Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-10 / 186. szám
1982. augusztus IQ., kedd NÉPÚJSÁG Szociálpolitika és tervezés Legutóbb a KPVDSZ megyei bizottságának ülésén a tavalyi szociális tervek teljesítésének tapasztalatairól, és az 1982. évi tervezésről volt szó. Kiss Tibor, a szakmai szakszervezet -főtitkár- helyettese hangsúlyozta: életszínvonal-politikánk fontos része a lakosság áruellátása. A feladat nem köny- nyű. A gazdasági fejlődést befolyásoló külső körülmények kedvezőtlenebbek lettek, a közgazdasági szabályozók a korábbinál reálisabban határolják be a kereskedelem, a vendéglátás tennivalóit. Ugyanakkor az értékesítés is - megváltozott. A lakosság érzékenyebben reagál az áruk minőségére, az árakra, az Riadók magatartására. Sokan az eddigieknél jobban meggondolják, hogy mire költsék a pénzüket. Mindenképpen jogos a megállapítás: a kereskedelmi munka bonyolultabb, összetettebb, mint bármikor, politikai jelentősége fokozódott. Ennélfogva nem mindegy, hogy milyen a közérzete, a munkakörülménye a kereskedelemben dolgozónak. Az országos irányelveket ismerik a vállalatok, szövetkezetek vezetői. A konkrét célok és módszerek kialakítása rájuk vár. Körültekintő, alapos döntésre van itt szükség. Tudjuk, nem könnyű, de mérlegre kell tenni az igényeket és a lehetőségeket. Ugyanis ma már elengedhetetlen a hosszabb távú szociálpolitikai tervezés, a dol-„ gozók munkakörülményeinek, szociális ellátásának, egészségvédelmének és művelődésének előrelátó, átgondolt fejlesztése. Középtávú, a terv gazdasági céljaival, anyagi lehetőségeivel összhangban levő szociálpolitikai dokumentumokat első ízben az 1976—80-as időszakra készítettek a vállalatok. Mindez az elmúlt tervidőszakban jótékonyan éreztette hatását. Voltak bizonytalanságok, túlzott igények, de. végül is sikerült megtalálni a helyes arányokat. Megyénk négy kereskedelmi vállalatánál, 16 fogyasztási szövetkezetében is elkészültek a VI. ötéves terv szociálpolitikai tennivalói. Papírra vetették a dolgozókról való gondoskodást, a különböző juttatásokat, kedvezményeket, a kulturális, az egészségügyi és sportlétesítmények fejlesztését. Ezek természetesen kapcsolódnak a gazdasági tervhez, így összhangban vannak a termelékenységgel, a létszámmal, a hatékonysággal és a nyereséggel. Ennek alapján szabhatták meg és rangsorolhatták a helyi sajátosságok figyelembevételével a vállalati szociálpolitika átD boltok ellenőrzésének tapasztalatai A kereskedelmi felügyelőségek az év első felében több mint 13 ezer üzletben vizsgálták az áruellátás helyzetét, a kereskedelmi munka színvonalát, az eladott termékek árának és ' minőségének összefüggéseit, a boltok tisztaságát, valamint a bizonylati fegyelmet. A vizsgálatok számához viszonyítva az elmúlt év azonos időszakához képest 2 százalékkal kevesebb — mintegy 3000 — alkalommal tapasztaltak szabálytalanságot. Az esetek nagy részében pénzbírságot róttak ki a felelősökre; mintegy 450 boltvezetőt és eladót figyelmeztetésben részesítettek ; s néhány esetben büntető- és szabálysértési feljelentést indítványoztak. A legtöbb szabálytalanságot változatlanul az élelmiszer-kereskedelemben és a vendéglátásban tapasztalták. Az ok legtöbbször a termékárak feltüntetésének hiánya, a nem megfelelő minőségű áruk eladása és a higiéniai előírások megsértése volt. A vásárlókat a szabálysértések feltárása nyomán mintegy félmillió forinttal kártalanították. A vállalatoktól és a szövetkezetektől 247 ezer forint olyan többletbevételt vontak el, amelyre a vásárlók megkárosítása révén tettek szert, s a vásárlók kártalanítására már nem volt mód. A vállalatoknál összesen 9 millió forint értékű készletet áraztattak át, egyebek közt helytelen minősítés, osztályba sorolás és árazás miatt. A vásárlóktól a kereskedelmi felügyelőségekhez mintegy 900 panasz érkezett az év első felében, ez 4,3 százalékkal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. Az áruellátás hiányosságait mindössze 50-en jelezték, főként iparcikkeket hiányoltak, például a hűtőládát, a személygépkocsi gumiabroncsot, a fekete patentharisnyát és a hímzőfonalat. Árdrágítás miatt 83 vásárló tett panaszt. A termékek minőségét és a garanciális javítások elhúzódását 140- en kifogásolták, 6 százalékkal többen, mint a múlt év első felébe*h. Főként a bútorok garanciális javításának hosszú ideje adott okot panaszra. Több bejelentés érkezett amiatt is, hogy a vendéglátó vállalatok a nagyobb rendezvények után az elszámoláskor indokolatlanul többet számolnak a végzett szolgáltatásnál. # A bejelentések, panaszok mintegy fele jogosnak bizonyult, s ^ ezért a felelősökre 292 ezer forint pénzbírságot róttak ki, a vásárlókat mintegy 300 ezer forint értékben kártalanították. fogó programját. A szak- szervezetekben pedig folyamatosan értékelik a megvalósítást. Általános tapasztalat, hogy az anyagi lehetőségek mindenütt sokat nyomnak a latban. Az elmúlt években elért színvonalat azonban egyöntetűen sikerült megtartani, illetve túlszárnyalni. Ez azt mutatja: a tervek többsége megalapozott. A munka biztonságát, az egészségvédelmet, a szociális ellátás bővítését szolgáló összegek megoszlása általában jól tükrözi az ágazati és a helyi szükségleteket. Változatlanul előtérben áll a munkavédelem. Az elmúlt évben ilyen célra csaknem 33 millió forintot fordítottak, 10 százalékkal többet a tervezettnél. A munka- és védőruhára, védőfelszerelésre szánt összeget 809 ezer forinttal megtoldották. Nem állíthatjuk, hogy ez a pénz mindenre elég, hiszen vannak még jócskán feszültségek. Az viszont tény: gépek könnyítik az anyagmozgatók dolgát, javult a biztonság- technika, az érintésvédelem. Csökkent a nehéz fizikai munka. A gyulai ÁFÉSZ 23 kézikocsit vásárolt, a tót- komlósi szövetkezet önjáró targoncát, a sarkadiak rakodógépet szereztek be. Korszerűbb lett a szellőzés, a világítás • és a fűtés. Az új üzletek átadásával, a régiek felújításával egyre több kereskedő elégedett a munkahelyével. Ma már a szövetkezeti kereskedők 51,4, az államiaké 60,3 százaléka az előírásoknak megfelelő egységben dolgozik, összességében a munkakörülmények javítására fordított többlet- költség Y, 4 millió forintot tesz ki. Valamennyi tervben nagy szerepet kapott az üzemi étkeztetés és az üdültetés. Az üzemi konyhákon 1980-ban a foglalkoztatottak 28,7, egy évvel később már 33,5 százaléka ebédelt. Emelkedett a hozzájárulás v összege is, amely eléggé rapszodikus. A mezőberényi és a battonyai szövetkezet például 3,20, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat 6,50 forintot térít. Ugyanez mondható el a lakásépítési hozzájárulásról. Van olyan vállalat és szövetkezet, ahol ez az alap 25, illetve 400 ezer forint, örvendetes, hogy az üdültetés tervszerű. Saját és bérelt üdülőkben pihenhetnek a dolgozók a Balatonon, hegyvidékeken és a gyógyvizek mellett. Az sem elhanyagolható, hogy a kulturális és a sporttevékenység segítése sem szorul háttérbe. Több helyen — a művelődési központokkal közösen is — létrehoztak kézimunka-, gasztronómiai és egyéb szakkört. Rendszeressé váltak az íróolvasó találkozók, az ismeretterjesztő és az egészség- ügyi előadások. Sokat javult és folyamatosabbá vált az alapszervezetek sportmunkája, ott vannak a kereskedők a házi, a területi és a megyei tömegsportrendezvényeken. A szociálpolitikai felkészítés erősödő, demokratizmusa abban is segített, hogy a tervek teljesítéséről szóló beszámolót a bizalmi testületi üléseken megtárgyalják. A dolgozók jobban áttekinthették a gazdasági összefüggéseket, a munkát jobbító kezdeményezésekkel, javaslatokkal előmozdították a szociálpolitika megvalósítását. Egyet lehet érteni azzal a megállapítással, miszerint a középtávú terv csupán első lépcsője, bevezetője az igényeket és a lehetőségeket egyeztető, egységes, összehangolt vállalati szociálpolitikának. Az a jó megoldás, ha a középtávon megfogalmazott tennivalókat szembesítik az adott év anyagigazdasági lehetőségeivel, azokkal a változásokkal, amelyek befolyásolják a vállalat, a szövetkezet életét. Csak így lehet elérni azt, hogy a nagy munkával elkészített tervek az elosztás módját is magukban foglalják és évről évre igazságosan, humánusan érvényesüljön társadalmi hatásuk. Seres Sándor Ötven éve történt fl gyulai orsózónők harca (Tudósítónktól) * Az 1930-as évek elején terjedt el a bedórendszer. A hollandiai Bedaux (Bedó) rendszer lényege az volt, hogy egy átlagos munkás munkateljesítményét vették alapul, amelyet egy perc alatt teljesített normális körülmények között. Ezt megszorozták hatvannal, s megkapták az egy óra alatt elvégzendő munkát. Aki 60 B-nál többet teljesített egy óra alatt, jutalékot kapott, aki kevesebbet teljesített, az nem használta fel munkaerőjét, s az elbocsátással is járhatott. E rendszer a munkaintenzitás fokozását kívánta meg. A bedórendszer bevezetését a Columbia Textilipar RT gyulai gyárában — a jelenlegi harisnyagyár jogelődje — is megkezdték, míg a felesleges munkásokat elbocsátották. 1932. június 6-án a gyár orsózójában leállt a munka. A munkások napokon keresztül tüntetést rendeztek a megyeháza és a városháza' között. A város építőmunkásai műkedvelő előadást rendeztek, melynek bevételét a sztrájkoló munkásnők rendelkezésére bocsátották. Közben egyeztető tárgyalásra került sor a gyár vezetői és a munkások között, melynek eredményét Péter-Pál napján, június 29-én munkásgyűlésen ismertettek. A munkásbizalmiak vezetője, Müller Teréz tájékoztatta a munkásokat a tárgyalásról, majd Botyánszky Pálné, az SZDP központi küldöttje szólalt fel, aki nem vetette el teljesen a bedót, a gépek számának csökkentését javasolta, amelyet a munkások nem fogadtak el, határozatot hoztak: „csak a régi feltételek mellett veszik fel a munkát”. A munkások kéthetes sztrájkja eredménnyel járt, mert a polgármester a munkások egészségét veszélyeztető bérrendszer alkalmazását megtiltotta, amelyet a Népszava örömmel üdvözölt: „Meg kell állapítanunk, hogy Gyula város polgár- mestere ezzel a precedenssel ' egyedül áll a magyarországi bérharcok történetében. Nem volt még példa arra, hogy magyar hatóság ilyen ellentmondást nem tűrő módon avatkozott volna be a munkások javára.” Ugyanebben a cikkében imigyen figyelmeztet: „A kapitalisták a kizsákmányolás szabadságába való jogtalan beavatkozásnak fogják minősíteni a gyulai véghatározatot...” A cikkírónak igaza lett, mert a profit növelésére, a munkabérek csökkentésére törekvő gyár vezetői fellebbezést nyújtottak be a „törvénytelen” határozat ellen, melynek következményeként az alispán megsemmisítette a polgármester határozatát. A sztrájk nem érte el a célját, a bedórendszer eltörlését. Sőt a sztrájk legaktívabb vezetőit is: Perjés L ajosnét, Müller Terézt, Krasznai Katalint az utcára tették. Mégis nagy jelentőségű, hiszen megmutatta, hogy az alig szervezett gyulai munkások szembeszálltak a nagytőkével, mozgalmukra felfigyelt az ország, amelyet a Népszavában és más, a sajtóban megjelent írások is bizonyítanak. A sztrájkot vezető munkásnők a Szociáldemokrata Párt tagjai voltak, de segítséget kaptak az illegális Kommunista Párttól is. Most, fél évszázad múltán tisztelettel emlékezünk rájuk, hiszen a gyulai sztrájk egyike volt a harmincas évek nagy munkásmegmozdulásainak. Ormosi Péter Képünkön Bábolna büszkeségei, a gyönyörű lovak és a díszes fogatok láthatók. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát központi majorjában rendszeres, közös edzésen készülnek a sok hazai és külföldi vendéget vonzó, látványos bemutatókra (MTI-fotó — Kozák Albert felvétele — KS) Hz emberi jogok nyomában II kompromisszum lehetősége Az emberi jogok körül időről időre visszatérő csata folyik. Aki azt várta, hogy ez a harc lezárul egy-egy elnök vagy kormány távozásával, annak tanulmányoznia kell a harc mélyebb okait: nem szűnik meg a különböző rendszerek versenye, az ideológiák különbözősége. A verseny a tömegek számára jótékony is. Jótékonyabb, mint amikor csak izolációs szembenállás van, vagy amikor a fegyverkezésben versenyeznek. Vannak azonban ennek a „rend- szerverseny”-nek — különösen a propagandaháborúnak — felületességei, torzító hatásai is. Egyszerűsítő, „csatatér”- szemlélet is tapasztalható. Ez csak a szélső ellentéteket nézi, s a másik fél leggyengébb pontjait keresi. A napisajtó vagy a napi nyilatkozatok ilyenfajta háborújától könnyen felületesebbé , válnak, torzulnak az ismeretek arról, hogy melyek az elismert emberi jogok, s tulajdonképpen mely jogok listájáról vitatkozunk. Kialakult vagy kialakulóban van ugyanakkor egy kiegyensúlyozottabb megközelítési amit időnként „emberi jogdiplomáciának” neveznek. Híveinek egy része vállal bizonyos nyílt vitát, más része azt a nyilvánosság előtt minimálisra csökkentené, inkább csak diplomáciai csatornákon folytatná. Tehát e szemlélet hívei is legalább kétfélék, de egyetértenek abban, hogy meg kell találni, illetve őrizni az emberi jogokban a rendszerek közti közös nevezőt is, erőfeszítéseinknek így van értelme. A harmadik megközelítés — amely az emberi jogok és általában a morális tényezők fontosságát, jelentőségét tagadja a nemzetközi kapcsolatok szempontjából —, pusztán hatalmi-stratégiai szemlélet. Ez a megközelítés kizárólag a fegyveres erő és a területi befolyás nagyságának tulajdonít jelentőséget. Következetlenségre mutat, hogy teoretikusan az azóta humanistább nézetű Mor- genthau professzor régebbi munkáira vezethető vissza. Joggal bírálják ezt a koncepciót azzal, hogy még a stratégiai előnyök közül is csak a rövid távúakat biztosítja, mert az érintett, azaz alkuba bocsátott országokban sem veszi tekintetbe a jövő generációk érdekeit. Ráadásul nem számol az emberi tényezővel, a belső, a népi mozgásokkal, megmozdulásokkal; ezért mindig újabb meglepetések érhetik. A szocialista országokban is — bár más ismeretelméleti talajon — vannak különböző hangsúlyokat használók, akik a stratégiai erőtényezők, illetve akik a morális, emberi tényezők fontosságát helyezik előtérbe. Hivatalos és többségi nézetté azonban a pusztán hatalmi-stratégiai, az amorális megközelítés sehol sem vált, ez nem fér össze a szocializmus ideológiájával. A szocialista országokban a most fejlődő politikatudománynak még feladata kimutatni, hogy nemcsak az ideológiai célok, hanem a politika racionalitása, hatékonysága szempontjából is különösen fontosak a morális tényezők a nemzetközi kapcsolatokban. Feladat például feldolgozni, hogy mit jelentett, s miért volt éles Lenin vitája a „kispolgári moralistákkal, demokratákkal” egy meghatározott időszakban, és hogyan fejlődtek mindazoknak, mind pedig Leninnek a nézetei más időszakokban. Az éles szavak abból származtak, hogy átmenetileg — más tényezőkkel összejátszva — a wilsonisták elvont, morális mércéikkel a fiatal szovjet államnak kárt is okoztak. Már néhány évvel később azonban Lenin és Csicserin maguk mutattak rá, hogy a másik táborból még mindig a moralista demokraták azok, akik közelebb állnak a haladás táborához, mint a cinikus hatalompolitikusok. A szocialista országok tehát az emberi jogok „csatatér-megközelítését sem tehetik magukévá, hiszen történetileg ezt többnyire az ő lejáratásukra. használták fel. Ugyanakkor a támadások hatására átmenetileg működik olyan effektus, hogy a megtámadott is kénytelen napi felületességgel válaszolni, átvenni a leegyszerűsítő módszereket, amiből a szemlélő sohasem fogja megtudni az emberi jogok valóban teljes és kiegyensúlyozott listáját. A szocialista országokban jó esélye van az „emberi jogdiplomácia” megközelítésnek, méghozzá nem az ideológiai, vita mellőzésével, hanem a rendszerek közti világméretű verseny szem előtt tartásával. A lélektani, manipulációs háború helyett tehát az emberi jogdiplomácia és a verseny koncepcióinak együttes létezése az, ami egészségesnek látszik. Ehhez azonban szükség van nemcsak az eltérésekre, hanem a jogok közösen elfogadott, kompromisszumos listájára, bizonyos közösen elfogadott prioritásokra. Ezek körvonalazódni kezdtek még a hidegháború kezdetének idejére létrejött Egyetemes Nyilatkozatban, kicsit általános fogalmazású ajánlások formájában, de a hatvanas években megszülettek kidolgozottabb formában, a Polgári és Politikai Jogok, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában. E kettő már jogilag kötelező szerződés, 1976 óta érvényben vannak .és gondosabb, kiegyensúlyozott fo- galmazásúak. Ha nem is tökéletesek, léteaik bizonyos ellenőrzési-végrehajtási mechanizmusuk is. A kompromisszum lehetőségének további bizonyítéka a helsinki záróokmány is. Erről ugyancsak a sok felületes vita után a közönség tévesen gondolhatja, hogy az emberi jogok felsorolását tartalmazza. Valójában a jogokat illetően utal az előbb említett okmányokra, megerősíti és bizonyos kérdésekben — utazások, információk, családegyesítések, nemzetiségek — kiegészíti azokat. A politikatudomány segítségül hívásával reális pozitívumokat állapíthatunk meg erről a megállapodásról, noha az nem formális jogi szerződés. Egyrészt nincs ok feltételezni, hogy ereje kisebb lenne, mint sok más szerződésé. Az értelmezéséről, piegsértéséről folyó és ismétlődő viták is arra vallanak, hogy betartásának bizonyos értéke van, megsértésének felelősségét nem szívesen vállalják. Kulcsár Péter (Következik: Közös elemek — közös alapok.)
