Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
/ 1982. szeptember 12., vasárnap o ezetten folyik korlat megyénkben Példás rend a Sarkadi Cukorgyár polgárvédelmi szemléjén Az üzem területén délután fél kettőkor megszólaltak a szirénák, és az autóbuszok egymás után begördültek a gyár udvarára. A szocialista országokból érkezett küldöttségek és a meghívott vendégek fogadását követően polgári védelmi egyenruhás alegységek sorakoztak fel a dísztribün előtt. Majd Mátyási János igazgató, a gyár polgári védelmi parancsnoka jelentést tett a felkészülés eredményeiről, valamint a megváltozott műszakban folyó termelésről. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a polgári védelem kiemelt szerepet tölt be az ipari létesítmény életében. A vezetés minden szükséges előkészületet megtett a gyakorlat sikeres végrehajtása érdekében. A feladatok közé tartozott a polgári védelmi intézkedési és riasztási tervek pontosítása, a szakszolgálati alegységek gyorsított ütemű felkészítése, a riasztó-értesítő ügyeleti szolgálat bevezetése, továbbá a felszereléssel, az ellenőrzéssel, a termeléssel, az élelem- és ivóvízellátással, valamint a tartalékok készletezésével kapcsolatos teendők elvégzése. Befejeződött a híradórendszer aktivizálása is. A célok eléréséhez szükséges pénzügyi fedezetet szintén biztosították az irányító szervek. Ezután Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár „A Magyar Polgári Védelemért” emlékplakettet nyújtotta át Mátyási János igazgatónak, polgárvédelmi parancsnoknak, valamint Varga Imréné politikai helyettesnek, üzemi párttitkárnak. Az ünnepi esemény után a vendégek gratuláltak a felkészülésben és a gyakorlat végrehajtásában elért eredményekhez. —y —n II gyakorlat része: a területelőkészítés Kovács Sándor, Békéscsaba városi törzsparancsnoka és Galbáts Zoltán alhadnagy adtak tájékoztatást a megye- székhelyen folyó bontási, romeltakarítási munkálatokról, amelyek a Millennium utca környékén szanált házakat érintik. A polgári védelmi kiképzés és a népgazdaság szempontjából egyaránt hasznos tevékenységnek az a konkrét célja, hogy a részt vevő szeghalmi és békési alegységek előkészítsék a területet a DÉLÉP építkezéseihez. A feladat teljesítését tegnap délután egy órakor kezdték el, és bőven akad még tennivaló a mai napon is. A munkagépek egy részét a Békési Vízgazdálkodási Társulat bocsátotta a polgári védelmi szervezetek rendelkezésére. Kép, szöveg: B. I. Emberek — esetek Az újkígyósi Aranykalász Tsz eperjesi kerületében megtartott PV-program keretében bemutattak a résztvevőknek egy föld alatti óvóhelyet is, amely szükség esetén a sertéstelepen és az itteni tárolóknál dolgozó ötven embernek nyújt tökéletes védelmet. A meghívott tsz-elnökök és állami gazdasági igazgatók körében azonnal megindult a licitálás az ügyben: ki, mire hasznosítaná a bunkert a „békeidőben”. A legnagyobb sikert az a tipp aratta, amely szerint nem krumplitárolóvá, hanem borospincévé kellene a szükségóvóhelyet a gyakorlat után előléptetni, amire azonnal megszületett az ellenérv is: — Az nem jó, mert akkor az emberek állandóan követelnék a légiriadót! (kép) * * * Alaposan még sétáltatták a hazai és a külföldi vendégeket a húskombinát vezetői a PV-gyakorlat során. A kombinátban valamennyi művelet egy zárt épülettömbben történik, de ennek a látogató szempontjából az a hátránya, hogy ha követni akarja a technológiai sort, akkor bizony fel-le mászkálhat■ az emeleteken. Ráadásul a párás meleg után, hirtelen 0 fok körüli hőmérséklet következett, ahogy azt a technológia kívánta. Érthető, hogy kissé fáradtan értek a bemutató végére a vendégek, ahol is ínycsiklandó falatok várták őket a termékbemutatón, csakhogy valamennyit vastag fólia védte. Közeledett a dél, nyilván éhes is volt a társaság, mert a nézelödők között megszólalt egy civil: „De megennék ebből egy szállal!” — mutatott egy gusztusos vékonykolbászra. A mellette álló őrnagy hamis komolysággal rászólt: „Hozzá ne nyúljon, elvtárs, lehet, hogy még nincs sugármentesítve." 1. 