Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

1982, október 31., vasárnap Kiflii ll-fíTd n pi BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG ran isztaföldvái S ajátos szerkezetű város környéki község Orosháza szomszédságában, a 2200—2300 lélekszámú Pusztaföld­vár. A falu szalagszerűen, 5 kilométer hosszan húzó­dik a közút mentén. Ráadásul két részre tagozódik, az öreg­falusi és az újfalusi > rész között a tsz földje található. A két falurészt összekötő kövesút mentén végig új családi há­zak sorakoznak. A falu fejlődéséről — amely a '70-cs évek elejétől vált dinamikussá —, s a tervekről Németh Antal községi párt­titkárral és Vári József tanácselnökkel beszélgetünk. Mint kiderül, a tervszerű fejlődés, a kedvező lakáslehetőségek s a kiváló eredményeket produkáló termelőszövetkezet hatása nem maradt el: ma már nemhogy elköltöznek Pusztaföldvár­ról az emberek, hanem növekszik a lélekszám, az utóbbi években jó néhányan telepedtek le a faluban. Új családi há­zak egész sora kerül tető alá. Ebben a faluban a közművesítés különösen nagy gond. mert igen nagyok a telkek, így a járdák hossza például összesen 22 kilométer. A vezetékes ivóvízellátás még nem megoldott, s ennek az ötéves tervnek nem is lehet a prog­ramja, a földgáz bevezetése viszont a közeli tervek közé tartozik. Az alapvető kommunális ellátás megteremtése mel­lett az oktatás-közművelődés került a ’70-es évektől előtérbe a községben. Így újították fel, számos orosházi üzem. szö­vetkezet, gazdaság és természetesen a helyi termelőszövet­kezet támogatásával, a lakosság társadalmi munkájával a kultúrházat. könyvtárat, így készült el a tornaterem. A kö­vetkező kiemelt program pedig egy új. négy tantermes álta­lános iskola, amely a tervek szerint a tornaterem mellett épül fel. Nem esett még szó a lakosság foglalkoztatottságáról. Nos. a legtöbben a helyi Lenin Tsz-ben dolgoznak, ebben a két­szeres „Kiváló” termelőszövetkezetben, melyet a megye leg­jobb mezőgazdasági nagyüzemei között tartanak számon. Szépen jövedelmez a háztáji. A helyben munkát igénylő lá­nyok, asszonyok számára a Tápéi Háziipari Szövetkezet tud kereseti lehetőséget nyújtani, de nem túl nagy az érdeklő­dés. S végül, több mint 300-an eljárnak dolgozni, főként a közeli Orosházára. A falu kereskedelmi ellátásáról az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ gondoskodik, s miként a község vezetői mondják, az ÁFÉSZ kitűnő partner, valóban nagy gondot fordít az ellá­tásra. Megfelelő az egészségügyi ellátás is, igaz, a fogorvos jelenleg hetente jár ki rendelni, de december 1-től Geren­dással közösen egy főállású fogorvos látja majd el a két község lakosságát. Gyengülésről szó sincs! .. hogy nyoma maradjon a gyűjtőmunkának” Pleskonics András, az ál­talános iskola igazgatója hangosan töpreng: — Nem is tudom, ez vala­mi idős kori elgyengülés vagy mi . . . Mostanában szíveseb­ben nézek vissza a múltba, mint a jövőbe. ötvenhat éves vagyok és három éve foglalkozom helytörténeti emlékek kutatásával. Koráb­ban nem volt hobbim, a já­rási pártbizottságtól kértek meg. kutassam a község munkásmozgalmi múltját, a felszabadulástól a két párt egyesüléséig. 1948-ig. Nemcsak biztatást, mag­nót is kapott Pleskonics András a munkához. Első felvételét egy idős veterán­nal, Varga Józseffel készí­tette. A hajdani vöröskatona egy éve hunyt el, elbeszélé­sét ez év tavaszán hallgat­ták vissza a nyugdíjasklub­ban. — Közben kiderült, hogy érdemes a régebbi időket is kutatni, hiszen például 1488- ban volt itt egy nagy meg­mozdulás, amely a puszta­földvári parasztlázadás né­ven vonult be a történelem­be. De jelentős esemény volt az 1904-es iskolaszéki vá­lasztás is, és sok, már-már feledésbe merült történelmi tény. Ügy gondolom, olyan megközelítésben gyűjtöm az anyagot, hogyan vonultak végig a haladó eszmék a község életén, mennyiben volt viharos a Viharsarok ez a része. Mint az igazgató meséli, még négy évig gyűjti az anyagot, és ha lesz ereje, rendezi az egészet. Munká­jával jól halad, sokat segí­tenek a fiatalok és az idő­sek, valamint a pedagógus kollégák. Nem akar díszes kiadványt, de annyit szeret­ne elérni, hogy legalább va­lami nyoma maradjon a gyűjtőmunkának, hogy bár­ki hozzáférhessen — leg­alább a könyvtárban — Pusztaföldvár történeti "le­írásához. Az oldalt írta: M. Szabó Zsuzsa és Tóth Ibolya. A fo­tókat Fazekas László készítette. Az utolsó hektárokon ve­tik a gabonát, és amire e sorok megjelennek, a kuko­rica betakarítása is befeje­ződik a Lenin Termelőszö­vetkezetben — tudjuk meg, útban a falu alatt húzódó egyik búzatáblához, Perjés Antal elnökhelyettestől. Szépen karbantartott, szé­les földúton haladunk, jobb­ról a jó termést ígérő kuko­ricatáblát falják a kombáj­nok, az 1245 hektárból nem sok van már hátra. Balról feltűnnek a vetőgépek, az egyik IH 6200-as gépbe most tölti a magot Takács Lajos traktoros, a vetögép vezető­je és Dékány József egy te­herautóról. Az idén 1170 hektáron lesz őszi kalászos a Lenin Tsz-ben, október 6-a után kezdték a vetést. S mindezt, a csá vázókkal együtt 14—15 ember elvégzi, s nem is akármilyen minő­ségben ! — Tiszta új még ez a ve­tőgép — áll meg egy szusz- szanásra a munkában Takács Lajos, idősebb, szikár férfi —, három ilyen gép jött most, az egyiket rám bíz­ták. Ügy 10 mázsa fér egy­szerre a tartályba, körülbe­lül óránként töltünk. A ke­reset? Hát hektáronként 13,50-et kapunk, és ha jól sikerül a vetés, prémiumot is. A Lenin Tsz jelentős cu­korrépa-termesztő gazdaság is, az idén 484 hektár a ré­pa-vetésterület, ebből mint­egy 250 hektárnyi még sze- detlen. Amint a kukoricánál, búzavetésnél felszabadulnak a szállítójárművek, meggyor­sul a répabetakarítás is. Az őszi mélyszántással, ha min­den jól megy, november 20 —25-ére végeznek —, s az­tán kezdődhet a számvetés. Annyi már most is bizonyos, hogy jól sikerült a Lenin Tsz-ben ez az esztendő; a konzervborsó várakozáson felüli eredményt hozott, s a búzatermesztésben első helyezést ért el a bábolnai iparszerű termelési rendsze­ren belül a pusztaföldvári termelőszövetkezet. Vonzó a nyugdíjasklub Ez év februárjában negy­venen alakították meg a Darvas Józsefről elnevezett nyugdíjasklubot a község­ben. Az évközi színes prog­ramoknak köszönhető, hogy a tagok száma öttel nőtt, majd az őszi szezon kezde­tekor újabb öt idős ember kérte felvételét. Szépen vezetett napló ta­núskodik az idős emberek közös foglalkozásairól. Ellá­togattak Nagyszénásra, amelynek szociális otthoná­ban négy volt pusztaföldvá­ri idős ember él. Megnézték a községi strandot, találkoz­tak az ottani nyugdíjasklub tagjaival. Kirándultak Oros­házára is. A nyugdíjasklub az újjá­alakított presszó mellett ka­pott egyébként helyet, ké­nyelmes fotelok, játékók vár­ják az odalátogatókat. Szer­da kivételével bármelyik nap bemehetnek az egyedül unat- kozók, csütörtök esténként kerül sor a szervezett prog­ramokra. Tartottak már előadást az idős kori megbetegedésekről és a helyes életmódról, a háztáji növényvédelem idő­szerű gondjairól és sok más érdekes témáról. Külön öröm, hogy a komoly zene is napirendre került — a klub­tagok szívesen hallgatják Mozart és Kodály műveit. Természetesen: hozzáértő és kedvcsináló bevezető elő­adás után. Sokan megjegyez­ték már: „Régen, ha ilyen zenét hallottam, kikapcsol­tam a rádiót. De most na­gyon tetszett!” Suli után Papagájok és pintyek „Sok mindenről le kell most mondani” Dénes Lajos és felesége szabódik: Rákóczi utcai há­zuk éppen befejezés előtt áll, ne számítsunk nagy rendre. Amikor mondjuk, hogy a díszmadarak miatt jöttünk, a férj elmosolyodik: — Nagyon szeretem a ma­darakat. már gyerekkorom óta. Az első papagájt akkor vettem, amikor a nagyobbik lányom kétéves múlt, ennek már hat éve. A két hullámos papagáj azóta jócskáit megszaporo­dott. Születtek utódaik is. de a többségüket szaküzlet­ben vásárolta házigazdánk. Jelenleg, az építkezés okoz­ta helyszűke miatt csak ki­lencven madarat tartanak, de volt,, amikor száznál ts több volt a saját készítésű ketrecekben. — Kire hárul a takarítás dolga? — Az bizony mind a fér­jem munkája — feleli a fia­talasszony. — Ő szerzi be a takarmányt, a magvakat, és a zöldet is. Fiókanevelés ide­jén pedig még Oriza táp­szert is etetünk a madarak­kal. A madártartásnak persze vannak veszélyei is, külö­nösen ott,' ahol kisgyermek él, mint Dénesék másfél éves kislánya, Ágika. — Nem veszélyesebb, mintha más haszonmadarat, például tyúkot tart az em­ber. Szakkönyvben olvas­tam, hogy az ornitózist a baromfi is terjeszti — védi a madarakat Dénes Lajos. Megnézzük a papagájokat. Többségük a nagyon is el­terjedt hullámos papagáj, de akad köztük egy különösen szép rozella fajtájú papagáj is — a pár majdnem négy­ezer forintot ér. S hogy mi a szép ebben a hobbiban, arról valljon ismét a házi­gazdánk : — Fiókanevelés idején érzek igazi örömöt, amikor látom, hogy volt értelme a munkámnak, a törődésem­nek. Takaros kétszintes családi háznak ígérkezik a fiatal Takács Istvánék leendő ott­hona itt, a Rákóczi utcán, a falu főutcáján. Jó helyen si­került telket venniük, hiszen itt a kövesút, a szomszéd­ban kis vegyesbolt, s pár lé­pés a buszmegálló is. Takács István nyurga, egyenes be­szédű fiatalember, idevalósi, foglalkozását tekintve kőmű­ves kisiparos. Májusban múlt egy éve, hogy megnő­sült. s miután jó előre gon­dolt a családalapításra, gyűj­tögette a telekre-, építkezés- revalót, nem kellett a nullá­ról indulni a fiatal párnak. — Az idén, úgy május vé­gén. június elején kezdtük az alapozást — meséli —. annyi gond, utánjárás volt a papírokkal, hogy előbb nem lehetett. — Könnyen hozzájutottak az építőanyaghoz? — Hagyjuk — legyint —. vagy 20 TÜZÉP-ről szedtem össze, de cserép még most sincs, pedig június óta ki van fizetve. Azért csak ala- \. kul. ha húsvétkor erre jár­nak, már benne találnak bennünket. Természetesen segít a csa­lád, a barátok, most éppen Kun Béla kaszeperi ácsmes­ter. — Ha holnap jönnek, már fönn a tetőszerkezet — mu­tat körbe a házigazda. — Látják, sok itt az új ház, meg az épülőfélben levő, nem is szoktunk vidékre jár­ni. mindig találunk munkát itt helyben. — Aki csak egy kicsit is szeret dolgozni, jobban bol­dogul falun — fűzi hozzá Kun Béla. — Csak az a baj. sok fiatal nekikezd az épít­kezésnek, aztán nem veszi elég komolyan, mire be kel­lene fejezni a házat, nincs pénz, elfolyik erre-arra, új bundára, autóra. Hát így nem lehet. — Sok mindenről le kell most mondani — erősíti meg Takács István —, mióta építkezünk, még moziba sem jutottunk el. Reméljük, az otthonterem­tés évei után azért jut idő pihenésre, szórakozásra is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom