Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

o 1982. augusztus 1., vasárnap Vérgvógyászok világkongresszusa „Vér nélkül nincsen élet!” BUDAPEST '82 A századforduló idején mindössze 10 százalékuk érte meg a huszadik életévét, s még néhány évtizeddel ez­előtt is csak hatvan százalé­kuk az iskoláskort , .. Halá­luk oka; súlyos véralvadási zavar. Hemofilia. Jelenleg Euró­pában minden tízezredik em­ber hemofiliás, hazánkban 700—1000-re tehető az örök­letes vérzékenységűek szá­ma. Betegségük oka az el­múlt két évtizedben tisztá­zódott: a véralvadáshoz fel­tétlenül szükséges egyik fe­hérjetermészetű anyag, az úgynevezett antíhemofilis gloubulin nem tölti be fel­adatát, biológiailag elégtele­nül működik. Még száza­dunk első felében is a vér­zékeny embereket ért jelen­téktelen sérülés — ütés, nyomás, karcolás — halálos veszélyt jelenthetett, végze­tessé válhatott. Azóta ezen a területen is gyorsan fejlő­dött az orvostudomány, a vérátömlesztés bevezetésével a betegek állapota átmeneti­leg rendezhető, és ezalatt nemcsak sérüléseik gyó­gyulhatnak meg, de akár meg is operálhatok úgy, hogy vérből készült, véral­vadást segítő anyagot juttat­nak a szervezetükbe. A hat­vanas évektől Magyarorszá­gon előállítják a korszerű hemofiliaellenes készítmé­nyeket, s ezek lehetővé te­szik nagyobb műtétek elvég­zését. Ahhoz azonban na­gyon sok vér, illetve véradó kell, hogy 8—34 napig, a seb gyógyulásáig egyensúlyban legyen a beteg véralvadása. Az orvostudomány eljutott odáig, hogy korunkban a hemofiliások elvérzésveszé- lye lényegében megszűnt. Életben maradnak, de nem gyógyultak, csak tünetmen­tesek. Az örökletes vérzékenység is egyik izgalmas témája lesz az agusztus l"én Budapesten összeülő haemátológiai világ- kongresszusnak, amelyen a Nemzetközi Haematológiai Társaság és a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság kö­zösen tanácskozik, öt konti­nens 74 országából érkeznek a tudományos eszmecserére a híres szaktekintélyek: 3000 szakorvos, biológus, biokémikus, vegyész, mér­nök. A szocialista országok­ból 500-an, az Amerikai Egyesült Államokból 400-an, Japánból 300-an. A nyugat­európai országokon kívül itt lesznek a dél-amerikai, az afrikai országok és Ausztrá­lia képviselői is. Magyaror­szág 200 szakembere vesz részt, köztük a megyékben működő vérellátó közpon­tok, kórházi haematológiai osztályok vezetői és rajtuk kívül az egyetemi hallgatók csoportja. Ez az első alkalom, hogy szocialista országban tanács­kozik a két tudományos tár­saság, s ez egyben a magyar orvostudomány — ez esetben a haematológia, a vér­transzfúziós betegellátás és kutatómunka — nemzetközi elismerését, megbecsülését is jelenti. A Budapest Sport- csarnokban hét napig tart majd a kongresszus. Elnöke, Hollán Zsuzsa akadémikus, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgató-helyettese, aki a napokban adott sajtótájékoz­tatóján többek között el­mondta: „Az orvostudomány min­den ágát átható, egymástól élesen el nem választható, az ország betegellátása szem­pontjából alapvető három szakmát: a vérsejtek és a vér folyékony alkatrészei­nek betegségével foglalkozó haematológiát, az immuno­lógiát és a vérátömlesztés tudományát Magyarországon szerves egységben fejlesztet­tük. A megyei, városi vér­transzfúziós központok szer­ves részei a terület egészség- ügyi intézményeinek, A vi­lágon egyedülálló ez a szer­vezési forma. Minden kor­szerű vérkészítményt előál­lítunk. és a betegek kezelé­sében a legélenjáróbb mód­szereket tudjuk alkalmazni. Az orvostudomány vala­mennyi ágát áthatja a vér­sejtekkel foglalkozó alaptu­domány. Vér nélkül nincsen élet, minden tükröződik benne, hisz a testnek min­den részével érintkezik a vér ...” A kongresszus plenáris ülésein és a délutáni szim- pozionokon olyan tudomány- területekről tanácskoznak, amelyek fejlődése, mind mé­lyebb megismerése nélkülöz­hetetlen az egyetemes orvos- tudomány számára. 35. té­mában a legnevesebb szakem­berek tartanak összefoglaló előadásokat, szólnak az új kutatásokról, ismertetik a legújabb gyógyító eljáráso­kat. Tanácskoznak a fehér­vérűség klinikai kérdéseiről, a vérképzőrendszert felépí­tő sejtek membránjainak bio­kémiai szerkezetéről és funkciójáról, az interferon daganatokra való hatásáról, a csontvelő-átültetés újabb klinikai eredményéiről, a véralvadási zavarok, a vér­zékenység és a trombózis­keletkezés kérdéseiről. A molekuláris biológia leg­újabb kutatásai, a génszer­kezet, a génműködés-szabá­lyozás okozta haematológiai betegségek és a génátülte­tés, az öröklődési anyag működésének mesterséges helyreállítása a kongresszus legérdekesebb témáinak ígér­keznek. Szó lesz a vérképző rend­szer őssejtjeiről, a májgyul­ladást okozó vírusok mole­kuláris szerkezetéről, a fer­tőzés megelőzését lehetővé tevő új, hatékony oltóanya­gokról, a szervezet daganat­sejtek elleni védekezéséről, a vérrák gyógyításának leg­újabb vívmányairól. A kongresszus kiemelten foglalkozik majd a vérellá­tó szolgálatok szervezésének stratégiájával, ezzel kapcso­latban a fejlődő országok se­gítésével. Előadások hangza­nak el a vérből nyerhető gyógyszerek modern gyár­tástechnológiájáról, új típu­sú vérpótszerekről és a vér­csoport-tulajdonság átala­kíthatóságáról (például A vércsoport átalakítása 0 vér­csoportra.) Csak érdekesség­ként említve: ismertetnek olyan eljárásokat, . amelyek az előzőeknél sokkal meg­bízhatóbbak az apasági és a kriminológiai vizsgálatokban. A WHO és *a Nemzetközi Vöröskereszt Liga, a Nem­zetközi Vértranszfúziós Tár­sasággal évtizedek óta azon fáradozik, hogy a világ min­den országa vérellátásában önellátó legyen, önkéntes, té­rítésmentes véradás megszer­vezésével. Ismeretes, hogy hazánk ebben élen jár, a Magyar Vöröskereszt szép eredményei a világ előtt kö­vetésre méltóak. Nem kis mértékben a Vöröskereszt­nek köszönhető, hogy a ma­gyar vérgyógyászat az utób­bi időben rohamosan fej­lődhetett. A kongresszuson az eddigi gyakorlatnál jóval nagyobb műszer-, vegyszer- és gyógy­szerkiállítás lesz. 1300 négy­zetméter alapterületen mu­tatják be gyártmányaikat a legnagyobb világcégek és a magyar vállalatok. H. A. II cél: minél több csoportot bevonni Néptáncszaktábor Szarvason Nem minden előzmény nél­kül való az idei, szarvasi néptáncszaktábor. Néhány éve, csak a szarvasi gyere­keknek, a helyi művelődési központ szervezésében már megteremtették a továbbkép­zés alapjait. Most három já­rás — a szarvasi, a mezőko­vácsházi és az orosházi —, valamint Szarvas város 95 általános iskolás korú nép­táncosa tanulja napi 8 órán át a dél-alföldi néptáncha­gyományokra épülő táncokat. Kemény munka folyik a tá­borban, hiszen a délelőtti és délutáni próbákat este el­méleti foglalkozás, valamint ismétlés követi. A szlovák tanítási nyelvű általános is­kola diákotthona pedig ideá­lis körülményeket tud bizto­sítani a szaktábor számára. Helyben laknak, étkeznek a gyerekek, a tornateremben folynak a próbák, s még