Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
NÉPÚJSÁG 1982, július 4„ vasárnap Százhetvenöt éve született Garibaldi Tudásvágy és szorgalom a nemzetiségi pedagógusok továbbképzésén A 175 évvel ezelőtt, 1807. jú* lius 4-én született Giuseppe Garibaldi a XIX. század, a nemzeti eszme ,,szép” korszakának egyik legtipikusabb képviselője. Az izzó lelküU-'tű olasz hazafi számára Itália szabadsága elválaszthatatlan volt a világszabadságtól, s katonai tehetségét, tömegeket lázba hozó egyéniségét és áldozatkész küzdőszellemét saját hazája mellett Dél-Amerika. Franciaország és Magyarország nemzeti függetlenségének is szolgálatába állította. 1859—60-ban, az olasz egységért Ausztria ellen vívott háború idején és utána Magyarországon őt várták, hogy önkéntesei élén magyar földön is lángra lobbantsa az osztrákellenes szabadságküzdelmet. Nem rajta múlott, hogy magyar alvezérei — Türr István, Tüköry — és sok száz magyar katonája csak Olaszország szabadságának kivívásához tudott jelentős mértékben hozzájárulni. Ekkoriban — és később is — a magyar nép Kossuthtal együtt emlegette, nevét jobban ismerik hazánkban, mint bármely más kortársáét, fegyvertársáét. A Nizzában, a Riviéra akkor még olasz, ma francia városában született Garibaldi ifjan csatlakozott a Risorgimento — az Itália szellemi újjászületéséért és politikai egyesítéséért folytatott küzdelem — mozgalmaihoz. Részt vett Mazzini 1834- es felkelésében, ennek leverése után került Dél-Ameri- kába, és vett részt a spanyol gyarmatok függetlenségi harcaiban. A 48-as forradalmak hírére hazatért, több színtérén is küzdött az osztrák és francia megszállók ellen, majd újra az emigráció következett. 1854-ben Szardínia mellett megvásárolt egy kis szigetet, és kisebb megszakításoktól eltekintve haláláig itt élt és gazdáikon dott. A megszakítások idején viszont döntő szerepet játszott abban, hogy a gyönge és részben idegen dinasztiák uralma alatt álló államocskákból álló Itália helyén létrejött az egységes, független, jelentős erőt képviselő Olaszország. Legnagyobb fegyvertényét 1860- ban hajtotta végre: ezer önkéntese élén Genovából a szicíliai Marsalába hajózott, s a hozzá csatlakozó újabb ezrek segítségével néhány hét alatt legyőzte és megsemmisítette a Bourbonok Nápoly—Szicíliai Királyságát. Az egység betetőzéséhez elengedhetetlen volt a természetes főváros, Róma megszerzése is. Garibaldi híres jelszava, „Róma vagy a halál”, ezt tükrözte, de a francia védnökség alatt álló pápai állam ellen indított akcióit végül maga Viktor Emáhuel, az 1861-ben „Isten és a nép kegyelméből” kikiáltott Olasz Királyság uralkodója hiúsította meg politikai óvatosságból. A római bevonulás csak III. Napóleonnak a poroszoktól elszenvedett sedáni veresége után, 1870-ben történt meg. Garibaldit ekkor azonban már a nemzeti szabadságát védő Francia Köztársaság oldalán találjuk, a németek elleni gerillaháború egyik szervezőjeként, Élete utolsó éveiben az olasz nép tisztelettel és rajongással vette körül szabadságának és államiságának legnagyobb bajnokát. A radikális nemzeti céljait mindig fenntartásokkal fogadó és vele több ízben is összeütköző sZárd dinasztia viszont csak halála után adta meg az elismerést annak, akinek tulajdonképpen trónját köszönhette. A magyar nép nem ' ok nélkül várt annyit Garibalditól. Az 1859-es háborúban elszenvedett osztrák vereség napvilágra hozta a Habsburg-monarchia abszolutista rendszerének minden hibáját. s ezekhez a rövidesen bekövetkező pénzügyi csőd is I Brigitte Jenrirasch, a drezdai óvónőképző intézet tanára németórát tart a nemzetiségi pedagógusoknak Békéscsabán, az iskolacentrumban társult. Bécsben nem alaptalanul tartottak egy új forradalomtól, attól, hogy ha az olasz seregek Magyarország földjére lépnek, a nép melléjük áll. Ez volt Garibaldinak is hő vágya és eltökélt szándéka. Magyar emigráns barátaival és az osztrák seregből hozzá átszökő magyar katonákkal együtt át akarta vinni a háborút a Dunántúlra, hogy az olasz szabadságért kiontott magyar vért meghálálva hozzájáruljon a magyar testvérnemzet fölszabadulásához és föltámadásához. III. Napóleon megrettenése, az érzelmeknél erősebb önző józanságtól vezérelt piemonti politika ebben megakadályozta, Zürichben rövidesen létrejött a béke. Magyarországon azonban ez nem csillapította le a kedélyeket, továbbra is Garibaldi, Kossuth és Klapka nevétől volt hangos az ország, Garibaldi-nótákat énekeltek, s a politikai erjedés — egy újabb osztrák háborús vereség után — 1867-ben végül rákényszerítette az uralkodót a magyar nemzettel való kiegyezésre. Az olasz szabadsághős tevékenységével az .országtól távol is hozzájárult az önkényuralom megszűnéséhez, a 48-as törvények visszaállításához, neve így vált a szabadságvágyon alapuló olasz—magyar barátság szimbólumává. Jeszenszky Géza Idegen hangzású szavak ütik meg fülünket, amikor belépünk a tanári szobába, ahol külföldi kiadású, ajándékozásra szánt könyvek sorakoznak minden asztalon. Itt-ott a szerb-horvát, szlovák és német nyelvet oktató vendégtanárok beszélgetnek -kisebb csoportokban. Az első kellemes élmények, benyomások jelei jól észrevehetően tükröződnek arcukon. A tágas helyiségben találjuk Hevés Ferencet, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársát is, aki kérdéseink megválaszolására szívesen vállalkozik. — Mióta szerveznek ilyen tanfolyamokat? — A magyarországi nemzetiségi pedagógusok 1971 óta vesznek részt kéthetes hazai anyanyelvi továbbképzésen, amelyet minden évben más-más helyen rendezünk. Természetesen lehetőségük van a külföldi nyelvgyakorlásra is. Négy évvel ezelőtt szintén a békéscsabai iskolacentrum adott otthont a tanfolyamnak. — Kikből tevődnek össze az egyes csoportok? — Például a nyelvi továbbképzésben részt vevő nevelők az úgynevezett nyelvoktató iskolákban tanítanak. A szerb-horvátok és szlovákok viszont a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolákból érkeztek ide, és az ő továbbképzésük az újonnan bevezetett tantervekhez igazodik. Ezekben az oktatási intézményekben ugyanis az anyanyelven kívül a legtöbb tantárgyat szintén az adott nemzetiség nyelvén tanítják. Ily módon a pedagógusoknak el kell sajátítaniuk a szükséges szakkifejezéseket is. Ezek a tanfolyamok kitűnő lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hallgatók a tantárgyak anyanyelvi terminológiáját felfrissítsék és alaposan begyakorolják. Közben Szimics Hona, az OPI nemzetiségi osztályának másik munkatársa, a budapesti szerb-horvát gimnázium egykori tanára is bekapcsolódik a társalgásba. — Mindenekelőtt figyelembe kell venni — mint mondja —, hogy a szerb-horvát tanítási nyelvű iskolák alsó tagozatán a matematikát, a környezetismeretet; továbbá az ének-zene, valamint a technika c. tantárgyakat a nemzetiségi diákok anyanyelvükön tanulják. A Jugoszláviából érkezett kollégáknak már is kellemes meglepetést okozott, amikor azt tapasztalták, hogy a magyarországi nemzetiségi pedagógusok tudásszintje igen jó színvonalon áll. — Milyen tankönyvekből tanulnak a gyerekek? — Mivel új tantervek szerint folyik az oktatás, szükségessé vált a mai követelményekhez való alkalmazkodás. Rendszerint a magyar- általános iskolák tankönyveit fordíttatjuk le szerb-horvát nyelvre, ami sajnos, fáziseltolódáshoz vezet. A munka 1980-ban kezdődött, és jelenleg a harmadik osztálynál tartunk. — Kiket bíznak meg a szövegek átültetésével? — A magyarországi tan- könyvkiadó szoros kapcsolatban áll a vajdasági, belgrádi, zágrábi és ljubljanai intézményekkel. A kétévenként megkötött szerződések alapján egy kétnyelvű tan- könyvkiadói bizottság tevékenykedik, ami lehetővé teszi, hogy Jugoszláviában for- díttassuk le az olvasmányokat. Ehhez diaképek, magnófelvételek és egyéb audiovizuális segédanyagok is készülnek. A legfőbb nehézségünk az, hogy kevés az olyan szakember, akit ilyen feladatokkal meg lehet bízni. — Milyenek a személyi feltételek a szerb-horvát iskolákban? — Tapasztalataink szerint kellő számú nevelő tanít ezekben az intézményekben, bár még mindig sok nyelvi képesítés nélküli tanerőnk van. Majdnem minden kistelepülésen működik szerb- horvát klub, amelynek zászlóvivői maguk a pedagógusok. Ugyanis ők szervezik, irányítják a pávakörök, nép- művészeti, néprajzi szakkörök tevékenységét. Kétségtelen, valamennyien szívügyüknek tekintik a nemzetiségi hagyományok ápolását is. — Mi a helyzet a beiskolázással? — A szerb-horvát iskolákba jelentkező évfolyamok összetétele eléggé vegyes képet mutat. Ez részben a vegyes házasságokkal, az asz- szimilálódással; részben pedig a magyar gyermekek számarányának növekedésével magyarázható. Nem egy olyan pedagógus van, aki intenzív, alapos munkával képes elérni, hogy a tanulók nyelvismeretében mutatkozó szintkülönbség már a harmadik osztályban kiegyenlítődjék. Alapelvnek tartjuk: ahol nemzetiségi iskola van, ott legyen nemzetiségi óvoda is. Roswitha Höhne, a lipcsei pedagógiai főiskola tanára immár hatodik esztendeje foglalkozik a külföldi német tanárok képzésével. — Járt már Magyarországon? — Igen, de csak mint privát ember. Nagyon örülök annak, hogy az államközi kulturális egyezmény keretében számomra is lehetővé vált a kiküldetés. — Mi a tapasztalata a Lipcsében tanuló magyar ösztöndíjasok nyelvtudásáról? — Nálunk a lipcsei intézetben a pécsi főiskolások szoktak egy-egy szemesztert eltölteni. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy ugyanolyan nagyszerű tudásvágy és szorgalom jellemzi őket, mint itt, a csabai anyanyelvi tanfolyam hallgatóit. Ez utóbbi megjegyzéssel kapcsolatos, hogy ugyanezt a véleményt osztja Hans Oswald, az auerbachi tanítóképző tanszékvezetője, valamint Brigitte Jenrirasch, a drezdai óvónőképző tanára is. Egyébként pozitívan nyilatkoztak arról, hogy a Békés megyei Tanács és a nyomdaipari szakközépiskola dolgozói kitűnő feltételeket teremtették ahhoz, hogy mind a vendégelőadók, mind a tanfolyam hallgatói; tanárok, tanítók és óvónők, kellemesen érezzék magukat. Az ideális körülmények kialakításában, a gazdag és tartalmas kulturális, szabadidős programok szervezésében nem kis részt vállal Ott- lakán Mária, a megyei, tanács főelőadója. Kép, szöveg: Bukovinszky István Ma még inkább lehetőség mint valóság Számítástechnikai fejlesztés a BAGE-nál Néhány éve az egyik mezőgazdasági nagyüzemben az eszközök számítógépes nyilvántartására tértek át. Az előző év bizonylatainak elemzését végezték éppen, amikor a traktorosok munkalapjai alapján kiderült, hogy az egyébként nyolcezer hektáros gazdaságban 12 ezer hektárt szántottak fel,' vagy legalábbis ennyi munkáért járó bért fizettek ki... V». A gazdaság vezetője a bizonylatok újbóli ellenőrzését rendelte el, de az eredmény nem változott. A vezetők meglepetése tovább nőtt, amikor kiderült: a korszerű tehenészeti telepen az állomány egy része rendszeresen kimarad a termékenyülésből. Erre a tözslapok számítógépes ellenőrzése előtti ellenőrzések után jöttek rá. Az üzemi pontatlanságból, figyelmetlenségből származó vesztesége igen tekintélyes volt. Mindez nem történhet meg a számítógépes nyilvántartás esetén — magyarázta a szakember — a számítás- technika előnyeit ecsetelve. Ügy tűnik, ez utóbbiról keveset tudnak a mezőgazda- sági üzemek irányítói. Legalábbis ez tűnik ki abból, hogy a számítógépes nyilvántartások, a tervezés, a termelésirányítás alkalmazása az üzemek túlnyomó többségében várat magára. De még ez sem lenne különösebb baj, hiszen az adatgyűjtés, -tárolás, -feldolgozás feltételeinek megteremtéséhez is idő kell, legalább a későbbiekben remény lenne a gyors előrehaladásra. Az egyik irányító szakember így fogalmazott: — Nálunk olyan a bizonylati fegyelem, hogy még gondolni sem merünk a számítógépekre. Mindehhez tudni kell, a számítógép alkalmazása, a munkalapok, bizonylatok pontos, napra kész vezetését feltételezi. íTi Sajnos a számítógép Békés megyei fogadtatása semmivel' sem jobb az országosnál. Pedig az alkalmazás feltételei egyre inkább javulnak. A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés közgazda- sági főosztályának köszönhetően az üzemek egyelőre szűk körben ugyan, de még válogathatnának is, mely területen alkalmazzanak először számítógépet. Már elkészült, vagy éppen kidolgozás alatt áll a készlet-, az eszközgazdálkodás, a tervezés, az elemzés, az operatív termelésirányítási rendszerek közül, a sertéstelepi és szarvasmarhatelepi irányítás, a takarmánygazdálkodás, a programozott zöldségtermesztés számítógépes rendszere. Á BAGE számítástechnikai fejlesztési programja 1978- ban egy felmérést követően bontakozott ki. A főosztály az egyesülés gazdaságaiban ökonómiai összehasonlító elemzést végzett. Csaknem 120 mutató figyelembevételével arra kerestek, választ, mi lehet az oka anríak, hogy az azonos természeti, köz- gazdasági helyzetben levő üzemek gazdálkodásában miért van semmivel sem magyarázható különbség. A végeredmény szánalmas volt. Végül is a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a számítástechnika alkalmazásával a gazdálkodásban tapasztalható különbségek jelentős mértékben csökkenthetők lennének. Mindezt feketén-fehéren bizonyították is, ám mint már annyiszor, az új segítése, alkalmazása, terjesztése ezernyi, az esetek többségében szemléleti akadályba ütközött. Vesszőfutás kezdődőit, s hogy ma már kézzel fogható eredmények fémjelzik a több éves munkát, az az egyesülés szakembereinek, erőfeszítéseinek tulajdonítható. Többszöri egyeztetés után a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felkarolta a BAGE közgazdasági főqsztályának kezdeményezését. Majd 1981-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Központi Statisztikai Hivatal, a MÉM és az egyesülés kutatásfejlesztési szerződést írt alá az egységes számítógépes információs rendszer létrehozására. Erre az Agráripari Egyesülés 38 millió forintos támogatást kapott. A fejlesztést kezdeményezők figyelembe vették a mezőgazdasági vállalatok helyzetét, valóságos igényét. Az előbb már említett vizsgálat során megállapították, hogy az információk meny- nyisége, minősége, naprakészsége elmaradt a korszerű gazdálkodás követelményeitől. Kevés a mezőgazda- sági vállalatoknál a közgazdász, és ahol közgazdasági csoportok működnek, tevékenységük ott is jórészt csak szám- és ügyvitellel kapcsolatos teendőkre korlátozódik. Ilyen helyzetben a vezetők képtelenek a gazdasági folyamatok, események befolyásolására, _ a gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges külső információk figyelembevételére. És, ha ez így van, kérdéses az is, hogyan tudják kihasználni a konjunkturális lehetőségeket, kivédeni a kedvezőtlen hatásokat. Pedig ma már és a jövőben még inkább, az eredményes gazdálkodás létkérdése, hogy az irányító szakember mikor, milyen információhoz jut. A megnövekedett feladatoknak, felduzzasztott adminisztrációs létszámmal sem lehet már eleget tenni. Feltétlenül szükség van tehát információs segédeszközökre. számítógépekre. Ma még azonban a számítástechnika meghonosítását a kis méretű mezőgazdasági vállalatok anyagi erejéhez méretezett számítógép hiánya is nehezíti, pedig az eddigi gd- minisztrációs számviteli munkát segítő eszközök jelentős része elavult. A kutatás-fejlesztés során létrehozandó rendszer egyik követelménye, hogy az széleskörűen terjeszthető legyen a mezőgazdasági vállalatok körében. Másik ilyen elengedhetetlen jellemzőjének tekintik a szakemberek, hogy kielégítse a döntést hozók információs igényeit, közvetlenül kapcsolódjon a termelési folyamatokhoz. Továbbá érvényesülnie kell a rendszerben az egymásra épült- ségnek és fontos, hogy adatbázisra (adatbankra) alapozódjon. ,\’í A BAGE számítógépes szakembereinek munkáját dicséri, hogy ma már néhány gazdaságban használják a rendszer készletgazdálkodási, tervezési, szarvasmarha-telepei irányítási számítógépes alrendszereit. Ám a kedvező tapasztalatok ellenére is kicsi az üzemek érdeklődése. Nem egy vezető megszokott módszereinek feladásától fél, míg mások magasnak tartják a számítógépek és szolgáltatások árát. Az információ árának és megtérülésének mérése azután tévútra viheti a vezetőt. Még akkor is. ha tisztában van vele, hogy a pontos, használható információ birtokában hozott döntés haszna forintban — az esetek egy részében — csak nehezen mérhető. Így azután a számítógépes termelésirányítás. tervezés, ma még inkább lehetőség mint valóság. Kepenyes János
