Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-30 / 177. szám

1982. július 30., péntek o Verseny akadályokkal, korlátokkal Meglehetősen régi véle­mény: ha sikerül megszün­tetni a külkereskedelmi vál­lalatok monopolhelyzetét, a kialakuló verseny ösztönzi majd a külkereskedőket. Ta­lán nagyobb odaadással köt­nek üzleteket, kevésbé ké­nyelmesen intézik az ügye­ket. Igaz, az ellenérv sem megalapozatlan: csak azt ex­portálhatjuk, amit az ipar vagy a mezőgazdaság előál­lít. Ha a termelők nem for­dítanak kellő gondot a mi­nőségre, elmaradnak a gyárt­mányfejlesztéssel, túl drá­gán dolgoznak, késedelmesen szállítanak, ám vessenek ma­gukra. Mert a világpiacon nem fizetik meg az ilyen magatartásból származó, költ­ségeket ! A termelőknek vagy a külkereskedőknek van-e iga­zuk? Esete válogatja, ám látványos eredmények még nem tapasztalhatók. Néhány intézkedés nyomán bizonyos verseny, visszafogott rivali­zálás már kezd azonban ki­alakulni a külkéreskedelem- ben. Korántsem került ve­szélybe egy-egy külkereske­delmi vállalat „megélheté­se”, de csökkenőben van az a biztonság, amelyre a het­venes években alapozni le­hetett. Az elmúlt években jó né­hány termelő vállalat kapott külkereskedelmi jogot. Ti­zenhatan láthattak hozzá 1980-ban a külkereskedés- hez, illetve új árucsoporto­kat vonhattak be export-im­port forgalmukba. A múlt esztendőtől újabb kilenc ter­melő vállalat kapott erre jo­gosítványt, s két vállalat eseti engedélyét meghosszab­bították. Lényegesen bővült a külkereskedelemmel fog­lalkozók köre, s jelenleg már a népgazdaság nemzetközi árucsere-forgalmában 161 vállalat folyamatosan és egy­idejűleg vesz részt. További több száz gazdálkodó egység — rendszerint egy-egy koo­perációhoz kapcsolódva — külön-külön — általában kis volumenű — forgalmat bo­nyolít le.. Ez mindenképpen hozzájárul a verseny kiala­kulásához, olyan szervezeti feltételek megteremtéséhez, amelyek nélkülözhetetlenek a konkurrencia erősödéséhez. Más is történt az elmúlt években. Üj külkereskedel­mi vállalat, a Generalimpex alakult 1980-ban, s szabad kezet kapott a nem rubel- elszámolású exportjához. Bármelyik hazai termelővál­lalat különféle termékek tő­kés piaci értékesítésére. Kez­detben elsősorban a gyor­sabb kiszolgálás, a magasabb exportárak és az olcsóbb be­szerzés reményében, elsősor­ban szövetkezetek, mezőgaz­dasági kisüzemek adtak meg­bízást a cégnek, de a későb­biekben néhány nagyvállalat is felkereste az üzletkötő­ket. S az eredmény? A Gene­ralimpex — ahol nyolcva- nan dolgoznak — tavaly csaknem egymillió forintot forgalmazott, az idén — ter­veik szerint — megdupláz­zák tavalyi forgalmukat. A Generalimpexszel párhuza­mosan három másik vállalat is, a Hungagent, az Interag, az Intercoop is kapott pro­fit nélküli jogosítványt nem rubelelszámolású exportra. Igaz, ezek a vállalatok csak mostanában láttak hozzá az exporttevékenység megszer­vezéséhez, de mindinkább bővítik a partnerválasztás le­hetőségét, és egyben javítják a versenyfeltételeket. A külkereskedelmi tevé­kenység decentralizálása lé— nyegében a gépiparban a leg- előrehaladottabb. Jelenleg a külföldön értékesített gépek­nek, berendezéseknek mint­egy felét a gyártók exportál­ják. Tavaly a nem rubelel­számolású gépexport csak­nem egészére — közel négy­ezer tonnányi géptermékére — megszüntették a gépkül­kereskedelmi vállalatok pro­fitkötöttségét és árumonopó­liumát. A nem önálló export­jogú gépipari vállalatok 13 külkereskedelmi vállalat kö­zül választhatnak partnert külföldi üzleteikhez. Mindezek ellenére sokan kételkednek, hogy vajon e néhány változtatás elegen- dő-e a versenyfeltételek megteremtéséhez. Egyáltalán így, csak kis lépésekkel el­érhető-e a cél, vagy generá­lis változtatásra van szük­ség? Többek között tény, hogy a Generalimpex min­denféle terméket exportál­hat, de ez az engedély csak a nem rubelelszámolású ki­vitelre terjed ki, és csak a kivitelre. Importjoga korlá­tozott, és kooperációk szer­vezésére, termelési együtt­működések létrehozására sincs lehetősége. Korlátok másutt is lépten-nyomon ta­lálhatók. A hazai külkeres­kedelmi gyakorlatban egy- egy komolyabb üzlet megkö­tése meglehetősen bonyolult. A legtöbb esetben több kül­kereskedelmi vállalat is be­kapcsolódik egy üzletbe — főleg, ha az eladásokat ösz- szekötik a vásárlásokkal —, ami még hosszadalmasabbá, nehézkesebbé teszi az üzlet­kötést. Az idő pedig a kül­kereskedelemben is pénz, a késlekedés jelentős vesztesé­geket okozhat, olykor üzlete­ket is meghiúsíthat. A vállalkozásokhoz, a ha­tékonyabb külpiaci munká­hoz azonban nemcsak az ed­digi kötöttségek feloldására, hanem a termelők és a kül­kereskedők szoros együttmű­ködésére is szükség van. örvendetes, hogy mind több termelő és külkereske­delmi vállalat köt társasági szerződést egy-egy ügylet le­bonyolítására. Közösen vál­lalják a kockázatot, osztoz­kodnak a többletnyereségen, adott esetben a veszteségen. Hasonló a helyzet, ha a kül­kereskedelmi vállalatok részt vesznek exportfejlesztő beru­házások finanszírozásában is. Főleg, ha nem kölcsön adják a pénzt, a fejlesztési alapot, hanem saját tőkével, tulaj­donosként társulnak. Az In- terinvest fejlesztési betéti társaság — amely a külke­reskedelmi vállalatok fej­lesztési alapjai egy részét koncentrálja és helyezi ki — megalapítása óta, vagyis a múlt esztendőben és az idei félévben valamivel több mint egymilliárdot fordított az export bővítésére. Maguk a külkereskedelmi vállalatok évente átlagosan 400—500 milliót bocsátanak a terme­lők rendelkezésére. Jó be­fektetések ezek. Elsősorban azért, mert olyan gépvásár­lásokra, csomagoláskorszerű­sítésre, kapacitásbővítésre fordítják a pénzt, amelyek gvorsan kivitelezhetők, s így rövid időn belül lehet az ex­portot növelni. Emellett az érdekek is közösek, s ez a sikeres együttműködés alap-% feltétele. Átalakulóban van a kül­kereskedelem, megújul a szervezet, fokozatosan válto­zik a munkamódszer, a part­nerek együttműködése. Az útkeresés azonban még nem fejeződött be. Kétségtelenül sok minden történt, lényege­sen gyorsabb volt a fejlődés az elmúlt két év folyamán, mint történetesen a hetvenes években. De nem elég gyors. Már csak azért sem, mert a külgazdasági egyensúly sta­bilizálása jelenleg is igen fontos feladata a népgazda­ságnak. Pichler Ferenc Látogatóban a nyúltenyésztö Tóth családnál Szép új ház Békésen, a Kölcsey utcában. A kapun belépve füves udvar, virágos kert tárulkozik elénk. A rend, a tisztaság első látás" ra arról tanúskodik, hogy igényes emberek lakják e városszéli családi házat. Tóth Ferencéknél vagyunk. — Tíz éve, hogy a nyúlte- nyésztés mindennapi éle­tünk részévé lett — mondja Tóth Ferenc, miközben a nyúlházhoz invitál bennün­ket. — Nyolc évig harminc anyával és szaporulatával foglalkoztunk. Az utóbbi időben 18 az anyák száma és szaporulatukkal együtt mint­egy száz új-zélandi húshib­rid nyuszi képezi állomá­nyunkat. Mire mindezt elmondta, a nyúlházhoz érkezett a fele­sége és a fia is. Most már együtt mutatták nagyon szép állományukat. Időnként egymás szavába vágva ma­gyarázták, hogy saját ötle­tük alapján miként alakítot­ták ki a nyúlházat, Tienne a vízvezetékrendszert, s azo­kat a korszerű és higiénikus körülményeket, melyek lehe­tővé tették, hogy ma már a törzsállományt is saját neve­lésű nyulaik közül tudják kiválogatni. Bennünket azonban minde­nekelőtt a Tóth család lelke­sedése ragadott meg. Vagyis az, ahogyan mindhárman a nyúltenyésztésről beszéltek. Tóthék ugyanis nem tartoz­nak a legnagyobb tenyésztők közé. Következésképpen ezt csak a pénzért, amit a le­adott nyulakért évenként kapnak, ilyen mintaszerűen nem lehet csinálni. Különö­sen igaz lehet ez fiukra, az ifjú Tóthra, aki szinte ke­reste annak lehetőségét, hogy megmutassa a ketrecek leg­szebb lakóit. Kép, szöveg: Balkus Imre Apa és fia: „Először és másodszor is őket „Ez az én egyik kedvencem” kell nagyon szeretni, s csak aztán szabad az értük járó pénzre gondolni...” Hz ÁFB is pénzeli... Üzemeink a gazdaságos energiafelhasználásért Földgáztüzelésűre állítják át a Sarkadi Cukorgyár mészke- mencéjét is a VI. ötéves tervben folyó gyári rekonstrukció­val (képünkön) egy időben „ „ ... Foto: Kovács Erzsébet Az Állami Fejlesztési Bank (ÁFB) szegedi területi igaz­gatóságához az idén az első félévben 28 pályázat érke­zett Békés megyéből az energia gazdaságos felhasz­nálását lehetővé tevő beru­házásokra, fejlesztésekre. A 28 pályázatból tízre még nem adott végleges választ az igazgatóság, öt pályázatot pedig jelenleg értékelnek. A korábban már megkez­dett beruházások közül 2 az iparban, 17 a mezőgazdaság­ban, 4 pedig a kommunális ágazatban valósul meg. E fejlesztések célját tekintve 15 üzemben a. tüzelőolajat váltják ki földgázzal, 3 me­zőgazdasági üzemben a ned­ves tárolás feltételeit ala­kítják ki, a többiek pedig a hulladékhasznosítást, a geo­termikus energia hasznosítá­sát oldják meg, illetve a tüzelőolajat helyettesítik fű­tőolajjal vagy koksszal. A tüzelőolajnak földgázzal való kiváltásánál a beruhá­zók egyre gyakrabban hoz­nak létre egyszerű társaságot a közös földgázellátásra. A jelenleg folyamatban levő beruházások közül három is ilyen társaság égisze alatt folyik: a békéscsabai Szabad­ság Tsz, a gerendási Mun- . kácsy Tsz meg a szarvasi Haltenyésztési Kutató Inté­zet vezérletével. Az ÁFB információi sze­rint a közeljövőben újabb három, hasonló jellegű tár­sulás megalakítása várható Nagyszénás, Mezőkovácshá­za, illetve Kondoros köz­ponttal. Említésre méltó még a nagybánhegyesi Zalka Tsz földgázellátását megoldó be­ruházás, amellyel lehetővé válik a szomszéd községben. Magyarbánhegyesen is a földgáz bevezetése. Az energiafelhasználást ésszerűsítő, s már megvaló­sult fejlesztések a mezőgaz­daság, az ipar és a kommu­nális ágazat között megyénk­ben 7:4:1 arányban oszla­nak meg. Ezeknek nagyobb része többletköltség nélkül, igen rövid határidő-eltoló­dással lépett üzembe, s a leghosszabb csúszás sem ha­ladta meg a 9 hónapot. Az eddigi vizsgálatok szerint viszont ezek a rövid határ­idő-módosulások is elegen­dőek voltak ahhoz, hogy a beruházások a tervezett meg­takarításnál kevesebbet ér­jenek el. Különösen igaz ez a gyomaendrődi Győzelem, illetve a csárdaszállási Pe­tőfi Tsz-ben, ahol az ener­giaellátás korszerűsítését hulladéktüzelésű kazánokra alapozták, ám a Láng Gép­gyár fővállalkozásában ké­szülő kazánok konstrukciós hibái az eredeti számításokat hosszú időre keresztülhúzták. A már folyamatban levő beruházások közül is késés­ben van néhány. Két beru­házó — a mezőkovácsházi Űj Alkotmány és a békési Egyetértés Tsz — egy-egy évvel elhalasztotta a nedves­tárolók létesítését. A nagy­bánhegyesi Zalka Tsz-ben a már említett fejlesztés szin­tén később kezdődött a ter­vezettnél, emellett a kivite­lezést hátráltatta az is, hogy a szomszéd tsz csatlakozása után csőátmérő-növelés vált szükségessé. A beruházás gyorsítását egyébként alkat­részhiány is nehezíti. A gerendási Munkácsy Tsz gesztorságában megvalósuló közös beruházás ezzel szem­ben a tervezett időben kez­dődött. Várhatóan az erede­tileg kijelölt határidőre koksztüzelésről fölgáztüze­lésre áll át a Sarkadi Cu­korgyár mészkemencéje is. Itt a szépséghiba csupán annyi, hogy a vezérlőműsze- rek késedelmes beérkezése miatt egyelőre mechanikusan kell irányítani a kemence működését. K. E. P. Léghűtő berendezés Nantes-böl Franciaországban a Loire torkolatától 50 kilométerre fekszik Nantes városa, amely­nek félmillió lakosa van az elővárosokká] együtt. Fontos ipari és kereskedelmi góc­pont. Előkikötője mellett ha­jógyár is működik. Sólyáin építették a híres Norman­die óceánjárót, amelyet 1961-ben bocsátottak vízre, és amely kék szalagot is nyert. Nantes a környék kultu­rális centruma is. A nan- tes-i pályaudvarral szemben van a botanikus kert, a Jar­din des Plantes, amelynek egzotikus növényei között a város nagy fiának. Verne Gyulának emlékművét ta­láljuk. Műemlékekben gaz­dag város, a székesegyház, a várkastély, a szépművészeti múzeum, a Dobré-palota. stb. hirdetik ennek a város­nak a történetét, amely még az ókori gall időkbe nyúlik vissza. Nantes kohóüzemei, mű­trágyagyára, gépgyárai mel­lett itt működik az „Ateliers et Chantiers de Bretagne” gyár, ahol tengeri olajfúrás­hoz szükséges berendezések mellett atomipari terméke­ket. hidraulikus sajtókat és léghűtő berendezéseket is gyártanak. A hetvenes évtizedben a Szovjetunió számára több olyan léghűtő berendezést gyártottak itt. amelyeket a szovjet műtrágyagyárak hasznosítottak. Egy-egy ilyen léghűtőnek igen nagy a tel­jesítménye. A kifúvott lég­sugárral 4300 négyzetméter csőfelületet lehet hűteni. A a I léghűtő berendezés üres súlya 16 tonna, magassága pedig 8 méter. Képünk azt a jelenetet mutatja, amikor a nantes-i gyár udvarán a hatalmas léghűtő berendezés felső kupoláját daruval rá­emelik a szerkezetre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom