Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
1982. október 30., szombat NÉPÚJSÁG Bölöni György emlekezete Száz éve született Szilágy- somlyón Bölöni G'yörgy. A magyar közvélemény elsősorban mint Ady Endre barátját ismerte meg, s méltán. Hiszen egyike volt azoknak, akik Ady örökségét már a két háború között a megfelelő értékrendbe állították. Az igazi Ady című könyve (Párizs, 1934) máig az Ady-szakirodalom egyik alapműve. A Kölcseyvel is távoli rokonságban levő Bölöni György Zilahon járt iskolába. Dzsentri-értelmiségi családjával fiatalon szakít. Jogot .végez, de újságíróként, dolgozik, így kerül ki Párizsba, ahonnan a hazai radikális lapokat tudósítja. Adyt Párizsban ismeri meg igazán, itt szövődik legendás barátságuk. Említett könyve azért is az egyik legfontosabb Ady-értelmezés, mert Bölöni az egyes versek keletkezésének szinte szemtanúja. Elemzései, környezetrajzai hitelesen mutatják be a kort, a költő életrajzi részleteit. Bölöni a forradalmak idején cselekvő részese lesz az eseményeknek, ezért a Tanácsköztársaság leverése után emigrációba kényszerül. A hosszú emigrációban Márkus Ottilia az élettársa, akit még Ady nevezett el Bókának. (Anatole France titkárnője néhány évig.) A Bölöni házaspár továbbra is tudósítja a haladó lapokat Párizsból, s Bölöni az emigráció egyik vezéralakja, szervezője. A felszabadulás után tér haza Magyarországra. EkkoT már hatvanhárom éves, így a hazai irodalmi élet már „Bölöni bácsinak” ismerhette meg közelebbről. Diplomáciai szolgálatot teljesít (Hágában követ), majd megalapítója, első igazgatója az Irodalmi Alapnak 1950-től. Az irodalmi életben több funkciót is betölt; az ellen- forradalom után meginduló Élet és Irodalom című politikai, irodalmi hetilap fő- szerkesztője, a Magyar PEN Club elnöke, s az irodalmi élet konszolidációját elindító Irodalmi Tanácsnak is elnöke az írószövetség újjáalakulásáig. Bölöni György tevékenységével végigkísérte a század első felének haladó mozgalmait, s a radikális • balolda- liságtól eljutott a kommunista párt eszméinek vállalásáig. Táncsics Mihályról írott könyve, irodalmi és képzőművészeti tanulmányai, publicisztikai írásai és műfordításai megbecsült értékei irodalmunknak. Munkásságáért — sok magas kormánykitüntetés mellett — Kossuth-dí- jat kapott. Szigligeten az általa létesített írók Alkotóházának szép ősparkjában mellszobra áll, Martsa István alkotása. A Művészeti Alap irodalmi jutalmait ez évtől kezdve a Bölöni György-emlékplaket- tel együtt adományozzák (Asszonyi Tamás alkotása). Emlékét természetesen nemcsak szobrok és érmek őrzik, hanem elsősorban saját életműve, alkotásai szervesen beépültek szocialista kultúránkba, irodalmunkba. Funk Miklós A politikai könyvnapok elé Szerény külsőségek közt zajló, ám a mindennapokban hasznosan kamatozó eseménysorozatot üdvözlünk: az idén immár 21. alkalommal sorra kerülő politikai könyvnapokat, melyek ünnepi megnyitója november 3-án lesz Szegeden, a Technika Házában. Az őszi hónapokban, hetekben üzemek, intézmények, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek. művelődési házak sokaságában irányul a figyelem — ankétokon. könyvkiállításokon, íróolvasó találkozókon — a társadalmi-politikai ismeretek szerzésére, ami a lakosság, a dolgozók körében egyre növekvő igény. ‘Ezért is foglal el szellemi életünk ünnepi alkalmai között mind rangosabb helyet a politikai könyvnapok eseménysorozata. Hazánkban sok százezren tanulmányozzák évről évre szervezett formában is;párt- és tömegszervezeti iskolákon, tanfolyamokon, előadássorozatokon a