Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-19 / 220. szám

o NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 19., vasárnap --------1------------------------------------­n T i BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG ásón Blekgerendi B ékés megye első városkörnyéki községe fiatal telepü­lés. Szétszórt tanyavilágból 1952-ben lett önálló köz­ség, a szegedi út mentén. Területén 1949-től dolgozik állami gazdaság, amelyet hosszú időn át felsőnyomásinak ne­veztek. 1975 óta, több gazdaság összevonása után, Békéscsa­bai Állami Gazdaság néven tevékenykedik. A 30 "éves kisközségben ma megközelítően 1800-an élnek. Az aktív dolgozók száma 700 körüli, közülük 300-an az álla­mi gazdaságban, sokan pedig a helyi Vörös Csillag Tsz-ben dolgoznak, de többen eljárnak a faluból. Az emberek életét, jólétét, a falu fejlődését a két mezőgazdasági üzem határoz­za meg. Az állami gazdaság merész vállalkozó, nemrégiben Skála-Coop-raktárat létesített, majd kisebb fajta textilüzem­ben biztosított munkát a helybeli asszonyoknak. A téesz jó gazdálkodásáról messze földön hírős. A telekgerendásiak nem sok örökséget hozhattak magukkal a múltból, az épülő kis­község változásai a mai emberek munkáját dicsérik. Szorgal­mas tevékenységről tanúskodnak a gyarapodást segítő háztá­ji gazdaságok csakúgy, mint a Munkás utcai tetőtér-beépíté- ses házak sora. A mozielőadásokat és a kulturális programo­kat az állami gazdasági, szakszervezeti, tanácsi és téesz- fcnntartású művelődési házban rendezik. Kétszáz gyerek jár az iskolába, amelyet a tervidőszak végére két tanteremmel bővítenék. Az óvodát 1976-ban alakították át úgy, hogy ma már 100 gyereket nevelnek, oktatnak, gondoznak. A lakosság ellátásáról a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ gon­doskodik. 1980-ban a község új egészségházat épített, ahol helyet kapott a védőnői szolgálat, a gyermekorvosi rendelés és a fogászat. Hamarosan ismét állandó orvosa lesz a köz­ségnek, szépítik már a körzeti orvos szolgálati lakását is. Jó­nak mondható a község kommunális ellátása, de nagyon ke­vés a burkolt útfelület. A környékbeli 240 zártkert gondot és örömet egyaránt jelent a telekgerendási vezetőknek. Nagyszámú szlovák nemzetiségű ember él a városkörnyéki községben. Jelenlétüket a közintézmények kétnyelvű felirata is jelzi. 1980-ban épült az egészségház II Vörös Csillag Tsz-ben szedik a burgonyát Vevők, kicsiben és nagyban Balról elhagyjuk a telek­gerendás; Vörös Csillag Tsz falu széli központját, a 47-es úton Csorvás—Orosháza irá­nyában haladunk. Az út mentén hamarosan feltűnik a téesz burgonyatáblája, ahol a napokban kezdődött mega betakarítás. Az árokszélen megvárjuk a hatalmas por­felhőben közeledő betakarí­tó gépet és a vele egy ütem-­A burgonyabetakarító gépen Sipiczki János ben haladó pótkocsis vonta­tót. A burgonyaszedő gépről bajszos fiatalember ugrik le, Sipiczki János, aki szakmá­ját tekintve autószerelő, s a téesz gépműhelyében dolgo­zik idestova egy éve, amióta megszáradt a bizonyítvá­nyán a tinta. — A nyáron én is szeret­tem volna kombájnra kerül­ni, de hát valakinek a mű­helyben is kell lenni. De most ez; rám bízták — int a szedőgépre —, kezelem, és ha valami baj van, mind­járt meg is javítom, leg­alábbis, ha olyan a hiba. Motoros férfi érkezik, ar­cán bosszúsággal vegyes ag­godalom. hiszen áll a gép, s ez leginkább csak akkor fordul elő, ha elromlik. Amint tisztázódik a helyzet, megkönnyebbül Túrák Pál növénytermesztési főágazat- vezető, akitől megtudjuk, hogy az idén 111 hektáron termeltek burgonyát, s a termést a ZÖLDÉRT-nek szállítják. Jelenleg ez a fő munka a növénytermesztés­ben. Ez a termelőszövetkezet egyébként búzatermesztési eredményeivel szerzett jó hírnevet, tavaly például or­szágos második helyezettek voltak, s az idén is előkelő helyre számíthatnak. Ko­moly jövedelemforrásuk a hibrid kukorica és a hibrid napraforgó vetőmagvak ter­mesztése, mely igen mun­kaigényes, és szakértelmet kíván, de megéri, hiszen egy mázsa napraforgó-vetőmag például 10 ezer 600 forint. Véradás, rákszűrés, egészségvédelem A község és a Vörös Csil­lag Tsz közös vöröskeresztes alapszervezete vezetőségének néhány tagjával beszélget­tünk: Szaszák Györgyné tit­kárral, Aradszki Jánosné el­nökkel és Lipták Mátyásné gazdasági vezetővel. El­mondták. hogy 5 év alatt 17 új tagot fogadtak maguk kö­zé, így most ötvennégyen vannak. Egészségügyi elő­adásokat szerveztek, ame­lyek az egészséges életmód­dal, a betegségek megelőzé­sével, az alkoholizmussal, a családvédelemmel, a vér­adással foglalkoztak. Évről évre eredményes a véradásszervezés, s e mun­kában sokat segít a téesz ve­zetősége eszmeileg, de anya­gilag is. Az alapszervezetnek több kitüntetett többszörös véradója és aktívája van, olyanok, mint például Uhrin Mihály, Búli Jánosné, Zele- nyánszki Pál. Szeptember 30- án a pártházban ismét vér­adás lesz a telekgerendási- aknak. A tavalyi rákszűrésen 100 nő vett részt, s a jövő­ben is szerveznek a vörös­keresztesek ilyen vizsgálato­kat. Az iskola ifjú vöröske­resztesei minden évben ve­télkednek a fog- és testápo­lási tudnivalókról. A vöröskeresztesek törőd­nek a téesznyugdíjasokkal, az idős, beteg emberekkel is. Elsősegélynyújtóik a társa­dalmi és sportrendezvénye­ken jelen vannak, segítenek, ha kell. A Vöröskeresztnek jó a kapcsolata a községi párt- és KISZ-szervezettel, a nőtanáccsal. A jövőben fi­gyelmüket ismét a tagtobor­zó munkára összpontosítják. Szilvalekvár Jutka néni és Mihály bácsi lekvárt főz. Szilvalekvárt. A finom illat betölti a hátsó ud­vart, sőt. kiszökik az utcára is. Nem ritkaság ez ilyenkor falu­helyen, ha van szilva a háznál, vagy adnak a rokonok, szom­szédok, nem hagyják kárba veszni. Bár az is igaz, jobbára már csak az idősebb háziasszo­nyok vesződnek vele. És mi is a sorja a' lekvárfőzésnek? Jut­ka néni. Zsuzsa Mihályné sorol» ja: „Meg egy kicsit főhet” — Tegnap leráztuk a szilvát, összeszedtük, megmostuk két lében, aztán kimagvaztuk. Ma meg, úgy 9 óra körül föltettük — kocogtatja meg kanalával az üst szélit. — Kis cukrot, fahéjat teszünk majd bele, a szilvától függ, hogy mennyit. Különben a besztercei az igazi lekvárnak való. No és a recepthez tartozik, hogy egy L-alakú jókora keve­rővei megállás nélkül keverget- ni kell, különben odakozmál. — Sok vesződség van vele, de azért, csuda tudja, jó is. Az este összejött az egész család magvazni, jót beszélgettünk. Meg persze a lekvár! Nagyon szeretik a gyerekek kenyérre, aztán derelyébe, lekváros te­kercsbe. Ez a lányoméké lesz. én a múlt héten főztem nekünk, már használtam is belőle. S hogy minek a kanál? No, nem kóstolgatni, csak ellen­őrizni. megfőtt-e már. Ha nem esik kj a fölfordított kanálból, akkor jó. Az oldalt írták: Bede Zsóka és Tóth Ibolya. A fotókat készítette: Ve­ress Erzsébet. A faluban csendesek ezek a késő délelőtt; órák, kicsi a forgalom a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ vegyesboltjá-- ban is. Morvay Istvánná üz­letvezető éppen a rövid- és köttáru körül tesz-vesz. — Régen két helyiség volt, külön élelmiszer- és külön ruházati és iparcikkbolt mű­ködött, aztán támadt az a szerencsés ötlet, hogy egybe­nyitják. Jobb is így, azóta nincs akkora zsúfoltság az élelmiszereknél — magya­rázza. Természetesen szóba kerül a községben épült hatalmas Skála-áruraktár. Min; kide­rül, a telekgerendásiak áru­ellátása sokat javult azóta, hiszen a vegyesbolt a köze­li hatalmas raktárból jósze­rével órákon belül be tudja szerezni a kereset; árut, le­gyen az mosógép, kerékpár vagy villanyvasaló. Egyéb­ként most főként a gyer­mekholmi fogy, a tréningru­ha, a fehérnemű, ágynemű, sokan keresik a munkaru­hát, és nagyon várják már az üzletben a gumicsizma- szállítmányt is, hiszen itt az ősz. Az élelmiszerekkel nincs különösebb gond, hentesárut hetente kétszer kapnak, a friss kenyér Békéscsabáról érkezik. Persze hiánycikk mindig akad. Most például ecet nincs, de ezzel a gond­dal nincsenek egyedül. A vegyesbolttól- valóban nyílegyenesen vezet az út a Skála-áruraktárig, ahol Füri László raktárvezető kész­séggel kalauzol bennünket a mennyezetig érő, áruval tö­mött polcok között. A mező­kovácsházi Mozaik Áruház­ba épp most indul egy kis teherautónyi színes tévé. Balázs Sándor üzletvezető a Ha energikus lépteivel vé­gighalad az utcán, felnőtt és gyermek, idős és fiatal mesz- sziről köszönti és óvó néni­nek szólítja Varga András­áét. Huszonhárom éve neveli a falu gyermekeit a szépre és jóra a vezető óvónő. Hét esztendeje érlelődött meg benne a gondolat, hogy kö­zösségbe kellene toborozni a nemzetiség lakta község szlo­vák ajkú embereit. — Már akkor is szlovák óvodai felügyelő voltam. Ügy gondoltam, hogy klubot le­hetne alakítani a községbe­liekkel — meséli. — Az ala­pozást maradandónak szán­tam, sokat beszélgettem az idős falubeliekkel, mit szól­nának a dologhoz? Az akko­ri művelődésiház-igazgató, Fabulya Lászlóné és Tejsi András tanár lelkesen segí­tettek a szervező munkában. Az emberi kapcsolatok mély­ségét bizonyítja, hogy az el­ső klubtagok ma is ott van­nak a sorainkban. Először békési leértékelt áruk bolt­jának vásárol. — Ha hiszik, ha nem, he­tente megfordulok itt, és mindig ;alálok valamit. Most vettem szovjet fazekat, 45 forintért darabját, meg ágy­neműt, zoknit és férfipapu­csot szeretnék még. Békés és Csongrád megye, valamint Hajdú-Bihar egy részét hivatott kiszolgálni ez a raktár, elsősorban' és szó sem volt közművelődés­ről, csak „vecsjerkáztunk”, összegyűltünk esténként a kultúrházban, szlovákul be­szélgettünk, énekeltünk, ját­szottunk. A programunk év­ről évre gazdagodott. A kö­zös éneklésből nőtt ki a pá­vakörünk. Egy-két férfi ci- terát hozott az estekre, ma már zenekarunk is van. A mostani közösen összeállított munkaterveink már tudato­sak. Felnőtt és gyermek pá­vakörünk énekel sokfelé a megyében. Biztosítani szeretnénk a klubban az anyanyelvi tár­salgás lehetőségét, őrizzük a nyelvet, a nemzetiségi ha­gyományokat, s mindezt a fiataloknak is továbbadjuk. Rendeztünk már farsango­lást, fosztókát, disznótort, fo­nó-szövő játékot. Ezen a té­len igazi szlovák lakodalmat csapunk a csabai klubbal kö­zösen. A vőlegényt mi adjuk, a menyasszonyt a csabaiak. Ez persze csak játék lesz. mindenekelőtt természetesen a szövetkezeti kereskedelmi egységeket, közöttük a négy Skála Áruházat — ebből kettő működik megyénkben, az orosházi és a mezőkovács­házi. A tervek szerint egy­két éven belül közvetlenül is hozzájuthat a vásárlókö­zönség a telekgerendási Ská­la-raktár áruihoz; a közvet­len szomszédságukban álló régi raktárépületből ugyanis egy áruházat alakítanak ki. nem valódi esküvő. A falu­ban olyan középiskolás diák­jaink élnek, például a Tus­ka Bandi, akit visszahúz a szíve a rendezvényeinkre. Rendszeresen jönnek hoz­zánk olyan előadók, mint dr. Tóth Mihály orvos, vagy Bereczki József idegenvezető, akiket mindenki szívesen hallgat, és mindig visszavá­runk. Más klubokhoz me­gyünk szomszédolni, ismer­kedni a környékre, de még a Pest megyei Csömörre is eljutottunk. A csömöriekkel családias, jó a barátságunk. Reméljük, sokáig él a klu­bunk. Jön az utánpótlás az óvodából, az iskolából, hi­szen mindkét helyen van szlovák nyelvoktatás. A fog­lalkozásainkat az állami gaz­daság művelődési házában tartjuk. A működésünk jó feltételeihez nagyban hozzá­járulnak patronálóink: a he­lyi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet, valamint a Bé­késcsaba és Vidéke ÁFÉSZ. Szlovák foglalkozás az óvodában Ez a szállítmány színes teve a mezőkovácsházi Mozaik Áruházé

Next

/
Oldalképek
Tartalom