1. *. * * Szombaton déltájban Békéscsabán, a Bi- zományi Áruház sarkán két férfi beszélget. Az egyik jól megtermett, s három gyermek veszi körül, nagy csomagokkal. Bizalmasan odaszól a másiknak: — Én úgy bíztam ebben a polgári védelmi gyakorlatban. — Miért? \ — Hogy zárva lesznek az üzletek. De az asszony csak esküdözött, hogy nyitva lesznek, és neki lett igaza. i— Mi a baj ebben? — Hogy elköltöttük az összes pénzt... * * * Rendben, fegyelmezetten halad a vasúti állomáson a lakosság kitelepítése Sarkadon. Ám, azért élcelődés is előfordul. Égy idős embert szeretnék megszólaltatni. Nehezen adja rá a fejét az „interjúra”. Többször is felteszem a kérdést, mit szól a kitelepítéshez? Csak a fejét ingatja, végül megigazítja a sapkáját, és a következőt mondja: — Szinte jól jön. Hát ezen én is meghökkenek, mert ilyen válaszra egyáltalán nem számítottam. Tovább folytatom a kérdezést. Miért mondta, hogy szinte jól jön? — Azért, mert nemrég emelték fel a vasúti jegyek árát, és én most ingyen utazom. s. j. Jakó István, Sarkad tanácselnöke eligazítást tart Helytállás Sarkadon — szívélyes vendéglátás Okányban Szombaton délben még csendes volt Sarkad nagyközség. A tanácsházán azon^ ban gyülekeztek a polgári védelmi szakszolgálatosok. Tizenkét óra 25 perckor' tartotta meg az eligazítást Jakó István tanácselnök, a község polgári védelmi parancsnoka. Fontos féladat várt a kitelepítés, az egészségügyi, az élelmezési és vízellátási szakszolgálatosokra. Kétezer ember kitelepítésének végrehajtását kellett biztosítaniuk. Okányba indult 1500 sarkadi vasúton, a többiek pedig autóbuszon. A szakszolgálatosok többsége már gyakorlatra tett szert. Tizenkét évvel ezelőtt, az árvíz idején 12 ezren hagyták el otthonukat. Egy óra tájban megbolydult a község. Az emberek csomagokkal, táskákkal indultak a kijelölt gyülekező- hely felé. A háziipari szövetkezet előtt levő 1. számú gyülekezőhelyen egy idős asszony, özvegy Pántya Jánosáé érkezett elsőnek. Magával hozott egy szatyrot, megpakolva elemózsiával, tisztálkodó eszközökkel és fehérneművel. Erdélyi Ká- rolyné, az 1. számú vasúti körzet parancsnoka azzal fogadta, hogy korán jött, csak fél óra múlva kezdődik a gyülekezés. — Nem akartam elkésni. Hatvannyolc éves vagyok, fáj a lábam. Azért jöttem korábban, hogy nehogy várjanak rám a többiek. Meg aztán, messze van az állomás innen. — Okányba hova megy? — Azt még nem tudom. Ahogy telik az idő, úgy gyülekeznek az emberek. Fegyelmezetten, időre érkeznek. A polgári védelmi szakszolgálatosok az, összeírási lajstromot egyeztetik az értesítési kártyák családi regisztereivel. A kijelölt időpontban megindul a menet az állomás felé. Valóban, "jó messze van innen az állomás. A vasútállomáson üdítővel fogadják az érkezőket. Példamutató öntudattal tesznek eleget állampolgári kötelezettségüknek. Rendben és fegyelmezetten halad a kitelepítés. A vasúti kocsik megtelnek. 14 óra 50 perckor indul a sarkadiak első csoportja Okányba. * * * Forrón süt a nap Okányban. Az utcák csendesek még. Az utak mentén rendőrök, munkásőrök, ifjúgárdisták vigyázzák a rendet. Az ablakokon, a kapukban kíváncsian lesnek ki az útra az emberek. Várják a sarka- diakat. Közben a vasútállomásra befutott a sarkadi szerelvény. Kincses Imre tanácselnök, a község polgári védelmi parancsnoka üdvözli az érkezőket. Polgári védelmisek elhelyező raja siet a sarkadiak elé. Zsetonokat osztogatnak, melyeken fel van tüntetve, hogy kinek, hová kell mennie. Aztán elindul a menet. A következő állomáson élelmiszercsomagokat adnak át a kitelepített sarkadiaknak. Aztán továbbirányítják őket. Hosszú, szinte végeláthatatlan a menet. Egy asszony kiszól a sorból, hogy merre van a Szabadság utca. Jókora távolságra esik az elosztóhely, ahol többek között Mártha Lajosné polgári védelmi egyenruhában fogadja azokat, akiknek zsetonján a Szabadság utca van feltüntetve. Lehetnek vagy negyvenen. — Én most másodszorra járok Okányban. Most egy kicsit izgulok, vajon, hogyan fognak fogadni minket a lányommal. Tizenkét évvel ezelőtt, mikor a sarka- diakat az árvíz miatt kitelepítették, akkor minket Csabára vittek. A kislány akkor még piciny volt. Mindennel elláttak — mondja Deb- reczeni Imréné. Azért jöttem korábban a gyülekezési helyre, nehogy várjanak rám a többiek A Szabadság utcában már a kapukban várják a sarka- diakat. Megható szívélyességgel fogadják őket. Sep- renyi Imréné a lányával várja_ a kitelepítetteket, s a tiszta szobába invitálja őket. Ügy fogadják, mintha vendégségbe érkeztek volna, süteménnyel, kólával vendégelik meg őket, de hamarosan egy sült csirke is előkerül. S. J. Szívélyes vendéglátás Okányban, Seprenyiéknél Fotó: Fazekas László