marxizmus—leninizmust. Marx, Engels, Lenin műveinek olvasottsága azonban nemcsak a politikai oktatás eredményességét jelzi, hanem könyvkiadásunk fejlődését is. Azt, hogy az MSZMP kiadója, a Kossuth Kiadó mindinkább megtalálja a helyes arányokat alapvető feladata — a marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak gondozása, újbóli kiadása —, illetve a társadalomtudományok mai fejlődését, időszerű problémáit nyomon követő művek megjelentetése, valamint a politikailag egyelőre talán még csak a napi események szintjén érdeklődők igényeinek kielégítése között. Természetesen az évek múlásával, új generációk belépésével mindkét fajta igény újratermelődik. A magyar könyvkiadás igyekszik lépést _ tartani velük. Megismerteti az érdeklődőkkel pártunk tevékenységét, politikáját; közreadja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom friss tapasztalatait, miközben a tömegek ismereteit népszerű tudományos munkákkal, érdekes, gyakran új ismereteket adó kiadványokkal is gyarapítja. A körülöttünk zajló, sok ellentmondást is tartalmazó, s így magyarázatot, értelmezést igénylő világunk alaposabb megismerésének hasznos segítői a politikai könyvek. Az idei gazdag kínálatból említsük meg Marx, Engels, Lenin: A kultúráról című gyűjteményes kötetet, amely napjaink sok vitás kérdésében is jó iránytűül szolgálhat. Most kerül az érdeklődők kezébe Leonyid Brezs- nyev: Az SZKP és a szovjet állam külpolitikája című könyve, segítve jobban megérteni a Szovjetunió rendkívüli erőfeszítéseit a békéért, a háború nélküli világ megteremtéséért. Égető mai problémákat világít meg a Fegyverkezés és világgazdaság című tanulmánykötet, valamint Havasi Ferenc könyve, az Üj fejlődési pályán. Hasznos lexikális ismereteket ad a kétkötetes Világtörténeti enciklopédia; sokak érdeklődésére tarthat számot a Budapest munkás- mozgalma 1919—1945, Gere- lyes Ede tollából, valamint az ispaert szerzőpáros, Hollós Ervin és Lajtai Vera új könyve, a Hidegháború Magyarország ellen, 1956. Talán ízelítőül ennyi is elég annak szemléleltetésé- re, hogy az idei politikai könyvnapok kínálata ismét nem okoz majd csalódást. Az idén közreadott művek gazdag tematikája jól mutatja politikai könyvkiadásunk látószögének szélesedését; azt a hasznos törekvést, hogy korunk leghaladóbb eszméje. a marxizmus—leniniz- mus iránt érdeklődők éppúgy kielégíthessék tudásszomjukat, mint korunk politikai problémái iránt érdeklődők. Újlaki László „Nem a nevelőtestület van a vezetőért, hanem a vezető a nevelőtestületért” Számomra mindig is könnyebb volt megfogalmazni a gondokat, leleplezni a hibákat, mint úgynevezett pozitív példáról írni. Az ok egyszerű. Ott, ahol valóban jól megy a munka, mivel természetesnek veszik, hallgatnak róla. Az áleredmények hírei viszont könnyebben kelnek szárnyra ... Innen tehát néha oktalan óvatosságom. Mégis felkeltette az érdeklődésem, amikor Gyulán, sok mindenről beszélgetve, a művelődésügyi osztály vezetője, dr. Marsi Gyuláné említést tett a törökzugi iskola testületépítésének újszerűségéről. Az meg egyenesen kíváncsivá tett, amikor saját döntésük ellenőrzésére egy — sokak által még mindig kárhoztatott — felmérést végeztek a tantestület körében. A kérdőív tartalmát Domb- j vári József tanulmányi fel- I ügyelő állította össze már I több mint hat esztendeje. I Természetes, hogy a kiérté- I kelést is ő végezte. Nem I hiszi csalhatatlan és egyet- I len módszernek, de mint | mondta, jó alapot nyújt egy i későbbi párbeszédhez, s az ■ adott tantestület akkori han- I gulatáról, közérzetéről meg- j felelő képet nyújt. A kérdőív csupa „kényes” I kérdésből áll. Alaposan kör- I bejárja az igazgató és he- > lyettese munkáját, emberi j magatartását, s természete- j sen a pedagógusok közérze- j téré is rákérdez. (Ami az I előbbiek egyenes következ- I ménye.) Olvasgatva a kiértékelést, I amely az 1982-ben végzett J általános felügyelői látogatás alapján készült jegyző- j könyv utolsó 15 oldalát fog- I lalja el. már’ egészen felleli kesedtem. I Természetesen még rágon- I dőlni sem szabad, hogy itt | egy hibátlan, tökéletes, ál- I landó eufórikus hangulat- j ban élő kollektíváról van szó. Ok sem hiszik máguk- | rój. De azt megtaláltam közöttük, amit kutattam: a jó j tantestületi légkört. j. A művelődésügyi osztály i elgondolása tehát bejött. Az i újonnan épült iskola élére I kineveztek egy fiatalembert, i s az igazgatóhelyettest is — í a szokással ellentétben — az j osztály nevezte ki. Tapasz- I talt, kiváló pedagógust fel- I kérve erre a munkára. A | tantestület tagjai pedig a I város másik három iskolájá- j ból önkéntes jelentkezés i útján kerültek az új iskolá- i ba. Tehát csupa olyan peda- I gógus jött össze, aki szabad j akaratból vállalta az újra- j kezdés nehézségét, s aki fel- j tehetően éppen ezért bizo- | nyítani is akart. 0 békebíró Ahogy beléptem a „lila” iskola kapuján, minden gye1 rek köszönt, s a talpraesett [ ügyeletesek már vezettek is j az igazgatói szobába. A fia- s lal igazgató, Kozma Antal J kissé csodálkozott jövetelem j célján, de hamar feloldódott, I s minden kertelés, szépítés j nélkül fogalmazta meg gon- ] dolatait. Közben hol ez, hol ! az a pedagógus kereste. [ Mindjárt feltűnt, hogy minden kolléga tegezte. — Ezt még talán a KISZ- ; bői hoztam magammal — j mondta. De egyébként sem S ezen múlik valaki tekinté- I lye. Szóval nézzük a kezde- I teket. — Iskolánk 1979 szeptemberével indult az első lépj csővel. Engem júliusban ne- j veztek ki. Az osztály még j 1978 őszén felmérte, kik szeretnének jönni ebbe az isko- ] lába. Akkor még nem tudhatták, ki lesz az igazgató. A helyettest, akit ajánlottak, úgy ismertem, mint a fiam I egykori tanítóját. Ennél jobb ismeretség viszont nem is ] kell. Hiszen Csiri — mindenki csak így hívja Do- ! mokos Imrénét — kiváló, I nagy gyakorlattal rendelke- I ző pedagógus. Ez azért volt j fontos a számomra, mert öt I évet a KISZ-, öt évet a pártapparátusban dolgoztam. I Erőt, lelkesedést éreztem magamban az újrakezdéshez, de szükségem volt egy tapasztalt munkatársra. Most már elmondhatom, a művelődésügyi osztály .jobbat nem is választhatott volna. Elfogadtam azt is, hogy az jöjjön ide dolgozni, akinek kedve van hozzá. Helyesebbnek tartom, mintha én hívogattam volna a testület tagjait. A közösség kialakulásában az első év volt a meghatározó. Kevesen voltunk, de jól összehozott minket — még a férjekkel, a szülőkkel is — a közös iskolatakarítás, a berendezkedés. Ez aztán a második évben, az új épületrész átadásakor megismétlődött. Hosszúra nyúlt beszélgetésünk következő témája az igazgató — akit a kollégák csak Tóninak hívnak — vezetési stílusa volt. Már korábban is hallottam róla. hogy nem szeret utasítgatni, s amit kér, azt először meg is mutatja. Sokszor mondogatja, az iskolában nemcsak dolgozni, élni is együtt kell. A bírálat a problémák megoldását, a munkát szolgálja, tehát nem lehet alkalom a személyeskedésre. Panaszt a másik kollégára nem hallgat meg. Azért vannak a testületi értekezletek. De nem is jöttek még panaszkodni hozzá. Döntéseiben jól segíti az iskolavezetés, amelynek munkájában a munkaközösség-vezetők is állandó tagok. Ebben az iskolában a jutalmak elosztása nem a vezetőség tagjainál kezdődik és végződik. Sőt, olyan is megtörtént, hogy az igazgató az első matematikaórájára behívta az egyik kollégáját. A megbeszélésen alapos bírálatot kapott. Köszönte és megfogadta a segítséget. Ajtaja mindig nyitva áll. illetve nincs is szükség rá, hiszen többnyire a kollégák között, a tanáriban van. Nem tartja magát csalhatatlannak, csak jó pedagógusnak, akinek, mint vezetőnek az a kötelessége, hogy megteremtse a jó munka feltételeit, kialakítsa a tartalmas közösségi életet. Nem kerget ábrándokat. Tudja, egy 48 fős testület, s a 13 technikai dolgozó nem léphet egyszerre. De kötelességének érzi segíteni még magánjellegű gondjaikon is. Ha árkot is kell ugrani... Lehet, az előbb elhangzottakban nincs semmi csodálatra méltó. Legfeljebb az. hogy tényleg így van. Hogy a törökzugi iskolában a gyerekeket, pedagógusokat egyaránt önmaguk képességeihez mérik, hogy a gyengébbekben is bíznak, feladatokkal látva el őket, hogy észreveszik, ha valaki elfárad, és segítenek rajta, s ahol a bírálatot sosem kíséri utólagos morgás. S még egy fontos dolog. Az iskola minden dolgozója szereti a gyerekeket. Ottjártamkor, a folyosón elhaladva, végre nem hallottam ordító, magából kikelt pedagógusokat. Ezért nem csodálkoztam azon. hogy milyen könnyedséggel, bizalommal hívták segítségül az igazgatót éppen akkor kirobbant vitájukhoz békebírónak a gyerekek. Talán ez is lehet oka, hogy nincs alapvető fegyelmezési problémájuk. Pedig lakótelepi iskola ... A nyolcféle (!) társadalmi funkcióval is megterhelt igazgató sietve elszáguldott, így nyugodtan birtokba .vehettük az irodáját. Simkó György né, Szathmáry Zsolt- né, Reisz Ádámné, Berecki Zoltánné és a kezdő Bagi Ágota voltak beszélgető partnereim. Láthatóan nem vigyáznak a szavakra, mondják, ahogy gondolják. Például azt. hogy Tóni, azaz az igazgató nagyvonalú ember, de ha valamit megmond, akkor annak — ha árkot is kell ugrani — meg kell lennie. Jó baráti viszonyban vannak az igazgatóval és helyettesével, akik szinte együtt élnek a tantestülettel. Valahogy olyan a légkör, hogy mindenki belső kényszerből igyekszik a legtöbbet kihozni magából. Nincs szakmai irigykedés, örülni is ezért tudnak egymás sikereinek. Ismerik egymás és a saját munkájuk értékét, így a jutalomosztáskor sincs soha harag. Szinte vég nélkül tudnák sorolni az egymáson segítés szép példáját. Elvük: „En feltárom, mit nem tudok, és cserében segítséget kapok". Szóba kerül az az értekezlet, amelyen értékelték a vezetőikről írt véleményüket. Kemény dolognak tartották, volt aki észrevette, az igazgatót a dicséret jobban zavarta, mint a bírálat. Volt, aki azt mondta, hogy az ő tenyere izzadt helyettük. Mikor jellemezték vezetőiket, nekem is. pontos konkrétumokon alapuló megállapításokat tettek. Szeretik őket, tisztelik. Valaki egyszer csak megjegyzi: „Ügy élünk mi itt, mint egy nagy család”. — Nono — szól közbe egy másik. — Azért nehogy azt hidd — címezi nekem —, hogy itt valamiféle mézédes hangulat uralkodik. Egyszerűen jól érezzük magunkat, és kész. Befejezett mondatok A helyettes. Domokos Imréné Kosztadin Katalin szakfelügyelővel második órája elemzi Marosán Judit fiatal matematika-tanárnő óráját. Belopakodok és figyelek. Pontos, minden apróságra kiterjedő elemzésük egyetlen fő szempontja a gyerek. önkéntelenül nagyokat bólogatok. Sok óraelemzésen vettem részt, de ezen éreztem a segítő szándék mellett valami mást is. Itt nem volt „áldozat”. (Pedig ugyancsak kivesézték a látott öt órát.) Domokos Imréné a szak- felügyelő búcsúzása után egy kicsit fáradtan sóhajt fel. Aztán már újra mosolyog, ahogyan azt mindenki megszokta tőle. Mikor mondom neki. hogy az itt tapasztalt jó légkörről, iskolai demokratizmusról szeretnék írni, a maga szokásos, kertelés nélküli modorában csak annyit mond: — Nincs ebben semmi különös. Mi itt mindnyájan a gyerek érdekében vagyunk. Ebből következik, hogy nem a nevelőtestület van a vezetőért, hanem a vezető a nevelőtestületért. Ha ezt nem látja be a vezető, nem alkalmas funkciója ellátására. Mert akkor a fő cél megvalósítását 'akadályozza meg. Egyébként, tudod mi tetszik itt nekem nagyon? — mondja az utolsó mondat jogán megfellebbezhetetlenül: — Ha bemegyek a tanáriba, soha nem hagyják abba a megkezdett mondatot. B. Sajti Emese MOZI Bronco Billy Bizonyára mindenki ismeri azt a viccet, amikor a magyar filmátvételi bizottmány valahol egy távoli országban keresgél az új tekercsek között. Végül kiválasztanak egyet, s kérdik az árát. Ugyebár, kevés a dollár ... Mondják, hogy öt az ára, dobozzal. És doboz nélkül, kérdezik. A válasz: akkor ingyen van. Mire a filmvásárlóink közlik, hogy nekik a doboz úgysem kellett volna. Nos, ez a kis történet motoszkált bennem, miközben a Bronco Billy című színes és magyarul beszélő amerikai filmet néztem. A fanyar humorú esetnél maradva: az sem lehetetlen, hogy az amerikaiak fizettek azért, hogy egyáltalán elhoztuk tőlük a kópiát. Sőt. az sem kizárt, hogy a dobozt is ideadták. ráadásnak. Meg még egy dolog jutott eszembe. Pár évvel ezelőtt vetítettek egy ugyancsak amerikai filmet, a Buffalo Bill címűt, amelynek forgatókönyve Arthur Kopit világhírű színművéből íródott. A darab még olvasva is jobb volt. mint az a film. de most ez?!... Ugyanis meglehetősen hasonlatos a téma: utazó westerncirkusz valahol a mai és szelíd vadnyugaton, az 1970-es évek legvégén. Csak hát a Buffalo Bilinek volt valami veleje, valami mondandója (mármint a filmnek), ami érdekes lehet más nemzet közönségének is. A New Jersey-i cipőbolti eladóból egy hétéves fegyházbüntetés kedvéért életútján kitérőt tevő Billy koszlott kis cirkusza, hasonszőrű truppja, egy harmincéves milliomos aggszűz — akit úgymond csúnyán és orvul elhagytak éppen Billy cirkusza mellett pár méterre — szenvelgései, s viharos szerelme, „osztálytársulása” vajon kit érdekelhet? Jó. jó, kellenek a szórakoztató filmek is. Bizony óm, kellenének. Csak hát a Bronco Billy történetének semmi köze sincsen sem az érdekességhez. sem a humorhoz, sem a szórakoztatáshoz. Egyetlen mondat, amin talán egy csiklando- zásos besegítéssel még talán lehetne nevetni: „Mit téblábolsz itt, mint prériku- tya a fridzsiderben?” Na?... Egy valami miatt azonban mégis figyelemre méltó ez a hosszúra nyúlt (éppen 120 perces) film. Amennyiben ez erény lehet . .. Nevezetesen, hogy eleddig még soha sem láttunk ennyire ál, hamis és hazug filmet. Itt minden díszlet. Minden nem igaz, minden művi, minden ócskán teátrális. De nem azért, mert így kívánja meg a mondandó, hanem mert ez sikk. ez Amerika! Egyetlen őszinte mozdulat sincsen, egyetlen emberi megnyilatkozás, egyetlen tiszta kis folt, egyetlen szépségmorzsa sem. A címszereplő — s egyben a rendező — az ismerős Clint Eastwood. A mil- liomoslányt, akiből néhány perc alatt a Vadnyugat Lánya lesz, Sondra Locke játssza. Egyetlen, úg.y-ahogy hiteles és még talán emlékezetes alakítást Scatman Crothers nyújtja, a színes bőrű diplomátlan doki szerepében. Szóval ennyi! De legalább mi. a néfcők is kaptunk volna valamiféle kárpótlást. Akár ennek a filmnek a díszes dobozát... (Képünkön Clint Eastwood és Sondra Locke) (nemesi)
