Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

NÉPÚJSÁG 1982, október 24., vasárnap Sok látogatója volt szombaton a Finta Sándor szobrász alko­tásait bemutató kiállításnak, amelyet november 21-ig keres­hetnek fel az érdeklődők a gyulai várban Veress Erzsi felvétele Édes anyanyelvűnk Nyilvános szóbeli verseny­nyel folytatódott a tizedik alkalommal megrendezett Édes anyanyelvűnk országos verseny döntője szombaton Sátoraljaújhelyen. A szóbe­li verseny ünnepélyes meg­nyitója alkalmából a részt­vevők megkoszorúzták Ka­zinczy Ferenc és Kossuth La­jos szobrát, majd Hanga Má­ria művelődési miniszterhe­lyettes mondott beszédet. A nyilvános szóbeli verse­nyen valamennyi versenyző — az ország minden megyé­jéből, megyei jogú városából és Budapestről érkezett 62 gimnazista és szakközépisko­lás, továbbá 55 szakmunkás- képzős diák — vázlat alap­ján háromperces előadást tartott, amelyet tartalom, előadásmód, nyelvi kifejezés szerint a bírálóbizottság ér­tékelt. Ennek, valamint a pénteki írásbeli versenynek az eredménye szerint döntik el, kik kapják meg vasárnap a legjobbnak járó díjat. Bányaomlás a Mecsekben Bányaomlás történt pénteken délután a Mecseki Ércbányásza­ti Vállalat Il-es számú üzemé­ben. Az 55-ös fejtési csapat munkahelyén bekövetkezett kő­zetomlás két bányászt maga alá temetett. Kovács András 38 éves vájárt, békésszentaridrási lakost sikerült kimenteni. A mentők a Pécsi Orvostudományi Egyetem urológiai klinikájára szállították, ahol műtétet hajtot­tak végre rajta. Állapota kielé­gítő. Csongor Tibor, 36 éves vá­járnak, pécsi lakosnak már csak a holttestét találták meg a bá­nyamentők. A kerületi bánya­műszaki felügyelőség vizsgálatot kezdett a szerencsétlenség ügyé­ben. Autóbusz és kamion ütközött Tömeges baleset történt szom­baton reggel a 86-os számú fő­úton, Bősárkány határában. Egy hegyeshalmi gyerekeket kirán­dulásra szállító Volán-autóbusz összeütközött egy — jugoszláv állampolgár által vezetett — nyugatnémet kamionnal. Az ösz- szeütközés következtében több mint 20-an megsérültek; három személy, köztük az autóbusz ve- vezetője sérülése életveszélyes. A sérülteket a csornai és a győri kórházba szállították. A vizsgálat eddigi adatai sze­rint a balesetet a kamion veze­tője okozta, akit szintén kórház­ban ápolnak. A rendőrség szak­értők bevonásával tovább vizs­gálja a baleset körülményeit. Divatpályázat fiataloknak Divatpályázatot hirdetett a KISZ Központi Bizottsá­gának építőtáborok bizott­sága. Idén több építőtábor­ban, önköltségi áron kínál­ták a legfrisebb divat sze­rint készült ruhákat, szok­nyákat, nadrágokat a fia­taloknak. A kezdeményezés bevált, az olcsó, korszerű, a fiatalok ízlésének megfele­lő divatárukat sokan vásá­rolták. Ez adta az ötletet, hogy jövőre még szervezettebben rendezzék meg a „Butik­akciót”. A Május 1. Ruha­gyár, a Debreceni Ruhagyár, a Húzózárgyár, a Győr, a Hajdú-Bihar megyei, vala­mint a budapesti ruhaipari szakközépiskolák és szak­munkásképző intézetek KISZ-esei — társadalmi munkában — vállalják, hogy megvalósítják a pályá­zatra beérkezett terveket. Pályázni lehet ruhák, nadrágok, szoknyák, ingek leírásával, rajzával, fény­képével. Ezeket diákzsüri bírálja el, a legjobb mun­kákat 500-tól 3000 forintig terjedő pénz- és tárgyjuta­lommal díjazzák. A pályázatokat december 15-ig kell eljuttatni á KISZ KB építőtáborok bi­zottságához (Budapest, Pf. 72., 1388). Termék- és árubemutató GYomaendrödön Gyomaendrődön október végéig rendezvényekkel és árubemutatókkal színesített kereskedelmi napokat ren­dez az ÁFÉSZ. E rendez­vénysorozat része volt az október 22-én, pénteken tartott cukrászipari és hi­degkonyhai termékbemutató, melyre a Fészek presszóban került sor. A mezőberényi, a szarvasi, a dévaványai és a gyomaendrődi ÁFÉSZ cuk­rászai, szakácsai mutatták itt be készítményeiket. A zsűri értékelése alap­ján a cukrászok között az első: a gyomaendrődi Wolf Imre, aki augusztusban sze­rezte meg szakmunkás-bi­zonyítványát. Második lett a szintén gyomaendrődi Oláh Sándor. A harmadik helyet a szarvasi Kmetykó Ferenc szerezte meg. A hidegtálat készítő szakácsok helyezési sorrendje: első Tímár Jó­zsef mezőberényi, második Tímár András gyomaendrő­di, harmadik Arnóczki Fe­renc szarvasi szakács. A zsűrizés után — nagy számú érdeklődő jelenlété­ben — Tanai Ferenc, a Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ elnöke köszöntötte a versenyre kelt szövetke­zeti cukrászokat, szakácso­kat, majd átadta a helyezet­teknek az okleveleket. Itt szólt arról, hogy cukrászüze­mük épületében hamarosan megnyitják a süteménybol­tot, a Ligeti vendéglő kony­hájának folyamatos üzemel­tetésével egy időben pedig állandósítják a hidegkony­hai készítményeket. Ezután a Ligeti pavilon­ban egy másik rendez­vényt láthattak az érdeklő­dők. Azt a háztartási és lak- berendezési bemutatót, mely ma — vasárnap —, az esti órákig tart nyitva. Kép, szöveg: Balkus Imre Munkában a zsűri Leleplezték Szűcs Sándor domborművűt A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum falán szombaton leleplezték Szűcs Sándor néprajztudós bronz­ból készült domborművét, Győrfy Sándor szobrász- művész alkotását. A közelmúltban, hetven­kilenc éves korában, szülő­falujában, Biharnagybajom- ban elhunyt etnográfus. író, a Nagykunság, a Sárrét és a Hajdúság jeles kutatója több évtizeden át járta az alföldi réteket, pusztai ta­nyákat, s páratlan értékű néprajzi tárgyi anyagot gyűjtött össze, idős pusztai emberek emlékeit, szokásait, mondókéit jegyezte fel, mentette meg az utókor, az eljövendő nemzedék számá­ra. Dolgozatok, könyvek egész sorát írta meg. Kerek tíz esztendeig a karcagi múze­um igazgatója volt, nevéhez fűződik a múzeum gazdag néprajzi gyűjteményének a megteremtése. Kántor Sándor karcagi fazekas alkotásaiból nemrég kiállítás nyílt Gyulán. A népművészet mestere készítette díszes tányé­rok, kancsók és egyéb cserépedények — hétfő kivételével — reggel 9-től délután 5 óráig tekinthetők meg a Dürer terem­L)en Fotó: Veress Erzsi A Dunántúl régészeti emlékei A Dunántúl régészeti em­lékeiből: a csabdi télizöldes­ben feltárt késő neolitikus telep és temető, valamint a süttői őskori sáncok és hal­mok leleteiből nyitottak ki­állítást szombaton Székesfe­hérváron, az István király Múzeumban. A csabdi télizöldesi ásatás során előkerült régészeti em­lékek — edények, fegyverek, ékszerek, különböző haszná­lati tárgyak — segítségével illusztrálták a késő neoliti- kum idején, i. e. 2800— 2500-ban élt lengyeli kultúra népének életmódját, szoká­sait, kultúráját. A süttői fel­tárások anyaga a kora vas­kori, hallstatti kultúra ide­jén több ezer évvel ezelőtt élt népek kultúráját szem­lélteti. A kiállítást az év végéig tekinthetik meg az érdeklő­dők. Híres iskolák, tudós tanárok S ajátos vonása a magyar társadalmi fejlődésnek, illet­ve történelmünk, menetének, hogy nálunk az az év­század vetette meg a világi iskoláztatás alapját, amely máskülönben mindvégig fegyvercsörgéstől volt han­gos: a vérzivataros XVI. század. Az Oláh Miklós esztergomi érsek elnökletével tanácskozó nagyszombati zsinat 1560-ban rendelte el, hogy az egész királyi Magyarországon minden egyes plébániának tanítót kell állítania. Ettől kezdve nyíltak meg egyre-másra a kisiskolák a katolikus településeken, és a példa hamarosan követésre talált a protestáns falvakban. A fiatal református felekezet már a katolikus kezdeményezés előtt is létrehozott egy-két iskolát, például a debreceni, a pápai és a sárospataki kollégiumot; ezek néhány évtized alatt országos hírnévre tettek szert oktató-nevelő munkájukkal, és azóta sem csorbult meg a tekintélyük. Pápai, pataki, debreceni diáknak lenni mindig rangot je­lentett Magyarországon. Nemcsak az iskola patinás múltja miatt, hanem bizonyára azért is, mert sok híres történelmi személyiség vagy tudós, költő, író koptatta padjaikat kisko­rában. Ki ne emlékeznék rá, hogy Kossuth pataki, Kölcsey debreceni, Petőfi pápai diák volt? Vannak, akik hajlamosak azt hinni, hogy nekünk százado­kon át nem volt több kiváló iskolánk háromnál-négynél. Pedig dehogy nem volt, csak kisebb fénycsóva vetődött rá­juk. Kétszáz—háromszáz évvel ezelőtt is nevezetes iskola működött Nagyenyeden, Kolozsvárott, Kőszegen, Kassán, Sopronban és még jó néhány városunkban. (A soproni gim­názium éppen ebben a hónapban ülte meg alapításának 425. évfordulóját.) Nyugodtan állíthatjuk, hogy minden ország­résznek megvolt a maga közkedvelt iskolája, ahová minden korban tódulva igyekeztek a diákok. És ez bizony ma sincs másképpen. Nézzünk csak körül, mit látunk! Minden megyeszékhelyen található legalább egy „elit” iskola, amelyben hosszú idő óta kétszer-háromszor annyian jelentkeznek, mint ahány tanulót föl tudnak venni, miközben a város más oktatási intézmé-- nyei beiskolázási gondokkal küszködnek. A szülők jelentős része akár nagyobb anyagi áldozatra is képes, csakhogy gyereke jó hírű iskolába járhasson, hogy minél jobb nevelés- ben-képzésben részesüljön. Ezt tette a múlt században Petőfi édesapja, Petrovics Ist­ván is, aki talán már székálló legény korában elhatározta, hogy fiát a legjobb hírű tanítók keze alá adja. Pedig akkor dehogy is sejtette, hogy Sándorból költő lesz. Egyszerűen csak azt akarta, hogy a műveltséget a legrangosabb iskolákban szerezze meg a gyerek. Ezért aztán ha neszét vette egy még nevezetesebb iskolának vagy mesternek, a következő évben — sőt, év közben is — már oda íratta be a fiát. Mitől lesz végül is híressé egy-egy iskola? Gárdonyi Géza szállóigéje szerint a vár ereje nem a kövekben van, hanem a védők lelkében, és ez a megállapítás az oktatási intézmé­nyekre is érvényes: egy-egy iskola mindenekelőtt az ott dol­gozó tanárok munkája révén válhat híressé. A kiváló tanári -kar netán mostoha körülmények között is fényes nevet tud szerezni intézetének. Gondoljunk csak Arany János tanári éveire Nagykőrösön! A költő és akadémikus tanártársai — egyszerre hatan voltak a Tudományos Akadémia tagjai — kimagasló tudományos és pedagógiai tevékenységükkel az ön­kényuralom sötét esztendeiben is „fényküllőzték” a gimná­ziumot és a várost. Néha egyetlen kiemelkedő pedagógus is elegendő az iskola rangjának megalapozásához. Comenius Sárospatakot, Apá­czai Csere János Kolozsvárt egymaga tette híressé a XVII. században. Alig egy emberöltővel ezelőtt pedig Hódmezővá­sárhely vált sokak által irigyelt pedagógiai műhellyé Németh László tanárkodása nyomán. A híres iskolák és a nevezetes, tudós tanárok elválasztha­tatlanok egymástól. Az iskoláknak remek nevelőegyénisé­gekre van szükségük, a kiváló tanároknak meg friss levegő­jű. szabad szellemű iskolára, ahol a munkát és a gondolat szárnyalását semmi sem fogja vissza. Gyakori panasz mostanában, hogy iskoláinkból eltűntek a tudós tanárok. Nyomuk veszett — mondják —, mert nap­jaink iskolájában nem nyílik igazi lehetőség a tudóssá válás­hoz, a tanításon kívüli alkotó munkához. Igaz volna ez az állítás? Szerintünk aligha, hiszen tucatszám tudnánk megne­vezni olyan ma is élő, alkotó írókat, költőket és tudósokat, akiknek a pályafutásában kiemelkedő, szerepet játszanak a tanárkodással eltöltött esztendők. Szép számmal állnak -ka­tedrán olyan pedagógusok is, akik iskolai tevékenységükért és tudományos munkásságukért állami díjat kaptak. V annak ma is kiváló iskolák és tudós tanárok. Nem ők tehetnek arról, ha nem figyel föl rájuk a közvéle­mény. Egy valamiben viszont igazuk lehet a bírá­lóknak: ha az alaposan fölkészült, nagy szaktudású tanárok számát keveslik. Oktatási berkekben ugyanis gyakori beszéd­téma, hogy mintha nem fogyatkoznék az igénytelen, a felü­letes felkészültségű pedagógusok száma. Ha így van, akkor ez azért nagy baj, mert a csaták kimenetele a pedagógiában is a derékhad erejétől függ. P. Kovács Imre Nagyszüret Tokaj-Hegyalján A történelmi borvidékek közül mindig Tokaj-Hegyal­ján kezdődik és fejeződik be legkésőbben a szüret. Szokás volt, hogy a bakhá­tas, karó mellett nevelt tő­kékről október 20-a után kezdjék meg a termés le­szedését. S bár az új, nagy­üzemi módszer, közte a kor­donművelés alkalmazása óta ez az időpont előbbre ke­rült, már két hete tart a nagyszüret a világhírű bor­vidéken. Késleltetik a sze­dést a déli fekvésű táblá­kon, ahol erőteljes az aszú- sodás. Eddig már mintegy ötszáz (500) mázsa aszút vá­sároltak fel, de számítanak arra, hogy az aszúsodásnak eddig kedvező októberi idő­járás továbbra is a bogyók töppedését, cukortartalmá­nak növekedését segíti. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, amely a zárt borvidék ter­mését felvásárolja és keze­li, már több mint ■ negyed- millió hektoliter mustot tá­rol erjesztőpincéiben, töb­bek között Sátoraljaújhe­lyen az ungvári, Mádon a ' dorgóvölgyi pincékben, és Olaszliszkán. A mustok zö­mét a kistermelőktől vették át eddig. A nagy­táblákról a termésnek mint­egy a felét szedték le. Je­lenleg is naponta átlag négy—ötezren szedik a für­töket. A tervek szerint a hónap végére fejeződik be az utóbbi évtizedek leggaz­dagabb szüretje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom