Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

1982. október 24., vasárnap NÉPÚJSÁG BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Kevermesen H a nem is növekszik, de legalább nem csökken mosta­nában a község lakossága Kevermesen. A határ kö­zelében fekvő, 3400 lakost számláló település társ­községe 1982. január elsejétől az 1200-as lélekszámú Dombi­ratos, s a közös községi tanács elnöke Domsik Jánosné. Tőle tudtuk meg: nem valami csodának, vagy a véletlen­nek köszönhető, hogy ma már csak kevesen hagyják el a falut, hanem olyan új munkahelyek létesítésének, mint a PATEX helyi üzeme, a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ seprűkötő üzeme és ciroktclcpe. így a kevermesi és a kör­nyékbeli lányok, asszonyok közül, aki akart, az Keverme­sen talált is munkát, sőt akik Szegedre jártak dolgozni, azok is hazajöttek, hiszen így még a háztájiban is tudnak szorgoskodni. A férfiak közül viszont még sokan eljárnak dolgozni, főképpen Lökösházára, Kürtösre, a határra, Bé­késcsabára, a vasúthoz. A község legnagyobb gazdasági egysége a Lenin Terme­lőszövetkezet. Ez a szépen fejlődő mezőgazdasági nagy­üzem, amely 4400 hektáron gazdálkodik, az idén elnyerte a „Kiváló” címet. Gazdálkodása két hagyományos ágazatra, a növénytermesztésre és az állattenyésztésre épül, és üze­meltet egy sóderbányát. A tsz-ben, s így a faluban sok az idős ember, a közös gazdaság 1100 tagja közül 490 a dol­gozó tag, a többi nyugdíjas, járadékos. A falu és a tsz ve­zetői számára közös az öregek gondja; tervezik egy öre­gek napközi otthona létesítését. A kiszemelt régi épület, a leendő öregek napközije felújításához a tanács rendelkezik ugyan fél millió forinttal, de ez kevés, így a termelőszövet­kezet is hozzájárul a költségekhez, nem csupán készpénz­zel, hanem a szállítóeszközről, sóderról ők gondoskodnak. No és, amit lehet, társadalmi munkában szeretnének meg­valósítani. Felújításra vár a községi kultúrház is, a mun­kálatok jövőre elkezdődnek. S ha már a terveknél, gon­doknál tartunk, szólni kell a belvízről, amely családi há­zak sorát, és tanácsi intézményeket, szolgálati lakásokat tett tönkre. A több. öreg általános iskolai épület közül kettő különösen megrongálódott, és sürgős javításra szorul. S mert — úgy mondják — minden rosszban van azért va­lami jó is, a belvíz miatt a régi helyébe sok új lakás épült a faluban, szinte megfiatalodott Kevermes képe. 1979-től napjainkig 90 új családi házat hoztak tető alá, 150-et pedig felújítottak. A bevezetőben már említettük, hogy a nők számára is teremtettek munkalehetőséget. S hogy ezzel élni is tudtak, az köszönhető a gyermekintézményeknek is. A községben minden arra jogosult gyermek számára van hely a bölcső­dében, óvodában. A falu kereskedelmi ellátásáról a Mező­kovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ gondoskodik, jó az ABC és vasbolt áruellátása, kiemelkedően jó a TÜZÉP-telcpé. A törpe vízmű még 1971-ben elkészült, így megfelelő az ivó- vízellátás. Nincs gond az egészségügyi ellátással sem. Két körzeti orvos és egy fogorvos dolgozik a faluban, — az egyik körzeti orvos immár évtizedek óta. „Egyszóval nem panaszkodhatunk” — ezzel fejezte be beszélgetésünket a ta­nácselnöknő. Amint az eredmények bizonyítják, a kever- mesiek nem is panaszkodnak — hanem cselekszenek. Ez a szép, meghitt, ünnepi hangulatú házasságkötő terem nemrég készült el. Itt tartják a névadó ünnepségeket is Egy — a százból Jókor jött a mikrobusz A PATEX békéscsabai gyára két MSZ—50 típusú lánccséyélő gépet telepített a vízmű használaton kívüli felvonulási épületébe. így kezdődhetett meg 1975. ele­jén Kevermesen a pamutfo­nalak keresztorsózása, cérná- zása — előkészítése a szövés­re. Kezdetben hetven asz- szonynak adott munkát a kis üzem, ma már kilencve- nen dolgoznak itt. Bérmun­kát végeznek a PATEX-nek, a BUDAFLAX-nak és a sze­gedi kenderfonónak, három műszakban. Nemcsak kever­mesi, hanem dombiratosi asszonyok, lányok is az előr készítő üzemben keresik a kenyerüket. A korábbi Vo­lán-járat leállítása éppen ezért kellemetlenül érintette az üzem vezetőit. Féltek, hogy sokan inkább más mun­kát keresnek. Szerencsére: nemrégiben kaptak egy kis Niza mikrobuszt, most azzal szállítják a dolgozók egy ré­szét. A megnövekedett létszám miatt rövidesen bővíteni fog­ják a szociális létesítménye­ket; női és férfiöltözőt ala­kítanak ki az egyik régi gép­teremből. S amire legbüsz­kébbek az üzem irányítói: pár napja német szakembe­rek elkészítették a munka­termek meleg padlós borítá­sát. Jelentősen javultak így a munkakörülmények. A községi könyvtár a mű­velődési házban működik. A „100 falu, 100 könyvtár” mozgalom keretében létesí­tették, 11 évvel ezelőtt. Irá­nyítását, a kölcsönzők kiszol­gálását egyetlen dolgozó lát­ja el, Pelle Ferencnél — Tizenegy és fél ezer kötetünk van. Ez nem kevés, de a pótlás, fejlesztés egyre nehezebb. Drágulnak a köny­vek, és sokkal kevesebbet vehetünk ma ugyanazért a pénzért, mint pár éve. Kü­lönösen a gyermekkönyvek drágák, és nem is tartanak sokáig, mert nagyon népsze­rűek és sok kézen keresztül mennek. Mint a könyvtárosnő mondja, a felnőttek legin­kább Berkesi és Szilvási könyveit szeretik. No, és a klasszikusokat: Jókait, Mik- száthot... Támogatja a könyvtárat a helyi Lenin Tsz is — évente ötezer forintot ad könyvvá­sárlásra. A napi 20—30 láto­gató nemcsak olvasnivalót vihet haza. Hallgathat hang­lemezeket, helyben olvashat­ja a 48 folyóirat, napilap va­lamelyikét. Az iskolások kihelyezett irodalomórákon ismerkednek a könyvtár szerepével, könyv- állományával, a kölcsönzés módjával. Prózai lemezeken hallgatják a tanórákhoz kap­csolódó irodalmi műveket, rögtönzött kiállításon talál­koznak az éppen tanult író könyveivel. Ezeknek a rend­szeresnek nevezhető kihelye­zett óráknak a nem titkolt célja: újabb könyvtári ta­gokra szert tenni. Mint Pelle Ferencné mondotta, sikere­sek ezek a „toborzók”. Ha pénz, akkor takarékszövetkezet ház lakosait is szolgáltatásaik­kal. Figyelemre méltó adat, hogy működési területükön a lakos­ságnak csaknem 40 százaléka tagja a szövetkezetnek, s hogy 150 millió forintos betétállo­mányt tartanak nyilván. Nem­rég vezették be az átutalási be­tétformát, amely máris népsze­rű, miként az ifjúsági betétfor­ma is. Nem kevésbé fontos a szövet­kezet hitelezési tevékenysége. A kölcsönállomány 16 millió 400 ezer forint. Az ügyfelek a fel­vett kölcsönök egyharmadát ter­melési célokra, leggyakrabban szarvasmarha, takarmány felvá­sárlására fordítják. Ez is azt jelzi, hogy a községben és a környéken igen erőteljes a ház­táji gazdálkodás. tózik, s gyűjteményére is büszke lehet. Merthogy gyűj­ti a Békés megyei vonatko­zású plaketteket, gyűjt kar­dokat, s ami igazán értékes ritkaság, az a fokosgyűjte­mény. Több mint 150 sora­kozik a dolgozószoba falán, mind más, és mind fémfejű, merthogy — így mondja Pel­le Ferenc — a fafejűeket nem szereti sem emberben, sem fokosban. Aki járt már cirokfelvá­sárló, -feldolgozó telepen, az tudja: az ott dolgozók nem könnyen keresik a kenyerü­ket. A maglehúzónál nyelik a port, a csomagoló-bálázó résznél emelik a súlyos ci­roktömböket. Mégsem küsz­ködik munkaerőgondokkal a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ kevermesi cirokfel­dolgozó üzeme; 48 dolgozó­nak nyújt biztos keresetet. Közülük harminc nő, tizen­öten pedig a cigánylakosság­ból valók. A cigánymunká­sok jól megállják helyüket. Mint Lezsák Lajos telepve­zető mondotta, 90 százalé­kukkal semmi gond, sőt: akad közöttük kiváló dolgo­zó is. A munkáskollektíva erejét bizonyítja, hogy az idén tár­sadalmi munkában rendbe hozták az ebédlőt, rövidesen a felújítási munkák végére érnek. Befejezés előtt áll a külön dohányzóhelyiség is — megszűnik az az áldatlan ál­lapot, hogy a dohányosok az éppen ebédjüket fogyasztók orra alá fújják a füstöt. Szintén az utolsó simításokat végzik a külső tárolókhoz tartozó és az időjárás miatt mind fontosabbá váló mele­gedőhelyiségen. S amit nem szabad említés nélkül hagy­ni: a munkakörülmények ja­vítását szolgáló létesítmé­nyek költségének kilencven százaléka a társadalmi mun­kából származik. A nemzetközi piacon a múlt évben és 1982 elején beállt apály miatt az idén csak 164 hektár cirok termé­sét vásárolja fel a kevermesi telep. Az utóbbi hetekben ja­vulás állt be a cirokexport­ban, szeptemberben például háromszor annyit küldtek Olaszországba, mint a hazai piacra. Ezért határoztak úgy a kovácsházi ÁFÉSZ vezetői, hogy kétszer akkora terület­re kötnek szerződést az idén, mint az előző esztendőben. A kevermesi telepvezető így fo­galmazott: „Megy a cirok, és ez jó érzés!”. „Nekem ez a szórakozásom” Ha annak idején, amikor Pelle Ferenc — immár a ta­nítóképző intézet oklevelével a zsebében — a főiskolát vé­gezte, lett volna matematika —történelem szak, ő azt vá­lasztotta volna. De hát nem volt, így lett matematika— fizika szakos tanár, ám a történelem, rég múlt idők eseményei, tárgyi emlékei mindig is érdekelték. Külö­nösen azután, hogy a taní­tóképzőben az utolsó évben egy helytörténeti dolgozatot kellett írni. Akkor ismert meg néhány érdekességet Kevermes múltjából, majd immár gyakorló pedagógus­ként, a szülőfalujában került a kezébe Békés megye tör­ténete, amit Maday Pál írt. Ebben olvasta Kevermesről, hogy a Barta-halom legen­dája egyik helybeli tanító el­mondása alapján került a könyvbe. — Kérdeztem a kollégát, honnan tudja, hogy a törö­kök éllen harcoló Bartá vitéz és legényei nyugszanak a ha­lom alatt. Mondta, úgy hal­lotta. Ez szöget ütött a fe­jembe; hát akkor ez nem hi­vatalos, utána kellene nézni. Tulajdonképpen ezzel kezdő­dött, s azóta is nézegetem — meséli Pelle Ferenc, a me­gyei pedagógiai intézet fel­ügyelője, aki 1965-ben meg­írta Kevermes történetét, s akinek a szenvedélyévé vagy ahogyan ő mondja, hobbijá­vá vált a helytörténeti kuta­tás. A megyei múzeum és a Hazafias Népfront pályáza­tára több ízben készített dol­gozatot, s első, második, il­letve harmadik díjat nyert. Most éppen a „Kevermes földrajzi nevei és azok rövid története” című pályamun­kája y;an bent, és nemsoká­ra elkészül a falubeliek ra­gadványneveinek története is. S hogy el ne felejtsük, megírta második könyvét, mely a községi önkéntes tűz­oltóegyesületről szól. — Nekem ez a szórakozá­som — hárítja el az elisme­rést —, s ha nyugdíjba me­gyek, még több idő, energia jut majd rá. Hiszen annyi minden összegyűlt a könyv megjelenése óta, ki kellene azt is bővíteni. A ’60-as években a falu ha­tárában az eke nyomán és építkezésekkor sok régészeti lelet került elő. A munkások már tudták, ilyenkor csak Pelle Ferencnek kell szólni, ő aztán a „gyerekeivel”, az iskolai helytörténeti szakkör tagjaival feltérképezi a sí­rokat, menti a leleteket. Sok­féle rendű-rangú közéleti megbízatását hosszú lenne felsorolni, s emellett még fo­Mcgajándékozzák az ügylcle- két ezekben a hetekben a Ke­vermes és Vidéke Takarékszö­vetkezetben — mert hogy ok­tóber: takarékossági hónap. No, persze azért nem mindenkit, csak azokat, ákik betétet he­lyeznek el. Ha ugyanis a taka­rékszövetkezet valamennyi tag­ját megajándékoznák, azt in­kább pazarlásnak, mint figyel­mességnek neveznénk — hiszen összesen 8700 tagot tartanak nyilván. Mint Nagy Pál, a szövetkezet elnöke elmondta, működik ki- rendeltségük Lökösházán, Nagy­kamaráson, Kunágotán, Domb­iratoson, Dombegyházán, termé­szetesen Kevermesen, s e hat egységben látják el Medgyes- egyháza, Almáskamarás, Kis- dombegyház és Magyardombegy­Az oldalt írta: M. Sza­bó Zsuzsa és Tóth Ibolya. A fotókat Veress Erzsi készítette. Apály után export

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom