Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

1982. október 30-, szombat

o

i?H^JKíT5

Hollvágányon

Képi emléket sokan áldoztak már régi használati tárgyaknak, telve az utókornak szánt gondolatokkal. Ezek a képek — melyek bármelyik használaton kívüli mozdonyról készülhettek volna — nem kívánnak az utókorhoz szólni, talán inkább a jelenhez: a haszontalan rozsdásodásnál jobb sorsot is érdemelhetnének.

Fazekas László

képriportja

II nők helyzete és szerepe

a mezőgazdaságban

Beszélgetés Orosz Tibornéval, a TOT nöbizottságának titkárával

Hazánk nőtársadalmónak képviseletében a Magyar Nők Országos Tanácsa ezekben a napokban számol be az elmúlt öt esztendő nő- és családpolitikai eredményeiről. közte a mezőgazdaságban dolgozó nők élet--és munkakörülményeiről is. Ez alkalomból kerestük lel Orosz Tibornét, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa nőbizottságának titkárát.

— Mit vár a termelőszövetkezeti mozgalom az országos nőkonfereneiától? A mezőgazdaságban dolg.ozó nőkkel kapcsolatosan milyen eredményekről, gondokról hallunk majd?

— Tavaly, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek IV. kongresszusán a küldöttek — a gazdálkodás értékelése, megvitatása mellett — ösz- szegezték a szövetkezeti mozgalom társadalompolitikai eredményeit is. Meghatározták a szövetkezetekben dolgozók, köztük a nők élet- és munkakörülményeit' javító tennivalókat. Reméljük, hogy most az országos nő- konferencián is megfelelően foglalkoznak majd a termelőszövetkezetekben dolgozó nők helyzetével, problémáival, és segítséget kapunk nőpolitikái feladataink teljesítéséhez.

— Ma már megfelelő a nők helye és szerepe a szövetkezeti mozgalomban?

— Általában igen. A 98(1 ezer tsz-tag mintegy 40 százaléka, az aktív dolgozóknak pedig egyharmada nő. Ök végzik az összes mező- gazdasági munkák 40 százalékát. S ha hozzátesszük azt is. hogy az 1981-es adatok szerint a háztáji gazdaságok termelési értéke csaknem 84 milliárd forint, s ez köztudomásúan a lányok, asszonyok keze munkájából ered' már választ is adtam a kérdésére.

— A mezőgazdaság szocialista átszervezése után, és különösen az utóbbi öt évben sokat változott a falu. A nagyüzemi mezőgazdaság iparosította, városiassá tette a községeket. Hogyan hatott ez az ott élő nőkre?

— Amióta a nők bekapcsolódtak a szövetkezetek gazdálkodásába. megoldódott rendszeres és állandó foglalkoztatásuk. Ez a változás kihatott családi életükre is. Közelebb kerültek a városi életformához, ami jelentős eredmény. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ország minden pontján ilyen ma az élet. Vannak még nagyon szűkös körülmények között gazdálkodó tsz-ek is.

ahol nem tudják tagjaikat, köztük a nőket folyamatosan foglalkoztatni. Találkozni még olyan véleményekkel is — igaz csak elvétve —. hogy az asszony továbbra is maradjon csak a „családi tűzhely őrzője".

— A mezőgazdaságban milyen körülmények között és hogyan dolgoznak a nők?

— A munka minősége. a nők munkájának magasabb szintre emelése a céf a tsz- ekben is. Bár azt hiszem, hogy a mezőgazdaságban sokkal nehezebb e téren előbbre jutni, mint például az iparvállalatoknál. Ma a

termelőszövetkezetekben dolgozók között mintegy 180 ezer a szakmunkás, és .csupán 9 százalékuk a nő. A dolgozó nők 43 százaléka betanított munkás. A 20 ezer felsőfokú végzettségű tsz- tag és alkalmazott közül pedig 2000 a nő. Ezeket a számadatokat azonban nem szabad kiragadva értékelni. Látni kell azt, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság előtt a kisparcellás földművelés nem igényelt szakképzett dolgozókat. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben igen magas a nők életkora, és az idősebb generáció már nem szívesen vállalkozik a továbbtanulásra. Nehezíti a nők szakmai előbbre jutását az is. hogy a mezőgazdaság iparszerűvé válása, a technika térhódítása a szakmunkásigényt elsősorban a férfiak körében növelte. A családi teendők miatt kevés nő vállalja, hogy lakóhelyétől távol levő iskolába járjon. Más megoldást kell keresni.

— Hogyan alakult a mezőgazdaságban dolgozó nők jövedelme az elmúlt időszakban? Érvényesül-e az egyenlő munkáért egyenlő bér elve a termelőszövetkezetekben?

— Lényeges javulás tapasztalható a nemek közti béraránytalanságok csökkentésében. A szövetkezetekben dolgozók 70 százaléka a végzett-munka minősége és mennyisége szerinti teljesítménydíjazást kap. Gond ott van, ahol a teljesítmény nem mérhető, például az adminisztratív munkakörökben. A férfi és nő közötti bérkülönbségek csökkentését bizonyítja. hogy amíg 1973-ban 56 százalék volt a keresetek közötti indokolatlan különbség — a nők kárára —, addig ma már ez mindössze 10—12 százalék. De mint minden átlagszám, ez sem tükrözi a kirívó, konkrét eseteket, amikkel, ha elvétve is. de találkozni lehet még.

— Milyen a nők aránya a vezetésben, mennyire alkalmasak az irányító munkára?

— Nemcsak a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekre vonatkozik az a megállapítás. hogy egy helyben topogunk ;t nők vezető munkakörbe kerülését illetően. 1415 termelőszövetkezetünk van. az elnöknők száma pedig tíz. Érdekességként mondom él, hogy közülük 4 Csongrád megyében dolgozik. Az , elnökhelyettesek között 20—25 a nő. míg a főkönyvelők 27 százaléka nő. A középszintű vezetők között viszonylag sok a nő. 8-9 százalék. Az a tapasztalatunk. hogy a nők megállják helyüket a vezető posztokon, és elfogadja őket a tagság is. Az elmúlt 5 évben javult a helyzet, a vezető és irányító testületekben mintegy 40—42 százalékkal nőtt a nők aránya.

— Hogyan segítik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek a nők, a családanyák életét?

— A TOT IV. kongresszusán is elhangzott, hogy a szövetkezeti tagok élet- és munkakörülményeit a társadalmi célokkal/ valamint a szövetkezeti gazdálkodás eredményességével összhangban kell javítani. Ezt figyelembe véve a szövetkezetek a jövőben is igyekeznek javítani dolgozóik élet- és munkakörülményein. Például támogatják a körzetükben levő gyermekintézményeket, bővítik a dolgozók üdültetési lehetőségeit. Kiemelten foglalkoznak, törődnek a nagycsaládosokkal és a több mint 50 százalékot kitevő nyugdíjassal ég járadékossal. Ma már 256 tsz-nek önálló üzemi konyhája van, 22-ben pedig üzemi büfé működik. A mezőgazdasági csúcsmunkák idején a helyi vendéglátó segíti megoldani a tagság étkeztetését. A tsz-ekben is jár a munkaruha, és a lehetőségekhez képest kulturáltak a munkakörülmények. Túl vagyunk már azon az időn is. amikor az asszonyok kaszával a vállukon 3-4 kilométert gyalogoltak a földekre. A szövetkezetek megoldják a dolgozók szállítását is. Egyszóval sokat javult a mezőgazdaságban élők, köztük az asszonyok helyzete azzal együtt is. hogy még

•vannak nehezebb körülmények között gazdálkodó szövetkezetek. A fejlődést igazán csak az képes lemérni, aki ismerte az ötvenes évek faluját, aki tanúja volt a múltnak. A szövetkezeti mozgalom fejlődésében pedig vitathatatlan érdekük van a falun élő lányoknak és asz- szonyoknak.

Nógrádi Tóth Erzsébet

Korszerű gyermekintézmény-hálózat

Mongóliában egyetlen esztendő alatt — a nemzetközi gyermekévben — 3,4 millió tugrikot adományoztak a vállalatok. intézmények és mezőgazdasági termelőszövetkezetek a gyermekintézményhálózat bővítésére.

Ez azonban nem csak a „gyermekévben" volt így. Mongóliában mindig nagy gondot fordítottak a gyermekek jólétének megteremtésére. Az első óvodát például már alig néhány évvel a forradalom győzelme után. 1930-ban megnyitották. Ezt követte a többi, s idővel a gyermekintézmény-hálózat kiterjedt az egész országra. A termelőszövetkezetek 1970- ig .236 óvodát építettek a dolgozók gyermekei számára.

Szovjet segítséggel 4500 kisgyermek részére 30 óvodát adtak át az utóbbi 15 évben. 1976. és 1980. között összesen 90 óvodát létesítettek az országban, amelyekben 5400 gyermeket tudtak elhelyezni. Ezzel az elmúlt tervidőszak végére megkétszereződött az óvodák száma Mongóliában.

Az igények azonban tovább növekednek. Nem véletlen tehát, hogy az 1981 májusában - összehívott 18. párt- kongresszus határozataiban fontos helyet kapott az óvodák. napközik bővítésének és további korszerűsítésének feladata.

Jelenleg Mongóliában három óvodatípus működik. A napközis intézményekben a kisgyermekek maximum tíz

órát tölthetnek el. Az úgynevezett folyamatosan — napi 24 órában — működő óvodákban az éjszakai műszakban dolgozó szülők gyermekeit veszik fel. Az időszakosan nyitva tartó gyermek- intézmények pedig főként nyaranta üzemelnek a városokban. Vannak ezenkívül speciális óvodák is, az egészségileg károsult gyermekek részére.

Ma minden nagyobb településen és járásban 1—3 óvoda üzemel. Az óvodákat nem csupán állami segítséggel tartják fenn. Felszerelésükhöz, karbantartásukhoz, folyamatos működtetésükhöz az ország vállalatai, szövetkezetei többfajta módon is hozzájárulnák. (BUDAPRESS —MÓNCAME)