Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
o 1982. szeptember 18-, szombat J minimagazin Külföldi építőtáborokban jártak A békéscsabai Kner Nyom. da KISZ-fiataljai közül hé* ten ez év nyarán Olaszországban, az NSZK-ban, illetve Csehszlovákiában nemzetközi építőtáborban dolgoztak. A részvételi lehetőséget, mely egyben jutalom is volt számukra, a KISZ Központi Bizottsága nyújtotta a Kner Nyomda KISZ- szervezetének, kiemelkedő társadalmi munkája elismeréseként. Az építőtáborok résztvevői a békéscsabai munkás fiatalok mellett egyetemisták, főiskolások, illetve tanárok voltak. A nemzetközi táborokban tapasztaltakról, a külföldi élményekről beszélgetve a Kner Nyomda KISZ-esei elmondták, hogy a 20—30 tagú csoportok összetétele nyugati országbeli, többnyire baloldali fiatalokból állt, akik különböző ifjúsági szervezetek tagjai. Skaliczki Ferenc Rómában török, dán, nyugatnémet, svájci, angol, amerikai, kolumbiai, holland és új-zélan- di fiatalokból álló csoportban dolgozott, ahol a szocialista országokat négy magyar és két lengyel fiatal képviselte. Építőtáboruknak az volt a célja, hogy a régi római értékeket feltárják, hozzáférhetővé tegyék a lakosság. s a turisták részére. Mindezt úgy próbálják megoldani, hogy a régi szép épületeket felújítják, átalakítják, különböző közösségi célokra használhatóvá teszik, így az eddig elhagyatott területeket élő városrészekké alakítják át. Ez a csoport egy régi vágóhíd szabadidő-központtá való átalakításán dolgozott. A munka délig tartott, *a délutánokat többnyire városnézésre fordították. Hétvégeken találkozókon, kirándulásokon vettek részt, a legemlékezetesebb a Nápolyban tett városnézésük volt. Az első héten fogadta őket Róma polgármestere, aki a kommunista párt tagja, majd meghívást kaptak az Olasz Kommunista Párt székházába is. Az itteni találkozás és beszélgetés után megmutatták nekik azt a helyet, ahol megtalálták Aldo Moro holttestét. Hazaindulás után Velencét, Firenzét, s Bécset is volt alkalmuk megnézni. Farkasinszki Gyula és Káli András Nürnbergben dolgozott. Huszonhárom fős csoportjukban vietnami, lengyel, olasz, angol, svéd, belga, nyugatnémet és két magyar fiatal volt. Munkájuk során a városi fürdőt szétbontották, s ifjúsági központtá építették át. Táboruk politikai célja Vietnam anyagi megsegítése. A vitakörök, filmvetítések, s az egyéb kötött programok során a központi téma Vietnam volt. a legtöbb szó Vietnamról esett. Részt vettek az egész várost megmozgató' két ünnep, a „Seefest” és a „Friedenfest" programjának megszervezésében, különböző emléktárgyak árusításában, s annak a bevételét is a vietnami népnek ajánlották fel. A magyarok szabad idejüket a város kulturális értékeinek a megtekintésére szánták. Pluhár László, Trefil László, Máté Erzsébet és Kertész Mária a csehszlovákiai Bos- kovicében dolgozott. Iskola, edzőterem, szálloda építését, betonozást, cementlap-, téglahordást végeztek. A napi munka délután fél 4-ig tartott. A lányok csoportjában francia, holland, nyugatnémet, török. dán. angol, éseh és két magyar, a fiúkéban amerikai, holland, dán. török, nyugatnémet, angol, cseh és két magyar fiú volt. Szabad idejükben több üzemlátogatáson vettek részt, és kirándulást tettek. Mindkét Csehszlovákiában dolgozó csoportot politikai esten fogadták a Csehszlovák Kommunista Párt megyei vezetői és Blansko város tanácsának elnöke. A beszélgetés közben Reagan politikájától kezdve (melyet valamennyi nyugati fiatal ellenszenvesnek talált, s a fegyverkezéssel együtt elítélt), a magyar- országi' vallásszabadságig, igen széles skálán folyt. Csehszlovákiában többnyire a nyugati fiatalok kérdeztek. Kiderült, hogy Kádár János nevét az európai országbeli fiatalok valamennyien ismerik. Bár egyikük. sem volt még Magyarországon, sőt egyetlen szocialista országban sem, csak most Csehszlovákiában, de talán éppen a magyarokkal való találkozás hatására két holland fiú a tábor után átjött Budapestre, egy dán és egy nyugatnémet fiú jövőre készül hazánkba. Ami a munkában való helytállást illeti, a magyaroknak nem volt szégyenkezni valójuk. Bár a nyelvismeret hiánya néhol nehézségeket okozott, de fiataljaink mindenütt nagyon jól beilleszkedtek, és nagy népszerűségnek örvendtek. Ehhez bizonyára hozzájárult a magyar gulyás, mellyel megvendégelték társaikat, (minden nemzet főzött egy alkalommal csoportja részére jellegzetes nemzeti eledeleik közül), az apró ajándékok, de elsősorban a munkában való aktivitásuknak és magatartásbeli példamutatásuknak köszönhették. Zsíros Istvánná Egy klub ürügyén Végy néhány lelkes fiatalt, §gy szépen kialakított és berendezett klubhelyiséget, idejében és jó helyre érkezett vezetői támogatást és nem utolsósorban hat ifjúságot szerető és értő művészt. Tulajdonképpen „csak” ennyi kell, hogy találkozzanak az arra vágyók a képzőművészettel és az irodalommal. így gondolta ezt a megye egyik legfiatalabb klubjának, a gyulai vízügyi ifjúsági klubnak a vezetősége. És az eredmény: egy jól sikerült tárlat és író-olvasó találkozó. A meghívottak: Koszta Rozália festőművésznő, aki szerénységével, kedvességével mindenkit magával ragadott, Köves István költő, a Magyar Ifjúság szerkesztője, Biró András, Kanizsa József költők és a legifjabb nemzedék képviseletében Mola György író, akik közvetlenségükkel és humorukkal lenyűgözték a hallgatóságot. A közönség és a művészek közötti kontaktus kialakításában nagy szerepe volt a műsor meghívott előadójának, Kocsis Györgynek, a békés megyei Jókai Színház fiatal művészének. Azt tartják, hogy igazán jó klubban barátságos, családias a hangulat. Nos, a víz- ügyisek ifjúsági klubja ilyen, s itt szívesen látják a kívül állókat, idősebbeket, más klubok tagjait, érdeklődőket is, egyszóval az ajtó mindenki előtt nyitva áll. A VI. üveggyári ifjúmunkás- és szakmunkástanulónapok keretében a múlt héten tartották meg a szokásos újítási és KISZ—Radar ötletnapot az Orosházi Üveggyárban. Ezúttal is nagy volt az érdeklődés a gyári kulturális központban megtartott ötletbörzén, ahol tiÖtletnap zenheten, összesen 54, a munkával kapcsolatos ötlettel jelentkeztek. A megvalósítható javaslatokat, elképzeléseket, összesen 35-öt a helyszínen nyomban díjazta is a zsűri, összesen 6,5 ezer forintot fizettek ki jutalomképpen. Az ötletek többsége újításként is hasznosítható, így érdemes azokat továbbgondolni, kifejleszteni és kidolgozni. Gondoljatok a gyermekekre! Az Associated Press dokumentumfotója bejárta a világot, a magyar heti és napilapokban is láthattuk: a képről egy palesztin kislány riadt tekintettel néz ránk, mögötte lebombázott házuk romos falai. Az összeomlott épület maga alá temette szüleit, testvéreit... A kép gyermekkoromra emlékeztet, arra a napra, amikor tompa morajjal közeledtek városunkhoz az angol gépek, s mire lebukdácsoltunk a pince kopott lépcsőjén, már süvítve hullottak a bombák. Robbanásukba belereszketett földszintes házunk. Anyám rémületében rám hajolt, arra gondolva, ha ránk szakad a ház, testével felfogja a súlyos gerendák halálos ütését. Akkor még nem tudtam mi a veszély, csak a felnőttek arcán láttam a rémületet. Az is hihetetlennek tűnt, hogy másnap az iskolában két társunkat a hiányzók közé sorolták — örökre. Nincs szörnyűbb, fájdalmasabb a gy^fmekhalálnál. Mindez a gyermekek világnapjának évfordulóján jutott eszembe ... Huszonnyolc esztendeje már annak, hogy az ENSZ segélyezési alapja, az UNICEF kezdeményezésére minden év szeptember 20-án a világ a nélkülöző gyermekekre figyel. Számot vetünk a tényekkel: a föld négymilliárd lakója közül másfél milliárd a gyermek. Az emberiség egynegyede éhezik, köztük 200 millió gyermek. Afrikában, Dél- Amerikában, Dél-Ázsiában minden percben száz gyermek születik. Ebből tizenöt meghal, mielőtt elérné az egyéves kort. Okok: betegség, éhség, orvoshiány. GyerEeopoldvillc-ben az ürömünnepen gyermekek is táncolnak a felnőttek között mekek milliói dolgoznak még ma is rabszolgaként, és több száz millióan vannak, akik még az alapfokú iskolai oktatásban sem részesülhetnek. És hányán azok, akiket háború sújt, kiknek élete, nap mint nap veszélyben van? Ma a föld gyermekeinek sorsa a világ lélkiismeretétől függ. Az UNICEF a nyomor, a tudatlanság felszámolására szólít fel, hogy „a gyermekek gyermekkora boldog legyen, és hogy saját, valamint a társadalom javára élvezzék a meghatározott jogokat és a szabadságot.. Tegyük hozzá: a BÉKÉT. A jelen békéjét, amely tőlünk, felnőttektől függ, bármely kontinensen is élünk. Mert önmagában mit ér az anyagi és erkölcsi támogatás — bármennyire is szép és hasznos emberi megnyilvánulás —, ha nem adunk hozzá biztonságot?! Rajtunk múlik az új nemzedékek sorsa; ha boldog jelent adunk gyermekeinknek, később ők teremtenek az emberiségnek szép jövőt. H. A.
