Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

1982. szeptember 5., vasárnap NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Későn jött Pásztor!? Bp. Honvéd—Bcs. Elére Sp. 2—1 (0—0) NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Kispest, 3500 néző. V.: Mo­hácsi (Kiss G., Soós). Honvéd: Menyhárt 6 — Paróczai 6, Lukács 5, Garaba 7, Varga 5 — Kerepeczky 5, Nagy A. 6, Gyimesi 5, Gere 6, Dajka 5, Esterházy 6. Edző: Komora Im­re. Előre Spartacus: Rabcsák 7 — Rácz 6, Kerekes 6, Tisza 5, Fabulya 5 — Királyvári 5, Steigerwald 6, Kőhalmi 6, Ta­kács 5 — Kurucz 6, Kanyári 4. Edző: Zalai László. Csere: Dajka helyett Détári (5), a szünetben, Kanyári he­lyett Pásztor (6), az 51. percben, Királyvári helyett Ador­ján (—), a 71. percben, Kerepeczky helyett Tóth (—), a 82. percben. Gólszerző: Esterházy 49. p., Gere 81. p., Kőhalmi (11-es- ből) 86. p. Sárga lap: Paróczai 41. p„ Kőhalmi 65. p. Szögletarány: 6:4 (3:2) az Előre Sp. javára. Jrt iramban kezdődőit a találkozó. Mindkét fél keres­te a kedvezőbb pozíciót, az elgondolásokkal azonban baj volt. A hazaiak' kihasznál­hatták volna, hogy a csabai­ak lesre állítása nem sike­rült, Dajka azonban leállt, a másik oldalon Takács lőtt mellé-fölé. Jó ideig nem fo­rogtak veszélyben a kapuk. A 35. percben Nagy A. köze­li fejesét Rabcsák a kapu fölé ütötte. A félidő utolsó perceiben keményebbé vált a játék. Gere rúgást kapott Rácztól, majd Paróczai sárga lapot — buktatásért. Még Varga szabadrúgása csattant a kapufán. SZÜNET UTÁN a Honvéd kezdett jobban, és a 49. percben vezetést is szerzett. Garaba tört előre a bal olda­lon, a 16-osnál jobbra perdí- tett és a mellette futó Es­terházy 12 méterről higgad­tan átperdítette a labdát a kifutó és vetődő Rabcsák fö­lött, 1—0. A folytatásban a kényelmeskedő Kanyári he­lyett Pásztor jött be, és mindjárt meg is változott a csabaiak' játéka, többet kez­deményeztek a lila-fehérek. A 66. percben Nagy A. szög­let utáni fejesét a kapufa mentette, majd Gyimesi Rabcsákba vágta a labdát. A 80. percben Kurucz beadása kipattant Menyhárt mellé­ről, de Takács 16 méterről, teljesen tiszta helyzetben, a bal kapufát találta el. Az ellentámadásból gólt kapott az Előre Spartacus: Gere 16 méteres lövése védhetetlenül szállt a bal felső sarokba, 2—0. A 86. percben Pásztor tört előre, Lukács és Meny­hárt közösen buktatta, majd lerántotta — 11-es! A bünte­tőből Kőhalmi a kapu bal oldalába helyezte a labdát, 2—1. Még volt helyzete a csabaiaknak, de a piros-fe­hérek 10 emberrel élő fa­lat alkotva kibírták gól nél­kül az utolsó perceket. A kis számú, Honvédhoz hűséges szurkolótáborból a szünetben sokan latolgatták: maradjanak-e? Ennyit érde­mes összefoglalóként meg­jegyezni az első játékrész­ről. A sok hiba után, a foly­tatásban, amikor egy védel­mi hiba miatt gólt kaptak a csabaiak, taktikát változtat­va kitámadtak, és mindjárt érdekesebb lett a mérkőzés. Pásztor harcba dobása lénye­ges változást hozott, a kö­zéppályás — aki sérülését itt-ott alig tudta leplezni — megmutatta, hogy hogyan kell foggal, körömmel küz­deni. Végeredményben azon­ban a Honvéd rászolgált a győzelemre. A csabaiak ké­sőn kapcsoltak rá igazán. Nyilatkozatok. Komora Imre: — Azt hiszem, most nem lehetett panasz a mie­ink küzdeni akarására, bár még nem érzik a ritmust, és a csapat keresi önmagát. Za­lai László: — Két szeren­csés gól döntött a Honvéd javára. Ilyen óvatos, meddő támadójátékkal azonban ele­ve nem lehet sokra számíta­ni, nem lehet pontot szerez­ni. B. P. A II. forduló további eredmé­nyei: MTK-VM—Debrecen 2—2 (0—0) ZTE—FTC 1—0 (1—0) Tatabánya—Rába ETO 2—1 (0—0) DVTK—Vasas 3—2 (2—1) Haladás VSE—Csepel 2—2 (0—2) Ü. Dózsa—NYVSSC 2—1 (0—0) A Videoton—Pécs találkozót ma este rendezik meg. NB I IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG Bp. Honvéd—Bcs. Előre Sp. 4—4 (1—1). Kispest, 200 néző. V.: Vankó. G.: Grósz 2 (egyet 11- esből), Supka, Kiss, ill. Bress 2, Szarvas, Bódi. Remek kezdés Bcs. Elfire Sp. —TFSE 24-19 (12-10) NB I-es női kézilabda­mérkőzés, Alkotás út. V.: Szendrei, Somhegyi. Békés­csaba: Bjelik, Oláh I. 2, Rácz 4, TOBAKNÉ, Jakab 5, CSULIKNÉ 10 (6), Ki- suczki 3. Csere: Kovácsné (kapus), Juhász-Nagy. Edző: ♦ Szabó Károly. Testnevelési Főiskola: Vereczi — Hajdú 1, Kenessey, Strasszer, Ma­gyar 2, Kalmár 5 (3), MA­JOR 7. Csere; Szilkai (ka­pus), Azari 3, Horváth 1, Serfőző. Edző: Gódor Mi­hály. Kiállítások: 6 perc a Bé­késcsabánál. Hétméteresek: 6 6, illetve 5'3. A csabaiak kitűnően kezdték az őszi folytatást, és végeredményben a papírfor­mának megfelelően alakuló eredménnyel nyertek. Jövő szerdán a Vasas következik — Mezőberényben. Ma A mai nap kiemelkedő Békés megyei sportesemé­nyei. KÉZILABDA. NB II. Új­kígyósi TSZSK—Cegléd, fér­fi, 11.00. LABDARÚGÁS. Te­rületi bajnokság. Békés— SZVSE, 16.30. Gyulai SE— H. Porcelán, 16.30. Orosházi MTK—Lajosmizse, 16.30. Szarvasi FSSC—Dömsöd, 16.30. ÚSZÁS. Országos sze­niorbajnokság, Gyula, Vár­fürdő, 10.00. TENISZ. OB III. Békéscsabai Előre Spar­tacus—Szegedi Kender, fér­fi, Békéscsaba, 9.30. pAlyuszéliegyzet Csak kíméletesen Mielőtt bármiféle hivatalos közlemény hírül adta, már hal­lottam emlegetni, hogy Kiinga László, a szabadfogású birkó­zóválogatott edzője leköszön. A jólértesültek (és ki nem vall­ja magát annak) még azt is mondogatták, hogy nem fértek jól meg Hegedűs Csabával. A Képes Sportban Szegő András elég szőrmentén, majd a diplomatikusnak tűnő válasz után kertelés * nélkül meg is kérdezte Kiingát, aki ezt mondta: „...nehéz kérdés... He­gedűs Csaba is más típus, én is. ö kemény, akaratos, szél­sőséges, én inkább vagyok hajlamos az engedményekre, hi­szek az átmenetekben,a meggyőzésben ... Igen, ez a más­fajta mentalitás kezdettől fogva jelentett feszültséget köz­tünk, de a munka, az eredmények szempontjából azt hi­szem, jót tett, hogy egymást azért valamiképpen kiegészí­tettük. Egy ponton túl azonban valóban nemigen tarthatott tovább ez a szemben állás. Nyilvánvaló volt, hogy előbb- utóbb szét kell válnunk. Két kő között őrlődtem, de hát tud­tam, hogy itt nekem kell engednem.” Kiingát régen ismerem,Hegedűst is — már persze ameny- nyire foglalkozásomnál fogva ez szükséges, hiszen sem