Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
1982. július 10., szombat o íjHJUfcfiTc} Történelemórák Ópusztaszeren A nemzeti emlékpark bejárata Az ópusztaszeri nemzeti történelmi emlékpark látogatók, de főleg diákok ezrei előtt tárja ki kapuit, hogy megismertesse a két honfoglalás történelmi eseményével őket. A múlt századi Árpádemlékmű és a maga teljességében bemutatásra kerülő romkert, a szegedi és a szentesi tanya, a makói hagymásház, a csongrádi halászház és a Pusztaszerről ideho- zott árpádhalmi iskola most már egyfajta történelmi, néprajzi levegőt áraszt. Am ezek az értékeink csak akkor válnak valóban érdekessé. ha érdeklődők töltik meg a szabadtéri múzeum tereit és a látnivalókban bővelkedő kis szobákat. A Szegedi Kapu nyitott ajtaja a távoli országútra tekint, ahonnan egymás után érkeznek az autóbuszok tele jókedvű, vidám diákokkal, akik a rendhagyó történelemóra kedvéért utaztak Ópusztaszerre. Nem osztályokat hívtak meg, hanem a megye jelentősebb iskoláiból azokat, akik érdeklődnek a történelem iránt, s szívesen gyarapítanák tudásukat történelmi emlékek között. Dr. Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatójának vezetésével megérkeznek a néprajzosok, muzeológusok, ásatásvezetők — most itt tanárok —, hogy ki-ki megtartsa a maga óráját az őt megillető történelmi, ilfetve néprajzi helyszínen. — Erdei Ferenc vetette fel a gondolatot, hogy az ópusztaszeri emlékmű környékén méltóképpen kellene megörökíteni a két honfoglalás történetét — mondja az Árpád- emlékmű lépcsőjéről Trogmayer Ottó. Majd érzékelteti a hely szellemét, és politikai-történelmi kitekintéssel is szolgál. A Zalán felett aratott győzelem után negyven napig Szeren tartózkodtak a vezérek — legalábbis erről tudósít minket Anonymus Gesta Hungarorum című munkája —, ez az akkori országgyűlésnek felelhetett meáBizonyosnak tartható, hogy Anonymus korában sokak által jól ismert földrajzi fogalom volt a Körtvély-tó, a Botva-mocsár, s Gyümöl- csény-erdő, Alpár-homokja. E helynevek nagyobb része ma is él. Jelenkori történelmünknek is Pusztaszer a jelképe, hiszen 1945. március 29-én itt kezdődött az új honfoglalás, a földosztás. Akkor több mint háromszáz paraszt jött el Kistelekről, Mindszentről, Sándorfalváról, Csanytelek- ről és Algyőről. A földosztás gyakorlatilag szentesítette a parasztság február—március során végrehajtott spontán földfoglalásait, az ünnepség' pedig a hivatalos bejelentés ügyét szolgálta. Az akkor elhangzott beszédből idézve: „Jobb gazdák legyetek, mint a föld régi urai voltak. Ezentúl saját földeteken magatoknak, családotoknak és az ország javára dolgoztok. Ügy műveljétek a földet, hogy egy talpalatnyi se maradjon megmunkálatlanul... Az ország sorsa most a föld új birtokosainak kezében van.” — Milyen elképzelések alapján tartanak rendhagyó történelemórákat a nemzeti emlékparkban? — kérdezem dr. Trogmayer Ottót. — Közművelődés-politikánk mindent elkövet,mogy ne csak kiállításokon ismerkedjenek múltunk és jelenünk eredményeivel a diákok, hanem élő kapcsolat is kialakuljon, amelynek lényege a hely történelmi szerepe, a felszabadulás utáni eredmények dokumentálása, ismertetése. Ilyen és ehhez hasonló rendhagyó történelemórákat tervezünk ebben az évben, és később is, mivel egyre' gazdagodik majd az emlékpark. A szabadtéri néprajzi múzeum a dél-alföldi életmódot mutatja be gazdagon, a későbbi években felállításra kerülő földosztási emlékmű, mellette a magyar mezőgazdaság történetét dokumentáló kiállítás, és a restaurált Feszty-körkép — elkészülte után — nemcsak látványosság lesz majd, hanem nemzeti múltunk, önismeretünk gazdag tanítója is. Polner Zoltán Dr. Trogmayer Ottó előadását tartja Az árpádhalmi iskola (Fotó: Enyedi Zoltán felvételei — KS) Vendégünk volt: Gregoir Maertens, az Eszperantó Világszövetség elnöke A huszadik esztendejét ünneplő gyulai eszperantó nyári egyetemre először látogatott el az Eszperantó Világ- szövetség Belgiumban élő elnöke, Gregoir Maertens. Ezt a kivételes alkalmat ragadtuk meg, hogy az eszperantómozgalom fontos kérdéseiről, s a jubiláló gyulai nyári egyetem jelentőségéről beszélgessünk. Természetesen eszperantóul folyt a szó, s ezért a fordításban a nyári egyetem szervező titkára, dr. Herjeczki János, majd Kádár Imre, a nyári egyetem titkára és alapító tagja volt segítségünkre. Elsőként az Eszperantó Világszövetség — Universala Esperanto Asocio — főbb célkitűzései, törekvései felől érdeklődtünk. — Az Eszperantó Világ- szövetség — röviden az UEA — alapszabálya szerint legfőbb célja az eszperantó nyelv terjesztése, valamint az emberi jogok megismertetése a világgal. De a világ- szövetség különböző módszerek szerint dolgozik. Nem közvetlenül maga fejti ki ezt a tevékenységét, hanem a különböző országokban meglevő szövetségein keresztül. Ezek a szövetségek különböző központokkal működnek: így vannak központjaink Ázsiában, Japánban, Dél- Amerikában, Afrikában is. Mi tehát, itt Európában, egyetemes szövetséget képviselünk. Mozgalmunk az egész világot behálózza. Napjainkban 110 azoknak az országoknak' a száma, ahonnan egyéni tagjaink vannak, ezen belül hetven országban az országos eszperantómozgalom csatlakozott a világszövetséghez. — Az eszperantó, mint ..mesterséges” nyelv, nemzetek közötti. Vajon, elterjedésében elsősorban csak a kis nemzetek érdekeltek? — Először is hadd szóljak arról, hogy az eszperantót egyértelműen mint élő nyelvet ajánlhatom mindenkinek. Igaz, hosszú ideig úgy vélekedtek róla, hogy mű nyelv, de a nyelvészek már bebizonyították ennek az ellenkezőjét. A különböző népek, országok egyre sokoldalúbb nemzetközi kapcsófatot tartanak fenn egymással. E kapcsolatok „munkanyelve” egyelőre az angol és a francia. Azok az országok, amelyekben ez az anyanyelv, nyilvánvalóan nem szorgalmazzák az eszperantó térhódítását. Bár ezekben az országokban is egyre többen ismerik fel e nemzetközi nvelv jelentőségét, és azok, akik felismerték, támogatják is. Az eszperantó rendkívüli előnye ugyanis az, hogy nem törekszik elnyomni a nemzeti nyelveket. S mint semleges nyelv egyben a kis népek nyelvének védőeszköze is. Kizárólag munkanyelvként, tehát közvetítő nyelvként alkalmazzák, és elsősorban a nemzetközi kapcsolatokban. Jelentősége tehát nem egy ország belső életében, hanem külső kapcsolataiban érzékelhető. Visszatérve kérdésére, azaz arra, hogy miért fontosabb az eszperantó a kis népek számára, vegyük példának a nemzetközi szakmai, gazdasági kapcsolatokat. Minden ország igyekszik ezeknek a megállapodások-. nak, kapcsolatoknak a létrehozásával, fenntartásával a legkiválóbb szakembereit megbízni, akik beszélik vagy a franciát, vagy az angolt. De ez nem mindig sikerül. Hogy jó szakember is legyen valaki, s ugyanakkor kiválóan ismerje e két nyelv valamelyikét. Nyilvánvaló tehát, hogy e kapcsolatokban egy bizonyos idő után a kulcsszerepet azok- a nemzetek veszik át, akik meg tudják teremteni ezt a kettős feltételt. Azt hiszem, érthető, hogy a nemzetközi kapcsolatokban használatos nyelvet anyanyelvként beszélő szakember előnyben van kollégáival szemben. így vannak tehát hátrányban e téren a kisebb nemzetek. Véleményem szerint — fűzi hozzá G. Maertens — új nyelvi arisztokrácia van kialakulóban. A nyelvi elit pedig igyekszik védeni pozícióit, ami nem kedvez az eszperantó dinamikusabb térhódításának. Bár képviselőik közül már többen is megértették jelentőségét, ezek támogatják is. — A fentiekből kiderül: az eszperantó demokratikus nyelv. — így van. A dolog lényegét fogalmazta meg. — Az eszperantó mozgalom hogyan kapcsolódik a világ békemozgalmához? — Már említettem, hogy az Eszperantó Világszövetség — alapszabálya szerint — az emberi jogok megvalósítására törekszik. Nyilvánvaló, hogy háborús körülmények között egy ilyen nemzetközi szerv nem képes tevékenységet kifejteni. Szükségszerű tehát, hogy egyben békemozgalommá is vált. Ez egyszerűen lényéből fakad. Az UNESCO-val kötött megállapodásunk is ezen alapszik. — Ismeretes, hogy Maer- tens úr, ^mielőtt Gyulára érkezett, Budapesten folytatott tárgyalásokat az 1983-ban Budapesten sorra kerülő eszperantó világkongresszus ügyében. Ez a világkongresz- szus hivatott egyben arra is, hogy a Nemzetközi Szövetkezeti Eszperantó Szövetség megalapításáról készült javaslatot megvitassa. A gyulai eszperantó nyári egyetemen éppen most rendezték meg a mozgalom történetében elsőként a szövetkezeti eszperantisták nemzetközi konferenciáját, amelyen megvitatták és előkészítették ezt a javaslatot. Mi a véleménye Önnek erről a kérdésről? — Az Eszperantó Világ- szövetségnek napjainkban sok szakmai szövetsége van. Szervezetünk különösen azért támogatja ezeket a szakmai szövetségeket, mert csatornákat jelentenek az illető szakterületekhez. Ezeken a csatornákon keresztül a nyelvi helyzettel kapcsolatos információk áradnak világszövetségünkhöz, és viszont. Ezek az információk pedig az eszperantóra és annak terjesztésére való tekintettel fontosak. A Nemzetközi Szövetkezeti Eszperantó Szövetség feladata szintén a nyelv terjesztése lesz. Ugyanakkor az Eszperantó Világszövetség viszont a szövetkezeti mozgalmat fogja népszerűsíteni. Tehát itt kölcsönös előnyökről van szó. Magam éppen ezért pártolom a szövetkezeti szövetség megalakítását. — Végezetül kérjük, értékelje a húszesztendős gyulai eszperantó nyári egyetem szerepét, jelentőségét az eszperantó mozgalomban. / Határozottan mondhatom, hogy a gyulai rendezvény a világmozgalom szempontjából jó és fontos. Ugyanakkor rendkívül jól szervezett. Kiemelkedő szerepet játszik az ismeretterjesztésben is. Erről a nyári egyetemről az egész világ tud. Annál is inkább, mert a világ különböző újságjaiban gyakran írtak és írnak róla. Ugyanakkor saját eszperantó lapjainkban is megfelelő teret szentelnek neki. Létezése a világszövetség számára is nagyon fontos, mert a mi eszperantista néptömegeink művelődését is szolgálja. Magyarország kitűnő tudósgárdával rendelkezik, akik készen állnak és álltak a gyulai eszperantó nyári egyetemmel együttműködni. A SEU ma már magához vonzza más országok kiváló tudósait, művészeit is. Ezt az idei program is bizonyítja. Számomra különösen érdekes és fontos a SEU nyitottsága, amellyel lehetőséget ad a részvételre azoknak is, akik csak érdeklődnek az eszperantó iránt, de a nyelvet még nem beszélik. A nyári egyetemen évről évre részt vevő más nemzetek képviselői pedig bizonyára elviszik a világ több tájára Gyula város és az ország jó hírét. Magam, igaz először járok Gyulán, de már sok szépet hallottam róla. Nem lehetetlen, hogy újra eljövök. — Köszönjük a beszélgetést. B. Sajti Emese Fotó: Fazekas László Magyar—francia randevú az Élnile-ban „Közöttünk igazi, de kissé elszenderült barátság van” _■— mondotta Mitterand elnök magyarországi látogatásakor, célozva arra. hogy a két ország népe régóta rokonszenvez egymással, amit a történelem is igazol. Az évszázados szellemi és kulturális kapcsolatok azonban az elmúlt időkben kissé lazultak, keveset tudunk egymásról. Ismerjük a franciák zenéjét, irodalmát, festészetét, de keveset tudunk életmódjukról, szokásaikról; például étkezési kultúrájukról, ami nem mellékes két olyan nép tekintetében, akik büszkék konyhaművészetükre. Végre, annyi más világvároshoz hasonlóan Budapesten is — szinte figyelmes, apró gesztusként a francia elnök látogatásával egy időben — megnyílt a francia étterem, az Étoile. A Margithíd közelében, ar Pozsonyi út elején egy százéves épületben rendezte be háromszintes üzletét a Belvárosi Vendéglátó Vállalat, az elegáns étterem a párizsi kisvendéglők századfordulói, meghitt hangulatával veszi körül a vendégeket. Valóságos gesztronómiai élményben van része annak, aki megkóstolja a raffinált ízű normandiai, burgundi, provencei módra készülő ételeket. Jelenleg egy hónapig Jacques Dare úr, a dél-francia konyhaművészet nagy mestere is itt-tartózkodik, hogy megtanítsa magyar kollégáit ínyenc-titkokra. A vasárnap kivételével a hét minden napján nyitva tartó étterem minden bizonynyal nagyon gyorsan a vendégek egyik kedvenc étkezőhelye lesz.
