Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

1982. július 4„ vasárnap NÉPÚJSÁG BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Geszten G eszt — kiváló határőrközség. Diákok nyári paradicso­ma immár. Abban a környezetben, amely a Tiszák egykori pompázó, minden luxussal ellátott, az utóbbi időben egyre inkább romosodó kastélyát övezi. Ahol az a kis házikó is áll, amelyben fél évig Arany János élt és alkotott: a Tetemrehívást például. Geszt — ezerszáz ember lakóhelye. Tíz éve még ezerhá­romszázán voltak, ám a munkaképeskorúak legfeljebb fele dolgozhat otthon, a maga falujában: száznyolcvanán a helyi tsz-ben, ötvenen a különböző községi intézményekben, ke­reskedelmi egységekben. A többiek? Kellenek a baromfifel­dolgozónál Békéscsabán, a húskombinátban Gyulán, a nők közül meg nagyon sokan a háztájiban hasznosítják csak energiáikat. Geszt — a geszti pálinka hazája, ezt, ma már országszerte tudják, a falu, a közösség mégsem profitál a hírnévből — Kiss Lajos párttitkár, a községi tanács vb-titkára is elis­meri, hogy az ország más vidékein mindezeket az adottságo­kat az idegenforgalomban is jobban kamatoztatják. Hiszen a Gyulán üdülő, nyaraló, megforduló csoportok szervezetten tehetnének látogatást az Arany-házban, a Tisza-kastélyban, s ezt a látogatást pálinkakóstolással lehetne egybekötni. Látja ezt régóta mindenki, szóba is kerül újra meg újra. Hol a gyulai ÁFÉSZ, hol a geszti termelőszövetkezet lát benne kis időre fantáziát, azután minden marad a régiben. Illetve ez sem így van teljesen. Nemrég itt járt a Hidas­háti Állami Gazdaság Arany János Szocialista Brigádja, és felújította az Arany-ház elöregedett nádtetőjét. Azután meg­épült végre Sarkad, sarkadkeresztúri, mezőgyáni és geszti összefogással Geszten az a buszforduló, amely lehetővé teszi, hogy a régen remélt csuklósbusz megkezdje szolgálatát ezen a vonalon, kulturált körülményeket teremtve az utazásban. Riadóztatták az őrsöt Sújtó István, az önkéntes határőrcsoport vezetője és Franyó János határőr együtt teljesít szolgálatot. A közös járőrözésről jelentést tesz a parancsnoknak, Siró László századosnak Közel a határ. Járőrt rit­kán látni a községben. Gesz­ten és a hozzá tartozó terü­leteken mégsem történhet határsértés, vallja Siró Lász­ló százados, a négyszeres ki­váló mezőgyáni határőrőrs parancsnoka. Ha idegen ve­tődik a községbe, hamar ki­derül, milyen szándékkal jött. Az önkéntes segítők és a lakosság helytállása alap­ján megérdemelten kapták meg elsők között a Kiváló Határőrközség címet. Az ön­kéntes határőrcsoportnak mintegy 20 tagja van. Több­ségük termelőszövetkezeti tag, de akadnak közöttük Volán-dolgozók is. A szocia­lista versenymozgalomban a múlt évben az orosházi ha­tárőrkerület 79 önkéntes cso­portja közül a 3. helyezést érték el a gesztiek. — Mi a feladatuk az ön­kéntes segítőknek? — A község területén meg­jelenő idegenek igazoltatá­sa, szükség esetén az őrizet­be vételük. Természetesen, ha» bármilyen gyanús ese­mény történik, azonnal ér­tesítik az őrsöt. Állandó te­lefonösszeköttetésben állunk a községgel. — Hány esetben gátolták meg a határsértést? — A múlt évben hét eset­ben tartóztattak fel olyan személyeket, akik a határ­rendet sértették meg. A kö­zelmúltban két fiatal jelent meg a községben, akik sem­miféle igazolványai nem rendelkeztek. Őrizetbe vették őket, és riasztották az őrsöt. — Járőrszolgálatot is tel­jesítenek? — A geszti önkéntes cso­port kezdeményezte, hogy évente hétvégeken és ünnep­napokon személyenként 80 óra járőrszolgálatot végezze­nek az őrsparancsnok kéré­sére. A múlt évben 140 eset­ben, több mint 900 órát tel­jesítettek szolgálatban. Ez nagyon jelentős eredmény. A feladatok kiváló teljesí­tése alapján Sújtó István, az önkéntes csoport vezetője. Szabó Lajos, a csoport ve- zetőhelyettese, Szerb József, Deák Lajos és Mezőfi István önkéntes határőrök munká­ját az orosházi határőrkerü­let parancsnoka Kiváló Ha­tárőr jelvénnyel és dicsérő oklevéllel jutalmazta. Bajaikra — bajaiak Az ügyintézés A geszti Egyetértés Ter­melőszövetkezetet egy furcsa patkó veszi körül, olyan, amelyet a környező gazdál­kodási és pénzügyi gondok­kal küszködő vagy szanált, vagy egyedileg rendezett kö­zös gazdaságok alkotnak. Az, hogy ebből a „szórásból" a patkó szorításában az Egyet­értés mindeddig kimaradt, egyáltalán nem tölti el meg­elégedéssel és elbizakodott­sággal a gesztieket. Legfel­jebb a reményt élteti ben­nük, hogy az erőfeszítésekből mit sem engedve továbbra is tartani tudják magukat a víz színén. Sajnos a vizet esetükben, mint környékükön majd mindenütt, szó szerint kell ér­teni: 1500 hektár szántójuk­ból idén is csaknem 600 hek­tárt károsított a belvíz, amely nem kímélte se a cu­korrépát, se a lucernát, se az őszi búzát, se az őszi árpát, de még a napraforgót sem. Szerencsére a vízrendezés immár belátható közelségbe került: jövőre indítják ter­vek szerint a három lépcsőre tervezett meliorációt. És addig? Marad előrelé­pésnek az, amihez a Bajai Mezőgazdasági Kombináttal kialakult kapcsolat segítheti hozzá/a geszti közöst. Nem­csak egyszerű termelési ta­pasztalatátadásról van szó, mert hoztak a bajaiak jó­fajta gabona-, napraforgó- és kukorica-vetőmagvakat és egy új növényt — a lóbabot — is ide. Ennek eredménye már a mostani aratásban is meg kell hogy mutatkozzon. Cserébe a gesztiek egyelőre azt vállalták, hogy hatvan bajai gyereket látnak vendé­gül az idén az itteni építő­táborban. A többi majd elválik — mindenesetre a szövetkezeti­ek úgy érzékelik, hogy a ba­jaiak komolyan veszik ezt az együttműködést. Jól érzik magukat az idős emberek az öregek napközi ott honában Ha jó az integráció... Több napos országos ta­nácskozást hívtak össze emi­att, ahol már van, ott azért, ahol szeretnék megvalósíta­ni, ott pedig ezért vitatkoz­nak; érvelnék mellette vagy ellene. A polémiák tárgya az integráció, vagyis az adott településen található köz- művelődési, esetleg a közok­tatási intézmények gazdasá­gi-irányítási összevonása. Egyben azonban ellenzői és védelmezői is megegyeznek: a kis lélekszámú települése­ken „van jövője” ennek a kapcsolatfüzérnek. Nos, eb­ben a községben ez év elejé­től közös irányítás alá ke­rült az iskola, a művelődési ház, a mozi és a könyvtár. Ez utóbbit leszámítva — amely nyolcvan négyzetmé­teres alapterületű és hatezer kötetet tartalmaz, s pár éve költöztették új helyére — valamennyi intézménynek az egykori Tisza-kastély ad ott­hont. —. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy ez az összevonás mindenképpen a hatékony­ságot segíti — foglalja ösz- sze az első félév tapasztala­tait Szerb József igazgató. Az integrált intézmény ve­zetője, valamint a helyi sportkör elnöke, az MHSZ titkára is egy személyben. A kastélyparkban található a sportkör klubja, öltözői, a labdarúgópálya, saját büféje, valamint az a messze földön is neves sátortábor, amely nyárelőtől nyárutóig őrsveze­tőket, KISZ-vezetőket, csere­üdültetésben bajai lányokat és fiúkat, hátrányos helyze­tű gyerekeket lát vendégül. A „minden egy helyen kom­binát” igazi hasznát a követ­kező tanévtől látják, hiszen most már így is lehet ter­vezni. — Csak egy példát mon­danék: az új tantervet úgy szerkesztjük meg, hogy min­den tantárgyhoz beállítunk 3-5- könyvtári órát. Sőt a nagycsoportos óvodásoknak is. A nyárra „Ki olvas töb­bet?” elnevezéssel versenyt indítottunk, jelentős jutal­makat adunk majd át a leg­jobbaknak. Meg a másik: hogy itt a mozi, egy épület­ben velünk, a technikát nagyszerűen tudjuk haszno­sítani a szemléltetésben. Ügy érzem, kevesebb pénzből töb­bet tudunk elérni. Hogy mennyire? Lehetőségeink biztatóak, s mi igyekszünk mindent kihasználni. Kis pénzből Sokféle jelzőt aggatnak egymásra az emberek. Ma­gukra, a szomszédos faluban lakókra. A gesztiekre többek között azt, hogy a munka a mindenük. A nyolcórás mű­szak, aztán a háztáji, majd a faluvégi kert, és a házhoz tartozó több száz négyszög­öl, na meg az állatok... Hallottam egy tán jellemző történetet: ha a nyári sátor­táborozó gyerekek, hét vé­I ereiére délidőben gén látogató szüleik nem lennének lelkes fogyasztói a tábor melletti sportköri büfé édesség- és üdítőital-készle­tének, akkor tönk szélére kerülne a negyedosztályú, szeszes italt is forgalmazó ki­mérés, mivel a helybeliek nemigen érnek rá felkeres­ni... Nos, ettől függetlenül, azért kell és van keletje a szórakoztató rendezvények­nek. Igen, a diszkó az első a sorban. A két KlSZ-alap- szervezet rendezi felváltva, leginkább a kastélybeli mű­velődési házban és az emlí­tett, csodás természeti kör­nyezetű büfében. Kellenek az úgynevezett bevételes ren­dezvények, hiszen a művelő­dési ház költségvetése évi hatvanezer forint. Ebből fi­zetik a munkabért, a fű­tést .. . Nem sok marad tar­talmi munkára. Ha a sarka- di bázisközpont nem segíte­ne.. . De segít! Érdekes es változatos műsorokkal, amelynek költségeit kifizeti, s a bevételt meghagyja a gesztieknek. Legutóbb Pécsi Ildikó színművésznő és Szűcs Lajos volt válogatott labda­rúgó járt itt egy emlékeze­tes, jól sikerült találkozón. És néha a megyei színház művészei is el-eljönnek iro­dalmi estre, szórakoztató programra. Februárban meg­alakult a helyi TIT-csoport is, amelynek tizenhét tagja van. Közülük nem egy geszti értelmiségi ingyen vál­lalt előadásokat, elsősorban közhasznú jellegűeket. Az oldalt írták: Kőváry E. Péter, Nemesi László, Se­red: János. A fotókat készítette: Veress Erzsi. Csökkent az ügyek száma. Egyszerűbb lett az ügyinté­zés. Az 1100 lakosú községben csupán négyen dolgoznak a tanácsi apparátusban. Most már nem kell a gépjármű­adóval foglalkozni, az állat­kísérő lapok is megszűntek. Korábban évente több mint 2 ezret állítottak ki. Vajon valamennyi ügyet helyben el tudnak-e intézni a geszti­ek? Zömmel igen, kivéve az építési és az iparhatósági en­gedélyeket — mondja dr. Oltványiné dr. Bertus Kata­lin vb-titkár. — Az építési engedélyeket Gyulán, a já­rási hivatal, az iparhatósági engedélyeket pedig a gyulai Városi Tanács adja ki. Gyula 45 kilométerre van- Geszttől. Szerencsére jó a közlekedés, s az útviszonyok is javultak. Hamarosan új burkolatot is kap ez az út. — Sokan építkeznek Gesz­ten? — Évente 4-5 belvizes há­zat kell újjáépíteni. De ezenkívül is van igény. Vár­ható, hogy az építkezési en­gedélyeket Mezőgyán köz­ségben végzik, mégpedig kö­zösen a geszti tanáccsal. Saj­nos, csökken a kisiparosok száma. Jelenleg nincs kő­műves. Volt egy kisiparos, de elment Pestre éjjeliőrnek. Így a szomszéd községből hívnak kőművesmestert Gesztre. A fiatalok között egyre többen szeretnének építkezni. Csökkent az el­vándorlás. — És az idősek? — Sok az idős ember a községben. A közelmúltban adtuk át az öregek napközi otthonát, ahol 20 idős ember kapott helyet. Megszerveztük a házi szociális rendszert. Je­lenleg öt tiszteletdíjas asz- szony végzi az idősek gondo­zását a községben. II pálinka Erzsi nénit, Deák Ferenc- nét a geszti szeszfőzde veze­tőjét faggatjuk: mi a titka a geszti pálinkának. — Nincs annak semmi tit­ka, csak rendesen kell főzni, a cefrét meg nem kell vas­hordóban tárolni. Ehhez persze kinek-kinek megvan a maga hozzátenni- valója, hiszen itt mindenki ért a pálinkához, s tán nem is kert az, ahol nem díszük néhány szilvafa. Van, aki azt állítja, hogy errefelé a földek olyanok, hogy a szil­va attól nyeri különlegesen jó ízét, aranyat érő tartal­mát. Mások meg az itteni kis- üstre esküsznek, meg arra, hogy nem nagyüzemesítették a főzést, így mindenki a ma­ga cefréjéből készült pálin­kát kapja — nincs kevere­dés. Megint mások az akác­fa hordóban látják a titok nyitját, míg legtöbben a min­denkori szeszfőzdés soha el nem árult receptjére vok­solnak. Egy biztos: a geszti pálinka hírneve régen túl­nőtt a falu határain, s ebben nem kis része van az olyan gazdáknak, mint amilyen Erdei Mihály bácsi volt, vagy amilyenek Serfőzdék vagy Farkas Sándorék, de említhetnénk ökrös Pista bácsi nevét is,- aki mindig is többet főzet az átlagnál. Mert az átlag elsősorban a családi szükségleteket tartja csak szem előtt, a többség nemigen gondol azzal, hogy így „megeszik az aranytojást tojó tyúkot”. Egyszer már megírtuk, most hadd ismé­teljük meg: a geszti pálin­ka helye ott lenne a szegedi paprika, a csabai kolbász, no meg az egri bikavér mel­lett. Napjainkban, a vállal­kozások korában ehhez a kö­rülmények is megteremtőd­tek már. Erzsi néni szerint az idén megint jó pálinkát fognak főzni Geszten

Next

/
Oldalképek
Tartalom