egyik­hez, sem másikhoz nem fűz barátság, ami az igazi emberis­meret záloga lehetne. A két ember, és a tények ismeretében az imént idézettek lehetnek tökéletesen igazak. S ha a plety­ka veszekedést gyanít mögöttük, akkor az azért van, mert elszoktunk a kertelés nélküli beszédtől. Ha már ennyit elis­mer Kiinga az újságírónak, ugyan mi lehet mögötte, gon­dolják sokan. Hát ha csupán ennyi? De való igaz, nálunk soha nem rúgnak ki egy edzőt, csak közös megegyezéssel szerződést bontanak. A játékos nem randalírozik részegen, legfeljebb „kisebb fegyelmi vétséget” követ el. Ha az egyesületen belül bármi történik is, igye­keznek elhallgatni, eltussolni, legalábbis hivatalos formában, elvégre ki figyel a pletykára. Sajnos nagyon sokan. És a tá­jékoztatás hiánya, vagy a tények felemás közlése csak táp­talaja lehet a túlzó híreszteléseknek. Pedig vajon miért lenne szégyen bevallani, ha valamelyik sportoló fegyelmezetlen volt? Édes Istenem, emberek va­gyunk. így azonban sokszor azok nyakába varrják az ügyet, akik teljesen vétlenek. Váradi Béláról már az Isten nem mossa le a balatoni cigányzenés mulatozás vádját, pedig nem ő volt, aki derékig a vízben húzatta a magyar nótát. Ha ak­kor történetesen veszi a fáradságot, és elmondja a valósá­got, vagy akár az egyesülete cáfolja hivatalosan a híreszte­léseket, megnevezve persze a valódi tettest is, akkor nem valószínű, hogy ezeknek a pletykáknak táptalaja lett volna. Igaz, ezzel magára haragította volna az egész labdarúgó-tár­sadalmat, elvégre nem illik árulkodni. így viszont ő maradt a gúnyolódások céltáblája. Nem tudom, miért kell nekünk okvetlenül abban a meg­győződéiben élnünk, hogy a sportolók feddhetetlenek, hogy az edzők tévedhetetlen szakemberek. Mert az állandó szem­forgató kíméletesség ezt sugallja. De a tények ennek ellent­mondanak olykor, és az emberek hajlamosak a tényeket elfogadni. Most joggal kérdezik, akkor miért nem írja meg az új­ság, miért nem beszél róla a rádió, televízió? Azért, mert mi vagyunk az utolsók, akiknek a sportegyesületekben, szak- szövetségekben ezt hajlandók elmondani. Ha mi megírnánk a híresztelések, vagy a félhivatalos értesülések alapján, nagy valószínűséggel beperelnének bennünket. így aztán kényte­lenek vagyunk beérni felemás tájékoztatással, a sorok közé eldugott utalásokkal, bízva abban, hogy önök úgy is értik, miről van szó. És tapasztalataink szerint tökéletesen értik is. ztem!” „Igaza \ ran biro ur, keze Az ajtó, rajta elegáns réz­táblával, éppen a futballpá- lya felé nyílik. A lépcsőtől kőhajításnyira sincs a gyep­szőnyeg, amellett az uszoda. A másik oldalon fedett csar­nokok, meg a többi edzőpá­lya. Arrébb, a fák közt né­hol megcsillan az öreg tó vize. És nagy, pihentető csend őrködik mindenek fe­lett. Hirtelen belehasít a hang­szóró a szanatóriumi csend­be: „Figyelem!... budapesti telefonja van a portán!” A tábor így teljes, a han­gosbeszélővel, a pályákat és a most éppen szünetelő, de 10 perc múlva talán telített „edzészajjal”. ♦ Ki ne ismerné a futball­rajongók közül? Elvégre 138 NB I-es mérkőzésen fújta a sípot, harmincnyolcszor járt külföldön fekete mezesként, három nemzetek közötti U- válogatott-találkozót diri­gált, és lassan húsz éve a tatai edzőtábor gazdaságve­zetője.. A pályáról is, a táborról is éppen elég emléket gyűjt­hetett a sport gazdag vilá­gából, de mielőtt erről be­szélgetünk, sietve leszögezi: — Nézz rám, látszik raj­tam, hogy mindjárt 54 le­szek?! öregem, a sport kö­zelében élni, egyenlő a fia­talságod meghosszabbításá­val. Szólamnak tűnhet, de alig hinném, hogy én böl- cselkedem így először. — Mikor, hol kezdődött ez a máig tartó, szoros kapcso­lat? — A Komáromi Lokomo- tívban, ahol NB Il-es kosa­ras voltam, még diákkorom­ban, s egyben fociztam is a KAC ifiben, Czibor Zolival alkottuk a balszárnyat, és a későbbi újpesti Tóth Miska is ott játszott, ötvennyolc­ban azonban megsérültem, a porc makacsnak bizonyult, döntenem kellett. Mit te­gyek? Hátat fordítsak a sportnak? Isten őrizz. Le­vizsgáztam, és pontosan 10 évvel később bemutatkoztam az élvonalban. — Ez biztos emlékezetes volt. — Mint majdnem minden meccsem. Kispesten a Pé­cset fogadta a Honvéd, és az 5. percben hazai akció vé­gén Tussinger már emelte a kezét fejese után; de Herná­di kiütötte a hálóba tartó labdát. Fütyültem, 11-es. Az összes pécsi körém ro­hant, tudták, hogy újonc vagyok, lehet valamit keres­ni. Mondom, ha nem men­nek a 16-oson kívülre, vala­ki kimegy. Hernádi viszont azt mondta: „Igaza van bíró úr, kezeztem!”, erre aztán nyugi lett. Ezzel a góllal nyert '1—0-ra a Honvéd. Minden kezdet nehéz, és a szakma sajátosságaiból kö­vetkezik: a folytatás még nehezebb. Pár év múlva egy egész város megtanulta, hogy CP 94—5Í> a Trabant­jának rendszáma. Arról a bizonyos Kecskemét—SZEOL AK találkozóról van szó, amely a 33. percben félbe­szakadt, mert egy néző nem bírta ki nyugton, amikor csapata gólt kapott, s befu­tott, hogy igazságot szolgál­tasson. Mekkora galádság: a bíró nem ítélte meg a ha­zaiaknak a 11-est, és még ugyanabban a percben meg­adott egyet az ellenfélnek. — Hát, igen, ez ilyen hob­bi, bár tudom, hogy több, mégsem akarom foglalkozás­nak nevezni. Persze, a szebb emlékek az igaziak. Az 1972- es csodálatos esztendő volt, megválasztottak az év bíró­jának, és a sportláp címol­dalán a világ akkor talán legjobbjához, John Kenneth Taylorhoz hasonlítottak. Telefonhoz szólítják, de gyorsan végez. ♦ — Mindenki Tatára sze­retne jönni edzőtáborozni, és ez nekünk a legnagyobb el­ismerés. Még a labdarúgók is elégedettek mindennél. — Ha már itt tartunk, kik voltak a legjobb kuncsaftok? — Nekünk mindenkit egy­formán kell ellátnunk, az ifistákat is, a világbajnoko­kat is. Szívesen emlékszem a birkózókra; Gurics, Koz­ma, Hegedűs Csaba. Abszo­lút fegyelem, célratörés. Vagy Faludi egykori le­génységére, a férfi kézilab­dázókra, aztán a sakkozók­ra. Most éppen mozambiki labdarúgók és kuvaiti atlé­ták gyakorolnak itt, nagyon rendes gyerekek. Az egyik szoba csodálatos házi múzeum. A 100. (Va­sas—ZTE) NB I-es meccs labdája, középen a FIFA- tagság, és a 25 éves játék­vezetői tevékenység elismeré­se — az aranysíp. Mellette bányászlámpa a szovjet— lengyel utánpótlás-mérkő­zést idézi. Körben, és fel a mennyezetig sok-sok zászló, melynek mindegyikéhez egy- egy történet kapcsolódik. La­kat dr. ajándékát veszi le a falról, egy spanyol túra után kapta a tanár úrtól. — Jelvényem 216 van, és mindegyiket kaptam. Nem kértem — nyomja meg kis­sé az utolsó két szót. — Es ha kiváncsi vagy a Képes Sportra, ’54-től mindegyiket elolvashatod. Vagy nézd meg ezt a pettyest, az NSZK és Hollandia váloga­tottjának találkozóján kap­tuk aláírásokkal együtt, Pa­lotai Karcsi sípolt. — Egyszer sajnos, eljött az utolsó ... — A hivatalos igen, mert itthon a táborban sokszor vezetek most is barátságos meccseket. Csak szólnak, és máris kéznél vagyok, öltö­zöm is. Szóval az utolsó? Petri megkért, hogy csinál­jam még a bűvös korhatár után is, de azt mondtam, ha másoknak le kellett tenni a sípot, akkor úgy tisztességes, ha ép is abbahagyom. Het­venkilencben Emsberger, Kaposi és Vízhányó lett ve­lem együtt exbíró. A leg­többet Zsoltnak köszönhe­tek. ö nemcsak arra ügyelt, hogy ismerjük a szabályo­kat. A legkedvesebb sztorim Rapp Imréhez fűződik. A legtöbb segítséget a felesé­gemnek köszönhetem, a leg­büszkébb pedig arra vagyok, hogy Laci fiam nemsokára megcélozza az agrár doktori címet. — Halljuk a kis történe­tet! ♦ — Salgótarjánban vendé­geskedett a Pécs. Vezettek a lilák, Rapp pedig húzta az időt, hozzáteszem, szerintem az a futballista viszi valami­re, aki olykor túljár a bíró eszén. Szóval Bubu mindent kitalált, hogy tartsa a 2—1- et, a tarjáni közönség pedig mindkettőnk fejét követelte. Tudni kell, hogy Imrét na­gyon régről ismertem még Kaposvárról, és az az igaz­ság, nem akartam kiállíta­ni. Akkor^még nem volt sár­ga lap, bár fegyelmezni ta­lán jobban tudtunk, mint a maiak. Mit találjak ki, hogy megnyugodjanak a kedélyek — töprengtem —, nekem pe­dig Imre igazat adjon, mi több, ezt lássák is. Oda­mentem hozzá és nagy ko­molyan megkérdeztem: „Im­re! Szereted te a ...?” Na­gyot bólintott, az igent elol­vashatták a szájáról. Azt hiszem, az egyszer túljártam az eszén. A közönség elége­detten konstatálta tekinté­lyemet. ♦ — Hogyan telik a hét vé­ge, hisz most már a szombat délután nyugodtabb. — Szabad idő az kevés van, de csinálok hozzá, mert nagyon szeretek horgászni. A Dunára járok rendszere­sen. — És Békés megyébe? — Néhányszor vezettem Csabán, de az már rég volt. A kapcsolat azonban nem szakadt meg, sok barátom van. Adja át üdvözletem Marikáknak, és az atléták­nak, no meg Németh Lajosr nak, akit nagyon tehetséges játékvezetőnek tartok. A múltkor úgy elbeszélgettük vele az időt a Keletiben, hogy végül lekéstem a vona­tot... Búcsúzáskor névkártyát nyújt át: „Marton László, EX. FIFA-játékvezető”. — Gyere máskor is, szíve­sen látunk Tatán. Fábián István BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Séleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: Hl. Munkácsy u. I. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki- INDEX: 25054 adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy ISSN 0133—0055 hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom