Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET

Illyés Gyula nyolc évtizede

Illyés Gyula írói pályája és munkássága ma már irodalmunk egy egész korszakát jelenti. Mint költő, regény-, dráma-, és tanulmányíró. s mint szerkesztő, irodalomszervező egyaránt beírta n.evét a magyar irodalom történetébe. Munkássága nem köthető irodalmi mozgalmakhoz és stílusirányzatokhoz. noha valamilyen módon huszadik századi életünk minden fontosabb mozgalmával és irányzatával érintkezett. Indulásakor szürrealista verseket irt. Kassák Lajos avantgarde-jához állott közel. majd a Nyugat mozgalmához csatlakozott, és József Attilával. Szabó Lő- rinccel együtt az Ady utáni magyar költészet egyik kiváló alkotója lett. Ugyanakkor vezető egyénisége volt a népi írók mozgalmának, munkásságában ennek legjobb törekvései kaptak hangot. és szoros kapcsolatban állott a szocialista mozgalommal is.

Nehéz föld című első kötetére még a szürrealisták lázadó indulata és szabad képtársítása hatott. Sarjú- rendek című kötete hozta a fordulatot: az irodalmi né- piesség hagyományait újította fel. de őrizte az avantgarde vívmányait is. mindenekelőtt a képzelet merészebb szabadságát. Az új költői népiesség irányzatához csatlakozva elsősorban közéleti célokat követett. Párizsból hazatérve úgy ítélte, hogy a magyar progressziót. miután az ellen- forradalom szétverte a forradalmi munkásmozgalmat, a parasztságra kell alapozni, a magyar költészetnek pedig a népi hagyományok révén kell megújulnia. A szükséges társadalmi reformok elodázása miatt, majd a terpeszkedő fasizmus hatására sötétebbé vált költészete.

mindinkább a veszélyeztetett nemzeti léttel vetett számot. Továbbra is kifejezte hűségét a dolgozó nép iránt, ébresztgetni próbálta a forradalmi hagyományokat,

mégis mind magányosabbnak érezte magát. Válságokkal kellett megküzdenie. Hangjának korábbi közvetlenségét merengő rezignáció és keserű irónia váltotta fel. Költészete intellektuális

irányban mélyült el, súlyos történelmi tapasztalatait elemezte. a morális helytállás feladataival vetett számot. Az önvizsgálat jegyében kezdett prózaírással foglalkozni. Epikus munkái (Mint a darvak, Koratavasz) ifjúkorának eseményeit beszélték el.

Nagy szerepet vállalt. az irodalmi életben. Közírói tevékenysége. esszéi és tanulmányai széles körben hatottak. 1934-ben részt vett a szovjet írókongresszuson. Oroszország című könyvében számolt be élményeiről. Puszták népe című önéletrajzi elemekkel átszőtt művében az irodalmi szociográfia műfajának klasszikus példáját alkotta meg. Petőfi című életrajzával a mozgalom irodalmi elveire hatott. Magyarok című kötetével a népi ideológia kialakításában vett részt. A nemzeti függetlenséget védelmezte, a szociális és demokratikus átalakulásban látta e függetlenség valódi zálogát.

A német megszállás idején bujkálni kényszerült. A felszabadulás után egy ideig a Nemzeti Parasztpárt ■képviselőjeként vett részt a közéletben. 1946—1949-ben az újjászületett Válasz szerkesztője volt. 1945-ben jelent meg Egy év című kötete. a bújdosás és a felszabadulás verseivel. Ugyanebben az évben adta ki Honfoglalók között című riportkönyvét. amelyben a földosztás eredményeit mutatta be. Műveiben ekkor az ország új életét, a nagy történelmi újrakezdést ábrázolta. Ezt követően azonban — Válogatott versei kivételével — hosszú időn át nem jelentek meg költeményei, csupán történelmi drámáival szerepelt a nyilvánosság előtt. Mind több bizalmatlansággal figyelte a „személyi kultusz” korának politikáját, tiltakozása ritkán megszólaló költészetébe is beszűrődött, de közben rendületlenül dolgozott tovább. A nehéz évek termése 1956- ban látott napvilágot Kézfogások című verseskönyvében. amely új fordulatot hozott: a számvetés könyve volt.

A későbbi verseskönyvek a lélek egyensúlyát mutatták. Az Üj versek és a Fekete-fehér című kötetek az alkotó élet derűsebb ihletéről tanúskodtak. Illyés gazdag realizmussal és meditativ erővel idézte fel a múltat, számolt be köznapi tapasztalatairól. Alkotótársait ünnepelve szólt a művészet hivatásáról és felelősségéről. Ns nagy ívű költői szimfóniákban tett hitet a munka, a teremtő élet mellett. Az atomháborús fenyegetés kísértetét is az emberiség teremtőerejére támaszkodva űzte el (Az éden elvesztése). Prózájában

ugyancsak az otthonosság érzése uralkodott. Ebéd a kastélyban című kötetében a dunántúli puszta megújult emberi világát festette le. ironikusan búcsúzott 'a nehéz múlt emlékeitől. Khá- ron ladikján című esszéregényében az „öregedés tüneteiről'' számolt be, s az alkotó, tevékeny életben találta meg az idő múlásának ellenszerét.

A békés egyensúly mögöttes terében azonban újabb nyugtalanság lappangott. amelyet az új verseskötetek: a Minden lehet, a Különös testamentum és a Közügy tártak fel igazán. Illyés számot vetett a nemzeti tudat zavaraival és a határokon túl élő magyarság helyzetével. Ugyanakkor szembe is fordul riasztó élményeivel, a közösségi tudatot próbálta erősíteni.

A történelmi tapasztalatoknak és a költői világképnek az a változása, amely a lírai életműben megmutatkozott, a drámákból is kiolvasható. Illyés Gyula munkássága a nemzeti drámairodalom külön fejezetét alkotja. Az ötvenes években indult meg történelmi drámáinak sorozata, amelyben az „új fogalmú hazafiság nagy magyar példáit” akarta életre kelteni, hogy erősíthesse a közösségi érzést, a nemzeti tudatot. Az Ozorai példa a szabadságharc első népi győzelmét mutatta be. a Fák- lyaláng a világosi vereség tanulságait kereste, a Dózsa György az 1514-es parasztháborúnak állított emléket. egyszersmind az ötvenes évek sötét közérzetét fejezte ki. A Malom a Séden a magyarság második világ- háborús felelősségét vizsgálta. A Teleki László nyomán írt Kegyenc és a Teleki tragédiájáról szóló Különc a hatalom és a morál viszonyát elemezte. A Tiszták az albigensek tragikus bukásában a nemzethalál komor vízióját festette le.

Alkotó munkában teltek el Illyés Gyula írói évtizedei, s alkotó munkával védekezik ma is az idő múlása, az öregség gondjai ellen. Szavának messzehangzó ereje van. egy egész nép figyel rá. de sokan hallják az ország határain kívül is. Mit kívánhatunk neki nyolcvanadik születésnapján? Azt hiszem, kedvet és erőt a munkához: ez a kívánság

nemcsak az ő javát szolgálja. a miénket is.

Pomogáts Béla

Kortársak Illyés Gyuláról

A magunk jobb emberségének ünnepét üljük Illyés Gyula napján.

Szocializmus é^ demokrácia, kommunistaság és népi- ség, nemzeti és emberi, együttélés és közös kelet-európaiság arányegyenlegét olvassuk ki írásaiból, ezért áll olyan közel hétköznapjainkhoz is. Tévedhet esetenként, amiképpen mi is, de Illyés Gyula számunkra századok gondját, prófétaíróink hagyományláncolatának korszerű folytatását, a környezetünkhöz való reális alkalmazkodás és egészséges megmaradás, a közös dunai fejlődés erkölcsiségét jelenti. Poétasága szláv—magyar—román közügy, múltat jövővel kapcsol népi indítékaink szüksége szerint.

Addig éljen, míg a népnek él. Örökké.

(Balogh Edgár)

. .. kettőnk közül Illyés volt az, aki író módjára élte meg a maga s az emberiség viszontagságait: tollal a kezében. Amit nyelnie kellett, azt a tolla emésztette meg. Egyetlen nagy kiruccanásáról, a párizsi emigrációból történt hazatérte után végképp megtelepedett az országban „ a civil létben, s hátát a minden ízében ismerős viszonyoknak támasztva, nézett eztán körül a világban. Hic Rhodus, hic salta!

(Déry Tibor)

A húszas évek Párizsában eljövendő, vagy már éppen zakatoló világnagyságok köréből rúgta el magát — hazafelé, számba venni kicsi vonatokon a bolyongó jövőt. Ö lehetett volna pedig a magyar Ionesco, a Dunántúl költő-Picassója, egyike mindenképpen a Nagy Elszármazottnak. S kivált, hogy a haza széjjelvert kaptáraiból még mindig zabálta lépestül-méhes- tül zsákmányát az ellenforradalom. Dehát épp ezért a sietség, néhány magaslati keringés után a gyors visz- szaszállás az otthon szikes talajára: dadaista-kubista

szómutatványok zsibvásáréból a véres látványok földjére.

(Sütő András)

Halmozhatnók a kifogásokat, de mit jelent minden kifogás az örömhír mellett, hogy Erdélyi és Tamási után megint egy költő, akinek minden szavára figyelni kell. Illatokkal sűrűsödik a levegő, tehetségének új fürtje hányja virágait. (...) Rakosgatom a neveimet: Erdélyi, Tamási, Illyés. Mérőrudak, amelyekkel egy új, készülő világot mérek, irányok, amelyek szerint tájékozódom.

.. . Illyésre úgy nézek, mint a csillagra, aki otl jelent meg, ahol kiszámítottam. Most itt a csillag, az én tökéletlen csillagom, lélegzetvisszafojtva lesem, arra fut-e, amerre naiv képleteim szerint futnia kell.

(Németh László Illyés Gyula első verseskötctéről)

Illyés Gyula rám a felfedezők erejével hatott. A magyar föld kültelkét (magamban így neveztem a Puszták népét) mutatta meg. s benne önmagát, feledhetetlenül: versekben, prózában.

Azt, hogy a magyar föld kültelkének népe emberekből áll. olyan rokon-rokonszenves tulajdonságokkal, amelyeket a feudális uraktól. a nagy- és kis és lumpenpolgárságtól meggyötört magyar világ... sem tudott kilúgozni belőlük.

Igen: ez az emberszabású plebejusság kötött minket össze mindjárt az elején és később.

(Hidas Antal)

Dübörgő villódzás, ahol az antagonisztikus elemek hol egybemosódnak, hol szétválnak, míg csak össze nem állnak egyetlen borzongó tárggyá. Egyetlen mikrokozmosszá, amelynek hatalma van rá, hogy eszméljen és páni egységében megértessen valamit a világból, ha az olvasó hagyja, hogy a vers gépezete magával ragadja.

(André Frénaud)

A nemzeti és az általános emberi mindig fontos probléma marad Illyés számára. Különben az is lehet, hogy ez egyáltalán nem is probléma. Fontos, hogy megállapodjunk abban, mit

értünk ezeken a szavakon. Minél többet olvasom a műveit, annál világosabban látom, hogy nincs két — egy paraszt és egy kifinomult értelmiségi — Illyés. Egyetlen Illyés létezik — a népi író. ennek a kifejezésnek a legteljesebb értelmében. (...) Illyés tudja, hogy csak a saját történelmét élő nemzet művészei emelkednek arra a szintre, ahol a „nemzeti” már rendelkezik az európai és a világkultúra tekintélyével. Ezért tartja természetesnek, hogy költőként. íróként népe szellemiségét fejezze ki.

(Vlagyimir Ognyev)

Illyés helyét az irodalom- történet régóta kijelölte, a népi írók mozgalmában. De... ha a magyar irodalmi viszonyokkal nem ismerős olvasó egyvégtében végigolvasná Illyés egész lírai és prózai életművét, néha erősebbnek érezné intellek- tualizmusát, mint népiességét, néha pedig közelebb érezné őt az európai líra áramlataihoz, mint a sajátos magyar hagyományokhoz.

Illyés utolsó korszaka: küzdelem az új össznemze- ti költészetért, olyan körülmények közt, midőn magának a nemzetinek értelme is átváltozóban van. Ha Ily- lyés utolsó korszakában nagynak érzünk valamit, úgy azt a drámai küzdelmet. mely a nemzeti ú.j értelmének tudatosításáért, új szenvedélyek felmutatásáért folyik.

