Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-11 / 187. szám

1982. augusztus 11., szerda \ Szomszédolás csokgbío uvny A n » MtGrn Jtl 1 KLAi* Szalma. Megörvendeztetett a hír, hogy szalmával is le­het almozni meg takarmá- nyozni is a szarvasmarha-te­lepeken. De nemcsak a hír önmagában érintett jól, amint figyeltem a rádiót, hanem arra gondoltam: milyen nagy ember mellett kanászkodtam én 40 évvel ezelőtt! Péter gazda Szentesen szalmát használt almozni az istálló- bari, és szecskázóttan, kever­ve mással, takarmányozott is szalmával. Nagy ember volt. Kár, hogy nem érhette meg nagy felfedezéseinek mai elisme­rését. Mondhatta volna sze­retett őseiről — nagyapjáról, dédapjáról, ükapjáról —, hogy ők is milyen nagy em­berek voltak: almozásra és takarmányozásra használták a szalmát. Jó is az. Felfedezték -megint... Népzene a szélmalomnál. Lassan évtizedes hagyo­mánnyá válik a szegedi fesz­tivál programba illeszkedő dorozsmai népzenei találko­zó. Most ismét színes, vál­tozatos műsor készült a han­gulatos környezetben, a. do­rozsmai szélmalom tövében, vasárnap délelőtt népdal­együttesek, citerazenekarok, pávakörök találkoztak egy­mással és a közönséggel. A programban 14 meghívott csoport közreműködött az or­szág különböző vidékeiről. A népzenei találkozó helyszí­nén népművészeti vásárt is rendeztek, ahol sokféle por­tékát kínáltak az árusok. A dorozsmai művelődési ház­ban pedig a Csongrád me­gye népi fafaragásai című ki­állítást láthatták az érdeklő­dők. Kertészeti napok Létavér- tesen. Több mint 12 kertba­rátkor, kertészeti közösség és vállalat jelentkezett már az augusztus 19—24-ig tartó első létavértesi kertészeti na­pokra. A 11 órakor kezdődő megnyitót követően a kert­barátok megtekintik a ko- kadi Lenin Tsz kertészetét, és a helyi Üj Élet Tsz-be is ellátogatnak. A kiállításon felvonultatott termékeket már az első nap délelőttjén zsűrizik, és a legkiválóbb egyéni kistermelőknek és kertbarátkluboknak díjakat osztanak ki. Használt jegy. Olvasom, hogy Bangkokban zseniális újítást vezettek be; lévén, hogy sok volt az autóbuszo­kon a potyautas, de a már felhasznált jegyekből gyara­podó szemét is, kitalálták, hogy a szerencsére bízzák a rendteremtést. Lévén, hogy nálunk olykor a véletlenre bízzák ezt, ismertetem a módszert: havonként egyszer az elhasznált buszjegyek fel- használásával jutalomsorso­lást rendeznek. Egy rossz jeggyel például nyerhető tíz jó, vagy értékesebb ajándék is. * A módszer bevált. A bangkokiak is játékos embe­rek, akárcsak mi. Van olyan utas, aki két jeggyel utazik, hátha nyer. Vannak okos emberek, akik összeszedik az esetleg eldobált jegyeket is. A város patyolat tiszta. Az újítást megbeszéltem szakemberekkel is, és gon­dolkodom rajta, hogy szaba­dalomként is beadom. Utó- . irat:- a Szabadalmi Hivatal érdeklődik az ötlet iránt. Már csak egy részletkérdést kell kidolgozni: felmérések szerint száz totózó közül öt­ven az utcán dobja el a nye­retlen ‘szelvényeit. Most egy jármű tervén dolgozom, ami sorsolás után csónakként siklik majd a térdünkig érő buszjegyek felett. WumiUWRSZÁB , Stuttgartban a DÉLÉP. A DÉLÉP az elsők között jár az építővállalatok közül, amelyek az ország deviza­helyzetének, végső fokon külkereskedelmi mérlegének javítására külföldi munkákat vállalnak. A jiéhány év előt­ti jugoszláviai paneles épít­kezések után, s a jelenleg is folyó iraki hegesztőmunkák mellett már megjelentek az első építők Nyugaton is. Stuttgartban vállaltak mun­kát, és már csaknem két hó­napja dolgozik kint egy épí­tőbrigádjuk. Rappai András, a brigád vezetője elmondot­ta, hogy a megismerkedés, és az első beilleszkedés a nyu­gati technológiai és maga­tartási körülményekbe mi­lyen szemléletet követel. Természetes, hogy a fegyel­mezett. pontos, minőségileg kifogástalan és igényes mun­ka az első feltétele annak, hogy a sok kínálkozó ven­dégmunkás és az alaposan képzett német munkások mellett mi magyarok is részt kaoiunk a devizát hozó mun­kákból. A külföldi munka feileszti a szakmai tudást, szélesíti a látókört, növeli az, ember értékét akár a munka, akár a világ reális megítélé­sének szemDontiából. Képesbolt nyílt Szegeden. A napokban nyílt meg Sze­geden a PIÉRT szegedi ki- rendeltsége és a Képzőmű­vészeti Alap közös üzemel­tetésében a* képesbolt. A sa­játos profilú üzlet szeged; és a megye más városairól ké­szült többszáz-féle levelező­lapot, neves művészek alko­tásairól készített reproduk­ciós lapokat, posztereket, művészettörténeti könyveket, jó néhány ország nevezetes­ségeit ábrázoló képes össze­állításokat árusít nagy vá­lasztékban. CB rádió a határban. A technika új eszköze, a CB rádió a mezőgazdaságban is tért hódít. Elsőként a kun- csorbai Búzakalász Tsz-ben építették k; a CB rádióhá­lózatot. Nyolc készüléket vá­sároltak, ezekből három rög­zített helyen, a tsz-központ- ban és az üzemegységekben van, ötöt pedig gépkocsikba szereltek. A CB rádióknak először az aratás nagy mun­kájában vették hasznát, ami­kor a géphibákat rövid idő alatt el tudták hárítani. Ragadós a példa? Július első felében elkészült Tisza- őrs Vörös Hadsereg útjának nagy részén a kohósalakos útalap, majd a már meglevő és az új alap egy részére asz­faltot is terítettek. Egyszerű újsághír is lehetne, ám va­lami arra készteti az újság­írót, hogy ne lépjen tovább, figyeljen oda a részletekre is. Az útalap lezárása után ugyanis semmilyen felhívás nem hangzott el, hogy a la­kók működjenek közre az útpadka kialakításánál. El­készült az aszfaltút, akkor az egyik lakó lapáttal a ke­zében kivonult a háza elé, s a már odahordott földet egyengetni kezdte. Innen is, onnan is fejek bújtak elő a kapuk mögül, s mintha ösz- szebeszéltek volna: perceken belül lapátos emberek szor­goskodtak a Rózsa úttól a Bacsó útig. A Rózsa és a Gyóni út közötti szakaszra még nem szállították oda a földet. Lehet, hogy a példa ragadós, és az út északi ré­szének lakói is követik? Összeállította: Verasztó Lajos Penzaiak hazánkban Készülődés a télre Békés és Penza megye között létrejött testvérkap­csolat ápolását jól szolgál­ják a kölcsönös látogatások. Am a hivatalos jellegű ösz- szejövetelek mellett lehető­ség van arra is, hogy a megyék lakosai kötetlenebb, formában ismerjék meg egymás országát. Például a két szakszervezet közötti megállapodás ^lapján min­den évben 6-6 dolgozó vesz részt csereüdülésen. Az idén július 22-től augusztus 3- ig a penzaiak jártak ha­zánkban, augusztus 2-án pedig a Békés megyeiek utaztak kéthetes pihenésre Penzába. A szovjet turista- csoport egyik tagja, Pavlo­va Antonyina, a kuznyecki bútorkombinát művezetője nemrég levélben számolt be magyarországi tapasztalatai­ról. A szöveg fordítását az alábbiakban közöljük: Július 22-én, reggel futott be a Tisza expressz a magyar fő­városba, Budapestre. Bocskai Mihályné, az SZMT titkára me­leg szavakkal köszöntött ben­nünket . . . Már érkezésünk el-' ső percei Magyarország meg­ismerésével kezdődtek. Az idő nagyobb részét Balatonszárszón, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát üdülőjében töltöttük, de előtte felkerestük a Szarva­si és a Békéscsabai Állami Gazdaságot is. Láttuk, hol ter­mesztenek rizst. A vezetők el­mondták, hogy ebben az év­ben jó termésre van kilátás ga­bonából, cukorrépából, kukori­cából és egyéb kultúrnövények­ből. Megtekintettük azt az épü­letet is, ahol a gazdaság dol­gozói üdültek. Megcsodáltuk a Körös mentén levő* parkot, és felkerestünk egy varróüzemet is. Mindenütt barátságosan fo­gadtak és igazi vendégszeretet­tel gondoskodtak rólunk. Nos, szép a Balaton, az álla­mi gazdaság üdülője e gyö­nyörű tó partjának közelében található. Fürdés, napozás, pi­henés, zene, tévézés és egyéb programok tették lehetővé szá­munkra, hogy minél kelleme­sebben érezzük magunkat. Kísérőnkben olyan segítőkész, életvidám embert ismerhettünk meg, aki nagyon szereti mun­káját. Magyar barátainkkal, üdülésünkkel, a balatoni cso­dálatos naplementével kapcso­latos élmények hazatérésünk után örökre megmaradnak em­lékezetünkben.-y -n A Békés megyei Tüzelés- technikai Vállalat szakembe­rei ezekben a napokban, he­tekben már a télre készül­nek. Munkájukat jelentősen megkönnyíti, hogy megvál­tozott az emberek szemléle­te. Az előző években nehéz volt elérni, hogy a lakosság nyáron foglalkozzon a tüze­lőberendezések karbantartá­sával, javításával. Most azonban bőven van munká­juk. Varga János, a vállalat igazgatója az előttük álló feladatokról a következőket mondja: — Ebben az évben soha nem látott mértékben kap­juk a megrendeléseket csem­pekályhák tisztítására, átra­kására. De új cserépkályhá­ból is mintegy 300-at rendel­tek meg nálunk. A megyében is csökkent az olajkályhák, illetve az olajtüzelésű kazá­nok száma, ezért valamivel kevesebb a karbantartási munkánk. Az utóbbi években jelentő­sen megváltozott a tüzelés- technikai vállalat tevékeny­V ;A f ■ 1 gr -2:; . . mm ' 8 & fJBpfPg ?ft jgi ggÉjglg ’ * Dinnyevásár a gyulai piacon Fotó: Béla Ottó ségi köre. Korábban szinte csak a kémények tisztításá­val foglalkoztak. Napjaink­ban a teljes fűtési rendszert ellenőrzik, karbantartják, ha a megrendelő ezt igényli. Elsődleges céljuk az energia­takarékosság. A vállalat fej­lesztéseit is ebbe az irányba összpontosítja. 1981-ben 17 millió forint értékű olajat ta­karítottak meg a lakosság­nak. Eredményeik elismeré­sét jelenti, hogy idén 6,5 mil­lió forintos vissza nem térí­tendő állami támogatást kap­tak a további energiamegta­karítás elősegítésére. Ebből az összegből duplájára növe­lik a 25 fős szervizrészlegü­ket és az öttagú vegytisztító brigádot. Ebből a pénzből kell tovább fedezni a mű­helyrészleg bővítését, szer­vizgépkocsik vásárlását és a hírközlő rendszer korszerűsí­tését is.. A vegyszeres tisztítás be­vezetésével tevékenységük az egész fűfési rendszerre ki­terjedt, így lett komplett. Növekedett a vállalatnál dolgozó szakemberek presz­tízse, társadalmi megítélése is. Az energiafelhasználás csökkentése érdekében a kö­zeljövőben olyan szolgáltatá­sokat is bevezetnek, amelyek jelentős megtakarítást ered­ményeznek a lakosságnak. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a kazánok, boj­lerek és kémények rendsze­res karbantartásával mint­egy 10 százalékos megtaka­rítás érhető el. Ezt azonban központi fűtések esetében to­vább lehet növelni. A közel­jövőben kezdik meg a radiá­torok és csővezetékek vegy­szeres tisztítását. A hagyo­mányos technológia mellett új technológiát is bevezet­nek, amely messzemenően figyelembe veszi a környe­zetvédelmet is. — lovász — Hz emberi jogok nyomában Közös elemek — közös alapok Hogyan lehetséges, hogy egyáltalán létrejöttek komp­romisszumok az emberi jo­gok ideológiailag érzékeny kérdéseiben? Van-e talaja ennek a „felépítménynek”? Nemcsak szűkén vett gazda­sági rugók, hanem általában vannak'-e a jogi formák mö­gött húzódj mélyebb okok, politikai, kulturális, történel­mi támasztékok? Először is: a különbségek az emberi jogok felfogásá­ban a létező rendszerek közt valóban nagyok1. De mégis, a második világháborúban és azt követően kialakult poli­tikai realitások miatt nem akkorák és nem éleződnek úgy ki, mint sokan gondol­nák. A legnagyobb különb­séget okozó tényezőket foko­zatosan „bekerítették” vagy többé-kevésbé sikeresen zá­rójelbe tették. A fasizmus az az erő, amely totálisan ta­gadja az emberi jogokat, de a világháborúban kellett és sikerült összefogni ellene a kommunistáknak és a de­mokratikus kapitalistáknak, és le is győzték a fasizmus fő erőit. „Kis fasizmusok”, helyi fasizmusok azóta is vannak, felbukkannak, de nem váltak nemzetközileg fő erővé. Ezért — legalábbis formailag — az emberi jo­gok egyes normáit elismerni kényszerülnek, vagy arra ítéltetnek, hogy rendszere­sen megszégyenítsék, elszi­geteljék őket. A fejlett kapitalista de­mokráciák táborában szélső konzervatív felfogás is je­len van, de ez nem válhat egyeduralkodóvá. Az ameri­kai és a brit konzervatív egyetért abban, hogy a vál­lalkozói magántulajdont a legfontosabb jogok egyiké­nek tartja, de azt már nem is várhatják, hogy ezt szé­les nemzetközi egyezmény tartalmazza. Abban pedig még a brit sem követi az amerikai konzervatívot, hogy a szabad fegyverviselést al­kotmányos alapjognak tart­sa. A nyugati szociáldemok­raták és liberálisok nem ér­tenek egyet a szocialista or­szágokkal a kollektív politi­kai jogok értelmezésében, de álláspontjuk közeledik azo- kéhoz a gazdasági (foglal­koztatási), a szociális, társa­dalombiztosítási és a kultu­rális jogok esetében, s túl­lépnek a konzervatívokon, akik idegenkednek e jogok­tól. Ezért például az európai kommunista és munkáspár­tok 1976-os berlini konfe­renciájának nyilatkozata együttműködésre hívott fel ezekkel az erőkkel az embe­ri jogok egyezségokmányai­nak minél szélesebb körű ra­tifikálása érdekében. A fejlődő világban a ko- lonializmus fejszámolása olyan fejlemény volt, amely utat nyitott az emberi jo­gok elismerésének, bár nem minden szelekció nélkül. A legnagyobb érdeklődés a nemzeti, a faji egyenjogúság iránt, valamint az éhezéstől, betegségtől való mentesség iránt nyilvánul meg. Ezek érdekében a harmadik vi­lág olyan jótékony sürgetést és közvetítést fejt ki, amely a szocialista és nyugati or­szágok közti megegyezést is előmozdítja. A többi jogok iránt a fejlődő államok ér­deklődése nem egyforma. Egyes jogok elismerése iránt bizonyos múltból maradt ha­gyományaikkal szemben ép­pen a külföld fejt ki rájuk nyomást, például a női egyenjogúság, a vallás, illet­ve vallástalanság megválasz­tásának joga, vagy a kisebb nemzetiségek jogai esetében. A szocialista országokban • a kollektív fejlődés és az egyéni jog, boldogulás viszo­nya nem volt mindig konf­liktusmentes, szélső állás­pontokkal itt is találkoztunk. Felületesség volna azonban csak ezekből általánosítani. A történelmi fejlemények — amelyek közt kiemelkedett a második világháborús anti­fasiszta harc, s azt megelő­zően az 1935-ös, Dimitrov ál­tal előterjesztett népfront­irányvonal — megalapozták a szocialista tábor érdekelt­ségét az ENSZ és az emberi jogok megállapodásai iránt. A személyi kultusz törvény- sértéseinek leleplezése, fel­számolása, a XX. kongresz- szus és más fejlemények pe­dig tovább tisztázták ezt az álláspontot, erősítették a sze­mélyi jogok és garanciák iránti érdekeltséget. A nem­zetközi enyhülés időszaká­ban — aminek további fenn­maradásáról lehetnek kü­lönböző nézetek, de ezt az időszakot nem lehet meg nem történtnek tekinteni — további elemek is jelentkez­tek a szocialista országok belső jogában. Az 1977-es szovjet alkotmánytól a ma­gyar törvényekig sokfelé ki­mutatható az egyéni jogok határozottabb megfogalma­zása. Megbuktak ugyanakkor olyanok, mint Csiang-csing és Pol Pót, akik a törvény- sértések legdurvább formáit elevenítették fel. Mindez természetesen nem járt a rendszerek, köztük a két legnagyobb, a fejlett tő­kés és a létező szocialista rendszer alapvető struktúrái­nak közeledésével, összemo­sódásával. Az ilyen illúzió­kat már egyre kevesebben vallják. Az emberi jogokról szóló kompromisszumos meg­állapodások kulcsa éppen az, hogy bizonyos mértékig si­került ezeket' a kérdéseket a rendszerek alapvető struktu­rális kérdéseitől elválaszta­ni. így sikerült bizonyos kö­zös elemeket feltárni, ame­lyek a világban az emberek életében sokszor alapvetőek, noha a rendszerek struktú­rái, azok identitásának meg­őrzése szempontjából * nem azok. A világ országaiban kü­lönböznek a tulajdonviszo­nyok, az alapvető osztályvi­szonyok, eltérőek a politi­kai, az állami intézmény- rendszerek és a pártrendsze­rek. Hasonló és közös eleme­ket teremt viszont az emberi kultúra elért szintje, annak elterjedése. Emellett bizo­nyos közös veszélyek elhárí­tása . — a nukleáris háború elkerülése, a környezetvéde­lem —, és bizonyos közös gondok megoldása — pél­dául a nyersanyag- és ener­giakérdés — is közös nor­mák kialakulását kívánják meg. És nem utolsósorban közös elem, amire már egyes ókori görög filozófusok rá­mutattak: minden országot emberi lények lakják. Az alapjai megvannak tehát a közös erkölcsi normák, ér­tékek, érdekek kialakításá­nak. Megvannak az alapjai annak, hogy a fegyverkezés példátlan technikai magas­latai ellenére ne a fegyver legyen az egyetlen nemzet­közi szankciós eszköz. A nemzetközi kapcsolatokban szerepet játszik a közvéle­mény előtti presztízs és a szégyen is, s létezik — bi­zonyos közvetítésekkel — nemzetközi közvélemény. Nem igaz, hogy ez a nem­zetközi közvélemény nem érdekli, nem zavarja az egyes kormányokat. Amikor azonban a rendszer identitá­sát látják veszélyeztetve, szakítópróbának kitéve, a közvélemény-visszhangtól át­menetileg eltekinthetnek, s még a körültekintőbb kor­mányok is súlyos lépésekhez folyamodhatnak. Kulcsár Péter (Következik: Sorrendek és fontosságok.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom