Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 4., szombat Jó tapasztalatokat kínálunk 11 bortól a szőlömagolajig Laikusok is tudják, hogy más a hozama a kukoricának Baranyában, s megint más Szabolcsban, vagy Nóg- rádban. Azt azonban csak a hozzáértők ismerik, hogy a hazánkban honos fajták sokkal többre képesek, mint amennyit a mezőgazdasági üzemek kihoznak belőlük. Talán mondani sem kell, hogy ez az egyik tartaléka a nyereség növelésének. A kukoricánál maradva: az ötton- nás átlaghozam a termesztett fajták biológiai „kapacitásának'’ csak a 60 százaléka. Van ennél rosszabb arány is: a szőlőtermesztésben az átlagos „kihasználás” 30 százalékos! E termesztési kapacitások jobb kihasználása sok pénzbe kerül; több műtrágyát, növényvédő szert, gépi munkát kíván. Számítás kérdése annak megállapítása, hogy a hozamok növelésének hol van a gazdaságos határa. Nézzünk néhány példát a gyakorlatból. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban a bor termelési költsége 1975 és 1981 között 63 százalékkal növekedett. Nekik egy hektoliter új bor 1976-ban 700, 1981-ben már 1499 forintba került. öt év alatt 72 százalékkal nőtt a lekötött eszközök értéke. Ehhez nem volt elég fejlesztési alapjuk, ezért a gazdaságnak hitelt kellett felvennie. És a bankköltségek 1981-ben már felemésztették a borászatból származó nyereség jelentős részét. Ez a helyzet az idén tovább romlott, amin — a gazdaság és általában a gazdaságok szempontjából — a leggyorsabban a támogatási, a hitelés az adórendszer átalakításával lehetne változtatni. A gazdaságok azonban nem várhatnak mindig központi intézkedésre. Szorult helyzetükben a tartalékok kiaknázásának még kevésbé elterjedt módjához folyamodtak: a termékek több fázisú feldolgozásához. Ez — esetükben — nem azt jelenti,- hogy a szőlőből nemcsak bort, hanem pezsgőt is készítenek. Az elsősorban szőlőtermesztésre és -feldolgozásra berendezkedett Kiskunhalasi Állami Gazdaság a borászat egyre csökkenő nyereségét a szőlő többszörös feldolgozásával igyekszik növelni. Tehát a borokon és a pezsgőkön kívül a gyártási folyamatban visszamaradt anyagokból (szőlőtörköly, seprőtészta, borseprő, borkő stb.) szeszt, borkősavat, takarmányt, talajerő-visszapótló anyagot, élelmiszeripari célra alkalmas színanyagot és olajat gyártanak. Kissé leegyszerűsítve. ez a több fázisú feldolgozás úgy történik, hogy mindig az előző termék maradékából készítik az újabb terméket. Például fél tonna szőlőből — amiből körülbelül 350 liter bor készül — 100 kilogramm (45 forint értékű) szőlőtörköly marad. Ebből (körülbelül 100 forint értékű) szeszt termelnek. A szesz- gyártás melléktermékéből (90 forint értékű) borkősavat nyernek. A maradékból 33 kilogramm takarmány-alapanyag készül, aminek mázsa- kénti ára 220 forint. A visz- szamaradt masszából készülő szervesanyag-visszapótló mázsájáért már 494 forintot fizetnek a vásárlók. Az eddig fel nem dolgozott anyagból élelmiszeripari célokra alkalmas természetes színanyag és az olívaolaj minőségével megegyező szőlőmag- olaj készíthető. És még mindig keletkeznek újabb melléktermékek ! A körülbelül 30 ezer tonna és 130 ezer hektoliter borászati maradékot feldolgozó üzem — a nyersanyag 80 —90 százalékát vásárolja — tavaly körülbelül 14 százalékos árbevétel-arányos nyereséget. több mint 26 millió forintot számolhatott el. A borkősavüzem 20 állami gazdaság közös vállalkozásaként működik, és'a 26 milliós nyereségből a vagyoni hozzájárulás arányában több mint 50 százalék jut a Kiskunhalasi Állami Gazdaságnak. Az ebből származó szabadon felhasználható nyereség a gazdaság 1981. évi borászati nyereségének több mint 35 százalékát adja. Ha kissé nagyvonalú is a kalkuláció, az mondható, hogy a Kiskunhalasi Állami Gazdaság borágazatát a szőlő és a bor melléktermékéből keletkező nyereség tartja el. (bonyhádi) Csak azok a gazdaságok tudják igazán felmérni, hogy mit jelent az általános talaj- és vízrendezés, ahol már elkészültek a munkálatokkal. Az erősen víznyomásős területek hasznosítása igazán csak a munkák befejezésével válik teljessé. Képünk Tótkomlós határában készült, ahol a Dél-békési Vízgazdálkodási Társulás szakemberei a földmunkákon dolgoznak Fotó: Veress Erzsi Szedik a szegedi iűszerpaprikát A szegedi tájkörzet Duna —Tisza közi homokvidékén megkezdték a fűszerpaprika szedését. Egyelőre ' a háztáji területeken a palántázott ültetvényekről „csipegetik” a csöveket, válogatva a pirosra éretteket. Az első és másodosztályú, a töveken pirosra érett termésekért ugyanis szeptember lü-ig idényfelárat fizet . a szegedi feldolgozó vállalat. Az idén a szegedi tájkörzetben 4700 hektáron ültettek, illetve vetettek fűszer- paprikát. Végleges termésbecslések még nincsenek, de az eddig megtartott határszemlék alapján jó közepes hozamokat várnak a szakemberek. / acélgyártás kevesebb vízzel Az ipari szennyvíztisztítók korszerűsítésével és recirkuláló vízrendszer kiépítésével a korábbihoz képest egyharmaddal — évi 400 millió köbméterrel — kevesebb friss vizet használnak fel a Dunai Vasműben. A vegyszeres. olajos hűtővíz zárt rendszerben történő megtisztításával és újrafelhasználásával a dunaújvárosi nagyüzem minimálisra csökkentette a Duna szennyezését is. öt évvel ezelőtt még évi 15 millió forint szennyvízbírságot fizetett a vasmű. 1981-ben viszont már csak ötezer forintot. Jelenleg a dunaújvárosi kohászat egy tonna acél előállításához a korábbi 600 köbméter helyett csupán 200 köbméter Duna-vizet vesz igénybe. Két hét múlva nyit a BKV Két hét múlva, szeptember 17-én nyitja meg kapuit az Őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek hagyományos seregszemléje. Az idén Magyarországgal együtt 41 ország és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kiállítói mutatják be újdonságaikat. A Budapesti Nemzetközi Vásár a kőbányai vásárvárosban szeptember 17-én. pénteken délután 14 órától fogadja először a látogatókat. Szombaton és vasárnap 10—19 óráig tart nyitva. A hagyományoknak megfelelően hétfőn, kedden és szerdán (szeptember 20—21—22.) szakmai napokat tartanak, alkalmat adva az ipri és kereskedelmi szakembereknek, partnereknek a találkozóra, tapasztalatcserére, üzletkötésekre, ezeken a napokon a nagyközönség délután 14 órától látogathatja a kiállítást. A BNV belépőinek ára a tavalyihoz képest n,em változik, a látogatók 15 forintos jeggyel, a szakmai napok résztvevői pedig 60 forintos belépővel- mehetnek be a vásárvárosba. Jegyek válthatók a BKV pénztárainál, a metró végállomásainál, valamint a nyitástól kezdve a vásár kapuinál. A kőbányai vásárvárost az idén is az Örs vezér térről induló 100-as autóbuszokkal, valamint a Népszínház utcából a 29-es villamossal lehet megközelíteni, a BKV e járatokat a vásár időtartama alatt sűrítve közlekedteti. — Hajba még soha nem kaptunk. Nézze, itt mi harmincán dolgozunk egy blokkban, és egy az érdekünk: keresni szeretnénk. így azután én meg se várom, hogy a Bori tegye szóvá, ha nem jó a gépelosztás, vagy baj van a szervezéssel. Megyek magam is a telepvezetőhöz azonnal. Hogy mi ne értettünk volna egyet a Bódiné- val, olyan nem nagyon fordult még elő — mondja Szőke Jánosné, a Békéscsabai Kötöttárugyár mezőkovácsházi telephelyének blokkvezetője, amire a bizalmi, Bódi Jánosné is rábólint. A kattogó varrógépek között folytatjuk tovább az eszmecserét, beszélgetőpartnereim: Szász Veronika telepvezető, meg Gajdos Istvánná főbizalmi. Mindennapos gondokról beszélnek. Kiderül, hogy több mint száz asszony között legfeljebb a túlórákért kell külön agitáció! folytatnia a vezetőknek, meg a szakszervezeti tisztségviselőknek. Viharokat kiváltó vitákra, rendkívüli eseményekre nemigen kerül itt sor. Legtöbbször a norma miatt — Most februárban azért átéltünk egy mozgalmasabb időszakot is — idézi föl a főbizalmi, majd így folytatja: — Két embertől kellett volna megválnunk az előírt improduktív létszámcsökkentés miatt. Két régi dolgozóról volt szó, és így érthető, hogy a közvélemény melléjük állt. Végül is a központtól kaptak állandó feladatot, mert ott éppen létszámhiánnyal küzdöttek. De más kirívó eset nem jut eszembe. Azt ugyanis ma már természetesnek tartják, hogy a legkülönbözőbb kérdésekben véleménykülönbségek alakulnak ki, amelyeket időbe telik egyeztetni. Erre is tudnak konkrét példát mondani: bérfejlesztéskor a bizalmi meg a blokkvezető előzetesen már kialakítja a közös elképzelést, a végső döntés mégis el-elhúzódik a viták miatt. — Azt a gyakorlatot vezettük be, hogy a régi, hagyományos üzemi négyszöget a bizalmiakkal, nálunk négyen vannak, kibővítettük, így minden olyan témában, amiben itt a helyszínen dönthetünk, áttételek nélkül alakulhat ki az egyetértés és közvetlen az információcsere is. Természetesen a mindenkit legjobban izgató kérdésben, a normaügyekben legfeljebb csak véleményt nyilváníthatunk — világosít fel a telepvezető. A norma, vagyis hát a bér. nemcsak a mezőkovácsházi telephelyen központi kérdés. Az ..anyagyárban", Békéscsabán is e körül lángolnak fel időről időre a viták. Andó Jánosné szabász, mesterrajzkészítő, a szabászok főbizalmija. — A munkaügyisek ezt mindig úgy fogják fel, hogy bért követelünk, pedig mi csak a végzett munkáért járó jogos munkabért kérjük. Itt volt például a teregetők esete. Ment a vita: mi bizonygattuk, hogy nem jó a normájuk, ebben a főművezető is mellénk állt. a vállalatvezetés meg bizonygatta. hogy jó a norma. Ez jó ideig eltartott. Nem hagytam magam, a többiek sem. Szóvá tettük minden fórumon. Végül alaposan megvizsgálták és rendezték a teregetők bérét. Most már jöhet a következő lépés. Mert megállás Babinszki Mária szerint nincs. Gépi varróként a konfekciórészleg főbizalmija. Százhetven ember között dolgozik hét bizalmival együtt. Sok a nő. köztük az anya is sok, s ezért a gondok is sűrűsödnek. — Nem csak, meg nem mindig a vezetők okoznak nehéz perceket az embernek. Azt is meg kell mondanunk, ha a dolgozónak nincs igaza, és ez bizony nem a legnépszerűbb feladat. Én azt mindenesetre nagyon jónak tartom, hogy nálunk minden bizalmi ott van a testületi ülésen, és elmondhatja, ami a szívét nyomja. Ezt a normaproblémát is addig fújtuk, amíg a vezetés csak talált egy jó megoldást. 0 bírálat - segítségad ás A szabászat főművezetője. Prisztavok Pálné, aki egyben a konfekció-gyárrészleg helyettes vezetője, valamikor műhelytitkár volt. Ez nagyban meghatározza értékelését a szakszervezet szerepéről : — Mindenki ott téved, ahol dolgozik. Bizony velem is előfordult, hogy nem a legjobb intézkedést adtam ki, azonnal jöttek a bizalmiak, meg a főbizalmi. Én ezt segítségként fogom fel. Ebben érzem azt, hogy nem hagynak magamra a beosztottaim. Az a vezető, aki olyan légkört teremt maga körül, hogy nem mernek vagy nem akarnak szólni a hibákról az emberek, saját magát buktatja meg. Ugyanez a vélemény csendül ki az igazgató, Szajbély Mihály szavaiból is: — Én az üzemi demokráciát nem fórumként vagy fórumok rendszereként fogom fel. Ügyes-bajos dolgainkat nem lehet kétszer-há- romszor egy évben fehér ingben, nyakkendőben egy- egy felszólalással rendbe tenni. A konfrontációnak a napi munkában és mindennaposán kell megtörténnie, ha ez létrejön és eredménye van. akkor a fórumnak is lesz utána hitele. Nem akármiről van szó. Hiszen a Békéscsabai Kötöttárugyár Békéscsabán és öt telephelyén több mint kétezer dolgozót, valamint csaknem 400 bedolgozót foglalkoztat. A 700 millió forintot megközelítő éves termelési értéket jobbára divatcikkekből kell előállítania. A divat- s a megrendelői igények gyors változása, az egyre szigorúbb exportfeltételek határtalan rugalmasságot követelnek, a vezetőktől is, a szabászoktól és varrónőktől is. A korábbi nagy és évekig változatlan termékösszetételű tételekkel szemben most állandóan újabb meg újabb modellekre kell átállni. Ez szította fel a „normaharcot” is. A csatározások azonban meghozták az eredményt: minden új termék elméleti normáját a legügyesebb szakmunkások, a munkamódszer-átadók próbálják ki a gyakorlatban július elsejétől, mielőtt az üzemrészekbe azt hivatalosan is kiadnák. Viták nélkül nem megy Az igazgató által említett mindennapos konfrontáció, a mégoly demokratikus légkör sem vállalhatja természetesen át az üzemi demokrácia hivatott fórumainak tisztét, szerepét. Erről dr. Aradszki Andrásné, a vszb titkára vall: — A vállalatvezetés elkészítette például az anyagi ösztönzés továbbfejlesztésére tervezetét. Ezt a bizalmi testület nem fogadta el, mert csak a dolgozók ösztönzését tartalmazta, a vezetőkét nem. Visszaadtuk kiegészítésre. Nálunk nem vezettük be a bizalmi küldött rendszert. Igaz. így 80 bizalmi ül a testületben, de a legszélesebb dolgozói vélemények ismeretében dönthetnek, és kár lenne azt hinni, hogy működésképtelen mammut- testületről van szó. Nem múlik el ülés érdemi vita nélkül. Az úi törzsgárdaszabály- zatot is csak második ülésen fogadták el véglegesen. Egy szó, mint száz, az eddigiekből egy dolog feltétlenül kitetszik: a Békéscsabai Kötöttárugyárban sem zökkenőmentes az üzemi élet. a termelés. A légkör azonban nyílt, vezetők és beosztottak kölcsönösen kritikusak egymással szemben, viszont kialakult és megerősödött az a kölcsönös bizalom, . amely egyenrangú tárgyalófelekké avatta a szakszervezeti - testületet, a funkcióviselőket és a partner gazdasági vezetőket. Ennek érdekes — de egy7 úttal figyelemre érdemes — megnyilvánulása az is többek között, hogy a szakszervezet kezdeményezésére ma már a vállalat vezetése minden egyes túlóra szervezésekor kertelés nélkül közzéteszi: a piaci követelmények, avagy a vezetés hibája miatt kell munkaidőn túl is dolgozni. Nem tudom, hány helyen jutottak el már ebben az országban idáig? * * * Mindennek természetesen megvannak a maga előzményei — hiszen miként azt a vszb-titkár dokumentumokkal is alátámasztotta —. a Békéscsabai Kötöttárugyárban az 1976-os MT-SZOT- határozatot már évekkel megelőzően is kialakult, működött és érvényesült az üzemi és szakszervezeti demokrácia. egyébként külön is deklarált, igen széles körű fórumrendszere. A Békéscsabai Kötöttáru- gyár példája egyben arra is bizonyíték, hogy az üzem.i demokrácia valójában nem a paragrafusokból, hanem a mindennapos gyakorlatból táplálkozik. A mindennapos gyakorlat pedig aligha képzelhető el viták, vélemény- különbségek, ütközések nélkül! Kőváry E. Péter
