Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
1982. július 10., szombat o A Markov Vlagyimir Fjodorovics által vezetett négytagú Penza megyei sportdelegáció Békés megyei programja tegnap zárult. A délelőtti órákban fogadta őket Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára, majd koszorút helyeztek el Békéscsabán, a Lenin-szobornál (felvételünkön). Az ebéd előtti órákban még látogatást tettek a Békéscsabai Előre Spartacus SC-nél, majd a kora délutáni órákban elutaztak Budapestre, ahonnan ma folytatják útjukat Penza megyébe Fotó: Kovács Erzsi Jól halad a betakarítás A Békés megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályán tegnap délelőtt arról tárgyalt a mező- gazdasági operatív bizottság, hol tartanak megyénkben a betakarítási munkákkal. Jelenleg az őszi árpa 90 százalékát vágták le az aratók, vasárnapra pedig az összes árpa és repce a magtárakba és a szárítókba kerül. A takarmány- és étkezési búza aratása jó ütemben halad, vasárnapra, július 11-re, a termés 20 százaléka kerül le a földekről. Az aratást követően megkezdődtek a járulékos talajmunkák, szervezetten, jobb ütemben, mint tavaly. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat felkészült a gabona fogadására, s ezzel egyidőben megkezdődtek a minőségvizsgálatok is. Az operatív bizottság megállapította, hogy a munkák állása szerint a kisebb búzatermő területtel rendelkező gazdaságok közül, néhány már a jövő héten befejezi a betakarítást, s lesznek, akik más gazdaságok segítségére sietnek. Az aratás végén derül ki, mennyire voltak pontosak a becslések, annyi azonban már látható: jó közepes átlagtermés betakarítására számíthatunk Békés megyében — összegezte az operatív bizottság. Ebben az évben a hideg tél, májusban pedig az aszály kedvezőtlenül hatott a termésre, sok a belvizes folt is, ami erősen rontja az átlagot. Végül a bizottság tagjai megállapították, hogy szakmailag jól felkészültek az aratásra a mezőgazdasági szakemberek, jó a munkában résztvevők hozzáállása. Ez és a jó technológia alkalmazása együttesen megkönnyítheti a betakarítást. Sz. J. Kedvezményes tanszervásár július 12-től 31-ig Az 1982—83-as tanévben 1 300 000 általános és 300 000 középiskolás diák tanszerellátásáról kell gondoskodnia a PIÉRT-nek. A szeptember eleji torlódás csökkentése érdekében a papír- és író- ♦ szerboltokban idén is lesz engedményes nyári tanszervásár. Az időpontja: július 12. és 31. A szezon előtti tanszervásáron 30 százalékos kedvezménnyel vásárolhatók meg a füzetek, az „ egységcsomagban forgalomba- hozott tanszerek, az iskolatáskák és tolltartók. A tanszerek többségéből elegendő áll rendelkezésre. Nincs már hiány csomagolópapírból sem, ötvenféle iskolatáskából választhatnak a gyerekek. A tavalyinál 15 000-rel többet szerzett be a vállalat a könnyű anyagokból készült táskákból. Patronos toliakból lesz elegendő, s széles a választék a golyóstollakból és a rostironok- ból is. Megszűnik a grafitceruzák hiánya, a múlt évben eladott mennyiségnek csaknem kétszerese van a raktárakban. Tájékoztatták a tanácselnököket a lakásellátással kapcsolatos feladatokról (Folytatás az 1. oldalról) Várhatóan ugyancsak augusztusban tárgyalja a Minisztertanács az előterjesztést és a döntésnek megfelelően kerül sor a jogszabályok kiadására. Augusztusi feladat a lakásügyi tanácsrendeletek felülvizsgálatához -=• a lakáselosztás és -gazdálkodás továbbfejlesztéséhez — szükséges irányelvek kiadása is. Jelentős feladat a lakbérrendezéssel összefüggő munkák előkészítése és zökkenő- mentes végrehajtása. Ehhez a tanácsok 1983 januárjában — lehetőség szerint — befejezik a lakáskataszter, a bériemé njmyi Iván tartás ellenőrzését, kialakítják a lakbérek helyi differenciálásának mértékét, amelyeket tanácsrendeletben szabályoznak. Márciusban kell megállapítaniuk a lakások új bérét, és azt írásban — az arra központilag kialakított nyomtatványok felhasználásával — közlik a bérlőkkel. Egyidejűleg igazoló lapot adnak ki a szociális támogatásra jogosultak — nyugdíjasok, többgyermekesek — részére. Május végéig az illetékes tanácsi építésügyi és pénzügyi szakigazgatási szerveknek elbírálják a vitás kérdéseket. Biztosítani kell a bérlők bejelentéseinek, panaszainak érdembeni, gyors, szakszerű intézését. A lakásépítés és -vásárlás támogatási és kedvezmény- rendszer a tervek szerint 1983. január 1-vel változik. Ennek leglényegesebb elemei: a támogatás nem az építési formához és településhez, hanem a családhoz — létszámhoz — kapcsolódik. Az országban egységes szociálpolitikai kedvezmény lesz, a munkáltatói támogatás minden munkavállalóra kiterjed. A kedvezményes kamatozású hitel sem az építési formához, településhez kapcsolódik, hanem a család létszámához, így a társadalmilag elfogadott lakásnagysághoz fűződik. A kamat mértéke egységes lesz, s lehető- ré válik úgynevezett bank-, kölcsön — nagyobb kamatteherrel, rövidebb időtartamra — felelte. Az Állami Tervbizottság — az intézkedési terv részeként —, a lakóházfenntartási feladatok korszerűsítésével külön foglalkozott. Megállapította, hogy a kormányzati munkában kiemelten kell foglalkozni a tanácsi ingatlanok kezelésének — üzemeltetés és karbantartás, felújítás, korszerűsítés — valamennyi feladatával, mégpedig a jelenlegi helyzetet átfogó javításával. Ez azért is kiemelten fontos, mert 1983. július 1-től fokozatosan emelkednek a lakbérek, és a több bérért a bérlő is elvárja a gyors intézkedést, a javuló karbantartó-, hibaelhárító munkát, a nagyobb rendet és a tisztaságot. A fejlesztésnek az a fő célja, hogy az ingatlankezelő szervezetek váljanak tényleges gazdáivá a lakásállománynak, legyen korszerű, a helyi viszonyokhoz, szükségletekhez igazodó szervezetük, rendelkezzenek a szükséges eszközökkel, önállóan gazdálkodjanak bevételeikkel, és azok fedezzék is a felmerült költségeket. A tanácsi ingatlankezelés javítását elsősorban az érdekeltségi rendszer javításával lehet elérni. A fővárosban és a nagyobb városokban továbbra is indokolt az önálló vállalati formát fenntartani, míg másutt e tevékenységet a város- és községgazdálkodási vállalatik, költségvetési üzemek vehetik át. Ezek mellett új szervezeti típusok is kialakíthatók. Az új és felújított épületekben hasznos lehet a bérlőközösségek létrehozása. A kezelési feladatok mellett az ingatlankezelő szervezetek megmaradó kötelezettsége, a felújítások, a korszerűsítések. Elsősorban előkészítik a felújított munkát, feladatokat, a kivitelezést pedig tanácsi építőipari vállalatokra, építőipari szövetkezetekre, leányvállalatokra, önelszámoló építőipari részlegekre bízzák. A személyi tulajdonban levő lakásállomány mintegy 13 százaléka — 450 ezer lakás —, többszintes, többlakásos lakóépületekben van, ezek kezelése központi intézkedéseket igényel. A felújítási költségek fedezetéül szolgáló felújítási alap jelenleg ugyanis az esedékes ráfordításoknak csak alig 1 4-ét fedezi, lakásonként legfeljebb 100 ezer forintig vehető fel OTP-hitel. Ezért született olyan javaslat, hogy a hiányzó összeg intézményes biztosítására a lakás- tulajdonosok — a felújítás idejére —, rendelkezzenek a felújítási költség 50 százalékával. A felújítási alap kialakításánál megkülönböztetnek majd felvonó nélküli és felvonós épületeket. Differenciálnak az épületek kora és műszaki állaga szerint is. Az elképzelések, az ÉVM javaslata szerint, az épületek 15, illetve 15—30 éves koráig más felújítási alapot képezhetnek a tulajdonosok, a felvonó nélküli épületeknél 2, illetve 3 forint négyzet- méterenként, havonta, felvonós épületeknél 3, illetve 4 forintot. Ezzel lehetővé válna, hogy a nagyjavításkor a tulajdonosok ne kerüljenek hirtelen nagy anyagi megterhelés elé. (MTI) Üzembe helyezték a békési konténerközpontot Tegnap, pénteken pontosan 13 órakor kikapcsolták a régi békési telefonközpontot. Az úgynevezett kiszigetelés két percig sem tartott, és máris megkezdték a vonalak átkapcsolását az új Crossbar-konténerközpontba. Ez a munka sem tartott sokáig, 13 óra 20 perckor a békésiek már az új központon keresztül telefonálhattak. Először villámgyorsan kikapcsolták a régi központot, majd hasonló gyorsasággal helyezték üzembe az újat Fotó: Lónyai László Geodéziai vándorgyűlés Szarvason Békés megyében most első ízben rendezi meg vándor- gyűlését a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület. A házigazda a DATE Szarvasi Mezőgazdasági Főiskola lesz, ez az intézmény ad helyt a háromnapos rendezvénynek, július 12—14-ig. A vándor- gyűlést dr. Joó István, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület elnöke, és Gyulavári Pál, Békés megye tanácselnöke nyitja meg, majd Hoffer- István, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal vezetője tart előadást. „A földügyi szervezet feladatai a mezőgazda- sági célok megvalósításában” címmel. A következő két napon elhangzó előadások témái között szerepel; a termőföld védelme, az új föld- értékelés, a topográfiai térképek tartalmának korszerűsítése, a meliorációs tervezés geodéziai munkája. Kulcsemberek megbecsülése _ _ lunkahelyen, társa- M Ságban vagy akár _____[ az iskolában kinek n e lenne határozott véleménye arról, hogyan szerepelt a foci-világbajnokságon Nyilasi, milyen erélyeket mutatott fel a játékban, s közben miféle hibákat vétett. Az is közismert — s mindennapi beszédtéma —, hogy miként nyilatkozott egy ismert rendező a tévében (vagy az újságokban) a magyar film helyzetéről, s jó néhány színművészünknek nemcsak a színpadi teljesítményét ismerjük a tömegkommunikáció jóvoltából, hanem filozófiai nézeteit, gasztronómiai ismereteit, vagy esetleg magánéleti ügyes-bajos dolgait. Az a gyanúm azonban, hogy sokan zavarba jönnének a kérdéstől: vajon a műszaki tudományokban, az urbanisztika terén, a pedagógiában vagy éppen a köz- egészségügy hazai zászlóvivői közül kik azok az értékes egyéniségek, akiknek tevékenységére érdemes odafigyelni? Forgó László professzor nemrégiben kapott igen magas kormánykitüntetést. Ha Kovács István filmrendező jóvoltából annakidején nem láttuk volna a ..Nehéz emberek”-et, most valószínűleg fogalmunk se lett volna, hogy a Heller—Forgó világszabadalom párosának egyikében kit is érdemes tisztelnünk. Kétségtelen, hogy — néhány divatos, népszerű, látványosan található terület szakembereitől eltekintve — kevés szó esik azokról, akik a gazdaság és a társadalom más-más posztjain kulcsembereknek számítanak. Egyáltalán nehéz behatárolni, megfogalmazni, hogy kik is sorolhatók egyéb kategóriába. A statisztika nem ismer olyan közelítést, hogy munkahelyi vezéregyéniség (a szó átvitt és nemes értelmében), az a dolgozó (vagy vezető), akire a többség hallgat, akinek a leghatásosabb a példamutatása; magatartást, ízlést, munkastílust formál — vagyis kulcsember. A statisztika csupán arról képes számot adni, hogy például hazánkban a felsőfokú végzettségűek száma 150 ezer. Mértékadó vélemények szerint közülük minden harmadik — tehát mintegy 50 ezer ember —, akinek működése olyan hatással van a tudományra, gazdaságra, hogy az eldöntheti egy-egy tervidőszak sikerét vagy kudarcát, de legalábbis nagymértékben befolyásolhatja az elért eredményeket. (A világért sem szándékszunk valamiféle voluntarizmus hibájába esni. Természetesen pénzügyi, műszaki, értékesítési — belső és külső — körülmények meghatározottságát csupán a személyi akaraterő, cselekvőkészség képtelen a visszájára fordítani, de az is igaz, hogy nagyon sok függ az embertől. Láttunk már olyan „csodát”, amikor nehéz objektív körülmények közepette kisebb-nagyobb közösségek túltettek azokon, akik viszonylag sokkal jobb esély- lyel indultak valamilyen gazdasági — társadalmi — versenyben.) Ha már a statisztikánál tartunk, arra vannak összehasonlító adataink, hogy egyes — vélhetően aktív, kulcspozíciót betöltő — rétegek helyzetét összevessük. A felsőfokú végzettségű műszakiak száma Magyarországon (tízezer aktív keresőhöz viszonyítva) több, mint Csehszlovákiában, csaknem más- félszerese az NDK hasonló számarányának, a szocialista országok között e tekintetben csupán a Szovjetunió mögött maradunk le. Ha a műszakiak keresetét vizsgáljuk, akkor, kiderül, hogy ez 1938-ban éppen háromszorosa volt a szakmunkások átlagos bérének, 1949-ben már csak kétszerese, 1964-ben 54, tavaly pedig mindössze 18 százalékkal haladta meg azt. Ugyanakkor az NSZK-ban ma is átlagban 80 százalékkal, Franciaországban pedig 200 százalékkal keres átlagosan többet egy mérnök a szakmunkásnál. Mindebből következtetni lehet a kulcspozíciókban dolgozók hazai megbecsülésének erkölcsi és anyagi mértékére. Az erkölcsiekhez különben az is hozzátartozik, hogy igen sok mérnök munkaidejének teljes vagy legalábbis jelentékeny részében nem a képzettségének megfelelő feladatokat lát el. A kreatív, az alkotó munka helyett értekezik, anyag után szaladgál, a termelés napi döccenőit helyrehozandó tűzoltómunkával van elfoglalva. Mennyiben tud így megfelelni a beosztásából adódó kulcsfeladatoknak ? Ahelyett, hogy a nehezen megválaszolható kérdések számát szaporítanánk, megpróbálunk néhány, általános tapasztalatra hivatkozni. Ki ne ismert volna — esetleg épp a saját munkahelyén — olyan esetet, hogy egy-egy új vezető munkába lépese nyomán gyökeresen megváltozott a légkör. Váratlanul kibontakozott (visszaesett) az emberek tenniakarása, munkakedve, s egykettőre szép eredményeket aratott (a korábbihoz képest a mélypontra süllyedt) az üzem, az osztály, az intézmény vagy a gazdaság teljesítménye. Ki ne ismerné a tekintélyes, fehér üstökű szaki bácsit, akinek munkamódszereit igyekeznek ellesni a fiatalok? Ki ne tálálkozott volna olyan pedagógussal, akinek magatartását nemcsak tanítványai próbálják akaratlanul is utánozni, hanem a tantestület tapasztaltabb tagjai is? Ki ne hallott volna körzeti orvosról, aki nem arról nevezetes, hogy betegei az elvárható hálapénz nagyságának arányában részesülnek a gondoskodásban, hanem arról, hogy mindenkihez van néhány érdeklődő, jó szava, nem feledkezik meg az idős nyugdíjas különös kívánságairól, s hogy a körzetében az átlagosnál jobb egészségnek örvendenek az emberek, az, nem kizárólag a modern gyógyszereknek köszönhető? Ilyen és hasonló példák is bizonyítják; nagyon sok függ egy-egy kiváló egyéniségnek a környezetére gyakorolt hatásától, mondhatnánk lénye személyes varázsától. Az efféle szellemi értékek — akármilyen meglepő — olykor tárgyi, anyagi hatásokat is ellensúlyozni képesek. Ismert, hogy az energia- és nyersanyagárak robbanásából az ilyen természeti kincsekkel bőségesen megáldott országok jelentős többletjáradékra tettek szert, anyagi előnyhöz jutottak. Ezt kompenzálni kizárólag azok az országok voltak képesek, amelyek — pénzügyi erőforrásaik és piac; monopóliumaik mellett — növekvő arányú, magasan kvalifikált szellemi munkával vonzották magukhoz és hasznosították gazdaságukban a felhalmozott „olajdollárokat”. Ma már „szellemi infrastruktúrának” is nevezik ezt a közeget, amire jellemző, hogy sok jól képzett szakember alkotóerejével ügyesen sáfárkodnak. Indez nemcsak a megfelelő embert a megfelelő helyre irányító kádermunka javításának, az egyenlősdit megszüntető differenciált bérezés gyakorlati megvalósításának fontosságát húzza alá, hanem azt is, hogy sok még a tennivaló a kulcsemberek erkölcsi megbecsülése, jó ízlésű népszerűsítése, társadalmi megítélése ügyében. Vajda János
