Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
1982. augusztus 1., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Sarkadon V askos kötet tartalmazza mindazt a tudnivalót, amelyet Sarkad múltjáról gyűjtöttek egybe a honismereti kutatók és történészek. A nagyközség tanácsának végrehajtó bizottsága segítette a könyv megjelenését azért, hogy megőrizze a Sarkadon élők számára településük fejlődésének történetét. A régészeknek a messzi múltról is vallott ez a föld. A honfoglalás után Sarkadot és tágabb környékét tehetős és jelentős nemzetség vette birtokába. Volt hajdúváros saját várral, s a török pusztítása után, az 1700-as évek körül kezdett újra benépesedni ez a vidék. Földesúri mezővárosként tartoztak Bihar vármegyéhez, s végleg 1950. március 15~e után lett békési község. A polgári forradalom után itt is új erők léptek fel. teret nyert az iparosítás. A cukorgyárat 1836-ban alapították először, de akkor még megszűnt, s csak később fejlődött tovább. Munkássága már az 1818—19-es forradalmak idején hallatta hangját. A község fejlődött a tőkés viszonyok között is, de az uralkodó osztály, a községpolitika képviselői nem használták ki sem a földrajzi, sem a közlekedési adottságokat. A lehetőséget az igazi fejlődésre a fel- szabadulás után kialakult társadalmi és gazdasági viszonyok teremtették meg. Hogy milyen Sarkad mai arca, arról a legilletékesebbek tájékoztattak bennünket; Kesztyűs Lajos, a nagyközségi párttitkár és Jakó István tanácselnök. Sarkadon 12 ezer 122- en élnek 4100 lakásban. Az ipari jellegű község a Körösök völgyében, a megye szélén éli életét. A fogós fekete földön alaposan meg kell dolgoznia a termésért a mezőgazdaságban dolgozóknak. Régebben 600 embert foglalkoztatott a cukorgyár, a többiek a földeken tevékenykedtek. Mostanra megfordult az arány: 600-an vannak a tsz-ben, mások pedig az ipari, élelmiszeripari üzemek munkásai. Másfél milliárd forint termelési értéket állít elő évente a cukorgyár, a Szellőző Művek, a kendergyár, az építőipari szövetkezet, a Lenin Tsz, s a többi egység mind. A község lakóinak száma ugyan nem csökkent, de a fiatalok megtelepítéséért többet szeretnének tenni a vezetők. Jó lenne — mint mondták —. ha építhetnének az itt dolgozók is célcsoportos munkáslakásokat. Nagy keletje volt a 120 OTP-s, több szintes lakásnak is, jövőre kezdik újabb 50- nek az építését. Munkaerőhiányra nem panaszkodhatnak (leszámítva egy-két nehéz fizikai munkát), de a szolgáltató szakmák képviselői, iparosai hiányoznak a településről. Szakembergondjaik bizony vannak, főként építészt, vegyészt, üzemmérnököt és középiskolai tanárokat keresnek. Évente legalább 100 új ház épül a vezetékes ivóvízzel jól ellátott Sarkadon. Sokat gondolkoznak viszont az irányítók a szennyvíz és csapadékvíz elvezetésének lehetőségén. A kisebb-na- gyobb fejlesztéseket, s egyéb gondokat a tanács saját erőből nem tudja megoldani, de bizton számíthat a 174 szocialista brigád és a sarkadiak segítségére. Iskolagondok Sarkadon 1360 általános iskolás korú gyermek van. Oktatásuk két intézményben, illetve a két általános iskola több telephelyén folyik. S hogy milyen gond a több mint ezer nebuló elhelyezése, azt a kényszerből jó néhány esztendeje vállalt váltótanítás igazolja, A felületes szemlélő azt gondolhatja, hogy a tél derekára végre átadásra kerülő új, 8 tantermes iskola- épület megoldja a nagyközség iskolagondjait. Sajnos, nem így van. Bár már hozzákezdtek, de az új épület belépésével tovább folytatódik az 1. számú iskola rekonstrukciója, ami jó néhány tanterem időszakos kiesését jelenti. S ha már lúd, legyen kövér ... A 2. számú általános iskolában le kellett bontani a tornatermet, a napközis tálalót, valamint az ebédlőt magába foglaló épület tető- szerkezetét, mert beomlással fenyegetett. Most tehát ez a „legfrissebb keletű" probléma. Ugyanakkor örvendetesen megnövekedett a belépő elsősökkel mindkét iskola tanulólétszáma, ami az öröm mellett nem kevés fejfájást is okoz a község vezetőinek, s a pedagógusoknak. Mint eddig a legsürgősebb tennivalók megvalósításához, most is számítani kell (és lehet is!) a nagyközség üzemeire, szocialista brigádjaira, hogy minél hamarabb elkészüljön a helyi építőipari szövetkezet kivitelezésében az új iskolaépület, s hogv a 2. számú iskola kárt szenvedett épülete mihamarabb használhatóvá váljon. Az épülő, bővítésre kerülő 1. számú iskola \ / n szezonra készül a cukorgyár Valamikor régen jóformán egyetlen munkalehetőség volt Sarkadon, a cukorgyár. Ma már az üzem csupán egy a sok munkáltató közül, igaz jelentősége nem csökkent. Most a szeptember eleji kezdésre. a kampányra készülnek, amely eltart egész január közepéig. miközben 380—400 ezer tonna cukorrépát dolgoznak fel. A felkészülési munkáról Juhász Károly főmérnök tájékoztat; — Sokat. összesen 140 millió forintot fordítunk az idén rekonstrukcióra, karbantartásra. Nagyjavításon megy át a 10 éves DC típusú diffúzió berendezésünk, ez önmagában is 25 millió forintos kiadás. Jól érzékelteti e munka nagyságát, hogy pusztán a javítóállvány elkészítéséhez 70 tonna acélt használtak fel. Milliókba kerül a mészke- mence rekonstrukciója, ugyanakkor azonban milliók megtakarítását teszi lehetővé. A koksztüzelést ugyanis a következő szezonban a földgáz, az importot kiváltó, könnyebben beszerezhető, és olcsóbb energiahordozó váltja fel. — A szilárd burkolatú répatároló teret — folytatja a főmérnök — 15 ezer négyzetméterrel bővítettük az idén. Folyamatban van egy 40 tonnás kazán telepítése, és az iparvágány rekonstrukciója. Csomagoló kapacitásunkat is bővítjük, néhány kisgépet vásárolunk. — Elkészülnek idejében? — Bizonyosan. Néhány területen, mint például a vil- lamosenergia-hálózat felújításánál, csak az üzemi próbák vannak hátra. Jó ütemű a felkészülés, és úgy véljük, a kezdésnek nem lesz akadálya. Nemcsak részükről, hanem a partnerüzemek részéről sem. A répatermesztők a felmérések szerint idejében elvégezték a szükséges munkálatokat, jó termésre számítanak a gazdaságok. — Gazdálkodásunk eredményességének — magyarázza a főmérnök — döntő meghatározója a feldolgozandó nyersanyag minősége. Ezért e szempont szerint igyekeztünk szelektálni mezőgazdasági partnereink körét. Az együttműködés a termesztők és a feldolgozó között jó. Ez biztosítja, hogy a szükséges nyersanyag kellő mennyiségben és minőségben, időarányosan rendelkezésre álljon, és az őszszel induló „cukorszezonnak” a rakodás, szállítás, átvétel terén se legyen akadálya. Fából faragott mese Két szegény, héttagú család tagjaként talált egymásra igen-igen régen Tóni bácsi és Róza néni. Először tanyán éltek, aztán egy kis településen, felneveltek közben három gyereket, s mikor azon vették észre magukat, hogy egyedül maradtak, akkor lányaik után igyekezve költöztek öreg fejjel Sarkadra. A nehéz élet megkövetelte a magáét, és Tóni bácsi súlyosan megbetegedett. Ekkor, úgy három éve, csoda történt. Hogy hogynem, kezébe akadt Tóni bácsinak egy érdekes formájú és ere- zésű göcs. Forgatta, nézegette, s egyszer csak elővette a törött konyhakést, egy ha- szahegyet, s ' nekilátott faragni. Egyre több, egyre szebb munka került ki a keze alól. Látva ezt a fia, küldött egy szakkönyvet. Nekibuzdult hát Szappanos Antal — mert ez a becsületes neve —, hogy leküzdje a betegségét e csodahozta alkotómunkával. Egyre több időt töltött a gó- réban, ahol rendre, sorra formázta ki a régi tanyai élet emlékeit, vagy egyszerűen csak másolt a könyvből. De igazi értéke mindig annak lett, amikor az emlékeit faragta meg. A dologban az a legcsudá- latosabb, hogy életében sem látott senkit faragni. Mégis, ahogy egyszerű szerszámaival nekifog, szinte együtt él a keze a fával. A művek pedig gyorsan szaporodtak. Róza néni, a felesége, aki egyébként vidám asszony, időnként már ekképp perlekedett vele: — Hé, ne olyan hevesen, mert elfaragod a télire valót! De Tóni bácsi tudja, a fafaragás gyógyszer számára. Minden baját, fájdalmát feledi, ha hozzálát egy-egy munkához. Így aztán megszületett édesanyja fonószékének pontos mása, hozzá a kendertörő, a csévélő. S ha már hatodíziglen Arany János leszármazottja, hát kifaragta kőrisfából a nagy költő-rokon portréját. Egy tömbfából pedig furfangos, •hatalmas láncszemeken függő ollót készített az asszonynak névnapi meglepetésként. Szép kis házuk szinte minden zuga őrzi Tóni bácsi három éve született szenvedélyének, a fafaragásnak kézzel fogható bizonyságait. Segítségre nem számíthat. Hiszen eljárni se* igen tud otthonról. Pedig biztatásra, irányításra lenne szüksége. Mert, bár 66 éves, mégiscsak kezdő e szép mesterségben. Kezdő, de valami messziről, kikutathatatlanul öröklődött tehetséggel az. Talán ezért is nem kérkedik vele. Farag a saját, a családja örömére. Hogy minden nap „életre faragja magát”. Így szól a mese, ami reméljük sokáig nem ér véget. Aki pedig nem hiszi, járjon utána Sarkadon, a Gyulai úti kis házban. Lengyel szerelők dolgoznak a hatalmas lényerő berendezés nagyjavításán Gyermekorvos kerestetik AFESZ-boltok mindenütt A kenyérboltot és néhány magánkereskedőt kivéve a községben minden üzlet a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ tulajdona. Fontos, felelősség- teljes munka hárul tehát a csaknem 20 kiskereskedelmi egységre, amely -együttesen mintegy 400—420 millió forintos forgalmat bonyolít le évente. A 3-as számú ABC (képünkön) vezetőjét. Csizmadia Károlynét, a forgalomról kérdeztük. — Az van — bólogat. Itt van mellettünk a vasútállomás, a cukorgyár, a Békéscsabai Kötöttárugyár telepe, no meg a kendergyár. Munkából jövet csaknem az ösz- szes dolgozó itt vásárol. Ügy tűnik van mit, a két éve nyílt üzlet tele áruval. A gyümölcsöspult előtt fiatalasszony, Murok Ferencné, éppen tojást vásárol. — Szeretem ezt az üzletet — mondja — itt általában meg tudom venni a szükséges dolgokat, méghozzá jó minőségben. Mindig van például friss alföldi kenyér. A bolt évi forgalma 13 millió forint körül van, sez alapterületéhez mérten jelentős. Keményen megdolgozik érte reggel fél 6-tól este 6-ig a kilenc eladó. A vevők mondják, hogy bármilyen nagy a forgalom, a kiszolgálás akkor is udvarias. Tíz éve sincs, hogy a községben modern, központi orvosi rendelőt építettek, öt körzeti orvos, két fogszakorvos fogadja itt a betegeket, s jelentős részt foglalnak el az épületben az anya- és csecsemővédelem várószobái. A cukorgyárban külön rendelőben főállású üzemorvos gyógyít. A sarkadiak régi szívfájdalma, hogy nincs gyermekgyógyász szakorvosuk. Az állás, a szolgálati lakás várja a betelepülőt, aki sehogy sem akar községére találni. A jól felszerelt anya- és csecsemővédelmi hálózat, a védőnők, a kis gondozottaik is szakavatott irányítót kívánnak. Az egészségügyiek ötnapos munkahetének bevezetése után jó lenne, ha megvalósíthatnák a központi ügyeleti rendszert. Egyelőre hiányzik két éjszakás nővéri állás, s emiatt nem boldogulnak. Most hét végén, ünnepnapokon és éjszaka az ügyeletes orvos a lakásán fogadja a betegeket. A rendelőben jól látható helyen kifüggesztve bárki olvashatja a kiírást, amelyen az ügyeletes neve és címe van. Három bölcsődében 80 gyereket tudnak elhelyezni, s ez a lehetőség kielégíti az igényeket. A község vezetői, egészségügyi dolgozói nagy gondot fordítanak a több mint 800 cigány beilleszkedésére, életmódjának, egészségügyi kulturáltságának javítására. A nagy többséggel nincs is baj. Az irányítók szeretnék, ha a jelenA körzeti es fogszakorvosok délelőtt és délután is ellátják a betegeiket légi háromnál több cigánygyerek járna óvodába, hiszen a szemléletváltoztatást, a nevelést náluk időben és eredményesebben lehetne kezdeni. A családokra meggyőzéssel, neveléssel, többféle lehetőség biztosításával a cigányklub programjaival próbálnak hatni. A változás azonban egyik területen sem megy máról holnapra. Az oldalt írták: B. Sajti Emese, Bede Zsóka, Szatmári Ilona, A fotókat készítette: Kovács Erzsébet, Fazekas László. y