(Sőtér István)

Szitás Erzsébet: Illyés Gyula portréja

Szavak, szavak

Illyés Gyula áramkörei

Amíg a polcok közt böngésztem, a könyvtárosnő figyelmeztetett: ha Illyés Gyuláról akarok írni. el ne mulasszam megemlíteni a Gyulavárihoz fűződő kapcsolatait, Hogy egyik szépapja, Kállay Sámuel építtette a falu templomát, s e tényről ma is emléktábla bizonykodik. Amikor Illyés Gyula néhány éve hazalátogatott, elvitték őt a temetőbe, ősei sírjához. A gyulai Várszínháznak írt, Dániel az övéi között című darabjának jogdíját pedig felajánlotta Gyulavári öregjeinek, ebéd után egy-egy pohár sörre, az asszonyoknak édességre.

Köszöntem szépen a szíves tájékoztatót. íme, közzé is teszem.

Degeszre tömtem egy öblös táskát könyvekkel, Illyés Gyula műveivel. Szerettem volna felkészülni, mielőtt születésnapi köszöntőt írok. Később — lehet, mert megriadtam az immár „kötelezővé" lett olvasnivalótól — úgy döntöttem, jobb. ha régebbi emlékeimből válogatok. Ég óvjon a gondolattól is. hogy hirtelenjében valamiféle tudorrá képezzem magam, s fitogtassam kapkodva szerzett ismereteimet. Költőből. íróból úgyis csak annyi a miénk. ami beívódik gondolatainkba, vérünkké lesz. Persze. napok múltán előveszem majd az asztalomon tornyosuló Illyés-műveket, de most csöppenjen inkább papirosra néhány korábbi hangulattöredék.

Első találkozásunkról egy dallam él bennem. Elemista diák koromban volt az osztályunkban egy kislány, aki a verseket nagyon szépen, „csodaszépen” akarta előadni. Kántáló éneke ma is fülembe cseng. „Illyés Gyula: Megy az eke. Megy az eke. szaporodik a barázda, mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra. Tralla lalla. tralla lalla. tralla la.” Nem tudom, régi iskolatársaim közül hányán emlékeznek még e negédes hangocskára. Ha akkor is divat lett volna az ilyénféle lelkendezők felfedezése, a szavaló kislány ma talán a világot jelentő deszkákon „valósítaná meg magát”. így csak engem riogatott a versekkel. Szerencsére eredménytelenül.

Jó emlékem is maradt kisiskolás koromból Illyés Gyuláról. Petőfi Sándor életéről írt könyvének elolvasásáért kaptam egy hetes osztályzatot. (Rövid ideig nem az ötös. hanem a „hetes’' volt a legjobb jegy széles e hazában.) Csodálkoztam akkor, miért jutalmaznak olyasmiért, ami önmagában is örömöt okozott. Talán ma sem ritkaság, hogy gyerekeinket csak a kínnal, izzadsággal elért teljesítményekért dicsérjük. S szoktatjuk őket arra, hogy immár túlzott lazasággal védekezzenek a lelki prés ellen.

Lehet, hogy emlékezetem rostáján éppen a legfontosabb évek hullottak ki, de úgy rémlik, hogy gimnáziumi tanulmányaim során Illyés Gyuláról nagyon keveset, szinte semmit sem hallottam. Bizony, amikor az ötvenes évek elejének torzulásairól beszélünk, nem szabad elfelejteni. hogy az iskolai oktatás milyen jóvátehetetlen hibákat vétett. Mert a felnőttek, akik a tankönyveket írták, később legfeljebb önkritikát gyakoroltak, ám a diákok érettnek nyilváníttattak úgy, hogy nem is hallották Németh László nevét, nem tudtak a Nyugat-nemzedékről. de a Kelet Népéről sem. És még de nagyon sok mindenről nem tudtunk. Vajon hányán pótolják közülünk az akkor elmulasztottakat?

Illyés Gyulát tulajdonképpen a színház által fedeztem fel. Az Ozorai példa és a Fáklyaláng olyan áramkörhöz vonzott, amely a 48-as szabadságharcot művészi hatással teszi élővé, s csalogat további elmélyedésre. Gyerekeim mar az Illyés Gyula gyűjtötte Hetvenhét magyar népmese történeteivel csiszolták fantáziájukat, s olvastuk később együtt a Puszták népét.

Nyolcvanadik születésnapján tisztelettel küldöm köszöntő szavaim Illyés Gyulának.

Andódy Tibor