Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

o 1982. július 31., szombat NAGYVILÁG Papírpénzt égetni? Torpedók a gázcsőügyletre A nyugatnémet Mannesmann-cég mühlhcimi csőgyára (Fotó: TIME KS) Az AEG-Telefunken ve­zérigazgatói irodájában ösz- szeráncolt homlokkal olvas­ták a telexjelentést: az ame­rikai elnök újabb gazdasági korlátozást rendelt el a Szovjetunió ellen. Egyik le­ányvállalatuk, az AEG- Kanis 47 gázturbinára szer­ződést vállalt, s a szállítás elmaradása csak ronthat az amúgy is nehézségekkel küz­dő nyugatnémet cég helyze­tén. ÖVÖN ALULI ÜTÉSEK E bevezető után nyilván tudja már az olvasó, hogy az „évszázad üzletéről", ar­ról a gázcsővezeték-megálla- podásról van szó, amelyet a Szovjetunió és egy sor nyu­gat-európai vállalat kötött. A munka már javában fo­lyik. Ám nemcsak Essenben ráncolják homlokukat. Rea­gan övön aluli ütésével ha­sonló helyzetbe került a nyugatnémet Demag, az olasz Nuovo Pignone, a fran­cia Creusot Loire, s más gyárak. Míg a tavalyi kor­látozás csak az amerikai, s az USA területén levő vál­lalatoknak tiltotta meg. hogy az ötezer kilométeres, Ny ugat-Szibériából Nyugat- Európába vezető gázvezeték­hez műszereket, - gépeket szállítsanak, most külföldi leányvállalataikra is érvé­nyesítették a döntést. Sőt. mindazokra kiterjesztették, akik amerikai licenc alap­ján gyártanak valamilyen, a gázvezetékhez, illetve a kompresszorállomásokhoz szükséges berendezést. HEVES REAKCIÓ Itt azonban nem fillérek­ről van szó. A nyugatnéme­tek csaknem ötmilliárd dol­láros szerződést kötöttek a szovjet kivitelezővel, a fran­ciák 3,5, az olaszok és a hollandok egymilliárd. a bel­gák 800 millió, a japánok 600 millió dolláros hitelt nyújtanak. Más szóval: ek­kora megrendelést kapnak a Szovjetuniótól, amely gáz­szállítással törleszti majd adósságát. Mindkét fél szá­mára nagy és előnyös üz­letről van tehát szó. nem szólva azokról a tízezrekről, akik így munkához jutnak. Csak jellemzésül említjük: a nyugatnémet Mannesmann ; évekkel ezelőtt külön. ki­lencezer embert foglalkozta­tó üzemet épített a szovjet csőmegrendelés kielégítésére. Az új Reagan-rendelke- zést a nyugat-európai fővá­rosok nem hagyták szó nél­kül. Kezdettől ellenálltak az amerikai nyomásnak, most pedig szokatlanul hevesen keltek ki magukból. Még Londonban is kijelentették: készek semmibe venni az amerikai lépést. „A nemzet­közi jog megsértése ez!" — hangzott itt is, ott is a Wa­shington címére intézett szemrehányás, szövetségesek között szokatlan élességgel. Mi ennek a háttere? Miért ilyen makacs mind a két fél? Miért ilyen hidegen cél­tudatos az amerikai kor­mány? MINDEN SZENTNEK... Az amerikai indítékokat négy csoportba oszthatjuk. A torpedózási kísérlet minde­nekelőtt a reagani külpoli­tika része. megpróbálják gyengíteni, sarokba szorítani a Szovjetuniót. Arra hivat­koznak: ,,A gázszállítással Nyugat-Európa függőségbe kerül a Szovjetunióval”, „a keményvalutáért Moszkva a fegyverkezéshez használható magas színvonalú technoló­giát vásárol". Másrészt az USA meg akarja szorítani gazdaságilag a nyugat-euró­paiakat és a japánokat, akik bizonyos értelemben kon- kurrensei. A Közös Piaccal szemben intézkedések egész sorát dolgozták ki és lép­tették életbe már. Harmadszor: könnyű az amerikaiaknak csökkenteni keleti kereskedelmüket, hi­szen mérlegükben ennek ará­nya elhanyagolható. Nyugat- Európa forgalma a KGST- országokkal évente mintegy 60 milliárd dollár, az Egye­sült Államoké ennek töredé­ke. S negyedszer: a döntő külpolitikai célok mögött ott rejlik az amerikai exportér­dek is. Az ÜSA a szovjet gáz helyett saját szenét sze- .retné eladni a Közös Piac­nak. Csakhogy Európa erre nem vevő: drága és bonyo­lult a szállítás, és a szén szintetikus fűtőanyaggá ala­kítása. Amint a Washington Post írta: „Olcsóbban jönnek ki a nyugat-európaiak, ha papírpénzzel fűtenék". Nyu- gat-Európa egyelőre ellenáll az amerikai nyomásnak, a küzdelem azonban még nem dőlt el. A Szovjetúnióban egyébként egyszerre hat gázvezeték készül, s közü­lük csak egy épül nyugati kölcsönnel. Szovjet közlés szerint igyekeznek ezt min­denképpen időre elkészíteni. És a nyugat-európaiak? Nyugatnémet bankok példá­ul épp a napokban írtak aló Leningrádban egy újabb, kb. 3 milliárd márkás hitelszer­ződést . . . Tatár Imre VIETNAM Szakemberképzés szovjet segítséggel Vietnami fiatalok ezrei ta­nulnak az idén is több "tu­catnyi szakmát a Szovjetunió különböző üzemeiben, a két ország között érvényben le­vő egyezmény értelmében. A fiatal vietnami dolgozók elsősorban azokban az ipar­ágakban szerzik meg, illetve gyarapítják tudásukat, ame­lyek hazájuk jelenlegi ipari fejlettségi fokának megfele­lően mór működnek az or­szágban. Egyrészük azonban már a jövőre készül, olyan iparágakban szerez tapaszta­latokat, amelyeket később honosítanak meg Vietnam­ban. A tervek szerint 5-6 éves képzés és gyakorlat után térnek vissza hazájukba. A vietnami fiatalok első cso­portjait szovjet gépgyárak­ban, szénbányákban, vegy­ipari és textilkombinátokban fogadták, a többi között Asztrahányban, Volgográd- ban, Kemerevoban* Rosztov- ban és a Donyec-medence üzemeiben. Az illetékesek azzal terv­vel foglalkoznak, hogy a kép­zés és továbbképzés céljaira egy egész gyárat bocsátanak a vietnami fiatalok rendel­kezésére, hogy minél telje­sebb ismereteket szerezhes­senek a nagyüzemek műkö­déséről. (BUDAPRESS— VNA) CSEHSZLOVÁKIA Új szálloda, turistalétesítmények Pozsony felkészült az Idegen- forgalmi idényre. * Már átadták rendeltetésének a város új szál­lóját. r* Junior Hotelt. amely felkészülten várja a szlovák fő­városba érkező turistákat. Több új kávéház és presszó nyílik a. városközpontban és a központ­tól távolabb eső lakótelepeken is. A nyugat-szlovákiai területen 13 új vendéglő nyílik. 2600 ven­dég részére. Jelenleg 40 idény- szálló áll a turisták rendelkezé­sére. de a következő években újabbakat építenek. A közép­szlovákiai területen a Kis-Fátra üdülőtelepen 900 ággyal növel­ték a szállodai férőhelyek szá­mát és 4.3 százalékkal az egész éven át üzemelő vendéglőkét. Kelet-Szlovákia új terasz- és kertvendéglőkkel gazdagodott, s itt is 600-zai bővült a szállodai férőhelyek száma. (BUDAPRESS—ORBIS) George Shultz portréja Uj külügyminiszter — új vonal? Az új amerikai külügymi­niszter, George Shultz, aki Haig tábornok szobájába költözött a State Deparment hetedik emeletén, egyelőre bölcs hallgatásba burkolód­zik. Reagan elnök viszont ha­tározottan hirdeti: „nem lesz változás a külpolitikában”. A leglényegesebb eltérés Haig tábornokkal szemben az, hogy Shultz nem becsvá­gyó partizán, hanem a lojá­lis csapatmunka embere. Az esetleg felbukkanó nézetkü­lönbségeket tehát inkább zárt körben próbálja megol­dani. A második, igen lénye­gen eltérés az, hogy Shultz, aki Nixon kormányában előbb munkaügyi, majd pénz­ügyminiszter volt, része a Reagant körülvevő „kalifor­niai körnek”. Nem idegen test tehát az amerikai hata­lom csúcsán, mint elődje. Emlékezetes, hogy Shultz fontos szerepet játszott Rea­gan választási hadjáratának megszervezésében, és erede­tileg neki szánták a külügy­miniszteri posztot. Mostani kinevezése során felmerül a kérdés: akkor miért nem kapta meg? Shultz a Bechtel Corpora­tion néven ismert hatalmas beruházási vállalkozás alel- nöke, míg Weinberger had­ügyminiszter ugyanennek a vállalatnak a főtanácsadója volt. (A Bechtel szoros kap­csolatokkal rendelkezik az arab világban, különösen Szaúd-Arábiában.) Állítólag Weinberger volt az, aki a kabinet összeállításakor meg­győzte Reagant: egészségte­len politikai visszhangot kel­tene, ha egyetlen mammut- vállalkozás két vezetője he­lyet kapna a kormányban. Ezekből a régi manőverek­ből a jelenre két következ­tetést lehet levonni. Az első az, hogy Haig bukása nem feltétlenül jelenti Weinber­ger győzelmét. A második, hogy Clark, a Nemzetbizton­sági Tanács igen befolyásos vezetője, Shultz személyében nehezebb partnert kap. mint amilyen Fiáig volt, hiszen az új külügyminiszter sokkal in­kább élvezi Reagan bizal­mát, mint elődje. Ami ezekután az alapvető nemzetközi kérdéseket illeti, csak Shultz korábbi állás- foglalásaira lehet támasz­kodni. Ezekből az alábbi kö­vetkeztetések adódnak. 1. Shultz nagyvonalú partner volt 1973-ban a szovjet— amerikai kereskedelmi tár­gyalásokon, és elvileg nem híve a gazdasági kapcsolato­kat egyszer ösztönző, más­szor befagyasztó politikának. Ugyanakkor azok közé tar­tozott, akik nem támogatták a SALT-szerződést, és jelen­leg Reagan mögött áll a Nyugat-Európába vezető szovjet gázvezeték építése el­len hozott bojkottintézkedé­sekben. 2. Shultznak kiter­jedt nyugat-európai kapcso­latai vannak, és különösen szoros baráti viszonyt épí­tett ki pénzügyminiszter ko­rában Schmidt nyugatnémet kancellárral. Feltételezhető tehát, hogy jelentős erőfe­szítést tesz majd az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei közötti feszült­ség feloldására. 3. A pilla­natnyilag talán legforróbb válságterület, a Közel-Kelet vonatkozásában Shultz min­den jel szerint kevésbé egy­oldalúan áll majd Izrael ol­dalán, mint azt Haig tette. Ezeknek az elveknek az értékét és súlyát a gyakor­lat mérlegén lehet majd le­mérni. Az viszont semmikép­pen sem hagyható figyel­men kívül, hogy a „csapat­munkára” oly alkalmas Shultzot viszonylag későn ne­vezték ki külügyminiszterré —, hiszen alig másfél év múlva már új elnökválasz­tási kampány kezdődik áz USA-ban. Kérdés, hogy lesz-e idő egy új, átgondoltabb kül­politikai vonalvezetés érvé­nyesítésére? __i__e. B ULGÁRIA Kávé, déligyümölcs Gabrovóban Ki gondolta volna, hogy Gab­rovóban megterem a kávé. a datolya és a kókuszdió? Pedig' így igaz. s ezúttal nem a gab- rovói tréfamesterek mókájáról van szó. Sztaneso Raskov. volt labdarúgóedző öt évvel ezelőtt kezdte meghonosítani ezen a vi­déken a különleges csemegéket. Először kávécserjéket, majd da­tolya- és kókuszpálmákat ülte­tett el. Lakása idővel egy ültet­vényhez kezdett hasonlítani. Amikor kényes növényei itt már nem fértek el, a város szelén egy üres telken botanikus kert kialakításába fogott, ahová mandarin- és narancsfákat, olaj- pálmákat és sok-sok kávécser­jét ültetett. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) Újabb számítási hiba? Viharveszély a Perzsa-öbölben Imm.il' nem iráni, hanem iraki földön fekszenek a ha­lottak százai a sivatagban. Teherán csapatai meg-meg- újuló támadást próbálnak kierőszakolni a legfontosabb iraki olajváros, Basra el­len. A Biztonsági Tanács hiábavaló kísérleteket tesz a tűzszünet elfogadtatására. Irak már régóta hajlana a tűzszünet tudomásulvételére. Teherán azonban mindig el­utasítja a tűzszüneti javas­latot. Meg kell adni; ez az elutasítás következetes. Nem­csak azzal van kapcsolat­ban, hogy az iráni erők je­lenleg támadásban vannak, hiszen Teherán korábban sem fogadott el tűzszüneti indítványt. A drámai libanoni ese­mények sok esetben háttér­be' szorítják az Irán—Irak között folyó, immár csak­nem kétéves háborút. Ez pe­dig pemcsak méreteit és az ejnberáldozatok számát te­kintve pusztítpbb, hanem va­lószínűleg a térség jövője szempontjából is fontosabb szerepet játszik. REMÉNY ÉS FÉLELEM A helyzet megértése szem­pontjából szükséges emlé­keztetni a konfliktus kirob­banásának kezdetére. Neve­zetesen arra, hogy eredeti­leg a két ország közötti ha­tárfolyó déli szakaszának, a IVr/.sa-obolbe torkullo Shatt- el-Arabnak a birtoklásáról volt szó. Szaddam Husszein, aki ma is Irak elnöke, még 1975-ben. hosszú viták után az iráni sah rendszerével megegyezést kötött. Az egyez­mény a határfolyó középvo­nalán vonta meg a két or­szág határát. A sah bukása után, 1980. szeptemberének végén Irak kijelentette, hogy az 1975-ös megállapo­dás sérelmes. Az indítékok között szerepelt, hogy Irán megszegte a megállapodást, azonkívül Khomeini új irá­ni rendszere a forradalom exportjára törekszik. Irak megkezdte a háborút Irán ellen. Kormánya feltű­nően arra számított. hogy Irán. amely a sah idején az amerikai politika részeként az egész térség katonailag vezető hatalma volt, meg­gyengült hadseregével óha­tatlanul vereséget szenved és Irak- megnövelheti politikai befolyását a Perzsa.öböl térségében. Az összképhez hozzátartozott, hogy az Aralj- félsziget dúsgazdag olajor­szágai — mindenekelőtt Sza- úd-Arábia és a sejkségek —- úgy érezték: társadalmi-rendszerüket, politikai szi­lárdságukat, és végső soron az uralkodó kaszt, vezetői­nek életét fenyegeti az új iráni rendszer „szent hábo­rút" idéző vallási fanatiz­musa. Az említett ujors/ugok— élükön Sza,úd-Arábiával — nagyszabású anyagi segítsé­get nyújtottak Iraknak. A kevésbé gazdag, de ugyan­csak konzervatív és hatal­mát féltő Husszein jordá- niai király csatlakozott a támogatáshoz. EGY FURCSA HÍR ' Irán mellett — nem szá­mítva a harcok színhelyétől távol levő Líbiát és Algé­riát — csak Szíria sorako­zott fél. Alapvetően azért, mert Irakot és Szíriát — no­ha mindkettőt a „haladó arab országok" frontjához .sorolják — hosszú évek óta hallatlanul éles politikai po­zícióharc állítja szembe egy­mással. A helyzetet a vég­sőkig bonyolította az a hír. hogy az amerikai katonai felszerelésekkel harcoló irá­ni hadsereg alkatrész- és lő- szerutánpótlását részben Iz­rael vállalta volna, feltehe­tően abból a rideg hatalom- politikai feltételezésből ki­indulva, hogy a hozzá köze­lebb levő Irak komolyabb fenyegetést jelent számára, mint Khomeini rendszere. Az előbbi meggyöngítésére te­hát ki kell használni min- dep lehetőséget. Irak kezdeti sikerei után a háború fokozatosan álló­háborúvá vált. majd május végétől már látszott az ira­ki katonai ofíenzíva kudar­ca, s kibontakozott az iráni ellentámadás. KIÉ A HEGEMÓNIA? Irak június végén vissza­vonta Irán területéről az utolsó katonát is, sőt haj­landó volt visszaállítani az 1975-ös Shatt-el-Arab meg­egyezést. Az időközben el­telt egy hónap viszont bebi­zonyította, hogy Irán — akárcsak két évvel koráb­ban Irak — távolabbi straté­giai célokat követ. Nem tit­kolt célja Szaddam Hussze­in rendszerének megdöntése, így van ez akkor is. ha Khomeini arról beszél, hogy Iránnak nincsenek terület­hódító tervei. Aligha felej­tette el. hogy annak idején Irak engedett a sah nyomá­sának, és kiutasította őt az országból embereivel együtt. A főszerepet persze semmi­képpen nem a személyes in­dulat játssza, hanem az a nyilvánvaló törekvés, hogy az új típusú Irán váljék a Perzsa-öböl térségének he­gemon hatalmává. Ügy tűnik, Teherán most ugyanolyan számítási hibát követ el. mint két esztende­je Irak. Egy védelmi hábo­rút folytató iraki rendszer állóképessége nyilvánvalóan megsokszorozódik, és a há­ború elhúzódhat. Ez viszont csak az amerikai stratégiai, mozgási lehetőségeit és a további viharveszélyt növeli a körzetben. A térség stabi­litása a konfliktus békés megoldását igényelné. (—i. —e.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom