rendszerünk me­gyénkben is egyértelműen elfogadott, hogy a megnyil­vánuló kritikai megjegyzé­sek a szocialista vívmányok megtartására és fejlesztésére irányulnak. Nem alakul ilyen kedve­zően a szakmai és általános műveltség gyarapítása, an­nak ellenére, hogy a kép­zésbe bevont dolgozók szá­ma fokozatosan növekszik. Az életkor növekedésével az érdeklődés csökken. Ez azért is veszélyes, mivel így idő­sebb korára válik a szakem­ber alkalmatlanná szakmai­lag igényesebb, elmélyül­tebb felkészülést kívánó fel­adatok elvégzésére, holott ennek fordítva kellene len­nie. A műveltségi szintet nem lehet az egész életre az alapoktatásban megszerezni, folyamatosan tovább kell fejleszteni. Erre nyújt lehe­tőséget egyebek mellett a szabad idő. Miközben az ál­talános műveltség egyre nő, nem kielégítő a növekedés üteme, a művelődési-kultu­rálódási szokásrendszer. A kultúra fogyasztási szerkezete átalakult me­gyénkben is. Devalválódott a hagyományokra, a régi élét- és munkatevékenységre épült kultúra, ugyanakkor nem alakult ki kellő szinten az új viszonynak megfelelő kul- túrafogyasztásj rendszer. Eb­ben feltétlenül szerepet ját­szik a megye paraszti és más hagyományokon alapuló tevékenységrendszere. Különösen szembetűnő, hogy a családalapítás gond­jaival elfoglalt, annak anya­gi és egyéb terhét viselő családok milyen kevés fi­gyelmet fordítanak művelő­désükre. A kulturális élet fejlesztése intézményi rend­szere az elmúlt években so­kat fejlődött. Most a hivatá­sos művészek, az irodalmi élet területén alkotók és ér­deklődők köre túlmegyen az útkeresés állapotán, de nem állíthatjuk, hogy létrejött az új, amely megfelelne a szo­cialista társadalom fejlődé­se során más területeken elért eredményeknek. A munkahely és a köz­életiség kapcsolatának pozi­tív tapasztalatai azt sugall­A szocialista életmód ál­talánossá tételével, _ kitelje­sedésével és fejlesztésével kapcsolatos feladatokat a programnyilatkozat, a XII. pártkongresszus, a megyei pártértekezlet határozata megfogalmazták. A témához A megyei pártbizottság 1982. évi gazdaságpolitikai célkitűzéseit a KB határoza" ta alapján, a népgazdasági tervvel összhangban jelölte meg. Fő figyelmet még in­kább a népgazdasági egyen­súlyt javító tendenciák erő­sítésére kell fordítani. A nép- gazdasági tervnek megfelelő­en : — az ipar termelésében 2—2,5 százalékos volumennö­vekedés a célkitűzés, a tő­kés export növelése, a meg­felelő belföldi ellátás biz­tosítása mellett, a hatékony­ság és a versenyképesség fo­kozásával. Ezt szolgálják a megvalósuló rekonstrukciós fejlesztések, és a műszaki színvonal emelése. — A mezőgazdaságban 4,0 —4,5 százalékos növekedés a feladat, kiemelve az export- árualapok növelését, vala­mint a minőség és jövedel­mezőség javítását. Az egyen­súly javításának érdekében az eddigieknél is nagyobb fi­gyelmet kell fordítani az ész­szerű anyag- és energia­takarékosságra. — Az elért életszínvonal megőrzésében fontos feladat a teljesítményhez igazodó bérezés megteremtése, az áru­ellátás elért színvonalának megtartása. A pártbizottság az irányító párt- és állami szervek ré­szére feladatként határozta meg a célkitűzések végrehaj­tásának segítését, ellenőrzé­sét, a helyi adottságok feltá­rásának ösztönzését, a kez­deményezések elősegítését. A gazdasági feladatok általá­nos megismertetésére a moz­gósításra aktívaüléseken, be­számoló taggyűléseken, párt­napokon, munkásgyűlése­ken és a szövetkezetek köz­gyűlésein egyaránt sor ke­rült. A véleménycsere, a nö­vekvő feladatok vállalásai­nak megnyilvánulása, ked­vező politikai feltételt te­remtett a célkitűzések végre­hajtásához. A vállalati és szövetkezeti tervekben a cél­kitűzések megfelelően tükrö­ződtek. Az első félév tapasztalatai alapján megállapítható, hogy megyénk gazdasági folyama­tait alapvetően a népgazda­ságéval azonos tendenciák jellemzik. Főbb célkitűzések teljesítése mellett több terü­leten elmaradás is tapasztal­ható. A termelés volumene a tervezettét meghaladóan nőtt. Fokozódtak az értékesítési gondok — különösen a köny- nyű- és élelmiszeripar, és né­hány gépipari szövetkezet­nél —, aminek következté­ben a készletek mérsékelten növekedtek. Továbbá fokozó­dott az ágazatok és gazdasági egységek közötti differenciá­lódás. Az iparban folytatódott, az építőiparban továbbra is erő­ják, hogy a szabad idős te­vékenység tartalmának gaz­dagítása, a kulturális és mű­velődési szokások új rend­szerének kialakítása során nagyobb szerepet kell hogy kapjanak a munkahelyek. A szabad idő tartalmas el­töltésének programja ma még csak egyes részfelada­tok megoldásában jelenik meg. Ebből is adódik, hogy a munkában, a politikai­közéleti tevékenységben megjelenő szocialista élet­mód a szabad időben nem egyszer nem szocialista ele­mekkel párosul. több érvényben levő me­gyei pártbizottsági határo­zat is kapcsolódik. A fentiek figyelembevételével tartja szükségesnek a megyei párt- bizottság, hogy felhívja a fi­gyelmet a szocialista élet­mód fejlesztésével kapcsola­tos néhány feladatra: teljes a dolgozók létszámá­nak csökkenése. Ez legtöbb esetben kedvező hatású az élőmunka termelékenységé­re, de esetenként kapacitás­kihasználási gondot is jelent. A mezőgazdaság és oktatás kivételével általánossá vált ötnapos munkahét nem oko­zott a termelésben problé­mát. A szervezeti rendszer kor- * szerűsítésével az önállósult élelmiszeripari vállalatok, a termelés és értékesítés szer­vezésében kedvezőbb hely­zetbe kerültek, de gazdálko­dásukban átmeneti nehézsé­gek is adódtak. Az űj vállal­kozási formák bevezetése az iparban is megindult, és a kereskedelemben tovább bő­vült. Az év eleji kiegyensúlyo­zott vállalati pénzügyi hely­zet — a növekvő értékesítési nehézségek miatt — romlott, ez a jövedelmezőséget is több esetben mérsékelte. Az export alakulásában a nehezedő külpiaci helyzet (értékesítési lehetőség szű­külése, az ár mérséklődése) miatt jelentős volt az ex­porttermelés belső átrende­ződése egyes ágazatokon be­lül. A népgazdaság szempont­jából meghatározó, nem ru­belelszámolású export alaku­lása elmarad a tervezettől. Nehezedett és csökkent a könnyűipar exportja. Belföl­di ellátásúi feladatok miatt mérsékelni kellett az építő­anyag-ipari exportot. A gép­iparban az egyes területek növekedése és csökkenése összességében jelentős ex­portnövekedést eredménye­zett. Az élelmiszerexport ala­kulása továbbra is kedvező, melyben meghatározó szere­pe volt a gabona, valamint az ÁFÉSZ-termékek igen di­namikus növekedésének. Az I. negyedévet követően a megye gazdasági egységei tovább fokozták erőfeszíté­seiket annak érdekében, hogy kapacitásukat elsősor­ban a nem rubelelszámolású export fokozására kössék le. Eredményei csak a második félévben várhatók. Az utóbbi hónapokban je­lentkező importanyag-ellá­tási nehézségek befolyásolják a termelés folyamatosságát. Az építőipar termelése a még mindig feszítő gondok ellenére növekedett. Az álla­mi építőiparé volt a dinami­kusabb. A munkaerőlétszám csökkenése továbbra is első­sorban az állami építőipart érintette. A termelésben a kedvező irányú változások­ban nagy szerepe volt az együttműködés kiszélesítésé­nek és a mellékfoglalkozás erőteljes bővülésének. Az ágazat gazdálkodásának eredményességében is javu­lás tapasztalható. A mezőgazdasági üzemek az 1982-es év alapozó mun­1. A szocialista társada­lom építése során jelentke­ző társadalmi, gazdasági fel­adataink megoldása közben a korábbinál nagyobb fi­gyelmet fordítsunk a szocia­lista életmód erősítésére, fej­lesztésére. 2. A termelés, a munka­végzés külső és belső felté­teleinek fejlesztése szorosab­ban kapcsolódjon a munka- és lakóhely szociális környe­zetének javításához. 3. A szocialista életmód fejlesztéséhez a politikai munkán, a szocialista de­mokrácia általános fejleszté­sén túl növelni kell a mun­kahelyen kívüli közéleti ak­tivitást, a lakóhelyi demok­ráciát. 4. A szabad idő tartalmas eltöltésének tárgyi-dologi feltételeit javítani kell, mi­közben nagyobb figyelmet kell fordítani a nagyobb kö­zösségekben folytatható, a rrtunkahelyi közösségeken alapuló közös rendezvények szervezésére. 5. A szocialista életmód fejlesztése megköveteli a tu­dat és gondolkodásmód fej­lesztését is: — a politikai világnézeti nevelő munkában nagyobb figyelmet kell fordítani a káit időben és jó minőségben elvégezték. Az utóbbi évek legnagyobb nyereségét reali­zálták, melynek következté­ben jobb pénzügyi pozícióval kezdték az" idei évet. A ter­melés szerkezete a népgaz­dasági igényeknek megfelelő­en alakult. A munkaerőlét­szám tovább növekszik (fő­leg a kiegészítő tevékenység­nél). A növénytermesztésben az őszi vetésű gabonákat a ké­sei kitavaszodás, a még min­dig számottevő belvízkár, a nagymérvű jégkár visszave­tette. Mindezek ellenére őszi búzából 7 százalékkal több, 589 631 tonna termést takarí­tottunk be, 4825 kg/ha át­lagtermés mellett. A szintén növekvő területű őszi árpa hozama is megfelelően ala­kult. A betakarítást szervezetten a gazdaságok többségében időben elvégezték. Az alkat­részellátás gondjai a vártnál kisebb problémát okoztak, azonban a betakarítást köve­tő kiegészítő munkák a várt­nál lassabban indultak be. A kukorica vetésterülete a tavalyi évhez hasonló. Az elhúzódó vetések ellenére az állomány szép, lehetségesnek látszik az elmúlt évi rekord termés meghaladása is. Csök­kent a napraforgó, nőtt a cukorrépa és a szója termő- területe. E növények termés- kilátásai is kedvezőek. A zöldségtermelés továbbra is csökkenő tendenciát mutat. A termőterület1 80 százaléka az előző évinek. A gazdasá­gosság folyamatos csökkené­se miatt várható további ter­melés-visszaesés, ami már el­látási zavarokat okozhat. A szálastakarmány-termelés az elmúlt évihez hasonlóan ala­kult. Másodvetésre 3500 hek­táron került sor, amelyből 300 hektár a zöldségterület. Az állattenyésztés terüle­tén az állatlétszám növeke­dése tapasztalható minden ágazatnál, a hozamok terv­szinten alakulnak. A barom­fifelvásárlás erőteljesen nö­vekedett. A tejtermelés szín­vonalát jól tükrözi a felvá­sárlás további dinamikus nö­vekedése. A növekvő juhál­lomány mellett jelentős ér­tékesítési gondok léptek fel. Az eddigiekhez hasonlóan nagy szerepe van a mezőgaz­dasági termelésben a háztá­ji gazdaságoknak. A mező- gazdasági nagyüzemeink a korábbinál is nagyobb fi­gyelmet fordítottak a terme­lés volumenének növelésére, a költségcsökkenésre, a nye­reség fokozása érdekében. Mindezek ellenére a költsé­gek erőteljes növekedése mi­att a jövedelmezőség romlá­sa várható. A közlekedés területén a kedvezőtlen téli időjárás kö­vetkeztében az előszállítások szocialista életmód értelme­zésére, az életszínvonal és életmód megismerésére — nagyobb gondot kell fordítani a dolgozó lakosság tudatszintjének, általános és szakmai műveltségének fo­lyamatos karbantartására és fejlesztésére, ebben növeljék a munkahelyek felelősségét — erősíteni kell az élet­mód propagandájában a po­zitív tevékenységi formák népszerűsítését, összekap­csolva a szocializmustól ide­gen jelenségek bírálatával — a szocialista életmód fejlesztése során, a külön­böző társadalmi rétegek élet- és munkakörülményei­nek figyelembevételével kell a követelményeket megfo­galmazni, s annak megfele­lően alakítani feltételeit — a szocialista életmód propagandája a marxizmus —leninizmus általános pro­pagandájának része, az egésznek alárendelten kell a korábbinál nagyobb fi­gyelmet fordítani rá. 6. A szocialista életmód fejlesztése közös ügyünk, minden intézmény és szer­vezet, gazdasági és politikai közösség feladata, s tekint­se munkája szerves részé­nek. elmaradtak a várakozástól. Növekedett a vasúti tranzit- szállítás és mérséklődött a Volán áruszállítása. Az öt­napos munkahét bevezetése­kor jelentkező személyszállí­tási gondok megoldódtak. A kereskedelem biztosítot­ta a kialakult ellátási szín­vonal megtartását, az ötna­pos munkahétre való átállás nem okozott ellátási zavaro­kat. A kiskereskedelmi for­galom a tervezettet megha­ladóan nőtt, ezen belül az átlagot meghaladóan nőtt az élelmiszer-forgalom és a ven­déglátás, visszaesett a ruhá­zaté. Az ipar előszállításai miatti készletfelhalomzódás az ágazat pénzügyi helyzeté­nek nehezülését okozta. A beruházások az első fél évben 2 százalékkal nőttek. Az átlagnál gyorsabban fej­lesztették beruházási tevé­kenységüket a mezőgazdasá­gi üzemek, ezen belül leg­erőteljesebben az állami gaz­daságok fejlesztettek. A la­kosság készpénzbevételének növekedése, a takarékossági hajlam kismértékű csökke­nése, a fogyasztás növekedé­sét eredményezte. A használatba vett új la­kások száma az előző évihez viszonyítva több mint más­félszeresre nőtt. A megkez­dett lakásépítések száma — az építési terület késedelmes biztosítása miatt — elmarad a tervtől. A gazdasági szervező mun­kában erősödött a pártszer­vek segítő, ellenőrző tevé­kenysége, ez emelte az üze­mi alapszervezetek gazda­ságszervező munkájának színvonalát is. Az állami szervek koordinációja jól szolgálta a kedvező folyama­tok kibontakozását. A társa­dalmi szervek munkája és a szocialista munkaverseny elősegítette a gazdasági fel­adatok megvalósítását. Az 1982. évi célkitűzések­ben megfogalmazott felada­tok végrehajtása biztosítja az előirányzatok teljesítését. Fokozott figyelmet kell azon­ban fordítani az egyes ki­emelt feladatokra. — A népgazdaság egyen­súlyhelyzetének javítása a nem rubelelszámolású export növelésével. Ösztönzése a politika eszközével is szük­séges. Az exportban érintett területek — a KB 1982. jú­nius 23-i határozata alapján — további erőfeszítéseket te­gyenek a teljesítésre, illetve túlteljesítésre. — A gazdaságosság, ver­senyképesség növelése a tar­talékok további feltárásával, hasznosításával. — A gazdasági szervező munkában növelni kell a kezdeményezőkészséget, az ésszerű kockázatvállalást. III. Feladatok a szocialista életmód továbbfejlesztéséhez Az 1982. évi gazdaságpolitikai feladatok időarányos teljesítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom