Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 20., péntek fl gabonaipar felkészült... Százezer tonnányi tárolóheiy épül az idén A gabonaipar a felvásár­ló és takarmányértékesítő te­vékenységén keresztül lénye­gében minden mezőgazdasági nagyüzemmel kapcsolatban áll. Emellett a takarmányok kiskereskedelmi forgalmazá­sa révén a kistermelő gazda­ságok sem tudnának nélkü­le élni. bevonjak a tároló fejleszté­sébe. A megyei gabonafor-. gálmi és malomipari válla­latok. valamint a mezőgaz­dasági üzemek között kiala­kult együttműködések ered­ményeként mind a fejlesz­tésre, mind az üzemeltetés­re több megállapodás szüle­tett. A gabonaipar a betakarí­tástól függően évente átlag 6 millió tonna árut vásárol fel. Ennek döntő része — 90—95 százaléka — gabona (kalászos és kukorica). A gazdaságok termékérté­kesítési szerződésekkel kap­csolódnak , az iparághoz. E kapcsolatok továbbfejleszté­se. a biztonság fokozása ér­dekében az ipar bevezette a több éves szerződéseket. 19111-ben az étkezési kenyér- gabona átvételére kötött szer­ződések 56 százaléka, a ku­koricának pedig 47 százalé­ka volt több éves szerződés. Az együttműködésben to­vábbi előrelépést jelentett az étkezési búza — 1980-ban be­vezetett — minőség szerinti átvétele. 1982-től a minősé­gi búzát ugyanis céltermel­tetés keretében közvetlenül a gabonaipar termelteti, és minőségétől függően kétféle felárat fizet érte. További kedvezmény, hogy azoknak a mezőgazdasági nagyüzemeknek, amelyek ga­bonatermésüket az 1976—80. évek termésének átlagát U) százalékkal meghaladó meny- nyiséggel növelik, a többlet­termés mennyisége után a gabonaipar 100 kilogram­monként 60 forint prémiu­mot fizet. Persze .a kapcsolat túlnő az adás-vételi szerződéseken. Például a termelés elhelye­zése és megóvása a szűkös raktárkapacitás miatt évről évre csak a mezőgazdasági üzemek és a gabonaipar gon­dosan szervezett, összehan­golt munkájával, együttmű­ködésével oldható meg. A mézőgazdasági üzemek a fel­vásárolt gabona csaknem 30 százalékát bértárolás formá­jában maguk „vigyázzák”. A régi magtárak, színek persze nem ideális tárolóhelyek. A gazdaságoknak azonban nem volt pénzük tárolóépítésre. Ezért az állami célcsoportos beruházások keretében, pá­lyázatok alapján, a gabona­ipar és a mezőgazdasági nagyüzemek társulásos for­mában modern gabonatáro­lókat építenek. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ál­tal meghirdetett pályázatos raktárépítésnek az a célja, hogy nemcsak a vállalatok, hanem a mezőgazdasági üze­mek fejlesztési alapjait is A gabonaipar 1982. évi'ál­lami célcsoportos raktárépí­tési tervében 361 millió fo­rint értékben 89 000 tonnányi tárolótér építése és átadása szerepel. Az eddigi felméré­sek szerint ennél több. 106 600 tonnányi tárolótér épül. Jelenleg 8 megyében. 11 telephelyen. összesen 51 500 tonnányi tárolókapa­citás épül kooperációban. A készültségi fokból ítélve, a beruházások ez év végéig befejeződnek. A pályázatos raktárépítés­re a mezőgazdasági üzemek­kel közösen benyújtott elő­terjesztésekre adott engedé­lyek figyelembevételével eb­ben az évben 9 megyében, 12 telephelyen, összesen 63 000 tonna tárolótér fogadja a gabonaáradatot. Az idén összesen 221 100 tonna befogadóképességű raktár épül fel. Ennek több tmint 50 százaléka a gabo­naipari vállalatok és a me« zőgazdasági üzemek együtt­működésében készül el. A gabonaipari vállalatok 1982. évi saját beruházásaik közül kiemelkedő a kecske­méti napi 240 tonna telje­sítményű koncentrátumgyár- tó üzem. elkészítése. Ezzel a Bács megyei mezőgazdasági üzemeknek nyílik lehetősé­gük az üzemtol való közvet­len ellátásra. Az eddigi gya­korlat szerint a megyében távolsági — vasúti — szál­lítások közbeiktatásával tud­ták a takarmányellátást biz­tosítani. A jövőben kialakít­ható közvetlen kapcsolat le­hetőségeket teremt az igé­nyek maradéktalanabb ki­elégítésére. A mohácsi napi 72 tonnás teljesítményű új malom ez évtől termel. A fogyasztói igények megfelelő színvona­lú kielégítése' céljából ebben az évben már újra működ­nek a rekonstruált máté­szalkai és balatonfüredi mal­mok. A magyarnándori ta­karmánykeverő rekonstruk­ciója a körzet jobb takar­mányellátását szolgálja. A műszaki fejlesztés kere­tében felépült a dóci liszt­üzem, amely többféle kony­hakész liszt előállításával se­gíti a háziasszonyok munká­ját. B. P. Bérbe adott kombájnok Aratnának akár decemberig A közös gazdaságban ta­valy négy SZK-kombájn vett részt a kalászosok betakarí­tásában. Az idén az öt E— 516-os és a három Claas- Dominátor mellett újból munkába álltak a „hatéve­sek”. Nem kis meglepetésre azonban az idén egy-egy SZK-kombájn többet aratott, mint 1981 nyarán a négy együttvéve: Ennek ellenére ez az év­sem úgy kezdődött, hogy a szóban forgó arató-cséplők elismerést kiváltó teljesít­ményt érnek el. és hogy ke­zelőik a betakarítás végére . irigyelt emberek lesznek. Pe­dig ez történt. S mint ahogy ilyenkor lenni szokott. a dolgok mögött néhányan azonnal huncutságot sejtet­lek .. . Két feltétel — Amikor az elmúlt év­végén számba vettük a kalá­szosok területét és a rendel­kezési-e' álló betakarítógépe­ket. már tisztában voltunk azzal, hogy az SZK—ö-oso- kat. bármennyi gondot is okoztak a betakarítás során, nem nélkülözhetjük. Ám. ha a négy gép csak annyi ga­bonát vág le. mint 1981 nyá­lán. jobb. ha meg sem moz­dulnak •— mondtuk ki. — Olyan' megoldást kellett te- ■ hát keresnünk, amely egy­szerre legalább két feltétel­nek tesz eleget. Vagyis a kombájnok jóval nagyobb területről takarítanak be ga­bonát. és a munkát is jobb minőségben végzik el — ír­ja körül egy vállalkozói szerződés aláírásának előz­ményeit dr. Lörincz Ferenc, a sarkadi Lenin Tsz elnöke. Ezt követően dolgozták ki a kombájnok üzemelésének, bérbeadásának feltételeit. Csakhogy a tsz vezetőinek számításába később hiba csú­szott. Erről a szövetkezet el­nöke a következőket mond­ja: — Mindenkinek tudnia kellett, a gazdaságban, mit akarunk. Jelentkezhettek volna, de ezt akkor senki sem tette meg. Ott álltunk bizonytalanul, és az aratás kezdete egyre közeledett. . . II harmadik út A vállalkozói szerződés megkötésének előzményeit akkor érthetjük meg igazán, ha azt is megtudjuk, hogy miután befejeződött az ara­tás szervezeti előkészítése, kiderült, nincs aki a régi be- lakarítógépekre üljön. Az el­ső pillanatban úgy tűnt. nem lehet más választás, vagy fel­hagynak a gépek üzemelteté­sére telt kísérlettel, vagy egyszerűen utasítanak négy traktorost; a kombájnokon kezdjenek munkához. Az előbbi lett volna az egyszerűbb megoldás. Csak­hogy a gyors betakarítás igénye miatt erről gyorsan leteltek. Az utóbbit viszont el akarták kerülni a szövet­kezet vezetői. Miért kavar­ják fel az indulatokat. ha nem muszáj, miért vállalják a kockázatát, hogy az. elége­detlen traktorosok végül is otthagyják a szövetkezetei?! Harmadik utat választot­tak. S ez. mint az. aratás vé­gére kiderült, nagy szeren­cse volt. Már ami a végered­ményt illeti, mert a vállal­kozói szerződés gondolata egyáltalán nem a véletlen, hanem a gondolkodó, kiutat kereső szakemberek műve. Mit tartalmaz a szerződés? — Azt akartuk elérni, hogy a már leírt, úgyszólván sem­mire se használható kombáj­nok további gazdaságos üze­melésében. a minél több ga­bona betakarításában érde­keltté tegyük a gépek veze­tőit. a vállalkozókat — ma­gyarázza az elnök. A vállalkozókat, akikből kezdetben egy sem akadt . . . Vajon miért? Nem találták elég ösztönzőinek a szerző­dés feltételeit. a gépek mű­szaki állapota riasztotta őket. vagy mégsem tudták mire vállalkozhatnak? Akárhogyan is történt, az mindeneseire már tény. hogy a szövetkezet vezetőinek vé­gül sikerült meggyőzniük há­rom tsz-tag gépkocsivezetőt, újak alá a szerződést. A ne­gyedik aláíró a kendergyár­ból jött. hogy eleget legyen az írás követelményeinek. De mit tartalmaz a szer­ződés? Nos. a kombájnosok- nak 64 ezer forintot, ez a gépek amortizációjával egyenlő, kell befizetniük az aratás végén a szövetkezet­nek. Hogy ezt meg tudják tenni, a közös gazdaság 4100 forintot fizet az elvégzett munka fejében. hektáron­ként. Ebből azonban nem­csak a 64 ezer forintot kel­lett kigazdálkodniuk, de a gép üzemeltetésének költsé­geit. az alkatrészek árát és saját jövedelmüket is. Eltört a penge... És mert a gépek állapota valóban lehangoló volt. a tsz, hogy a vállalkozók koc­kázatát mérsékelje, tett né­hány engedményt. Kimond­ták többek közölt, hogy az aratás kezdetén a fődarabok cseréje a szövetkéz.etet ter­heli. Továbbá, ha a gépek elhanyagolt műszaki állapota lehetetlenné teszi a folyama­tos munkát, a vállalkozók­nak átlagbér jár. Aligha le­het véletlen, hogy ez utób­bira nem került sor. A . gazdaságban pontos nyilvántartást vezettek, ve­zetnek a teljesítmények és ráfordítások alakulásáról. Nem titkolják. így olcsóbb az aratás. A vállalkozók 900 forintért vágnak le egy hek­tárt. a tsz többi betakarító gépe 1200 forintért, a bér­aratás ennél is többe, 1500 forintba kerül hektáronként. A tsz tehát jó szerződést kötött. Mi erről a kombáj- nosok véleménye? Velük a kalászosok betakarításának utolsó szakaszában találkoz­tunk. Vágták a zabot és hát­ra volt még a szója aratása. Fodor Béla, aki egyébként buszvezető, elégedetten mu­tatott az aratócséplőre. — Ezzel a géppel akár de­cember 31-ig is lehetne arat­ni. sikerült rendbe hozni. Két kombájn 100—100. a másik kettő 130—140 hektár gabonát vágott le eddig. Túl vagyunk az első elszámolá­son. Ügy néz ki. van értelme a küszködésnek. Pohánkovics Pál, a másik kombájn __ vezetője dühösen mutat egy vasdarabra. — Eltört a penge, ki kel­lett néhányat cserélni. Most lettem készen . . . Hogy meg­éri-e? Sóra. paprikára futja, többet nem mondok, így is azt hallom, ilyen feltételek­kel más is elvállalta vol­na .. . — Nem kell műhelykocsi, szerelő, beülök a saját ko­csimba. így hamarabb itt az alkatrész — magyarázza Ba­logh László>, aki fiával a mo­tollát javítja éppen —. ed­dig 1100 forintot költöttem alkatrészre. Csak ami nem javítható, azt cseréljük. s vigyázunk, figyelünk, hogy a gép el ne törjön. Másképp nem lehet. Javításra a. saját pénzünk megy el. önmagá­ban is fárasztó, kimerítő ez a munka, de jobban el le­hetne viselni, ha nem halla­nánk egyre több megjegy­zést . . . Mondtam már né­hány embernek, itt van. azonnal átadom, jöjjenek, csinálják . . . * * * S amíg a kombájnosok a maguk küzdelmét vívják, a vállalkozáson kívül mara­dottak pedig az aláírók hasz­náról regélnek, a szövetke­zetben mérlegelik az első és legfontosabb tanulságokat. Hogyan lehetne a későbbi­ekben a többi gépet, beren­dezést is az egyéni érdekelt­ség fokozásával termeléke­nyebben. gazdaságosabban üzemeltetni ? Köpenyes János Buktatókból nincsen hiány % Egy vállalat profilt keres Békés a kosárfonás ősha­zája . . . Hagyományai van­nak itt e „tudománynak", ügyes kezű asszonyok százai űzik a régi mesterséget. De sokan már- nem a régi kedv­vel. Súlyos gondok árnyé-. kolják be a termelést. A kosárgyár. az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat békési gyára, a kosárkészí- tésből már nem tud megél­ni. új tevékenységet keres. Vajon mi kényszeríti erre őket? Kérdésünkre Nagy Mihály, a gyár vezetője fe­lel: — Csökken a kereslet ter­mékeink iránt, annak elle­nére, hogy igyekezünk a di­vatos formákat Követni. Kí­na és Vietnam kosarai hihe­tetlenül olcsók. negyedét, ötödét kérik a világpiacon a mi -in ainknak. Olcsóbban ter­melnek Bukovinában és Ju­goszláviában is. ahol otthon fonják szabad időben a sa­ját termelésű füzet, tulaj­donképpen bedolgozói rend­szerben. Belföldön a jóval kisebb rezsiköltséggel üze­melő szövetkezetek jelentik a konkurrenciút. Az évi 150 millió forintos árbevételt produkáló válla­lat tavaly már nem hozott, eredményt. Hozzá kellett nyúlniuk a tartalékalaphoz is. és az idén se sokkal biz­tatóbb a helyzet. A növek­vő költségeket képtelenek fedezni. Termékeik élőmun­ka-igényesek. a termelékeny­séget nem tudják emelni. A létszám folyamatosan csök­ken, az elmúlt esztendőben csupán a békési gyárból het­venen. ez évben pedig 27-en mentek el. — Főképp a bizonytalan­ság miatt — mondja Nagy Mihály — tudják, hogy ke­vés a megrendelés és ahol munka nincs, ott pénz se. Elszomorítja az embereket az is., hogy bár becsületesen dolgoznak, év végén még­sem udhatunk nyereségről számot. _ A gyár nem önálló, a ko­sárgyártó résznek el kell „tartania” a hagyományos veszteséges fűzfaágazatot is. és tetemes részt kell vállal­nia a vállalati általános költségből. A piaci, gazdasá­gi feltételek és az üzemi adottságok alapján a válla­lat vezetői úgy döntöttek, hogy bővítik, esetleg telje­sen átalakítják profiljukat, felhagyva a gazdaságtalan­ná vált kosárgyártással. — Dolgozóink kézügyessé­ge az alap — magyarázza a gyárvezető r-, ehhez kere-, sünk megfelelő munkát. Nem is hinné, aki Viem pró­bálta. hogy ez milyen ne­héz. A mintaöntvény-kész.ítés nagy figyelmet igénylő, ap­rólékos munka. Október óta készítenek ilyeneket Béké­sen. de ez csak a töredéke a termelésnek. Tervezték, hogy a Híradástechnikai Vál­lalatnak dolgoznak, „haza­hozva” az ott dolgozó békési szakembereket, aztán mégis Battonyán létesült új üzem. Felvették a kapcsolatot a Csepel Művekkel, itt a magas szállítási költségek miatt hiúsult /neg az együttműkö­dés. Gondoltak sörgyártásra is.- de Szolnok. Martfű gyor­sabb volt. így ott indul üzem. Bármerre próbálkoz­tak, óriási hátrányuk volt a fejlesztési alap hiánya. — A Budapesti Csokoládé­gyár — folytatja a felsoro­lást Nagy Mihály — tudott volna munkát adni. szakem­bereket és technológiát is. ám pénze neki sincs. Jó munkásaink, megfelelő épü­leteink vannak, de ez kevés, gépek is kellenek. A békési ÁFÉSZ bőrök feldolgozását ajánlotta. ez le is kötötte volna a teljes, kapacitást, de a hatalmas vízigény miatt megbukott a terv. — Most a Békéscsabai Kö­töttárugyárral tárgyalunk —■ mondja — itt az a probléma, hogy már van Békésen egy telephelyük. Ha sikerül meg­egyeznünk. gépet. anyagot, technológiát adnának, a mi asszonyainkat pedig varró­nővé képeznénk át. Nem akarják sem a dol­gozók. sem a vezetők, a vá­ros sem. hogy széthulljon, tönkremenjen ez az egykor oly eredményes, tengeren­túli piacokra is rendszere­sen szállító. nagy múltú üzem. A termékváltás eíke- rülhetetlen. Bízunk abban, hogy a kiutat — ha nehezen is — de megtalálják. Szatmári Ilona Nem tud megújulni a régi szakma? Foto: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom