Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

\ 1982. augusztus 20., péntek NÉPÚJSÁG Szocialista brigád a Lenin Tsz-ben Nemcsak a történelem hőse lehet valaki, hanem a munkáé is! Egy társasutazáson hallottam először a békéscsabai Lenin Tsz Dobó Katica Szocialista Brigádjáról. A hosszú autóbuszúton a munkáról beszélgettünk, s érdeklődéssel hallgattam az előttem ülő asszony lelkesedő beszámoló­ját. Alaposabban meg kell ismerkednem azokkal, akikről mesél — határoztam el magamban —, de jó fél év telt el, mire elképzelésemet valóra válthattam. n testületi demokrácia egyes kérdései Ancsin József telepvezető és Gyöngyösi Györgyné. a Dobó Katica brigád tagja ka­lauzolt bennünket a Lenin Tsz baromfitelepén. Árnyas, virágokkal szegélyezett utak. rend. tisztaság, szigorú fer­tőtlenítés fogadja itt a ven­déget. Vigyázni kell a nagy hasznot hajtó tojástermelők­re.. Két gondozó látja £1 a tojóházban a 18 ezer tyúkot. Ez csak a nagyfokú automa- tizációval lehetséges, hiszen a régimódi, kézi munkával ma már csupán a lőj >-t sze­dik ki. A baromfitelei ár­bevétele megközelíti a 70 millió forintot. Az áruto'ós nagy részét exportként érté­kesítik. helyben van a fel­dolgozó üzemük is. A napos­csibéket a Bólyi Állami Gazdaságtól vásárolják, és a éeszben nevelik fel. A to­jótelepre 18 Kés jérceként kerülnek itt egy évig ma­radnak. amíg gazdaságos a tartás Az asszonyok éven­ként cserélik az állományt, ottjártunkkor is éppen tele*- pitéitek. Az ebédlőben ül­tünk le a brigádtagokkal, hogy életükről, munkájukról beszélgessünk. Kalina Ká- rolyné. Nagy Mihályné ala­pító tagok 1967 óta dolgoz­nak a brigádban, a többiek később kerültek a csapatba Régebben majd' harmincán tartoztak együvé; mostaná­ban 12 a brigádlétszám. Mint mondják. így jobban isme­rik egymás gondját, örömét, munkáját. Valach Pálné, Such And­rásáé, Okos György brigád- tagok és a patronáló ágazat- vezető. Flóra N. Lajos tele­pednek még, az asztalunk­hoz. Szó szót követ, mikor a brigád történetét elevenít­jük fel. Az eredményeikre büszkék. mégis nehezen mondják: — Vállaltuk, hogy túltel­jesítjük a termelési tervet, sikerüli is. A határidős, pon­tos jércetelepítés, tyúkszállí- tás kötelességünk. A rendes, lelkiismeretes munkavégzés­nél többet szeretnénk nyúj­tani. Kommunista műszakot vállalunk, és mindenki leg­alább lt) órát dolgozik társa­dalmi munkában, politikai, szakmai tanfolyamokra já­runk. vetélkedünk — egészí­tik ki egymás gondolatait. — A téesz. vezetőinek megbe­csülését érezzük, igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Varga Imre. a téesz párt­titkára látogató körútja so­rán éppen a Dobó Katica brigádhoz érkezett. Közénk telepedett ö is: — Ebben a brigádban van a legtöbb női párttag, s szinte mindenki ellát valamilyen társadalmi funkciót. Pártvezetőségi tag. nőbizottsági elnök, verseny- bizottsági vezető, népi ülnök — sorolja a párttitkár. — Kitüntetése is majd’ min­denkinek van. A téeszben az első szocialista brigádként alakult meg a Dobó Katica, most már 22 ilyen ‘szocialis­ta kollektívánk van. Ez a közösség mégis tartja a szín­vonalát. hosszú évek óta az elsők között vannak, pedig a versenymozgalom, a szo­cialista brigádok értékelése szigorú feltételek teljesítése alapján történik. Az arany- koszorút tízszer kapták meg. és állandó versenyben állnak a Kulich Gyula Szocialista Brigáddal. A vezetőséggel arról beszélgettünk a napok­ban. hogy az arra méltóknak merjük kiadni a Kiváló Bri­gád címet. Ezek az asszo­nyok. s a brigád három fér­fi tagja példát mutatnak a többi brigádoknak is. Szá­mukra nem szólam, hogy lelkiismereti üggyé nemesí­tették a teljesítményüket a munkában, az életben. — Nem tudnánk elviselni, hogy az eddigieknél rosz- szabb értékelést kapjunk — bizonygatja Gyöngyösiné. — A munka melletti feladato­kat, vállalásokat úgy osztjuk el, hogy mindenkire testhez álló rész jusson. Van. aki takarít, mos. vagy éppen ta­nul. vetélkedik a brigád ne­vében. a közösségért. Ki mit szeret, vagy mire képes. — Fiatal MSZBT-tagcso- port tevékenykedik a téesz­ben — meséli Flóra N. La­jos. A Dobó Katica brigád állandó vetélkedőkülönítmé­nye ezért nevezett be a Ki tud többet a Szovjetunióról? versenybe. Elsők lettek: Marsiné. Gyöngyösiné. Nagy- né és Suchné' jutalomból re­pülhetett a nyáron Lenin- grádba és Moszkvába. Egyéb­ként is nagyon szeretnek utazni, más vidéket látni. Okos György csendben hallgat az asztal. mellett. Ne­hezen vallja meg', hogy ő szabad idejében főként a hobbijának él, s ezzel a kol­légák kérését teljesíti. Gyer­tyatartót. rokkát, famunká­kat. • képkeretet készít, lur- farag hasznosat és szépet a mások örömére. Suchné tavasz, óta brigád­vezető, de máris egyik leg­lelkesebb motorja a. közös­ségnek. Ugyanúgy, mint az a három brigádtag. aki szep­tembertől fog tanulni a szak­in u n kások sza k középiskolá­jában. A többiekről, az ösz- szetartásról is mesél a pon­tosan, szépen vezetett bri­gádnapló. Színház-, mozi lá­togatás, társadalmi munka, kirándulások emléke olvas­ható benne. Az írás napra­kész. érzékeny reagálást tük­röz az életükről, a körülöt­tük mozgó, változó világról. Játékot festenek, babaházat építenek az Áchim-lakótelep óvodásainak, kirándulni vi­szik a 11 -es számú általános iskola harmadikosait, segítik a brigád rokkant nyugdíja­sát, vért adnak a rászoru­lóknak. Újságolvasás közben bukkantak a hírre, hogy Ru- zicskay György Szarvason élő festőnk hazatért párizsi út­járól, s alkotóházában várja a látogatókat. Felkerekedtek, elmentek hozzá. A naplóban e sorok tanúskodnak áljuk­ról a festő tollából: ,,Nemcsak a történelem hőse lehet valaki, mint Do­bó Katica, hanem a munkáé is, mint ahogyan e brigád biztosan ilyen!" Aki ezt a brigádot megis­merte, igazat ad Ruzicskay Györgynek. Az Állam és Igazgatás cí­mű. a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának elméleti és szakmai folyóirata leg­utóbbi. júliysi számában fenti címmel írt tanulmányt Gyulavári Pál, a Békés me­gyei Tanács elnöke. Ezzel a tanácsi kérdéskör leglénye­gesebbjét ragadta meg. s szé­les körű. konkrét tapasztala^ tok alapján vázolt fel né-, hány, részben már gyakor­latba is átmenő feladatcso­portot. Ezek kétségtelenül al­kalmasak nemcsak a gya­korlatba való széles körű átültetésre, hanem a taná­csoknak, mint népképvisele­ti-önkormányzati szerveknek, vagyis a szocialista demok­rácia alapintézményértek to­vábbi erősítésére. w Az 1980. évi tanácstagi vá­lasztások egyik fő célkitűzé­se az volt — írja —, hogy a települések érdekeinek kép­viseletére alkalmas, munka­képes testületek jöjjenek lét­re. A továbbiakban e mun­kaképesebbé vált testületek­nek a munkájáról szól. a munkavégzés gyakorlatában még fellelhető problémákról, illetve a továbblépés feltéte­leiről, valamint a testületek és a tanácsi apparátus vi­szonyáról. Az újonnan megválasztott tanácstagok beilleszkedésén túl — ez volt a választások utáni időszak egyik fontos feladata — a tanácstagok ér­demi részvételének feltétele a testületi vitákban, a dön­tések meghozatalában az, hogy ismerjék választóik vé­leményét, igényeit, javasla­tait. tehát a választókerületi kapcsolatok milyensége a meghatározó. E kapcsolatok­ban minőségi