üdí­tőért sem kell kiszaladni, annyira igyekeztek a rende­zők mindent „házhoz szál­lítani”. Hagyományokra építve Holub Sándorfié, a szerve­zésből oroszlánrészt vállaló szarvasi Vajda Péter Járási­városi Művelődési Központ táncpedagógusa, az eddigi kedvező tapasztalatok alap­ján lelkesen szól az egy hét eredményeiről, s arról, ho­gyan született meg a szaktá­bor ötlete. — Szarvason igen komoly hagyományai vannak a nép­táncnak. Ezt az is bizonyít­ja, hogy éveken át megren­deztük a városi úttörő és fel­nőtt néptánctalálkozót. Két­szer már szaktábort is szer­veztünk a gyerekeinknek. Ezek sikere adta az ötletet a továbblépéshez, azaz egy járási szintű tábor megszer­vezéséhez. Amihez csatlako­zott az orosházi és a mező­kovácsházi járás is. Támoga­tást is kaptunk hozzá a szarvasi járási, városi ta­nácstól, valamint a járási, városi úttörőelnökségtől. A gyerekek láthatóan él­vezik, lelkesen dolgoznak. Megismerkednek a dél-alföl­di táncokkal, a lassú és fris­ses csárdással, sőt belekós­tolnak a szatmári táncokba is. A három járásból onnan érkeztek, ahol csoportok mű­ködnek, illetve ahol tervezik megalakulásukat a közeljö­vőben. A kis táncosokon kí­vül mindenhonnan eljöttek az oktatók is vagy a peda­gógusok. Ez utóbbiak számá­ra a részvétel egyben to­vábbképzést is jelent. Ritka megtiszteltetés, hogy a tábor vezetője, az egyéb­ként igen szigorú és követ­kezetes Berci bácsi, a pró­báról elengedett néhány gye­reket, hogy maguk szóljanak a táborról. ftz jöjjön, aki dolgozni szeret A gyomaendrődi Urbán Ede, aki már hetedik osz­tályba lépett, „öreg” táncos­nak számít. Szavaiból kide­rült, szívesen meghosszabbí­taná ezt a hetet még akkor is, ha uqyancsak megizzad­tak minden nap. No, de aki annyira szereti a néptáncot, mint ő — s különösen a szat­mári táncot —, az észre sem veszi a fáradtságot. Pozsonyi István Mezőhe­gyesről érkezett, két éve tán­col, s még csak most megy ötödikbe. Mikor a sok mun­káról szólók, öregesen meg­jegyzi: — Nem azért jöttem ide, hogy elfagyizzam az időt. Ide csak az jöjjön, aki szeret dolgozni ... A szarvasi Holub Katika már óvodás korában elje­gyezte magát a néptánccal. S még így is azt mondta, bi­zony, sok újdonsággal ismer­kedett meg ez alatt az egy hét alatt. A gyomaendrődi Wolf Tünde is a legjobbak közé tartozik, öt esztendeje tán­col, s már azon jár az esze, hogy jövőre is biztosítsa a helyét a szarvasi táborban. Csak az akaráson múlik A tábor céljáról, s bizo­nyos nehezen érthető dol­gokról Nagy Alberttel, a Sze­ged táncegyüttes vezetőjé­vel, s a Dél-alföldi Néptánc­tanács titkárával beszélget­tünk. Ugyanis a szarvasi néptáncszaktábor nem egé­szen így indult, s nem egé­szen ezzel a céllal. S a si­ker nem szabad, hogy feled­tesse a háttérben megbújó gondokat. — A tábor céljával kezde­ném — mondja Nagy Albert. — Elsődleges törekvésünk, az eredeti dél-alföldi nép­tánchagyomány terjesztése. S ez a törekvés igazolja azt, hogy eredetileg megyei ha­tókörűre terveztük ezt a tá­bort. Csak valahogy baj volt a hozzáállással. — Netán az anyagiak mi­att? — vetem közbe. — Ugyan kérem! Száz gye­rek részvétele mellett mind­össze 45 ezer forintba kerül az egész. Azt hiszem, inkább szemléleti problémáról vagy inkább nemtörődömségről van itt szó. Pedig fontos len­ne, hogy a megye minden csoportja, s a csoportok ok­tatói közül legalább egy itt legyen, hogy aztán tovább­adhassák a tanultakat. Higy- gye el, segíteni szeretnénk ezzel. A megyében úgyis ok­tatóhiánnyal küszködnek. Az igazi pedig az lenne, ha min­den hónapban egy szakmai továbbképző napot szervez­nénk, s erre épülne a nyári szaktábor. Szóval nem pén­zen, akaráson múlik az egész. Ezt egyébként Csongrád megyében nyolc éve csinál­ják, Bács-Kiskun megyében pedig két esztendeje. Fontos kérdésnek tartom, hiszen hozzájárulna ahhoz, hogy gyermekeink anyanyelvi szinten tudjanak táncolni. E rövid beszélgetés szen­vedélyes vallomássá kereke­dett ki a hazai néptáncmoz­galom, s benne a Békés me­gyei helyzetről. Szó esett itt más népek néptánchagyo- mány-őrzéséről, a hazai tánc­házakban játszani tudó ze­nekarok hiányáról, pótlásuk esetleges lehetőségeiről. Egy biztos. Ez, a csak há­rom járás kiterjedésűre si­keredett szaktábor bebizo­nyította : életképes, szükség van rá. A gyerekekben, pe­dagógusokban mély nyomot hagyott. S hogy fontos ré­szévé vált a megyei nép­táncmozgalomnak. Jövőre — hiszen csak szervezésen, aka­ráson múlik — bízunk ben­ne, nem rekesztik ki azokat a tehetséges gyerekeket sem, akik az idén még nem le­hettek jelen Szarvason, ön­hibájukon kívül. B. Sajti Emese Korszerűsödik a megye úthálózata Ebben az évben tovább korszerűsítik megyénk úthá­lózatát. A jelenlegi munkálatokról és a jövő elképzelé­seiről beszélgettünk Boros Józseffel, a KPM megyei közúti igazgatóságának igazgatójával. Békéscsabán, a Szarvasi úti felüljáró északi oldalán új híd- részt építenek a Hídépítő Vállalat szakemberei. A mélyala­pozási munkák a közelmúltban kezdődtek el. A felüljáró el­készülte után kétszer két nyomsávon haladhatnak majd a jármüvek, s gyorsabbá válik az átmenő forgalom a megye- székhelyen Fotó: Fazekas László — A megyeszékhelyen mi­lyen fontosabb feladatok megoldásán dolgoznak az út­építők? — Jelenleg Békéscsabán folyamatban van a 44-es és 47-es főút korszerűsítése. Harmadik éve folyik a mun­ka, s az idén a felüljáró ki­vételével befejeződik. Sor­rendben elsőként augusztus közepén adjuk át a forga­lomnak'a Kner Nyomda és a Kossuth tér közötti útsza­kaszt, s ezzel a 44-es főút forgalmát az ideiglenes te- relőútról visszairányítjuk a Lenin útra. Nagy ütemben dolgozunk a Szabolcs utca és a szervizállomás közötti szakaszon, s a Sziklai utcai csomópont kialakításán, amely jelenleg a legnagyobb munkát jelenti. A tervek szerint szeptember végéig el­készül a Szabolcs utcát a felüljáróval összekötő sza­kasz, valamint a 47-es főút átkötésére is sor kerül. Szabályosabb és köny- nyebb lesz az erzsébethelyi forgalom csatlakoztatása is a 44-es és 47-es főút közös szakaszához. A befejezés után az átkötéstől a Sziklai utcáig a 47-es számú főút megszűnik. Az egész korsze­rűsítés befejezését a Kos­suth térig a felüljáróval egvütt 1983. szeptember 30- ra terveztük, s a fentieket figyelembe véve a közvetlen felüljáróépítés a jövő évi munkánk. A felüljáró építése — amelynek az összköltsége 50 millió forint — már tavaly megkezdődött. Az eredeti programhoz képest jelenleg egy-másfél hónapos a késés, a kivitelezők felkészültsége azonban lehetőséget nyújt a munkák gyorsítására, így a lemaradás a közeljövőben pótolható. A jelenlegi 2x1 nyomsávú felüljáró északi oldalán egy hasonló széles­ségű műtárgy épül, végső so­ron 2x2 nyomsávúvá alakít­juk át, ami azt jelenti, hogy az egyesített 44—47-es főút forgalma útszűkület nélkül halad át a városnak ezen a részén. — Mely vállalatok építik a felüljárót? — Az építő a Hódmező­vásárhelyi Közúti Építő Vál­lalat, a vasutat keresztező hi­dat a Hídépítő Vállalat dől-’ gozói építik alvállalkozó­ként, s rajtuk kívül még számos szakvállalat — a megkötött szerződések alap­ján — segíti a munkát. — Békéscsaba városkör­nyékén hol folytatnak út­építési, útfelújítási munkát? — A megyeszékhelyet, s a megye forgalmát jelentősen érinti a Békéscsaba—Mező- berény közötti fejlesztés. Ugyanis a forgalom a jelzett úton az utóbbi három-négy évben megduplázódott. Ezért az elmúlt évben úgy döntöt­tünk, hogy ezt az utat 6 mé­terről 7 méterre szélesítjük, és a burkolatot is megerő­sítjük. A befejezés után az útszakasz még jobban meg­felel majd a növekvő forgal­mi követelményeknek. Mind­ez azt jelenti, hogy gyakor­latilag megszűnik a súlykor­látozás. A munkálatokat idén Mezőberénytől kezdtük, befejeződött Murony irányá­ig a korszerűsítés, s folya­matban van a kamuti el­ágazás igen balesetveszélyes csomópontjának korszerű­sítése is, valamint a Mu- ronytól Békéscsabáig terje­dő szakasz szélesítése. Az egész feladat mintegy 38— 40 millió forintos ráfordí­tást igényel. — A fentieken túl milyen jelentősebb útkorszerűsítési munkák folynak még az igazgatóság területén? — Folyamatban van a do­bozi híd építése, s ezzel együtt a dobozi átkelési sza­kasz korszerűsítése is, a híd­tól a sarkadi elágazásig. A tanáccsal közösen korszerű kerékpárutat építünk, s ez­zel leválasztjuk a kerékpár­forgalmat az átkelési sza­kaszról. A közelmúltban megkezdődött az új békési Kettős-Körös-híd építése, je­lenleg az alapozási munkák folynak. Kisebb mértékű, de jelen­tős felújítás folyik a 443-as főúton Gyomaendrődtől Szarvas irányában. A 20 ki­lométer hosszú útszakaszból az első 10 kilométeren elké­szült a burkolaterősítés, s hatról hétméteresre szélesí­tettük ezt az útrészt. A mun­kát két vállalat, az aszfalt­útépítő és a Hódmezővásár­helyi Közúti Építő Vállalat elkészítette. A Szarvasig ter­jedő további szakasz széle­sítését a jövő évben szeret­nénk végrehajtani. Erre a munkára — több érdekelt vállalat is jelentkezett — a közelmúltban versenytárgya­lást írtunk ki. A megye északi részén anyagi lehetőségeinknek megfelelően dolgozik a Deb­receni Közúti Építő Válla­lat. Idén elvégezte a Körös- ladány—Gyomaendrőd út el­ső 10 kilométeres szakaszá­nak burkolaterősítését, s fo­lyamatosan dolgoznak Gyo- maendrődig; előreláthatólag az év végére be is fejezik. Az idei kemény tél hatá­sára nagymértékben meg­rongálódott többek között a Zsadány—Biharugra—Kö- rösnagyharsány közötti út­szakasz, ennek a helyreállí­tását új technológiával vé­geztettük. Megyénkben első alkalommal a szélesítést, az erősítést ipari pernye fel- használásával szintén a deb­receni vállalat végzi. Az ere­deti határidőhöz képest ké­sés mutatkozik, a terv sze­rint augusztus közepére fe­jezik be itt a munkát, mint­egy 6 millió forinttal ol­csóbban, mint a hagyorriá- nyos technológiával. Az igazgatóság másik fő feladata az útfenntartás és üzemeltetés, ami kisebb-na- gyobb mindennapos munká­ból tevődik össze, s értéke megközelíti a fejlesztési munkálatok csaknem 200 millió forintos költségét. For­galmasabb főútjaink burko­latai kátyúmentesek, nincse­nek % forgalmat zavaró tar­tós meghibásodások. Jelentős gondot okoz a kisebb forgal­mú, keskenyebb, kis teher­bírású makadám utak fenn­tartása, sajnos ezeken az út­felületeken a gondos fenn­tartáson túl fejlesztést a jö­vőben még ígérni sem tu­dunk — fejezte be Boros Jó­zsef. (verasztó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom