Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 1., vasárnap Békés megyei szám Megjelent a Városi Közlekedés A Városi Közlekedés című kiadvány idei 4. augusztusi számában Békés megye közlekedéséről olvashatnak1 az érdeklődők. Az előszót Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, míg a bevezetőt Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke írta. A kiadványban helyet kapott többek között a közlekedési ágazatok VI. ötéves tervi fejlesztésének megyei elképzeléseit bemutató írás, és Békés megye városainak fejlesztési terve is. Olvashatunk a három város — Békéscsaba, Gyula, Békés —>■ közlekedésfejlesztési koncepciójáról, valamint a tanácsi úthálózat helyzetéről is. Helyet kapott a most megjelent kiadványban a helyi autóbusz-közlekedés helyzetét bemutató tanulmány mellett a Gyula város idegenforgalmát és közúti közlekedésének összefüggéseit bemutató cik'k is. A Közlekedésbiztonság című rovatban a megye közlekedésbiztonsági helyzetéről és a megyei KBT tevékenységérő] kap átfogó képet az olvasó. Ezenkívül a megyei szállítási bizottság munkájáról, a vasúti személyforgalom helyzetéről, valamint a Magyar Autóklub tevékenységéről szóló írás egészíti ki a folyóiratot. A szép kivitelű, korszerű nyomdatechnikával készült tartalmas kiadványt a hírlapárusoknál vásárolhatják meg megyénk közlekedéssel foglalkozó szakemberei és az érdeklődő olvasók. V. L. Elkezdődött a fűmag betakarítása a Hidasháti Állami Gazdaságban. Szárítás és csomagolás után szállítják külföldre, ahol sportpályák, parkok talajába kerül Fotó: Fazekas László Augusztus 7-8 Képes Újság fesztivál az ország közepén Augusztus 7-én, 8-án kerül sor a kétnapos Képes Űj- ság fesztiválra Pusztavacson, az ország közepén. Vidám vásár, futballparádé. autós vetélkedő, festőverseny, divatbemutató és sok más egyéb szórakoztatja az ide érkezőket. Hol is van tulajdonképpen ez az ország közepe? A történet több mint öt esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor a Képes Űjság kezdeményezésére az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a Kunsági Nemzeti Park igazgatósága felkérése alapján a Kartográfiai Vállalat kijelölte Magyarország mértani középpontját. Íme a koordináták: földrajzi szélesség 47°H’, földrajzi hosszúság 19°30’. A nevezetes pont az Örkénytől mintegy nyolc kilométerre fekvő, csaknem 700 esztendős Pest megyei kisközség, Pusztavacs határában, a község központjától két kilométer távolságra északkeleti irányban található. Megközelíthető gyalogosan a jelölt turistaúton, vagy akik gépkocsival utaznak, a 4-es főútról Albertirsánál az E5 jelű nemzetközi főútvonalról Örkénynél kell a pusz- tavacsi burkolt bekötő útra ráfordulni. Vonattal a 142-es vasútvonalon kell utazni és Örkény vasútállomáson le- szállni, onnan autóbusz visz Pusztavacsra. A községtől földút vezet a központhoz. Négy évvel ezelőtt a Bács- Kiskun megyei Tervező Vállalat által készített tervek alapján az Örkényi Építőipari Szövetkezet építette fel az ország mértani középpontját jelölő tornyot. Igen értékes a környezet, a vacsi nagyerdő — egy 17 ezer holdas vadrezervátum — az erdőben levő pusztatemplom 700 éves rommaradványa, a közelben az ócsai őstölgyes és az egyik legszebb román kori műemlék, az ócsai templom. A különböző évszakokban mindig szép virágok nyílnak. Ebben az idilli környezetben fogadja tehát az érdeklődőket augusztus 7- én és 8-án a Képes Újság fesztivál. Vízszigetelő anyagok kooperációs gyártása Az idén már mintegy 450 tonna korszerű vízszigetelő anyagot gyárt az öntödei Vállalat egy dán kQncentrátumból. A korábban importált termék hazai gyártását januárban kezdték meg az Interag Külkereskedelmi Vállalat kezdeményezésére. A szigetelőanyag — mely két változatban készül — új és régi épületeknél egyaránt alkalmazható. Az épületek falában fúrt lyukakba helyezik az injektáló habarcsot, ami aztán a falban levő mésszel és ned-‘ vességgel vízzáró réteget alkot. Pályaudvari morzsák Délelőtt, fél 12 és fél egy között alszik a békéscsabai pályaudvar. Nem jön és nem indul vonat. Valami azért mindig történik. Apróságok, látszólag semmiségek, amelyek azért jellemzőek ránk, utasokra, e tájon lakókra, s az idegenekre. S bár másfél évszázada indult meg az első vasparipa, a vasút nemcsak a gyerekeknek új, érdekes és csodálatos, hanem valahol a felnőtteknek is. * * * A peronon alig ácsorog valaki. Azért is feltűnő az a kiskamasz-csoport, amelynek tagjai szájtátva bámulnak valamit. Az újságárus standjának ablakába német nyelvű magazint tettek, kifordítva. A színes képeken ifjú, ruhátlan hölgyek ... Hogy is mondjam? Szóval igencsak kihívó, félre nem érthető pózban. A nyolc—tízéves fiúk szó nélkül, szemmel tapogatják a pedagógiailag nem éppen helyes reklámot, majd az egyik elfordulva, nagyokosán megszólal: „Élőben sokkal klasszabb, öcsikéim!” Hmmm. . . * * * S még egy pillanatra a gyerekeknél maradva. Pöttöm szőke lány nagymamájával sétál ki a sínek mellé. Vas- útnézőbe jöttek, tagadhatatlan. A fürtös fejű apróság tekintete megragad az elektromos órán. Nézi, nézi, teljes áhítattal, majd odasúgja a maminak: — Nagyi, engem nem érdekel az idő! — És miért? — Tudod, én még nem vagyok felnőtt! * * * A restiben, vagyis az Utasellátó harmadosztályú büféjében világos sört csapolnak. Hosszú a sor, a kasszában a hölgy szenvtelen arccal, szótlanul tépdesi a blokkokat, söpri be az aprót. Egyszer csak egy nem teljesen stabil lábakon álló férfi igyekszik befelé. A pénztárosnő felkapja a fejét, s leírhatatlanul szigorú tekintettel végigméri. A figura csuklik egyet, aztán török szokással kihátrál. A bejáratnál aztán munkába kezd. Hogy valaki váltson helyette blokkot, hozza ki a sörét. Egy jó óra múlva is még ott áll. Szerencsére, nincs szerencséje. Befut egy továbbinduló vonat. Az emberek szedelődzköd- nek, indulnak. A részeg körülnéz, majd fölényesen, mintegy magának megjegyzi: „Eh, kihalt már az emberekből a szolidaritás!” * * * Fél egy tájban megélénkül az előcsarnok, ömlik a sok utas. Egyetlen pénztár van nyitva, noha összesen három ablak fölött világít a jelző neoncső. A jegyre várók egykedvűen topognak. Mind több csikk kerül a betonra, egyre gyakrabban szólal meg a hangosbemondó. Kezdődik a délutáni műszak MÁV-éknál is. Olyan, mint a többi, hétköznapi. . . (—silá—) Pihenő és országjáró túrák A fiatalok a nyári szünidőben szívesen nyaralnak vízparton, vagy szerveznek túrát a hegyekbe. Az úttörő pajtások júniusban, júliusban és augusztusban Verőcemaroson, a Balaton-parti Kili- án-telepen és Balatonföldvá- ron az Express szervezésében pihenhetnek. Az idén is közkedveltek voltak és a nyár hátralevő részében is sokan utaznak Bulgáriába, Várnába az Aranyhomokra. Sok fiatalt vonz a szomszédos, vagy távolabb eső szocialista országok megismerése, így Lipcsébe és a Szovjetunióba 6—8 napos utakat szervezett számukra az ifjúsági utazási iroda. Július 29- én érkeztek haza azok a fiatalok, akiket különvonattal Jénába és Greifswaldba utaztatott az Express. Már az őszi megrendeléseket is szervezik az iroda munkatársai. Moszkvába és Leningrádba utaznak azok a fiatalok, akik a nyári betakarítási munkákban jól dolgoztak. A megrendelések alapján látható, hogy a Magas-Tátrába igen sok KISZ- szervezet tagjai szeretnének utazni, s közkedveltek a Mátrába, a Bükkbe és Pécs környékére tervezett hazai országjáró túrák. Már kaptak megrendeléseket téli sítúrákra is, főként a Magas-Tát- rába és Bánkút környékére szeretnének utazni a fiataÜtközben Fotó: Fazekas László Korszerűség és a kereskedelem E ttyik ismerősöm felháborodva állított meg at utcán. Nagy dirrel-durral a szememre vetette: miért nem veszem észre, hogy mit művelnek egyes ABC-áruházakban? Példaként említette a békéscsabai Kulich Gyula-lakótelepen levő üzletet. Kidobták a régi gondolákat, a csemegepultot, és áttértek a teljes önkiszolgálásra. A kenyér, a kifli, a sajt és egyéb tejtermékek rekeszekben kínálják magukat, ezeket az árukat a vevő teszi a kosarába. A pékárut összefogdossák a vásárlók, és különben is, ki szeret zsákbamacskát venni. A kekszet, a különböző teasüteményeket, félkilós csomagolásban árulják. Mintha nem lennének nyugdíjasok, vagy kispénzű emberek, akiknek 10—20 deka is elég lenne. Az áruválasztékot is kifogásolta, mondván: olykor még paradicsomitalt sem lehet kapni. Azzal fejezte be a mondókáját, hogy bizony meggondolja, mikor teszi be a lábát ebbe a boltba. Amikor utánanéztem a dolognak, kiderült: sok mindenben igaza van. Ami az áruellátás gyengeségét illeti, nem lehet mentség. Viszont azt is látni kell, hogy a korszerűsítési törekvések mindenképpen indokoltak. Nyilván a magasabb állványra több áru fér, tágasabb, áttekinthetőbb lesz az üzlet, egész nap hűtőpultban lehet a tej és a tejföl. Gyanítom, hogy a panaszkodó inkább az eladók hiányát kifogásolta, hiszen vásárlása során hiányzik a felvilágosítás, a közvetlen emberi kapcsolat. Sajnos. Egyre több nagy áruházból eltűnnek a kereskedők a raktárakba, az udvar egy-egy szegletébe. Az eladótérben megjelenik az ipari kamera, esetleg a rendész, aki ügyel — hogy finoman fejezzem ki magam — a vásárlás tisztaságára. Nem kívánok most egyetlen élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat fogadatlan prókátora sem lenni. Ugyanis, gazdálkodásuk valóban aligha irigylésre méltó. A szakemberek betéve fújják a nótát: alacsony haszonkulcs, szűkös beruházási lehetőség, és nagy a munkaerőhiány. Bármennyire is furcsán hangzik, a kereskedelem is kezd nagyiparrá válni. Semmiképpen nem szabad tehát megrekedni a fejlődésben. A vásárlási körülményeket alapvetően befolyásolja az üzlethálózat elhelyezkedése, teljesítőképessége és technikai színvonala. Éppen az országgyűlés nyári ülésszakán volt róla szó: az V. ötéves terv utolsó éveiben és a mostani tervidőszakban a fejlesztések üteme mérséklődött. Ezért a vállalatok és szövetkezetek elsősorban az üzletek áteresztőképességét, a műszaki és a technikai színvonal emelését szorgalmazzák. A megváltozott gazdasági körülmények, a hatékonyság javítása a kereskedelmet is az intenzív fejlesztésre kényszeríti. Ezt láthatjuk a gyakorlatban. Egyre több az önkiszolgáló és más, korszerű formában működő egység. Ha lassan is, de tért hódít a minta utáni értékesítés, gépesítik az árurakodást és így tovább. Aztán itt vannak az új módszerek, az újítások. Olyan áruházak, üzletek nyílnak, amelyek egyszerűbb kivitelben, széles választékkal, olcsó árukkal szolgálják a lakosság áruellátását. Kialakult a Domus, a Skála, a Fészek áruházi lánc, a diszkontkereskedelem. Az első tapasztalatok kedvezőek. Csökkentek a forgalmazás költségei, növekedett a termelékenység, jobban kihasználják a szállításban rejlő lehetőségeket, lerövidült az áru útja. Tudomásul kell vennünk, hogy nincs más járható út. Egyáltalán nem titok: a következő években a kereskedelem csupán a lakásépítéshez kapcsolódó beruházáséKhoz kap a központi alapból pénzt. Ezért a vállalatok, szövetkezetek közötti társulás létrehozása, megszervezése lehet a hálózatfejlesztés legfontosabb módszere. Mindez azonban csak az érem.egyik oldala. Elengedhetetlen a kereskedelmi szervezet és irányítás korszerűsítése is. Már korábban kialakult a termékforgalmazás szabad rendje. A tíz évvel ezelőtti 38—40-nel szemben jelenleg a fogyasztási cikkek 54—55 százaléka a nagykereskedelem kikapcsolásával jut el a boltokba. Az sem elhanyagolható, hogy a nagykereskedelem üzletkörébe tartozó cikkekből 10-ről 19 százalékra nőtt a közvetlen ipari beszerzések aránya. Megszűntek a merev kötöttségek. Egymás mellett árusítanak az állami, a szö- vétkezeti kereskedelem egységei, a magánkereskedelem, a gyárak minta- és márkaboltjai, valamint az új szerződéses üzletek. Persze van még félelem, ellenállás a korszerű módszerek, elvek ellen. Annak ellenére, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium kidolgozta és fejleszti azokat a feltételeket, amelyek a vállalati önállóság és felelősség növelésén kívül jobb és határozottabb versenyre késztetik a kereskedelmi vállalatokat is. Nem nehéz belátni annak az előnyét, hogy az újabb gazdasági szabályozás lényegében azonos feltételeket teremtett a termelő és a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek működéséhez. A gazdasági verseny további kibontakoztatását segíti, hogy ma már bármelyik kereskedelmi szervezet kis- és nagykereskedelmi tevékenységet is folytathat. Visszatérve ismerősöm kifakadására, egyértelmű a dilemma. Mi legyen a nagy áruházakkal, üzletekkel? Bármennyire is szeretnénk, lehetetlen, hogy mindenki a meghitt sarki kis boltban vásároljon. Nem is ez a cél. Az viszont igen: a szerződéses és a bérleti rendszer tapasztalatai alapján a szoros elszámolású egységek belső irányítását is korszerűsíteni szükséges. Elsődleges teendő az önállóság és az érdekeltségi rendszer megteremtése. Természetesen már erre is vannak elképzelések. Miért ne lehetne például a 10—80, vagy a 80—100 embert foglalkoztató kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletekben teljes, illetve korlátozott önelszámolást megvalósítani? Másképpen: az üzlet vezetője, helyettesei és esetleg egy-két kiemelt dolgozó az eddigi forgalom helyett az egység eredményes működésében lenne érdekelt. lehet ennek a haszna, az eredménye? Mindenekelőtt az, hogy az önállóság és a fokozott érdekeltség arra kényszeríti a vezetőket és a beosztottakat, hogy nagyobb figyelmet fordítson a lakosság áruellátására, a keresletnek megfelelő kínálat kialakítására, a kiszolgálás kulturáltságára, az eladók előzékeny, figyelmes magatartására. Remélhetőleg, az anyagi ösztönzés hatására nagyobb lesz a kezdeményezőkészség, az üzletvezető ötletei, elképzelései hozzájárulnak a sokat emlegetett ellátási színvonal emeléséhez. És a folyton elégedetlenkedő barátom is nem kényszerűségből, hanem jó szívvel, érdeklődve lépi át a lakótelepi áruház küszöbét. Seres Sándor
