Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

1982. július 10., szombat mmil-fíTd Polgári védelem D kitelepítés — befogadás tudnivalói A világ különböző részéről gyakran érkeznek hírek saj­nos természeti és ipari ka­tasztrófák bekövetkezéséről, amelyek esetenként nagy te­rületen emberek tíz- és száz­ezreit sújtják, veszélyeztetik. A jövő háborújában alkal­mazásra kerülhető támadó eszközök — elsősorban atom­fegyverek — egyik fő jellem­zője szintén az, hogy nagy távolságra eljuttathatók, nagy területeket és ember­tömegeket veszélyeztetnek. A természeti és ipari ka­tasztrófák elhárításának ta­pasztalataiból, valamint a korszerű háború várható jel­legének, hatásainak elemzé­séből levonható egy fontos következtetés: a veszélyezte­tett területen élő állampol­gárok védelmének, bizton­ságba helyezésének egyik alapvető és leghatásosabb módszere a kitelepítés — az­az a lakosságnak az ország (megye, város, község) egyre veszélyeztetett területeiről időben történő kivonása, biz­tonságos területre. Háborúban — pénzügyi okok miatt — csak az állam­polgárok egy részének lehet­séges jól kiépített óvóhelyen teljes védelmet biztosítani. Egyszerűbb, gyorsabb, köny- nyebben megoldható és bizo­nyos esetekben hatásosabb az előző módszer, amelyet tá­volsági védelemnek is ne­veznek. Ez nemcsak hazánk­ra, hanem kivétel nélkül minden országra egyaránt vonatkozik. A természeti katasztrófák közül hazánkat leggyakrab­ban az árvíz fenyegeti. Ár- vízvédelmi töltések által vé­dett területen él hazánk né­pességének csaknem fele. Az ilyen események közül idéz­zük fel az 1970-es esztendő május, június hónapjait, ami­kor a Tisza völgyét rendkí­vüli természeti csapás sújtot­ta. A Tisza felső szakaszá­nak vízgyűjtőjére lehullott óriás mennyiségű csapadékot a folyók nem tudták befo­gadni, és az átázott gátak több helyen nem bírták a terhelést, Szabolcs megyében a víz kilépett a medréből. Több tucat veszélyeztetett községet ki kellett üríteni, és a lakosságot biztonságos helyre szállítani. A veszély azonban tovább terjedt, Csongrád és Békés megyében — bár gátszakadás nem volt — megelőző jelleggel, hason­ló intézkedésekre került sor. összességében mintegy 80 vá­rosból, községből, több mint százezer állampolgár kitele­pítését hajtották végre a ta­nácsi, honvédségi, polgári vé­delmi, karhatalmi és más, ve­lük együttműködő szervek. Az 1980-as Körös-völgyi ár­víz Békés megyét sújtotta. Ismét mozgásba jött a me­chanizmus, amely működésé­nek eredményeként nyolc te­lepülés lakossága hagyta el szervezetten lakóhelyét, és talált ideiglenes otthont az árvíz által nem fenyegetett helységekben. Nemcsak ' az emberek védelméről, hanem sok tízezer állat és különbö­ző anyagi javak, értékek biz­tonságba helyezéséről is gondoskodni kellett. A szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy megfe­lelő felkészültség, tervszerű­ség, gyorsaság, a közreműkö­dő szervek összehangolt te­vékenysége biztosíthatja az életveszély élhárítását. Ter­mészetesen sok múlik az ál­lampolgárok megértésén, nyugalmának megőrzésén, fegyelmezettségén. Indoko­latlan pánikkeltés sok zavart okozhat, megnehezítve a ha­tóság munkáját, felesleges iz­galmat okozva az amúgy is felzaklatott állapotban levő többi kitelepülőnek. Nyilvánvaló, hogy az a ha­tósági intézkedés, amely az állampolgár számára kitele­pítési kötelezettséget határoz meg — azaz a veszélyeztetett területnek, lakóhelynek a ki­jelölt irányokban történő szervezett elhagyását, és az új befogadási helyen történő települését — az emberek ér­dekében, értük történik. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen nehéz, szinte egyik óráról a másikra a megsza­bott életformát gyökeresen megváltoztatni. Nehéz az ott­hont elhagyni, és közben szorongva, félve arra gon­dolni, mikor térhetünk oda vissza, és megmarad-e egyáltalán az otthonunk — ami legtöbbször egy egész élet munkáját jelenti. Az „egyenlet” másik oldalán azonban az életünk áll, amelynek mentése érdekében mindent meg kell tennünk. Szükséges kihangsúlyozni a kitelepülés szervezett jelle­gét, ugyanis csak a megha­tározott tömegszállító jármű­vekkel és irányban települ­hetnek ki az állampolgárok. Hazáikban ez a család együtt tartásának elve alap­ján történik, hogy az egyes családhoz tartozók egyszerre és azonos helyre kerüljenek. A veszélyeztetett területen a helyi (óvóhelyi) védelem és a kiszállításhoz szükséges eszközök biztosítása mellett, csak a védekezésben és szol­gáltatásban dolgozók marad­nak vissza. A jogszabályos szabályaink meghatározzák azt is, hogy a társadalom bajba jutott tagjai megsegí­tésére milyen kötelezettség hárul arra, aki a nem veszé­lyeztetett területen él. En­nek értelmében a befogadá­si terület állampolgára köte­les ingatlanának, lakásának egy részét a kitelepülőnek átadni, és az életvitelükhöz szükséges körülményeket biztosítani. A kitelepítésben részt ve­vő állampolgárok figyelmét néhány nagyon fontos "teen­dőre, magatartás; szabályra kívánjuk felhívni. Az illeté­kes szervtől a lakás ideigle­nes elhagyására kapott uta­sítás után a biztosított fel­készülési idő alatt az aláb­biakat hajtsák végre: — Jegyezzék meg a ható­ság által elrendelt kitelepí­tés rendjét (idő, mód, gyüle­kezési hely). — Kapcsoljanak ki laká­sukban minden elektromos árammal működő készüléket és fogyasztásmérő órát. — Zárják el a vezetékes gázt a főkapcsolóról, a pa­lackos gázt az előírt módon. — Szén- vagy olajfűtés esetén szüntessék meg az égéstérben a tüzet. — Vegyék magukhoz ér­téktárgyaikat, összes igazol­ványaikat, irataikat, meglevő és szükséges gyógyszer- és kötszerkészletet. — Csomagoljanak össze meleg ruhaneműt, takarót, tisztálkodó eszközöket, nem romlandó élelmiszereket, egy napra elegendő készletet, személyenként egy-két liter ivóvizet. Az összes, amit elszállíta­nak, a legkisebb térfogatba csomagolva, 15—20 kilogram­mot nem haladja még. Ár­vízveszély esetén még továb­bi rendszabályok a lakás el­hagyása előtt: — A négylábú ‘háziállato­kat tereljék a meghatározott gyűjtőhelyre. — Helyezzék biztonságba (fóliazsákba, lezárható fém­edénybe stb.) a mezőgazda- sági célra használt mérgező anyagokat. — A lakásban a használa­ti tárgyakat, bútorokat he­lyezzék el az épület maga­sabb részében (padláson). A kitelepítés és befogadás irányítása, biztosítása, a la­kosság ellátása nagyon szer­vezett, összehangolt tevé­kenységet követel. Részt vesznek benne a tanácsi szakigazgatási szervek, a polgári védelem kitelepítési és befogadási, egészségügyi, élelmiszer-ellátó, állat- és növényvédelmi szakszolgálat, rendfenntartó^ (rendőr, mun­kásőr) erők, közlekedési vál­lalatok, egészségügyi intéz­mények stb. A felsorolt és közreműkö­dő szervek az ehhez szüksé­ges tervekkel rendelkeznek, ezek kipróbálása, a felada­tok begyakorlása rendszere­sen történik. Hazánk egyes területein — mint ismeretes, erről már szó esett — „éles­ben” kényszerülnek hivatá­suknak eleget tenni, amikor a természet erői elszabadul­nak, és azonnali cselekvésre van szükség. Az utóbbi években több megyei polgári védelmi gya­korlaton feltételezett veszély- helyzet körülményei között sikerrel próbálták ki a ki­telepítés és befogadás hábo­rús mechanizmusának egyes új módszereit. Az eddigiek összegzéseként elmondhatjuk, minden ál­lampolgár személyes érdeke, hogy a kitelepítés tudnivaló­it megismerje, és szükség esetén saját maga, családja, környezete, biztonsága érde­kében alkalmazza, haszno­sítsa. Dr. Szalai Tibor Képek egv gádorosi kiállításról Már hírt adtunk arról, hogy a 6. nemzetközi szö­vetkezeti nap tiszteletére, az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelemtörténeti ki­állítást rendezett Gádoros nagyközség új általános is­kolájában. E kiállításon be­mutatott régi eszközök mel­lett a fiatalok különösen so­káig elidőzhetnek. Alsó ké­nünkön a parasztcsaládók korabeli használati eszkö­zeit láthatják. Felső felvé­telünkön a kocsmai eszközö­ket mutatjuk be a régmúlt­ból. Kép, szöveg: Balkus Imre Új szer aszálykár ellen Csökkenti az aszálykárt, óvja, védi a kiültetett pa­lántát, ezáltal növeli az ere- dés arányát a Magyar Ás­ványolaj és Földgázkísérleti Intézet szakemberei által kidolgozott új vegyszer, a Phytowax. A paraffinból és viaszból álló emulzió a nö­vényekre permetezve, azok külső felületén olyan félig záró felületet képez, amely csökkenti a párologtatást, ugyanakkor nem gátolja a növény légzését, nem káro­sítja zöld anyagát. A kis- parcellás kísérletek tapasz­talatai rendkívül kedvezőek, s most több kutatóintézet közreműködésével megkezd­ték a nagyüzemi kipróbálá­sát is. A tervek szerint, ameny- nyiben a táblákon is jól vizsgázik a Phytowax, part­nert keresnek a gyártására. Az új szert 10 országban szabadalmi elismerésre is bejelentették. Túlzás lenne azt állítani, hogy üdítő itallal oltja szom- ját a magyar, mert mit ta­gadjuk, bor- és sörivó nem- zet vagyunk, a töményről nem is beszélve. Az utóbbi időben azonban — s ez ta­lán annak köszönhető, hogy egyre többen vezetnek gép­kocsit — mintha gyakrabban nyúlnánk az alkoholmentes, gyümölcsitallal telített poha­rakért. Kétségtelen — a statiszti­ka is bizonyítja — az üdítő italokból ma már sokkal töb­bet fogyasztunk, mint a het­venes évek elején. A hazai és déligyümölcsből készülő Márka üdítő italok népsze­rűségét mutatja, hogy míg 1973-ban, a gyártás kezdésé­nek évében 300 ezer palack­nyit (600 hektolitert) vásárol­tunk, addig 1981-ben 289 mil­lió palackkal (578 ezer hek­toliter) fogyott ebből a kel­lemes italból. Mondhatni kar­riert futott be a Márka­család, a hazai piacon ver­senyképes a Traubival, a kólával. A .július 4-i or­szágos bor- és üdítőital-ver­senyen a Márka az élvo­nalban szerepelt: a meggy arany, a fekete ribizke ezüst, a szőlő, alma, málna bronz­érmet nyert. Jövőre lesz tíz éve, hogy a Márka megjelent a bol­tokban, a vendéglátóhelye­ken, s az idén a napokban adták át a hetedik „Gyújtsd a kupakot” akció nyertesei­nek az értékes ajándékokat: egy Dácia személygépkocsit, egy Videoton Modul Sztár tévét, Lehel hűtőszekrényt, külföldi utazásra szóló CO- OPTOURIST-utalványo- kat... összesen 1111 nyere­ményt sorsoltak ki, 905 ezer sorsjegytulajdonos között, akik 113 tonnányi, 45 millió 250 ezer darab kupakot küld­tek be a budapesti átvevő­helyre. Természetesen tovább folytatódik a játék, amelynek jelszava: „Egy Márka-sors­jeggyel négy alkalommal nyerhet”. Év közben rész­sorsolásokat is rendeznek az 50 darab Márka-kupakot beküldők között. A fősorso­lást 1983. szeptember 15'én tartják, amikor ismét egy Dácia lesz a főnyeremény. Az utóbbi 10 évben a ha­zai „felfedezésű” üdítőket szívesen isszuk, mert kelle­mes, természetes ízűek, fris- sítőek, s borzongva gondo­lunk vissza a műízű bambi- korszakra. Túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy évről évre közkedveltebbé válnak a szeszmentes italok nálunk is, s így a Márka gyártóinak terve bizonyára sikerül: jö­vőre 300 millió palack ital forgalmazásával jubilálnak. H. A. o Felidézve a várost, már majdnem megfelejtkeztem magunkról, akik hol az idő szűke, hol az elszalasztott látnivalók miatt morogtunk. Mégis, egy ilyen IBUSZ-út nemcsak egy másik nép tör­ténelmének, kultúrájának, jelenének megismerésére nyújt alkalmat, de új isme­rősök, barátok szerzésére is. Hamar kisebb csoportok ala­kultak, akik együttesen ér­tékelték az aznap látottakat, tapasztaltakat. S arra is sza­kított mindenki időt, hogy a modern játékteremmel, bárral, vendéglővel felsze­relt Olgino Motelben is szét­nézzen. Hamarosan becsülni kezdték csoportunkat a „szú­nyogbárban”, ahpl kitartó legényeink a finnekkel együtt ismerkedtek a valódi vodka elképesztő hatásával. Aludni egyébként is gondot jelentett a szinte nappali vi­lágosságban. S a harapható levegő, a gazdag flórájú kör­nyezet éjszaka is kicsalogat­ta az embereket. Volt olyan is, aki fáradtságot nem is­merve beutazott Leningrád- ba, hogy kora hajnalban lát­hassa a hidak felnyitását. Szökőkutak erdejében Harmadnap újabb látniva­lók özöne, várt ránk. A Finn­öböl mentén haladva megis­mertük Leningrád gyárne­gyedét, a híres Kirov-gyárat, az új lakótelepeket, ame­lyeknek mérete mindenkit elképesztett. (Szükség is van a lakásokra, hiszen a város­ban lassan ötmillió ember­nek kell hajlékot biztosíta­ni.) Aztán a városból kifelé haladva átutaztunk az egy­kori frontvonalon, amelyet obeliszk jelez az arra járók­nak. Mindenütt erdők — az elpusztítottak helyébe újat telepítettek —, s aztán meg­érkeztünk Petrodvarecbe, amely egyebek mellett ma is adminisztrációs központja Leningrádnak. Az egykori cári nyaraló látványa min­den képzeletet felülmúlt. A hatalmas alsó és felső park­ban szökőkutak tucatjai on­tották a vizet. A 107 hektá­ron elterülő cári rezidencia az adott kor legnevesebb épí­tészei, szobrászai által készí­tett műremekek egész arze­nálja. Az egykori 180 szökő- kútból most 144 lövellte a magasba a vizet. Az idő gyorsan repült, akár az a szárnyashajó, amely sirálycsapattól kísérve a Leningrád Hotelbe repített bennünket, a Finn-öbölből a városba. A bőséges ebéd után kis csapatunk az Európa Szálló előtt találkozott, s a város üz­leteit felfűző Nyevszkij su- gárutat megcélozva vásárol­ni indult. Mi tagadás, a vá­i . Petrodvarecben pont 10 óra­kor kezdődik a „szökőkút- parádé”. Elsőként a legna­gyobb kútból szökik magas­ba a víz sárlásból jóformán semmi sem lett, annyi látnivaló volt; Inkább sétáltunk egy na­gyot a rendkívül széles Nyevszkij sugárutat elözönlő tömegben, kis utcákat, han­gulatos tereket fedezve fel. Este aztán a Dvarec Ma- lagyozsiban az Állami Aka­démiai Észak-Orosz Népi Együttes játékát tekintettük meg. A női karból és tán­cosokból álló, többszörösen kitüntetett együttes az orosz népdal- és néptánchagyomá­nyoknak olyan magas szintű őrzője, előadója, hogy az in­diaiakból, olaszokból, ameri­kaiakból, németekből és ma­gyarokból álló közönséget ál­landó újrázásra késztette. így sikerült — a város történelmi múltjának, építé­szeti hagyományainak felfe­dezése után — bepillanta­nunk a karéliai táj tánc- és dalkultúrájába is. „Szó bennszakad” Ajaj! Ránkvirradt a ne­gyedik nap is. Számomra a legkecsegtetőbb programmal. Illetve nem nagyon virradt, mert ömlött a hideg eső, mintha dézsából zúdították volna alá. Lehűlt a levegő — legalább nem maradtunk ki a beígért változékony le- ningrádi időjárásból sem —, de kedélyünk, kíváncsisá­gunk nem hagyott alább. Hi­szen útban voltunk a világ Háromszázmillió palackkal jubilál a Márka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom