Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
1982. szeptember 18., szombat Választás Svédországban Ki oldja meg a dilemmát? A szeptember 19-re kitűzött svéd választás szinte „lefutottnak" látszik: a közvéleménykutatás szerint a kormányzó polgári pártokat támogatók tábora folyamatosan csökken, míg a hat éve — több mint négy évtizedes kormányzás után — ellenzékbe szorult szociáldemokraták ázsiója egy ideje felülmúlja a három nagy polgári pártét, amelyek a legutóbbi választáson egyetlen mandátummal győztek. Olof Palme Szociáldemokrata Pártja, úgy látszik, számíthat arra, hogy ismét kézbe veszi a stockholmi kor- mányrudat. Van azonban jó néhány óvatosságra intő tényező. Elsősorban az, hogy az egykor hárompárti kormánykoalícióból még időben kivált Konzervatív Párt szilárdan tartja magút — az idei felmérések szerint — a 25 százalékos szinten. A liberálisokkal és a centralistákkal 1976-ban, majd 1979- ben ismét szövetkezett' párt. a jobboldal legnagyobb csoportja tehát még ereje teljében van. A szociáldemokrata vezetés aggodalmait fokozhatja, hogy Svédországban is feltűntek a „zöldek", a környezetvédelem jelszavával fellépő politikai erő. Ezek, miként azt már az NSZK esetében láthattuk, nem kínálnak átfogó, vadonatúj politikai programot, hanem balról és jobbról átvett elvekkel és tervekkel „egyetlen alternatívának" hirdetik magukat az elmúlt évek növekvő gondjai miatt sokak által megelégelt hagyományos pártokkal szemben. A svéd alternatívok Miljö Párt néven „futnak", s a jelek szerint nem rosz- szul, hiszen a választás előtt hat százalékra becsülik .esélyüket. Ennyivel bekerülnének a parlamentbe, s köny- nyen lehet, lyogy éppen a Szociáldemokrata Párt abszolút többségének rovására. Ilyen fordulat esetén Pal- ménak bonyolult feladatot jelentene koalíciót fabrikálni a zöldekkel, s még nehezebb lenne aztán gazdasági-politikai terveit végrehajtani. Pedig az ország manapság rászorulna valamilyen nagyszabású terápiára. A jólét mintaállamát mind , nagyobb bajok gyötrik. Az egész világon érezhető gazdasági krízis Svédországot sem kerülte el, s az évtizedek alatt kiépített jóléti rendszer most különös gondot jelent. A kivételesen magas bér. a hatalmas arányú adózás, a folyton növekvő közkiadás válság idején nehezen tartható fenn. A magas bérek miatt az egyébként kitűnő minőségű svéd áru versenyképessége csökkent. A nagy adózás visszafogja az amúgy is kicsi vállalkozási kedvet. A szociális bizottság megkövetelte állami kiadások a tűrési határ fölé emelik a deficitet. Takarékosság, áremelkedés, a bérek féken tartása — ez a mindenkori kormány kézenfekvő gyógymódja, aminek persze nem örül a lakosság. A polgári kabinet pártjai várhatóan e lépések levét isszák meg most a választáson. De ha győz a Pal- me-kormány, mit tehetne? A szociáldemokraták az utóbbi időben feltűnően hallgatnak régóta dédelgetett tervükről, amely új tulajdonosi viszonyokat kíván teremteni Svédországban. Eszerint egy bizonyos határon túl minden vállalat profitjára 20 százalékos adót vetnének ki. A tekintélyes pénzből létrehoznák a bérből és fizetésből élők beruházási alapját. Ebből fokozatosan felvásárolnák a magánvállalatok részvényeit: végül ilyen módon az alkalmazottak lassan beleszólhatnának a vállalat gazdálkodásába, tehát növelni lehetne a beruházást, csökkenteni a munkanélküliséget, amely immár több mint háromszázalékos, s ez ebben az országban nyomasztó rekord. Az elmélet érdekes, a kérdés csak az, hogy ha az amúgy is kedvetlen vállalkozóktól még több profitot vonnak el, növekszik-e majd a tőke beruházási kedve? A polgári pártok szerint már a jelenlegi adózás is fojtogatja az Ipart, amely viszont a svéd jóléti állam alapja. A jólét svédországi szociális hálójába belenyírni azonban senki nem mer, másfelől a fenntartáshoz nélkülözhetetlen gazdasági fellendítésre senki nem tud csodaszert ajánlani. A dilemma megoldása a feltehetően előretörő szociáldemokraták gondja lesz. Avar Károly Mi a kultúra fl Barbara-bánya titka Régi vita, hogy mi a kultúra és mi nem az, de ez a vita most, úgy tűnik, új fénybe kerül. A vita színhelye ezúttal az NSZK. Itt, Freiburgtól nem messze, a Feketeerdőben, a szép nevű Barbara ezüstbánya 392 méteres mélységében vagyunk. A táróban páncélozott betonbunkert látunk. Bejáratán serény cipckedés folyik. A munka vezetője készséggel ad felvilágosítást: atomháború esetére pakolnak ide. mikrofilmeket. Miért? Azért, hogy a 270 millió mikrofilmkocka megőrizze a túlélőknek a „német kultúrörökséget”. — Elsőrendű kulturális értékekről van szó — mondja —. amelyekről a mikrofilmgyűjtés 2000 ig tart. Kézenfekvő a következő kérdés: mit tartanak kultúrértéknek, kultúrörökségnek? Mi van a filmeken? S ugyanilyen természetes lehetne a válasz: magától értetődően Goethét és Schillert, és persze Thomas Mannt és Bertold Brechtet, meg Beethovent, Baehot és Brahmst, nem szólva Kantról, Koehról és Einsteinről. Igen, a német kultúrörökség elképesztően gazdag. Annyira, hogy még a 270 millió mikrofilmkockát is kitölti. Csakhogy a felvilágosítás — enyhén szólva — megböbhentő. — Nem. nem. ezek nem szerepelnek a mikrofilmeken. — De hát akkor mi az ördögöt vettek fel rájuk? — Hivatalos aktákat — így a tárgyszerű válasz. — Például a német birodalmi kamarai bíróság döntéseit. 1573-tól 1806-ig, Köln városi tanácsának jegyzőkönyveit 1396-tól 1798-ig: személyes iratokat Bismarck kancellártól. — És nem sok erre a célra 270 millió filmkocka? — De sok. Lesz ott más is. Nem hiányoznak majd Rommel tábornok 1941—43- as afrikai hadjáratának iratai, a hitleri „vaj helyett ágyút” kampány dokumentumai. s persze a Harmadik Birodalom kancellári hivatalának aktái, élén Hitler személyes irataival. Történelmileg ez érthető, de egy kérdés azért még hátra marad: vajon miért nevezik ezt a Barbara-bánya bunkerjének tervezői-szervezői „kultúrörökségnek”? (zp) Tél: a biológiai lét Megatonnák és atomrobbanófejek Einstein jó harminc évvel ezelőtti szavai napjainkban még megdöbbentőbben hatnak, mint annak idején: „Nem tudom egészen pontosan, melyek lesznek a következő háború fegyverei. De azt tudom, mik lehetnek az azutáni háború harci eszközei : a nyíl és a bunkó." A világhírű fizikus tévedhetet- lenül jósolta meg. milyen súlyos, az egész emberi civilizációt fenyegető“ veszéllyel kell szembenéznünk a '80-as és a '90-es években. Az olyan fogalmak, mint a ballisztikus rakéta, a kilo- és megatonna, a nukleáris robbanófej ma már az újságolvasók számára teljesen megszokottak, bár kevesen tudják pontosan, hogy mit jelentenek: közvetlen tapasztalat — szerencsére — nincs, a fantázia pedig itt nem segít. Eddig még senki sem élt. át általános rakéta-atomháborút a földön, senkinek nincsenek tehát közvetlen „élményei" az eddig ismeretlen pusztító erejű fegyverek tömeges alkalmazásáról. Talán csak Hirosima és Naga- szaki szerencsétlenül járt túlélői tudják, hogy mit jelent az atombombázás. De hát az a két atombomba, amelyet 1945 augusztusában az amerikai légierő ledobott a két japán városra, egyenként „csupán" 20 kilotonnás volt. (Egy kt = ezer tonna trinitrotoluol — TNT— hagyományos robbanóanyag energiája.) Mi ez ahhoz a fantasztikus készlethez képest. amely napjainkra a nagyhatalmak, arzenáljában felhalmozódott? A SZORZÓSZAM: 10 000 > Szakértők becslése szerint a különböző típusú és rendeltetésű atomfegyverek 'robbanóereje az idén elérte az 50 ezer megatonnát. A felhalmozás — bár ennek katonai szempontból többé semmi értelme — változatlanul folyik. Hogy némi elképzelésünk legyen arról, mekkora romboló energiát képvisel ez az „overkill”, vagyis a „túl- gyilkolási kapacitás", elegendő figyelembe vennünk az átszámítási értéket. Eszerint egy megatonna azonos egymillió tonna TNT-vel. Az említett 50 ezer megatonná- nyi készlet körülbelül tízezerszer múlja felül a második világháborúban felhasznált összes robbanóanyagot! Az eddig előállított legnagyobb nukleáris bomba száz megatonnás, ilyennel azonban sohasem végeztek robbantási kísérletet. Sok mindent elárul, hogy a Hirosimára ledobott „Little boy"- nak, „kisfiúnak" becézett uránbomba szokatlanul nagy tömegű, mintegy 5500 kilogrammos volt, viszont az ennél tízszer nagyobb hatású. mai 200 kilotonnás nukleáris töltetek — a technikai korszerűsítés folytán — alig több mint 150—200 kilogrammosak. Jelenleg egyetlen hadászati bombázó, vagy interkontinentális rakéta képes olyan atomrobbanó-erőt célba juttatni, mint amennyi robbanóanyagot 1939-től 1945-ig a hadviselő felek ösz- szesen bevetettek. Ezzel a vernei fantáziát messze felülmúló. gyilkos készlettel alig néhány óra alatt meg lehet semmisíteni a földi életet. AZ USA LÉPÉSEI •Joggal merülhet fel hát a kérdés: az USA által erőltetett fegyverkezési verseny vajon nem lépett-e át az ész- szerűségi határon? Hiszen az atomháború — mivel az emberiség biológiai létét tenné kockára — győztes megvívása szinte lehetetlen. A '70-es évek eleje óta a két vezető nukleáris hatalom, a Szovjetunió és az USA katonai erőviszonyai nagyjából kiegyenlítődtek. Azóta mindkét ^félnek megvan a kölcsönös megsemmisítési képessége, és ezen az Abschußrampe einer | sowjetischen SS-70-Rakete jetweuftsefte Daraftteffl? * f I f A szovjet SS—20-as rakétának a nyugatnémet Der Spiegelben közölt fantáziarajza amerikai fölényszerzési törekvés sem változtathat. Bár a két fél erőmérlegében,— a nukleáris robbanótöltetek vagy a hordozóeszközök mennyiségét és minőségét tekintve — lehetnek és vannak különbségek, a hadászati egyensúlyon ezek semmit nem változtatnak. A megatonnák és a nukleáris robbanófejek összehasonlításánál szembetűnő, hogy az Egyesült Államok mindig elsőnek lépett a fegyverkezési verseny magasabb fokára. így volt ez az első hidrogénbomba kipróbálásától a több atomtöltettel felszerelhető rakéták rendszerbe állításáig. Az amerikai MIRV és MARV mintájú rakéták (az egyszerre több robbanófejet hordozó, illetve ezeket külön-külön célra irányító fegyverrendszerek) előbb jelentek' meg, mint az ennek megfelelő, vagy velük egyenértékű szovjet hadászati esz- közök; Jelenleg mindkét félnek ezer, darabnál több ilyen hordozóeszköze van; hatótávolságuk meghaladja az 5500 kilométert. A földön 12—13 Egy több nukleáris robbanófejjel felszerelhető amerikai interkontinentális rakéta, föld alatti indítóállásban ezer km-es hatótávolsággal gyakorlatilag bármilyen célpont elérhető. Egy-egy interkontinentális ballisztikus rakéta elvileg akár több tucat nukleáris töltet továbbítására alkalmas. Mindegyikük lehet 100, 200 vagy 400—600 kilotonnás. A NATO-kódjelzéssel SS—20- asként számon tartott szovjet rakéta például három robbanótöltettel van felsze-' reive, s mindegyikük külön- külön célra irányítható, az SS—lii-as tíz robbanófejet hordozhat. A, hadászati rendeltetésű amerikai tengeralattjáró-fedélzeti vagy a szárazföldi telepítésű, földrész közötti rakéták ugyancsak több töltetűek, hatótávolságuk ugyancsak több ezer kilométer. Nagyarányú korszerűsítésük, sőt egészen új típusú rakéta-atomfegyverek — mint amilyen az MX és a Trident—2-es — rendszerbe állításának előkészítése most van folyamatban. GROMIKO AJÁNLATA Elsőrendű kérdés itt — szovjet—amerikai vonatkozásban — a hadászati fegyverek kölcsönös ellenőrizhetősége, a SALT-megállapodá- sokban vállalt kötelezettségek kölcsönös betartásának figyelése. A nemzeti eszközök. vagyis a felderítő műholdak erre kiválóan alkalmasak. Segítségükkel centiméternyi pontossággal meghatározható, hogy hol vannak a rakétasilók. Ennélfogva olyan helyszíni ellenőrzésre, mint amilyenre az amerikaiak törekednek, nincs szükség. A Szovjetunió, amint ezt Gromiko külügyminiszter az ENSZ idei. rendkívüli leszerelési ülésszakán bejelentette, a nukleáris leszerelés érdekében kész arra, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzése alá helyezze békés célú atomberendezései- nek egy részét, a nukleáris erőműveket és a kutatóreaktorokat. Nem hajlandó azonban ajtót-kaput nyitni a katonai felderítésnek, miközben az amerikaiak mindenáron fokozzák hadászati támadó fegyvereik rejtettsé- gét, igyekeznek megnehezíteni. sőt lehetetlenné tenni űr- felderítésüket. A szovjet—amerikai „kétcsatornás" genfi tárgyaláson bármiféle előrehaladáshoz legalább a kölcsönös bizalom minimuma kellene. A Rea- gan-kormányzatot illetően erős a gyanú, hogy a tárgyalás látszatát keltve, a párbeszédet csupán az elkövetkező öt évre kidolgozott nagyarányú fegyverkezési program álcázására használják' fel, nem törődve azzal, hogy zsaroló manőverük továbbtaszítja az emberiséget a nukleáris háború szakadéka felé . .. Serfőző László alezredes Az atombomba tűzgömbje Hirosima felett... P. Nitze amerikai (balra) és J. Kvieinszki és a szerencsétlenséget túlélt egyik család sé- szovjet delegációvezető a genfi hadászati rült tagjai fegyverzetkorlátozási tárgyaláson