változást je­lenthetne — fejti ki a szer­ző —, ha a nagyobb jelentő­ségű tanácsülési előterjeszté­seket már a döntés előtt is­mertethetné a tanácstag vá­lasztóival. s így azok véle­ménye közvetlenebbül tük­röződhetne a határozatok­ban. Külön foglalkozik cikké­ben a megyei tanácstagok ál­talánostól eltérő helyzetével. Hangsúlyozza, hogy a me­gyei tanácstagokat gyakrab­ban lehetne a helyi tanács­nál érvényesítendő megbí­zással ellátni, akár képvise­letről. akár konkrét feladat elvégzéséről van szó. ..Arra is felkérjük a megyei ta­nácstagokat — írja tanulmá­nyában —. hogy a helyi tes­tületek egyes napirendi • pontjainál ismertessék a té­mába vágó távlati megyei koncepciókat, ellenőrizzék egy-egy jelentős megyei ha­tározat végrehajtását." A tanácsi, a testületi mun­kának az alapját, a népkép­viseleti-önkormányzati jelleg érvényesülését a munkatérv alapozza meg. Gondot okoz még. hogy egyes testületek munkaterve meglehetősen szürke és egyhangú. Emö- gött leginkább a széles .kör­ből gyűjtendő javaslatok hiá­nyoznak. A demokratikus döntési folyamatokat fékező tényezők egyike az előter­jesztéseknél fellelhető hiá­nyosságok. Ezek gyakran túl­zottan szakmai, leíró jelle­gűek, nem tálalják a prob- ' lémákat, alternatív döntési lehetőségeket nem tartalmaz­nak. A tanácsokkal kapcsolat­ban leggyakrabban az önál­lóságot szokás hangsúlyozni. A megyei tanács elnöke jo­gosan fejti ki nézetét arról, hogy mennyire fontos — ép­pen az egységes helyi politi­ka érvényesülése érdekében — figyelmet fordítani a de­mokratikus centralizmus erő­sítésére. s ebben a tevé­kenységben a megyei tanács­tagok szerepére. A tanulmány a tanácsi élet csaknem minden területét sorra véve a szocialista de­mokratizmus erősítésének, teljesebbé tételének lehető­ségeit kutatja, s mindezt adott viszonyaink és lehető­ségeink közepette. — e — Bcdc Zsóka-V jcrcctclcpitcs Iclclosscglcljcs része az oltás ■ Fotó: Veress Erzsi t Vésztői kubikosok „...Kaptuk a talicskái, a hámot, a bográcsot...” Honismereti nap Fiizesgyarmaton (Tudósítónktól) A közelmúltban, a füzes­gyarmati Csánki Dezső hely- történeti kör vezetősége honismereti napot szervezett. A honismereti napon meg­jelent tagok és vendégek megtekintették a nemrég megnyílt „Őseink hagyatéka" című községtörténeti bemu­tató kiállítást, valamint a ko- vácsműhely állandó kiállítá­sát. Ebéd után Vári Mihály fafaragó tangóharmonikáján népdalokat, magyar nótákat adott elő. A honismereti napon Bu­dámé Fadgyas Etelka néni füzesgyarmati pingáló nép­művész egy-egy szép aján­dékát sorsolták ki, valamint a Vári Mihály fafaragó által adományozott „Sárréti pá- kász" című figurális fara- 'gást is. Majd csoportos fény­képet készített ifj. Ladányi Károly helytörténeti tag, em­lékül e sikeres honismereti nap alkalmából. Ezt követően az idősebb helytörténeti tagok és ven­dégek beszélgettek a múlt­ról. Zsíros Pál. id. Budai István és id. Borbiró Lajos. « Múltunk, történelmünk is­merete és tisztelete nélkül nem lehet teljes a jelen, kö­vetkezésképp a mából for­málódó jövőnk sem. A jelen alakításának, a jövő építésé­nek pedig nélkülözhetetlen eleme a szülőföld szeretete. A honismereti napon elha­tározta a helytörténeti kör kollektívája, hogy jövőre. 1988. május 5-én honismereti nappal ünnepük meg a kör fennállásának 10. évforduló­ját. Borbiró Lajos — Magunk elé vettük a talicskát és elindultunk. Ak­korra már közöttünk voltak a többiek is. akiket a csend­őrök vittek el.' Keserves út volt hazáig, üres zsebekkel. A családosokat itt-ott H-t8 éhes száj várta. Alkudni próbáltunk. Né- hányan körbekapták a víz­mestert. mert még azt sem számolta el, ami jár. Ránk hozta a csendőröket. Szabó Sándort, Torzsa Istvánt és Torzsa Imrét el is vitték, jó néhány óra beletelt, mire visszaértek. Addigra mi már eldöntöttük, otthagyjuk a munkát . . . Nem volt akkor olyan, hogy na, emberek, így gondoltam, így lenne á jó. csinálják már? Kimértek egy darab földet, oszt estig 8—10 köb­métert kellett megmozgatni. Egyezkedni nem szerettek, pedig nem egyforma ám a föld. az egyik helyen köny- nyebb. a másikon nehezebb vele boldogulni. Amikor a dióéri nagy csatornához kül­dött bennünket a' Sebes-Kö­rös Ármentesítő Társulat, a bandagazda próbálta a mun­kát először. Áz ásót -leenged­te, és mondta is: Ej, gyere­kek. ez nehéz lesz! De még milyen nehéz ez a szik- kopolya, verébszaros sárga föld. Merthogy így nevezték el öregjeink az apró, kis agyagkaviccsal teli földet. Egyszer azután mégis en­gedett az uraság. Bélmegyer és Mezőberén.v között építet­tük a töltést, üt akart az lenni. Ügy dél lehetett már. amikor láttuk, jön a főmér­nök. No, emberek, mondta, köbméterenként 8 fillérrel kapnak többet. Hát egyszer volt Budán kutyavásár, mert később sem hallgattak meg bennünket, ha pénzről volt szó. Nem embernek való világ — mondogattuk. Ha most beszélek róla, legtöbbjét a fiatalabbja már el sem hi­szi ... Geszten kubikoltunk — mesélem egyszer. A mun­kavezető szigorú ember volt. azt mondta, és meg is kö- * vetelte: a nap fel jötte után fél órával mindenkit a gö­dörben akar látni, egészen sötétedésig. így is volt. Ak­kor megvacsoráztunk, persze ha volt mit. és elmentünk az uradalomba — az oda-visz- sza. úgy 50 kilométer lehe­tett — a lányokhoz. Erre azt mondja a fiatalember, aki eddig hallgatott, hogy nem lehet a lányokat annyira sze­retni . . . Látja, hát nekik magya­rázzam? Akkor persze nem leltünk egész kiflit az út mentén. Kettőnknek, a bá­tyámmal fél kiló szalonna jutott egy hétre. Néha egy kis huncutság is kellett, ha enni akartunk. Olyankor megdézsmáltuk az urasági zöldséget, gyümölcsöst. A mindenit, már megint a múltban feledkeztem, pedig a kubikosra szüksége van a demokráciának is. Mit mond­jak. egy csapásra más lett az életünk. Annyira megsze­rettem a kubikosságot, hogy a szabadságot is kint töltöt­tem, mást küldtem el magam helyett. Ott akartam lenni a munka mellett. Az utóbbi másfé\ évtizedben brigádve- zetö voltam, és tudni akar­tam. hogy mennek a dolgok. Annyira megváltozott min­den, hogy ma már csak ke­veseknek van fogalmuk (sze­rencsére a hajdani kubikos­életről. Csak mi és a képek őrizzük az emlékeit. És per­sze azok is fogalmat nyer­hettek valamiről, akik ott voltak 1975. május 1-én a gyulai felvonuláson. A Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgató­ság vezetői azt határozták, bemutatják a régmúltat és a mát. Akkor újra magunk elé kaptuk a talicskát, nyakunk­ba a hámot, fogtuk a bográ­csot. a serpenyőt, egy öreg pokrócot, a kéziszerszá­mot .. . Csak egy baj volt. Nem akadt foltos, lyukas ru­ha .. . (És mert Varga László fontosnak tartja, közreadok még egy. a mai események kapcsán felmerülő emlékét) — Még a háború előtt, 1938 telén nagy vizes eszten­dő volt. Nagyrábé határában a falutól a legelőn át vezet­tük a csatornát. Volt ott egy nyomós artézi kút. Ha a gombot nyomtuk és gyufát gyújtottunk, lobbant egyet. Gáz. mondták, és a csodá­jára jártak. Nos ez a kút nincs messzi Füzesgyarmat­tól. (Lám. milyen kicsi a vi­lág. s mit lehet tudni mikor, ki, mit fedez fél.‘Hát eddig tartottak Varga László nyug­díjas emlékezései. És itt vé­get is érne a vésztői kubikos életről szóló történet, ha nem találkoztunk volna a 70 éven is túljáró Szilágyi Gáborral.) — Tizennégy éves lehet­tem. az édesapám először vitt ki. csikónak, a talicskát húzni. Később fél bérbe dol­goztam, a gyereknek ennyi járt. Kutya világ volt. csak ritkán jártunk haza. télen is birkóztunk a fagyott föld­del. Az egyik éjszaka bor­zalmas hideg volt. a tűz kö­rül feküdt a csapat. Azt mondja az egyik, megyek a majorba, az lehetett úgy 7 kilométerre, mert még meg­fagyok. Utánament a többi. A végén ketten maradtunk. Te nem mész. fiam? — kér­dezte az apám. Már hogy hagynám egyedül édesapá­mat? — válaszoltam. Akkor odamentünk a közeli szalma­kazalhoz. lyukat vájtunk bele. hogy a fejünk kint ma­radt alóla. Nyáron serh volt jobb. Ha nem volt a közelben víz. a csatorna aljában leástunk még egy kicsit, és onnan it­tunk. Ez a víz volt az étel­nek a leve is. ha volt mit enni. mert sokszor hetekig pirított kenyéren éltünk mi is. és a család is . . . (Itt hirtelen félbeszakítja emlékezéseit, nem akar a múltról tovább beszélni . . . Nyolc gyerket nevelt fel. a nyugdíja kétezer-száz forint, a felesége a négyszázat csak hosszas levelzés után kapta meg. Kezében egy papírda­rabot szorongat...) — A Szabad Földnek ír­tam. lehet kinevet érte — mentegetőzik bizonytalanul. Olvassa el és mondja meg, elküldjem-e? (Szilágyi Gábor a világ éhezőin akar segíteni. Ha csak mindenki két forintot adna össze, hány gyerek lakhatna jól?! Legutóbb a helyi gifnnázium építésére ajánlott fel ezer forintot. Majd kispóroljuk — jegyezte meg. Kepcnyes János Építési tanácsok Családi ház építéséhez ingat­lanra. közismert elnevezéssel házhelyre van szükség. Az 1976- ban megjelent 38. számú tör­vényerejű rendelet szerint 19^7. január 1. óta az állam és a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek tulajdonában levő építési telkek, földek nem értékesíthe­tők. nem adhatók el. építés cél­jára azonban lakásépítő szövet­kezetek. építőközösségek és az egyes állampolgárok tartós hasz­nálatba vehetik. Az állami tel­kek tartós használatba adásával az OTP foglalkozik. A. magánkézből történő telek­vásárlás sok jogi. adásvételi tud­ni- és tennivalóval jár — hívja lel a családi ház építésére vál­lalkozó állampolgárok figyelmét az Építésügyi Tájékoztatási Köz­pont. Az, Építési lxl nevet vi­selő könyvsorozatának első kö­tetében. az. építés-előkészítés tud­nivalói között hangsúlyozza: ma- pántulajdonban levő telek meg­vétele előtt mindenképpen in­dokolt a házhely telekkönyvi rendezettségéről meggyőződni. A rendezettségről a megvételre ki­szemelt ingatlan helye szerint közigazgatásilag illetékes földhi­vatal telekkönyvi részlege ad pontos felvilágosítást. Magántu­lajdonban levő telek vásárlása­kor az adásvételi szerződés meg­kötését célszerű ügyvédi segít­séggel lebonyolítani, de a jog- szakértő közreműködését nem kötelező igénybe venni. A szer­ződés megkötését két tanú alá­írásával kell hitelesíteni. Az. adásvételi ügylet után illeték fi­zetendő. amely a vételár 18 szá­zaléka. és a megállapodástól füg­gően — de általában — a vevőt terheli. #Az. ingatlan értékét Bu­dapesten. a városokban és az országos jelentőségű üdülőterü­lettel rendelkező községekben az. illetékes ingatlanközvetítő szerv­vel. vállalattal fel kell becsül­tetni. egyéb településen a helyi tanács adónyilatkozata elégsé­ges. A vételár és az illeték ki­fizetése után a telekkönyvi hi­vatalban a vevő kérelme alap­ján az ingatlant átírják az új tulajdonos nevére. Erről a te­lekkönyvi hivatal a kérelmezőt határozatban értesíti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom