Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
NÉPÚJSÁG 1982. július 31., szombat minímagazín Szovjet fiatalok szakmai gyakorlaton Tizenkét nap vándortáborban Összebarát koztunk a vietnami egyetemistával kapta a száz kilométer a VöTizenkét éve, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szerződést kötött a moszkvai Gorjacskin Mezőgazdasági Automatizálási Főiskolával. A szerződés értelmében a Gödöllőn működő mezőgazdasági szakfordító szak hallgatói lehetőséget kapnak arra, hogy a Szovjetunióban gyakorolják a nyelvet, cserébe pedig a szovjet egyetemisták töltik szakmai gyakorlatukat Magyarországon. — Hosszú évek óta minden nyáron érkeznek hozzánk két hét gyakorlatra moszkvai egyetemisták — tájékoztat Jancsó Károlyné, aki a Békéscsabai Állami Gazdaság részéről a csoport összekötője. Elmondja, hogy a gazdaság és a gödöllői egyetem között fennálló egyezséghez nemrég csatlakozott a békéscsabai Lenin Tsz is. így a csoport egyik fele az állami gazdaságban, míg a másik része a tsz-ben kapott munkát. Mivel a fiúk többsége a gazdaság tábláin aratott. így a Lenin Tsz szárítóüzemét kerestük fel, ahol' a fiúk szakmába vágó munkát folytatnak, az üzem elektromos hálózatának felújításánál segítkeznek. a lányok pedig a tojásüzemben dolgoznak. Az ebéd utáni rövid pihenőben sikerült őket egy kis beszélgetésre meginvitálni. A szokásos kérdésre: hogyan érzik magukat nálunk, Gyima válaszol. aki most lesz ötödikes: — Nagyon jól, csak kicsit fáradtan. — Olyan nehéz a munka? — Á. dehogy. A kapcsoló- szekrények cseréjét csináljuk, nem okoz gondot, ennél bonyolultabb munkát is végeztünk már — veszi át a szót Dzsaman, aki a napfényes Grúziából érkezett. — Igaz, az első napokban egy ventillátor szerelése majdnem kifogott rajtunk. Sorban törtek el a fúrók — mondja Oleg —. de Szerjo- zsa kisegített. A konyha irányából épp most érkezik Szergej Darkin, Moszkva birkózóbajnoka. Csak rá kell nézni a két méter körüli, deltás srácra, és semmi kétsége nem marad az embernek affelől, hogy ő biztosan gyorsan megbirkózott a munkával. Leül közénk Budai Tibor, aki a csoport tolmácsa, most végezte Gödöllőn a szakfordítói szakon az első évet. — Délután a Szabadság Tsz megtekintése a program. Este pedig vacsora ugyanott — újságolja. Valerij rákérdez: — Alvás lesz még ma? összenevetnek. Előkerülnek a lányok, ők is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. A kérdésre. hogy szakmailag mit jelent ez ;a gyakorlat. Natasa válaszol: — Érdekes a szinte teljesen automatizált baromfitenyésztő telep, néhány megoldást már megfigyeltünk, talán majd sikerül hasznosítani tapasztalatainkat. — Emellett az sem mellékes. hogy megismertük egy kicsit a magyar mezőgazdaság szerkezetét. Más szemmel látjuk az itteni eredményeket. mint otthon — mondja Tánya, Valerij folytatja: — Nekem nagyon jó benyomásaim vannak, nem csupán a mezőgazdaságban, hanem egészében véve arról, amit eddig láttunk Magyar- országból. Már ennyi is arra indítana, hogy legalább egyszer még eljöjjek. Sorra elevenednek fel az élmények Budapestről. a kecskeméti automatizálási főiskolán tett látogatásról. Még beszélgetnénk, de közben megérkezik a busz. amely a Szabadság Tsz-be viszi a kis csoportot. Szer- k gej, a birkózóbajnok tört magyarsággal megszólal: ,,Sok jót kívánok". Mi is . . . K. L. Fotó: Kovács Erzsébet Útinapló a Velencei-tónál Előzmények: húsznál is többen jelentkeztünk az iskolából a Velencei-tóhoz szervezett vándortáborba. A tanár nénik alaposan felkészültek a várható megpróbáltatásra. amelyet a velünk való utazás, vándorlás sejtetett. Többször találkoztunk, megbeszéltük, mit vigyünk magunkkal, és hogy igen fegyelmezettnek, jónak kell lennünk. A szüléinkkel is megtárgyalták, mire van szükségünk, merre járunk majd. Az anyukák nagyon aggódtak, amikor a várható lavórban mosakodásról és a holmik saját kezű tisztításáról volt szó. „Vajon megismernek-e bennünket, ha hazajövünk” — kérdezték. Végre elérkezett a várva várt nap. Első naptól az utolsóig: az indulás reggelén kicsit álmosan, de rettentő izgalommal gyülekeztünk a pályaudvaron. Végre elindultunk a vonathoz, -ftagy búcsúzkodás, sírás-nevetés volt. A vonatban ettünk-ittunk és aludtunk. Tíz óra tájban érkeztünk Budapestre, a Keleti pályaudvarra. Innen metróval utaztunk a Délibe. Az első állomáshelyünkön. Mar-, tonvásáron egy szép iskola-, ban kaptunk szállást. Az emeletes ágyakért összevesztünk. „Ha jól érezzük magunkat és ha még szórakoztat, hogy mi vagyunk a Beatles — folytatjuk. Ellenkező esetben szétválunk.” ..Szeretnénk kiugrani a hamis mítoszból, hogy a Beatles együttes más, mint bárki. Azt akarjuk, hogy az emberek eljöhessenk meghallgatni bennünket, nem akarunk elrejtőzködni a világ szeme elől.” „Ami nekem hiányzott. és ami a többieknek is — a játék.” „Minden dolognak megvan a maga ideje. Különböző emberekből alakult együttesek együttmara- dásának is. (...) Együtt fejlődtünk egy bizonyos közös csúcspontig, amelynek helyét, időpontját nehéz — legalábbis nekem nehéz — meghatározni ...” — olvasható a négy tag, sorrendben. J. Lennon, G. Harrison, P. McCartney és Ringó Starr nyilatkozatai a feloszlatásukkal kapcsolatos rémhírek magyarázataként a Magyar Ifjúság 1972. március 10-i számában. (Kiemelés a szerzőtől.) Az elmúlt napokban-he- tekben vetítette a békési, a gyulai és a csabai mozi a halhatatlan Beatles Help! című, 1965-ben készített „színes angol filmvígjáték” A fiúk azon vitáztak, hogy a labdarúgó VB-t nézzék-e. vagy focizzanak a pályán. Este 10-kor bújtunk ágyba, senkit nem kellett altatni. Másnap ismerkedtünk mega velünk tartó másik csoporttal, akik Esztárból jöttek. Nagyon rendesek voltak. Az első gyalogtúránk az Orbán hegyre vezetett. Itt szőlőt termesztenek. Láttuk a Bee- thoven-múzeumot is. Megnéztük Brunszvik Teréz múmiáját. Mesélték, hogy az óvodai nevelés egyik megteremtője volt, de most elég csúnya. A harmadik napon korán reggel indultunk a Velenceitóhoz. Egy KISZ-táborban szállásoltak el bennünket. Itt sátorban aludtunk. A sátrak tízszemélyesek voltak. Délután már strandoltunk. Az éjszakai ügyeletesek nem valami bátran készültek feladatuk ellátására. A strandon ismerkedtünk meg egy vietnami fiúval, aki Budapesten. a Műszaki Egyetemen tanul. Tudott magyarul, összebarátkoztunk, és vidáman fürödtünk együtt. A következő állomásunk Velence II. volt, ahol a letelepedés után felmentünk a Vörös- marty-kilátóhoz. Velence II- ről indultunk gyalogtúrára Nadapra. majd Sukorón teműfaji besorolású alkotását. Harmadikat hazánkban. a róluk-velük készült harmincnyolcból. S egy kicsit itt megkésve ... A csabai Szabadság mozi nézőterén ezen a fülledt hétfő estén is telt ház volt. Bár nem számoltam, de egyből látszott: a jegyet váltók zöme akkor, vagy később született, mint e film. A többiek apák és anyák voltak; harminc-negyven- ötvenévesek . . . Őket mi hozta be? A rendező, Richard Leiter híre? A ma már lexikoncímszóvá klasz- szicizálódott Beatles hírneve? Vagy az országhatárokat. ellenzéseket letörő, elsöprő mítosz múltja-jelene? Mert a tinik számára ez a film is abba a kategóriába tartozik, amit történelemnek nevezünk. No, nem (még nem?) iskolai tananyagot. hanem azt. ami érdeklődésre tarthat és tart számot. Talán meredeknek tűnik a hasonlítás, de a figyelem- és az érdeklődésirányultság szintjén a_Beat- les is olyan, mint a hazai történelem ötvenes—hatvanas évei: a fiatalok kíváncsiak rá, de a könyvekből, 'az irodalomból hiányzik ... Meg még valami, ami prolepedtünk le. Elhelyezkedés után egész napos túra keretében mentünk a Meleg-hegyre. Sukoró környékén láttuk az Angelika forrást, és megvettük a hajójegyet Agáidra. Még Sukorón az egyik este különös esemény történt, ellopták a táborvezetőt! Éjszaka a sziklák között kerestük. Egy kicsit féltünk, de aztán rrjegtaláltuk, és lefeküdtünk aludni. Az agárdi program mindenkinek tetszett, mert két napot strandoltunk, majd Székesfehérvárra indultunk. Itt megnéztük a Bori várat és egy római kori ásatást. A búcsúesten mindenki megfánabb bár, de mégis fontosán érdekes. A mítosz mai hiánya. Mert ki merné megalapozott érvekkel cáfolni, hogy nem a könnyűzene az egyik legeslegfontsabb, ha a tinik érdeklődéséről van szó. Minden korban—kellett valaki-valami, aki-ami sztárolása átsegítette a kor tinédzseréit a pszichológiailag meghatározott lelki krízisen; útban a gyermekkorból a felnőttkorba. Ideák, bálványok és'mítoszok nélkül sohasem ment. De most ne menjünk bele abba, hogy a Beatles (vagy nálunk áz egykori Illés, az Omega, a Metró, a Syrius és társaik) kellő volt-e. megfelelő és céltudatos volt-e. Az a lényeg, hogy igényt elégített * ki. dolgokat és valami többet is pótolt, űrt tudott feltölteni. nyugtatni, és bár pillanatnyi, de mindannyiunk számára felemelő irányt és célt mutatni volt képes. Ma pedig nincs beat-pop- rockmítosz. Divat van, ami még hat—tíz évig sem tart, napi múlandóság van. amiben az üzlet a fontos, a le- meztlenített, és ezáltal üressé tett szórakoztatás a fontos. A „gombafejü liverpooliak” még kultúrát is tudtak teremteni, attól függetlenül, hogy elveikkel, sajátos filozófiájukkal minrös Hadsereg nyomán túramozgalmat teljesítő igazolványt és a jelvényt. Július 19-én hazaérkeztünk. Alaposan elfáradt a társaság, de szerencsére a táborozás során más baj nem ért bennünket. Egy-két kullancs ugyan ijesztgetett, de mit számít az a sok látott, átélt élményhez képest! Gondolkoztunk, hogy a tanár nénik vajon elindulnának újra velünk? Jövőre, bizonyosan igen. A békéscsabai Szabó Pál téri általános iskola vándortáborozó különítménye denben nem azonosulhattunk. de nem is akartunk. De valami mással aligha behelyettesíthető etapot, indíttatást ajándékoztak nekünk, az akkori tiniknek, az akkori, de ebben örök fiatalságnak: a világmegváltoztatás nagyszerűségének hitét, a jobbítás erejét, ami nagyszerűen, ha nem is céltudatosan csengett össze a mi alapelveinkkel. A lelreérthetőség és a fél- remagyarázhatóság ördöge persze most is jelen van. nem halt még ki. A tizenhét évvel ezelőtt született Help! polgárpukkasztása. néha öncélú, de filmesztétikailag mégis ragyogó és nyersen új meghökkentései, a megcsontosodás és a konformizmus elleni felkiáltójeléi nemcsak művészettörténeti értéket, „régészeti” kincset jelentenek, hanem valahol, és kicsiben örök érvényűvé nőtt üzenetet is. A tréfa- és bur- leszkkavalkád megmarad a legszebb emlékezetünkben. S bizonyára azoknak a mai tiniknek is, akik most szívhatták először magukba apáik és idősebb testvéreik néha megkopottá lett, de mindenképpen szép. erős és jelenünk erejét is adó fura körítésének egy kellemes epizódját, „történelmi melléktermékét”. (nemesi) Help me! — mítoszügyben
